Katolikus gimnázium, Miskolc, 1898

79 hogy a tanári kar s a tanuló ifjúság a gyászidő alatt gyászfátyolt viseljen ; hogy a növendékek a gyászidő tartamára az intézeten belül és kívül a lármától s a hangos játékoktól való tartózkodásra intessenek s végül, hogy a tanári kar s az ifjak a temetés napján a gyász-istentiszteleten megjelenjenek, és ugyanekkor az iskola gyászíinnepélyt tartson s e napon szünet legyen. Mivel a temetés napján, szombaton, tartották csaknem az egész országban a gyászmisét az elhunyt Királyné lelki üdveért. tehát e napon a tanári kar vezetése mellett a minoriták templomában reggel 8 órakor a gyászmisén megjelentek a mi összes tanulóink is, kivéve az izraelitákat, kik nagy ünnepük (újév) miatt a magyarok szerencsétlen véget ért nagy Királynéja emlékének hazafiúi kegyelettel szentelt gyászmisén nem jelenhettek meg. A gyászmise után, melyet Bajai] Amand hittanár tartott nagy assistentiával, a tanulók gyászlobogó alatt, karjukon mindnyájan gyászfátyollal a tanári karral együtt felvonultak a gyászünnepélyre a tornaterembe, melynek falait Kompolthy temetkezési vállalata e czélra fekete posztóval, a Királyné arczképét s a lámpákat pedig gyászfátyollal szives volt bevonni. A gy.ászünnepélyen Bajai/ Amand hittanár tartotta a gyászbeszédet, melyben a nemzeti csapás nagyságát meghatóan méltatta s elhunyt Királynénk emlékezetét a megrendítő szomorú alkalomnak megfelelőeri kegyeletes szavakkal az ifjúság lelkébe véste. (Lásd a gyászbeszédet az Értesítő elején). A gyászbeszéd után Czeglédi István IV. oszt. tanuló, szívreliatóan elszavalta Sebestyén Károly ,.A nagy sírra" czímű (Manibus date lilia plenis" mottóval írt) szomorú alkalmi költeményét. A bánatos érzéssel elszavalt költemény nem egy hallgató szemében könnyeket fakasztott. 12. Tanulóink kegyelete. Október 6-án megjelentünk az aradi vértanúk emlékére tartott gyászmisén. — Iskolánk legnagyobb jótevőjének, dr. Soltész Imre Bálint prem. kanonok és nyűg. leleszi plébénosnak, lelki üdvéért, ki intézetünk szorgalmas, szegény tanulói részére 6000 frtos ösztöndíjalapítványt tett, f. é. márczius 21-én gyászmisét tartottunk s hogy a hála növendékeink szívéből jótevőjük iránt soha ki ne veszszen, az üdvözült halálának évfordulóján, márczius 21-én, évenkint megjelennek tanulóink az ő emlékére tartandó gyászistentiszteleten. — Andor Tivadar tanárunk, nagy reményekkel biztató fiának, Andor Béla ev. ref. főgymn. Vll. oszt. tanulónak ravatalára tanulóink részvétük kifejezésére gyászkoszorút helyeztek s a boldogultat temetése napján, f. é. május 26-án, a tanári karral együtt sírjához kikisérte. —- A halálozás évfordulóján (márczius 24.) bold. Weber István tanár iránti kegyeletét rótta le az ifjúság, midőn e napon kizarándokolt Csallóközi Jenő tanárral felejthetetlen emlékű tanárának sírjához és arra koszorút helyezett. 13. Tanulóink jótékonysága Tanulóinkat már korán a jótékonyság, emberszeretet erényére kell szoktatnunk. Jótékonyczélokra ez évben is többször gyűjtést rendeztünk közöttük, melynek mindannyiszor meg volt kisebbnagyobb eredménye. — így bold. Erzsébet királynénk szobrára 36 frtot és a „Vakokat ^gyámolító Országos-Egylet" részére 1 frt 94 krt adtak ifjaink. 14. Épület és felszerelés. 13 éve már, hogy a nagymélt. minisztérium a gymnasiumot reánk bízta és mi csaknem minden évben terjesztettünk fel indokolt memorandumot, hogy a jelenlegi rozzant, földbe sülyedt és primitív felszerelésű gymnasium helyébe egy új, modern gymnasiumot építsen és azt kellően felszerelje. Ez idén is felterjesztettük ez ügyben a tankerületi főigazgatóság útján az egész terjedelmében alább következő memorandumot, de még eddig arra választ nem kaptunk.