Katolikus gimnázium, Miskolc, 1897

16 zánkban meghonosított tornarendszer gyakorlati anyagát kezdettől fogva képezték: a német tornától vett, de nemzeti egyéniségünkhöz alkalma­zott, szabad rend- és szergyakorlatok-, a szabadban űzött ifjúsági játé­kok; azon gyakorlatok (járás, futás, ugrás, birkózás, súly-emelés, gerely­súlydobás), melyeket az athletika sajátjának vall; a szabadba való torna kirándulások (a turista kirándulásokkal azonosak), a sportnemekből: korcsolyázás és a vívás — tornaünnepélyek és versenyek megtartásá­val. A tornarendszer semmit sem csent az athletikától, daczára annak, hogy ennek minden gyakorlatai szintén az ő gyakorlatai is. A különbség közöttük tehát az, hogy a tornarendszer kizárja az athletikai traininget és a sportszerűséget, míg az athletika a szabad és rendgyakorlatokat mellőzi és a szergyakorlatokat is csak mellékesen végezteti. S itt van a fő baj, mert ezek nélkül a testet edzeni rationaliter teljes lehetetlenség. Itt kellene nekik — az ő felfogásuk alapján már a kölcsönösség elvénél fogva is — engedni a merevségből és a tornarendszerrel szemben tanúsí­tott elfogultságokból és egyenrangusítaniok a fentebbi tornagyakorlato­kat, melyek a testgyakorlások keretébe beilleszthetők és egyúttal a testedzés fokozására alkalmasak. Egyelőre elég volna azon elvet életbe léptetniük, hogy speciális testedzésükre törekvő tagjaiktól a belépésnél a torna alapkészültséget megkívánják. Ha így kölcsönös jóakarattal a jelenleg még fennálló ellentéteket kiegyenlítjük, egyik irány a másiktól elfogadván az üdvöset, a hasznosat, meg lesz teremtve az, a mit épen az athletikai clubok hangoztatnak leg­jobban : „a magyar nemzeti testgyakorlás". Minő alapokon kell ezen testgyakorlásnak nyugodnia? Mindenesetre olyan testgyakorlásnak kell annak lennie, melyet Matolaynk így jellemzett: „ . . . Oly testgyakorla­tok rendszere, melyek a testnek arányos kifejlesztését, erőssé, ügyessé és edzetté tevését és az állandó egészség fenntartását eszközlik és közvetve a léleknek épséget és határozottságot kölcsönöznek" ; czélja: „Az emberi művelődésben az elveszett arányt helyreállítani, az egy­oldalú szellemiséget a valódi testiséggel társítani, a túlfinomodást a visszanyert férfiassággal egyensúlyozni. u Ily kellékekkel kell bírnia és ily czélra kell törekednie minden testgyakorlásnak. Ilyenek megterem­tése azonban a tornászok és athleták vállvetett és minden viszálytól ment, egyetértő munkálkodását kívánja. Egyetértsünk abban a felfogásban, hogy a sok társadalmi testromboló baj ellen csak egy orvosság van, a test­edzés és azt csak azon gyógyszertárban lelhetjük meg, melynek „test­gyakorló hely" a neve. Remélem, hogy nem oly messze jövőbe esik ezen üdvös egyesülés, nevezzük akár testgyakorlati ligának v. szövetségnek. S lesz egy akol és egy pásztor! Mily lélekemelő látvány lesz majdan, ha egy országos versenyen ezernyi érdeklődő közönség előtt látjuk vidáman nyüzsgő ifjaink játékait és az egyesített tornászok és athleták versenyét egy szerény babér­koszorúért ! Mi pedig gyönyörködve ezen olvmpusi látványban, a küz­dőket bátorítjuk a költő e szavaival: .Hadd feszüljön a kar, a láb, Hadd hajlongjon a derék ! Ugy lesz az izom aczéllá, A szem fénye csupa tűz, láng, Ész fogékony, lélek ép !" Andor Tivadar.

Next

/
Thumbnails
Contents