Katolikus gimnázium, Miskolc, 1897

6 Kedves tanuló ifjak! A tíz kiváló nemzeti alak szobrának felállítása által a király jóságos szivének fényes bizonyítékát adta s ez által maga írja meg a mi történelmünket, ragyogóbban legnevesb történetíróinknál. Az a tíz szobor örökké róla fog zengeni s valamint a regebeli Menmon-szobor, ha a nap megérinté sugaraival, megzendült, úgy ezekben a szobrokban is, midőn felépülnek, az ő jóságos szeretetének hatalma „alatt zengő érzelmek hullámzata fog keletkezni, áldva és magasztalva Ot, ki emlékezetüket megszentelte. Kedves tanuló ifjak! Ő felsége a hit, hazaszeretet és tudomány apostolainak érczbe öntése által bizonyára a mély vallásosságnak, lángoló hazaszeretetnek, azon hősies önfeláldozásnak, mely a magyar Leonidast szülte, a hadvezéri lángelmének, a tudományoknak és művészeteknek, szóval nem annyira az egyéneknek, mint inkább azon eszméknek és erényeknek kivánt szobrokat emelni, melyek ama jelesek kebelét hevíték, melyeknek egész életüket áldozák s melyek a nemzeteket nagygyá, hatalmassá, virágzóvá teszik. Példát adott nekünk s nektek is, kedves ifjak, kik a haza reményei vagytok, hogy miként gyakoroljátok ti is azon erényeket, hogy mindig és mindenütt ápoljátok, fokozzátok azokat a honfi erényeket, lelkesüljetek azokért az eszmékért s fejleszszétek azok által nagygyá magatokat és drága hazátokat. De legyetek, kedves tanulók, koronás királyotoknak is mindig hű gyermekei, ragaszkodó alattvalói. A magyar nemzetnek a király és „a trón iránt való hűsége már hagyományos és egész közmondássá vált. Őseiteknek „Moriamur pro rege nostro" lelkes felkiáltása kitörölhetetlen betűkkel legyen bevésve szivetekbe s ha valamikor, mitől Isten óvjon, megszólalna a harczi riadó, hősök érczfalakónt álljatok körül a királyt s ezer veszély között is védjétek meg a legelső magyar embert, a királyt. Adjon Isten szeretett királyunknak édes hazánk, magyar nemzetünk boldogítására, nagygyá emelésére örömteljes, hosszú életet és ezen hosszú élet alatt a költő szavai szerint: „hír, dicsőség koszorúzza szent fejét." Kiáltsátok velem háromszor: Éljen a király!" A tanuló ifjúság a lelkesedéstől elragadtatva, háromszoros „éljen !" kiáltásban adott ennek kifejezést s miután a IV. oszt. tanulók soraiból Frisnyák János elszavalta Ács Ferencz „Éljen a király !", Friedmann Sándor pedig Fejes István „A tízek szobra" czímű költeményét és a nniénekesek Szigetby János ének-tanító vezetése mellett elénekelték a „Hymnust", a tanuló ifjúság a király és a haza szakadatlan éltetése mellett, látható öröm és lelkesedés között szétoszlott.