Katolikus gimnázium, Miskolc, 1897
12 kevésbbé csak korlátolt és egyoldalú, mert a testi erők tevékenysége nem terjed ki az összes, hanem csak az egyes izmokra és így, míg ezek túlfeszít,tetnek. a többiek állandóan pihennek; ily tevékenység kifejtésére egyébiránt nem minden ember képes s azért az egyoldalú tevékenységnek is bizonyos korban szünetelnie kell; egy gyakorlat-nemre való trainnig nagyobb anyagi áldozatot és időt igényel és e mellett túlcsigázza s végsőig kimeríti a testi erőt; a túlhajtott trainnig következményei: a nagyszámú balesetek, tüdő-, szív- és gégebajok stb. mind komolyan veszélyeztetik a test épségét és az egészséget; végre a túlzó athleták és sportmanok az aesthetikai képzésre semmi tekintettel sincsenek. A rationalis tornázás ellenben nagyszámú, változatos testi mozgást hoz létre, úgy, hogy a test izmainak mindegyikét működésbe hozhatja, a testet tehát mindenoldalukig fejleszti és e mellett a szellemre is hatva, összhangzóan és aesthetikailag is képezi a nélkül, hogy fokozatos gyakorlatai túlcsigáznák az izmokat és annyira veszélyeztetnék a testi épséget és az egészséget, mint a többi testgyakorlási nemek; következőleg a tornarendszer szerint a gyermek, ifjú, férfi, sőt a férfikora delén túl levő öreg is testét neveltetheti, illetőleg gyakorolhatja s hozzá még olcsóbban és idejének tetszés szerinti felhasználása mellett. A testgyakorlatok tanítói, a görögök, nemcsak palaesztrában végzett igen változatos gyakorlataiknál a test minden oldalú gyakoroltatására fektettek fősúlyt, hanem az olympusi ünnepélyeik alkalmával testgyakorlásuk lényegét és legszebb összetételét tartalmazó „penthatlon" sorrendjét és a győztesek megítélését is ez elv szerint eszközölték. E tekintetben tehát a görögök testgyakorlása közelebb alít a tornához, mint a modern athletikához. Az athletikai testgyakorlás híveinek a tornarendszer ellen felhozott ellenvetéseit a szaklapokban többen számtalanszor alaposan megczáfolták és velők szemben kimutatták, hogy a rendszeres tornázás biztos alapra fektetett, öntudatos czéllal biró és mint ilyen, az athletikainál nagyobb elterjedésnek örvendő testgyakorlási nem, az athleták azon legfőbb elve daczára is, hogy az athletika jobban egyezik meg vérmérsékletünkkel, mint a torna. Ezen állításuk ellenében állíthatom, hogy a tornarendszert is lehet és kell is vérmérsékletünkhöz assimilálni és hazai viszonyainkhoz idomítani nemcsak az iskolákban, hanem a felnőtteknél is. Merem állítani azt is, hogy már most sem vagyunk a német eredetű tornarendszer elvakult bálványozói és puszta utánzói és viszont biztosítom az athletika híveit arról, hogy a magyar athletika sem lesz soha azonos az eredeti angol athletikával és sporttal, mert ennek jobban kedveznek a munkaidőnek a miénknél czélszerűbb felosztása, a miénktől elütő felfogás és más természeti viszonyok. A hozzáértő szakemberek vezetése mellett a magyar torna nem ..az ifjúság patliikája i L és a felnőttekre nézve a szomszédból átvett népszerűtlen ,.harmonikus" (!) testgyakorlási rendszer, hanem az egész nemzetnek testnevelési ügye; a sport ellenben, — mivel csak annak való, ki tehetősebb, testileg már képzettebb és szabadabb idővel rendelkezik — egyeseknek a legtöbbször hiúságból és feltűnési vágyból űzött kedvtelese. Ezek alapján szükségesnek, a hazai tesgyakorlás ügyére üdvösnek tartom, hogy a testedzés magva a rendszeres tornázás legyen és arra
