Katolikus gimnázium, Miskolc, 1894

felé s így Fiume megtekintésére, sajnálatunkra, nem jutott elegendő időnk. Verőfényes tiszta időben kelt útra a »V illám«; a tenger csendes volt az egész úton. nem okozott bajt egyikünknek sem, sőt a hajón nyugodtan kipihenhettük a vasúti útazás táradalmait. A kedvező időjárásnak köszönhettük, hogy a rendes időnél egy egész órával előbb, már d. u. 5 órakor-megérkeztünk Ancoríába s így még elég időnk maradt napnyugtáig a város megtekintésére; a vasút ugyanis csak este 10 órakor indult Róma felé. A mint Anconában a szárazföldre léptünk, a sárga hajtókás olasz finánczok fogadlak bennünket, hogy podgvászainkat megvizsgálják. Túlesve a vámvizsgálaton, a vasúti indulóházhoz hajtattunk ; itt podgyászainkat letétbe helyeztük, azután kocsikra ülve körutat tettünk a városban. Ancona nevezetes o!asz kikötő város; elég csínos, élénk és igen szép fekvésű, a közepén egy lejtős hegy emelkedik, a Monté Guasco, honnan szép kilátás nyílik a városra és kikötőre; ugyancsak e hegyen van San Ciriaco temploma, mely egy ó-kori Venus-femplom alapjain épült még a XI században. Mire beesteledett, ismét együtt voltunk a pályaházban, hogy folytassuk útunkat Róma felé. Az a néhány óra, a melyet Anconában töltöttünk, igazán kellemes pihenő volt a már második napja tartó úlunkban. Aug. 24-én, pénteken reggel 7 órakor érkeztünk meg Rómába Anconából egész éjszakai utazás után. Reggel felé, mikor vonatunk a Rómát körülvevő síkságon, az u. n. Campagnán haladt keresztül, kíváncsian tekingettünk ki az ablakokon, hogy mikor tűnik már fel előttünk a Szt.-Péter templom óriási kupolája, mely az egész Róma felett uralkodik s elsőnek üdvözli a láthatáron az örök városba útazót. A római Campagna ma egy elhagyott, terméketlen pusztaság, melyet a volsc és sabin hegyek vesznek körül és nagy baromcsordák népesítenek be; pedig valaha, a köztársaság első századaiban, mikor ínég a rómaiak a földmívelést polgári kötelességnek és a legtiszteletreméltóbb foglalkozásnak tekintették, szépen ínívelt föld volt ez a ma oly csendes és egészségtelen pusztaság. Ma csak az antik világra emlékeztető romok, a régi római vízvezetékek hatalmas maradványai kötik le a Campagnán átutazó figyelmét. Végre czélhoz értünk; vonatunk berobogott a hatalmas római pályaudvarba és mi az örök város classicus földjére léptünk. Azonnal szállásunkra siettünk, az Albergo Gontinentalba, mely a pályaudvartól csak néhány lépésnyire, a Via Gavour-on fekszik. A két napU tartó fárasztó utazás és az érthető bágyadtság daczára is senki sem gondjlt közülünk a pihenésre, mindnyájunknak új erőt adott az a tudal, hogy Rómában vagyunk, hol egy perczet sem szabad elveszítenünk. Kissé rendbe szedve magunkat, meg is kezdtük azonnal kőrútunkat a városban. Első útunk a templomba, a Santa Maria Maggiore közeli gyönyörű bazilikájába vezetett bennünket, innen pedig a Forum Romanumra siettünk, mert az első nap programmja a régi Róma helyrajzának tanulmányozása volt. Mindössze két hétig, aug. 24-élől szept. 6-ig tartózkodtunk Rómában; ez idő nagy részét a régi Róma tanulmányozásával, a nagyszámú romok és gazdag museumok megtekintésével töltöttük el. Minthogy pedig Rómában még nagy volt a meleg, vezető tanárunk úgy osztotta be a teendőket és állapította meg czélszerűen a programmot, hogy felváltva egyik napot a szabadban, az építészeti maradványok tanulmányozásával töltöttük el, a másik napon pedig a museumok valamelyikét kerestük fel. Már kora reggel elindultunk szállodánkból, mindig együttesen és az egész délelőttöt munkára fordítottuk; eleinte, bár a római nép már annyira megszokta az idegeneket, hogy fel sem tűnnek előtte, mi mégis nem kis feltűnést keltettünk, mikor így csoportosan jártunk-keltünk