Katolikus gimnázium, Miskolc, 1898

5 neki a halál, hogy szive vérének utolsó cseppjével meg­szabaduljon attól a lelketlen fájdalomtól is, melyet az ő nemes szive százszorosan érezhetett. Ám ez nem adja, nem adhatja meg a szerető magyar nemzetnek a vigasztalást. Mert hiszen meg kell halni mind­o O annak, a ki e világra született; de miért kellett ez áldott szivnek, melyben csak a szeretet lakozott, oly rettenetes módon elvérzenie, hogy a genfi gyilkosság nemcsak lelketrázó tragédiája egy nemes léleknek, de egyúttal legnagyobb igaztalansága is a századnak; mert habár a 18-dik század sírjára is egy király­nőnek ártatlan vérét ontotta a megvadult politikai szenvedély, miért kellett a 19-dik század emlékét is beszennyezniük az igaztalanul kiontott vérrel, a legnemesebb szivnek igaztalanul kiontott vérével? Miért'? Ez a rejtelmes kérdés támad fel mindenütt a rettenetes hírnek nyomában és csak növeli a veszteség súlyát, a gyásznak nagyságát, holott az e nélkül is végtelen. Ki tudja, mi van irva a csillagokban? Az emberiség történelme megirja, hogy az eszméknek vérkeresztséggel kell polgárjogot váltaniok, de vájjon minő eszme az, a mi nem akar semmit, a minek egyedüli czélja a pusztúlás és a pusztítás, mely csak ölni, csak rombolni akar s e rombolást a leg­magasabbakon, a királyokon akarja megkezdeni, s azok közül is kiválasztja a legnemesebbet, a kinek élettörténetében csak dicsőséges, áldásos szeretettel ékes nagy tetteket találhatott felsorolva. Ki tudja mi van irva a csillagokban? Ma már az egész Magyarország, mely legjobb királynéját, földi patronáját siratja az iidvöztiltben, s a visszanyert egész­ség teljében remélte Ö felségét nemsokára hódolattal üdvözöl­hetni, a gyász és fájdalom sátora, elvesztve a nemzettel minden­kor együtt érző angyali szivet, mely régi nehéz időkben szeretettel lett pártfogójává és közállapotának jobbrafordulásá­ban nagy tényezővé vált. A magyar nemzet sohasem fogja elfeledni, mit birt e nagy erényekben tündöklő királyasszonyban, kit a végzet megfoghatatlan akaratából ily rettenetes módon kellett el­veszítenie. És midőn az ország minden lakosa, rang, nem és kor különbség nélkül az örök világosság fényét esdi az üdvözült

Next

/
Thumbnails
Contents