Katolikus gimnázium, Miskolc, 1894
24 balra 3-3 bolthelyiség van; az insula baloldalán egy hat helyiséggel bíró péküzlet volt kézi malmokkal. A bejárásul szolgáló keskeny vestibulumon át az átriumba, a ház első főrészébe lépünk; itt volt a házi tűzhely. Az átrium a világosságot a tetőn levő szabad nyíláson át kapta; e nyílásnak megfelel az implnvium, vagyis a befolyó esővíz számára a padozatban készült vízmedencze. Az átrium körül van hat cubiculum, hálószoba és két más terem, ezek az átrium szárnyai, a/ae, továbbá a rabszolgák szobája. Az átrium mögött van a mozaik padozatú tablinum, mely eredetileg archívum és könyvtár volt s el lehetett függönyözni. A tablinumból folyosó vezet a ház második főrészébe, a peristyliumba, a hol nappal legtöbbet tartózkodtak a ház lakói. A peristylium nyílott udvar, közepén van egy nagy vízmedencze, piscijia, mely körül 16 szép oszlop tartotta a tetőt. A peristylium körül van több exedra, ülőhelyekkel ellátott nyitott szoba; a jobb szárny végén az ebédlő, triclinium. Az udvar mögött van a ház legdíszesebb helyisége, az oecus, díszterem, kilátással a ház végében levő kertre, melyet az oecustól a pergula választ el, egy 11 oszlopos csarnok. A Pansa-féle ház emelele, hol a női termek voltak, egészen elpusztult. A magánházak falai, majdnem kivétel nélkül, festményekkel vannak díszítve. E falfestmények legnagyobb része mythologiaí jeleneteket, az istenek és hősök kalandjait ábrázolják; kisebb részük tájkép vagy pedig olyanok, melyek a pompeiiek szokásait örökítették meg számunkra, természetesen ez utóbbiak a legértékesebbek és legérdekesebbek előttünk. A festmények rendesen a falrak csak egy részét foglalják el s igen gyakran még kerettel vannak körülvéve, mintha igazi festmények volnának. A festők nevei ismeretlenek s minthogy a festmények művészi compositiója nem áll arányban a művészi kivitellel, valószínű a föltevés, hogy e falfestmények készítői az igazi művészek képeit másolták le emlékezetből; s ez a körülmény adja meg a pompeii falfestmények értékét, mert nélkülök fogalmunk sem lehetne az ó-kori festményekről. Pompeiiben tett kőrútunk után a Vesuvra mentünk fel, hogy az elpusztult város után lássuk az elpusztító vulcánt is. Annunziata és Tőrre del Greco helységeken át ', 42-kor érkeztünk Pompeiiből Resinába, honnét a Vesuvra vezető út kiindul. Resinában a Cook-czég négylovas erős kocsijai vártak már; ezekben elhelyezkedve elindultunk a meredeken emelkedő lávamezőkön át a nagy útra, mely négy teljes óráig tart a Vesuv hamugömbjéig. Kezdetben szépen művelt szőlők között vezetett ütünk, mert az elmállott láva a legkitűnőbb termőföld; az itt termő szőlőből készül a híres »Lacrimae Christi«. Később eltűnnek a szőlőkertek s mást nem láthatni, mint kemény lávát; az emberi lakások is gyérülni kezdenek, közülök talán legutolsó a 676 méternyire a tenger színe fölött levő meteorologiai observatorium. 1). u. '/ a5-kor érkeztünk meg a Vesuvon levő vendéglőhöz, hol megebédeltünk; ez a vendéglő mintegy £00 méternyire a tenger színe fölött, egyszersmind állomása a funico/are-nak, vagyis a Vesuvra felvivő gőzsiklónak, mely a vendéglőtől, a meddig a kocsik járhatnak, nyolcz-nyolcz személyt szállít fel 12 perez alatt a szédületesen meredek hegyoldalon az innét 400 méternyi magasságban levő felső állomásig. A felső állomástól még vagy 15 pereznyi fáradságos út a hamuban vár azokra, kik még a krátert is meg akarják nézni, a mit természetesen már alig mulaszt el valaki, a ki idáig felfáradt. A füstölgő kráter borzalmasan szép látványt nyújt, körülötte kénes gőzök szállnak fel a hegyoldalban, a kráter pedig folytonos dörgés között löki fel a tüzet, melyet a kráter mélysége miatt csak itt láthat az ember. A kráter borzalmai után szinte jól esett gyönyörködnünk a pompás kilátásban, mely innét, 1200 méternyire a tenger színe fölött, a nápolyi öbölre, Nápolyra
