Katolikus gimnázium, Miskolc, 1897

5 Majd az igazgató folytatja: „Kedves tanuló ifjak! A mint tehát az imént hallottátok, királyunk Ő Felsége szept. 25-én kelt legfelsőbb elhatározásával elrendelni méltóztatott, hogy magyar székes fővárosának terei az udvartartás költségén oly szoborművekkel láttassanak el, a melyek nemzet' életünk nagyjainak, történetünk kiváló alakjainak emlékét lesznek hivatva megörökíteni. Koronás királyunk ezen elhatározásával drága ajándékot nyújtott hűséges magyar népének. E ténye az ő kifogyhatatlan jóságának, nemzetünk iránt táplált atyai szeretetének és ezer éves multunk iránti kegyeletének fennkölt megnyilatkozása. Azon ihletteljes, fenséges királyi szavak és érzelmek, a melyek a szeptember 25-iki kéziratot átlengik, áthatják az egész nemzet minden egyes polgárának szivét. Ezen érzelmekben nemzet és király ugyanaz. A korona és nemzet most ugyanazon egy oltárnál áldoznak és az érzelmek e közreműködéséből származik az az odaadó hála és hódolat, az a határtalan lelkesedés, a mely villamos áramával az ország minden részét, minden lakóját áthatja. Ez a nemzet eddig is szeretetteljes hódolattal ünnepelte alkotmányos fejedelmét s eddig is legszebb erényei közé tartozott a dinasztikus hűség és ragaszkodás. De még magasabb fokra emelte a nemzet lángoló szeretetét és lelkesedését Ferencz József király azon elhatározása, mely szerint Budapesten szobrokat emeltet a magyar történelem kiváló alakjainak. Mert a király ezen elhatározásának nagv nemzeti jelentősége van. Ferencz József király ugyanis dicső elhatározásával azonosította magát a magyar nemzet érzésével s történelmével és bámulatos tapintatával nemcsak a történelmi múlt, ellentéteit szüntette meg, de példát adott nekünk is arra, hogy mikép szűnjenek meg népeink között az ellentétek, az osztály- és felekezeti küzdelmek, hogy legyen egv egységes magyar nemzet és magyar állam. Egész históriai fejlődésünk, ellentéteivel, harczaival, vallási és politikai küzdelmeivel, e küzdelmek diadalával, a hitetlen barbárokkal küzdő keresztény Magyarország, a történetírás és a lángoló nemzeti dal: mind megörökítést, inegdicsőítést nyert a király akarata folytán. Szerencsés nemzet, melynek ily királya van. A gondviselésnek három század óta a legnagyobb áldása Magyarországra és a magyar nemzetre a Habsburg-dinasztia ama dicső sarja, a ki most foglalja el a magyar királyok trónját. Fényesebbnél fényesebbtettei tesznek erről bizonyságot, de legfényesebben a tiz szobor felállítására vonatkozó legújabb elhatározása. A nemzet szive örömtől repes, áldja sorsát és áldja sorsának dicső intézőjét, Ferencz József királyt, ki mint egy második honalapító, szerető szivével és hatalmas kezével megszilárdította a magyar nemzetet és államot. Fényes nevét eddig az alkotmányosság glóriája vette körül s mint legalkotmányosabb koronás főt dicsőítette a nemzet s a művelt világ. Innentől egyszersmind a legnemzetibb fejedelem varázsában jelenik meg előttünk.