Katolikus gimnázium, Miskolc, 1893

14 ismeretes csoport megfelelő casusával vetjük össze, miáltal a csoportok különtartását előmozdítjuk. A fölvett mondatban a tanulók ismerik az állítmányt és a tárgyat; az állítmány számából az alany (populi) számára következtetnek. Az Utasítások tudvalevőleg mint e 1 s ö lépést .ajánlják, hogy a tanár ugyanazon esetű névszók összoállítása által az esetek ismertető jeleit tüntesse föl (56, 57. L). »A legelső általános ismeret abból fog állni, hogy a latinban ugyanazon mondatviszonynak megjelölésére nem szolgál mindig, mint a magyarban, ugyanazon egy ismertető jel (rag)" stb. Ezt tehát a csoportok tárgyalása előtt kellene tenni. — Legfőbb aggodalmunk erre az eljárásra nézve az, hogy az önkényesen összehordott (mert mondatokból nyert alakokra még nem gondolhatunk), nagy eltéréseket föltiintető esetalakok sokasága megzavarja a tanulót. Legfölebb az olvasásra fölvott szókon lehet — de csak az alany megjelölésének különböző (de nem valamennyi) módját kimutatni, azért csoportosítjuk az előfordult latin szavakat végzeteik szorint (1. fent). Látnivaló, hogy ily módon a fent említett „általános ismeret" nagyon korlátolt lesz, mert csak az alanyra vonatkozik, melynek alakja a magyarban sem egyforma, legfölebb — így okoskodik a gyermek empirismusa — a rímes szóknál (hal-dal stb). Sokkal becsesebb az az ismeret, hogy már az alany állandó alakja is több csoportra utal, — bár természetesen pl. popul u s és sens us, ag e r—imb e r, r o s—sed ess ilyenekre már rá nem illik. * II. Egyes sz. nominativus (-us és -um). — (A nemről. — Az egyeztetési szabály kiegészítése.) — In Italia erat Latium. — Amulius iracundus regnat. A nominativus-alakok levezetése nem jár nehézséggel. Fontosabb itt a nem gramm, fogalmának ismertetése. A dolog természetében fekszik, hogy e pontnál a syntheticus eljárást bővebben kell alkalmazni, mivel még analógképzet sem támogatja az apperceptiót. A tanmód scliemája ez: — Milyen számú és esetű iracundus mondatrósz, mint az alany jelzője? = E jelző az egyezés szabálya szerint egyes sz. norninativusban áll. Fölhozhatók az egyezést föltiintető példák (terra ampla, plantae amoenae stb.). — Multae ferae: milyen alakú lehet még multae jelző? = így is előfordult: raulti. — Hol? = Az uj csoport többes sz. alanya mellett. —- Ép ugy áll a dolog iracundus-sal is. Az a körülmény, hogy Amulius mellett miért áll iracundtís, a nem fogalmának megfejtésére ad alkalmat. — Amulius, mint király, férfi volt, tehát hímnemű. A latin nyelv magát a szót is hímneműnek tekinti. Gyakran külsőleg is ráismerhetünk valamely szó nemére; így pl. az us a hímnemű szók jele, az a pedig a nőneműeké. Itt formulázhatjuk az a csoport nemi szabályát. (Planéta, cometa, Adria „kivételekről" nem érdemes beszélni.) Egyúttal a mellékneveknek nemszerinti változása is tárgyalható. — Minden főnévnek természetesen csak egy neme lehet, ellenben mit láttunk iracundusnéi ? = Azt, hogy a hímnemű alakon kívül még nőnemű alakja is van.