Katolikus gimnázium, Miskolc, 1896

Tavaly e helyen örömünnepről számoltunk be, most fájdalmas veszteségünkről kell hírt adnunk. Márczius 24-én délben jelent meg intézetünkön a gyászlobogó, mely azt hirdette, hogy Weber István, iskolánk oszlopa, az ifjúság szeretetteljes vezetője nincs többé ! Egy nemesszívű jó baráttal, egy fáradhatatlan munkással kevesebb! Villámcsapásként ért bennünket halálhíre, hinni is alig akartuk; hiszen alig élt s már — meghalt! Férfikora delén bekövetkezett halála nemcsak árván hagyott családjára mért súlyos csapást, de veszteséget szenvedett általa tanításügyünk is. — Jelen soroknak nincs más czélja, mint röviden vázolni azt a tevékeny munkásságot, melyet rövid élte folyamán kifejtett ; hisz egész életrajza benne van e három szóban: született, dolgozott és meghalt! Élete a szorgalmas munkásnak csendes, nagy hullámokat nem verő élete volt. Született 1862. augustus 11-én Szepes-Váralján. Középiskolai tanulmányait a lőcsei kir. kath. főgytnnasiumban végezte, melynek annak idején első tanulója volt. A budapesti tudományegyetemen megszerezvén a tanári okieve let, 1886-ban a bajai kath. főgymnasiumban nyert tanári állomást. A következő évben a kassai állami lőreáliskolához nevezte ki a minisztérium a latin nyelv rendkívüli tanarava. Itt két evet. töltött s itt alapította meg családi boldogságát. 1889-ben intézetünkhöz nevezték ki mint végleges rendes tanárt. Az itt töltött évekre esik irodalmi munkásságának főrésze; dolgozott lázasan, fáradhatatlanul, mintha csak érezte volna, hogy neki rövid életet rendelt a Gondviselés. Sűrűn jelennek meg paedagogiai értekezései a szaklapokban és értesítőkben, elbeszélései, költeményei a helyi lapokban. Minthogy ritka zenei tehetséggel volt megáldva, a daláregyesület sietett őt megnyerni karnagyának, mely állásáról azonban gyöngélkedése miatt le kellett köszönnie. Szórakozásképen rajzolgatott, olajba festett; csak a munka adott neki gyönyört, minden más élvezetről lemondott. De sokoldalú foglalkozása mellett első sorban paedagogus volt s mint ilyen mintaképe a humánus, lelkiismeretes tanárnak. Vonzalma az ifjúsághoz, szerető gondossága annak jövője iránt követésre méltó ; igen hamar kiismerte tanítványainak egyéniségét s tudott alioz alkalmazkodni; ha valamelyik osztályát másnak kellett átadnia, egész kis jellemrajzot állított össze tanítványairól. Szóval szivét-lelkét az iskolának szentelte s elve volt, hogy a tanár az ifjúságért van. A társadalmi életben szeretetreméllósága mindenkit lebilincselt; szive l*