Katolikus gimnázium, Miskolc, 1897
16 zánkban meghonosított tornarendszer gyakorlati anyagát kezdettől fogva képezték: a német tornától vett, de nemzeti egyéniségünkhöz alkalmazott, szabad rend- és szergyakorlatok-, a szabadban űzött ifjúsági játékok; azon gyakorlatok (járás, futás, ugrás, birkózás, súly-emelés, gerelysúlydobás), melyeket az athletika sajátjának vall; a szabadba való torna kirándulások (a turista kirándulásokkal azonosak), a sportnemekből: korcsolyázás és a vívás — tornaünnepélyek és versenyek megtartásával. A tornarendszer semmit sem csent az athletikától, daczára annak, hogy ennek minden gyakorlatai szintén az ő gyakorlatai is. A különbség közöttük tehát az, hogy a tornarendszer kizárja az athletikai traininget és a sportszerűséget, míg az athletika a szabad és rendgyakorlatokat mellőzi és a szergyakorlatokat is csak mellékesen végezteti. S itt van a fő baj, mert ezek nélkül a testet edzeni rationaliter teljes lehetetlenség. Itt kellene nekik — az ő felfogásuk alapján már a kölcsönösség elvénél fogva is — engedni a merevségből és a tornarendszerrel szemben tanúsított elfogultságokból és egyenrangusítaniok a fentebbi tornagyakorlatokat, melyek a testgyakorlások keretébe beilleszthetők és egyúttal a testedzés fokozására alkalmasak. Egyelőre elég volna azon elvet életbe léptetniük, hogy speciális testedzésükre törekvő tagjaiktól a belépésnél a torna alapkészültséget megkívánják. Ha így kölcsönös jóakarattal a jelenleg még fennálló ellentéteket kiegyenlítjük, egyik irány a másiktól elfogadván az üdvöset, a hasznosat, meg lesz teremtve az, a mit épen az athletikai clubok hangoztatnak legjobban : „a magyar nemzeti testgyakorlás". Minő alapokon kell ezen testgyakorlásnak nyugodnia? Mindenesetre olyan testgyakorlásnak kell annak lennie, melyet Matolaynk így jellemzett: „ . . . Oly testgyakorlatok rendszere, melyek a testnek arányos kifejlesztését, erőssé, ügyessé és edzetté tevését és az állandó egészség fenntartását eszközlik és közvetve a léleknek épséget és határozottságot kölcsönöznek" ; czélja: „Az emberi művelődésben az elveszett arányt helyreállítani, az egyoldalú szellemiséget a valódi testiséggel társítani, a túlfinomodást a visszanyert férfiassággal egyensúlyozni. u Ily kellékekkel kell bírnia és ily czélra kell törekednie minden testgyakorlásnak. Ilyenek megteremtése azonban a tornászok és athleták vállvetett és minden viszálytól ment, egyetértő munkálkodását kívánja. Egyetértsünk abban a felfogásban, hogy a sok társadalmi testromboló baj ellen csak egy orvosság van, a testedzés és azt csak azon gyógyszertárban lelhetjük meg, melynek „testgyakorló hely" a neve. Remélem, hogy nem oly messze jövőbe esik ezen üdvös egyesülés, nevezzük akár testgyakorlati ligának v. szövetségnek. S lesz egy akol és egy pásztor! Mily lélekemelő látvány lesz majdan, ha egy országos versenyen ezernyi érdeklődő közönség előtt látjuk vidáman nyüzsgő ifjaink játékait és az egyesített tornászok és athleták versenyét egy szerény babérkoszorúért ! Mi pedig gyönyörködve ezen olvmpusi látványban, a küzdőket bátorítjuk a költő e szavaival: .Hadd feszüljön a kar, a láb, Hadd hajlongjon a derék ! Ugy lesz az izom aczéllá, A szem fénye csupa tűz, láng, Ész fogékony, lélek ép !" Andor Tivadar.
