Katolikus gimnázium, Miskolc, 1896

54 tette előttük a kirándulás első félnapját! Este a vacsoránál szerencsénk volt Dr. Gerevics Emil főreáliskolai igazgató úrhoz is. Másnap, junius 14-én már kora reggel talpon volt a kis sereg. A szokottnál korábban elköltött reggeli után ismét Konrády Lajos barátunk vezetése mellett elindultunk körutunkra. Legelőbb meglátogattuk a villám fejlesztő-telepet. A telep igazgatója, Klasz Nándor úr, hálára kötelező szívességgel kalauzolt minket a helyiségben és megmagyarázta a villamfejlesztés titkait. Hasonló szívességgel találkoztunk a tőszomszédságban fekvő mümalomhan is. — Innen a világhírű székesegyházhoz vezetett fáradhatlan kalauzunk. Itt nemcsak kalauzolt, de tövéről-hegyire szakértőleg megmagyarázott minden látni valót. Részleges történelmi, műtörténelmi, aethestikai és építészeti szempontokból való értelmes megvilágításnál csodálhattuk a Dom és a mellette fekvő »Szent Mihály-templom- szépségeit és gazdagságait. Már ez egyért is érdemes lett volna kirándulnunk. A templomok látogatásai után csatlakozott hozzánk Münszter Tivadar, polgármester úr, küldöttje, Wilnrotter Henrik úr, néhány városi tanácsos és tisztviselő, kik elkísértek a »Felsőmagyarországi Muzeum«-ba.. L'tközben láttuk a Henszlmann Imre, műtörténelmünk megalapítója, születési házába helyezett emléktáblát, a Nagy Lajos királyunk korából való »Lőcsey«-házat, a Szentháromság szobrát stb. A »Felsőmagyarországi muzeum«-ban, igazgatója, Szekeres Ödön premontr. főgymn. tanár igen szívélyesen kalauzolt és adott mindenre kellő felvilágosítást. Az alig 20 éves muzeum igen gazdag gyűjteményekben. Kegyelettel léptünk be az egyik mellékhelyiségbe, mert ezt látva, láttuk eredetiben Bocskav István házi kápolnáját. Dörgő éljennel háláltuk meg az igazgató úr szíves fáradozásait és tudásvágyunk kielégítésével hagytuk el Bocskay István volt házát és tovább mentünk a Csermely-utcza felé. Itt két megtekintésre méltó hely volt. Az egyik a gépészeti a/reáliskola, a másik a m. kir. dohánygyár. Mind a két helyet meglátogattuk; az elsőt lovag Tettmayer Károly, a másikat Sztrahe Antal igazgató úr szívességéből. A gépészeti reáliskola műhelyében és gépházaiban Schleisz Miksa művezető egész odaadással mutatta be gyakorlatilag a gépek rendeltetését és működését. Megérdemelte ifjaink által való élénk megéíjeneztetését. A dohánygyárban láttuk a szivarok gyártását, pakkolását, a dohány felvágatását és a szárítót, melyben az nap 3,933-615 drb. szivar volt. Az idő előrehaladottsága miatt visszasiettünk szállónkba, hol már terített asztallal vártak reánk. (Útközben hozzánk csatlakozott Dr. Takács Menyhért premontr. főgymn. tanár is). A kísérők egy kisebb asztalhoz telepedtek le, mi pedig a terített hosszú asztalhoz ültünk. A város nevében Wilnrotter úr az asztalra bort, szamóczát, cseresznyét és giardinettot tétetett. Erre felszólalt Andor Tivadar tanár. A városi elöljáróságnak, az áll. főreáliskola és főgymnasium igazgatói, tanártestületei, az egyes meglátogatott intézetek vezetőségének és a város polgárságának a részünkről tapasztalt előzékenységért, szivélyességért és készségért, végre külön szeretett vezetőnknek, Konrády Lajos úrnak, fáradhatlan, lankadatlan buzgalmáért tanulóinkhoz leereszkedő szivélyességeért intézetünk és a jelenlevő ifjúságunk nevében egyetemleges és egyenkint hálás köszönetét fejezte ki és éltette Kassa városa polgármesterének képviselője személyében a nemes város összes polgárságát és ifjúságát. Ezen jó kívánsághoz, mint egy visszhang, járult hozzá háromszoros éljenezésekkel tanuló ifjúságunk és koczintottunk az időközben előkerült pezsgős poharakkal! A felköszöntőre Wilnrotter úr válaszolt melegen. A mentegetésre elhang-