Katolikus gimnázium, Miskolc, 1892

8 vívás engedendő meg a középiskolákban (a VII. és VIII. osztályban). Nem állítható, hogy a gyermekek nem szeretnek tornázni; csak a kamasz években kezdenek idegenkedni tőle, de a játékhoz sincs ilyenkor kedvök (tűkor előtt hosszabb ideig képesek állani, mint „vigyázz" állásban). Nevelési szempontból czéltévesztett dolog volna itt a tanulók kedvéhez alkalmazkodni, mert nem az iskolának, hanem az életnek kell nevelni! Korcsolyázni, vívni is csak azért jár az ilyen pubertás korában levő ifjú, mert divat! Nem a torna tehát az oka annak, hogy az ilyen fiúk nem szeretnek tornázni. A német pedáns rendszert át kell alakítani és mellette okkal-inóddal alkalmazni a többi testgyakorlási nemet. Az egyetemi hallgatóknak is módot kellene nyújtani a tornázásra. Tornaünnepeket és versenyeket kell rendezni. Tornáztassuk az ifjúságot, de jó levegőjű és tágas tornatermekben. Ezek épitése a hygieniai szabályok szemmel tartása mellett történjék. — Égető szükség a tornatanárok képzésének reformja. Egyik részét a tanítóképezdei intézetek növendékei adnák, a másikát a középiskolai tanárjelöltek. A nők tornatanításának vezetésére férfitanitó is alkalmazható. Ugyanezen ülésen a második felolvasó Nagy Sándor, aradi tornatanár volt. „Az iskolai tornázásról és az iskolai játékokról" értekezett. A nagy tananyaggal túlterhelt ifjúságot némikép fel kellene szabadítani a szellemi teher alól és az idő jó részét a testedzésre kellene fordítani. Nálunk már a 6 éves gyermeknek is alig szabad künn szaladgálni, míg külföldön még az uralkodó és főrangú családok tagjai is egyformán részt vesznek a nyilvános tornajátékokban a polgári elemmel. Siralmas állapotban van tornatanáraink legnagyobb része. Az angol athletikát iskoláinkból kiküszöbölendőnek tartja. A felolvasó cyclus bevégeztével lierzeviczv Albert államtitkár úr örömének adott kifejezést a fölött, hogy e cyclus-előadások annyi becses adatot szolgáltattak s azért felkérte a hetek óta folyt eszmecserében résztvetteket, hogy nézeteiket irásba foglalva, azokat a bizottság rendelkezésére bocsássák. A felolvasásokat három nem tornatanár és három tornatanár tartotta. Az első három az angolok szabadkézi testgyakorlatát igen kevésre reducált tornaszerrel, az utóbbi három pedig a tornarendszert véli fenntartandónak, de úgy, hogy legyen az intensivebb, nemzetiebb. •— A vitában résztvettek pedig majd az egyik, majd a másik tábor véleményét osztották. E közben a közokt. kormány részéről Dr. Berzeviczy Albert államtitkár és Dr. Klamarik János ministeri tanácsos megjegyezték, hogy a tornatanárképzés reformja ügyében már folyamatban vannak az előkészületek. A játékterek felállítása pénzkérdés! Az érvelés azután az orsz. közegészségi egyesület helyiségén kivül is folyt tovább. Először is a két szaklapban, a „Herkules" és „Tornaügy"-ben, s különösen a „Herkules" erősen vitatta, hogy a vitatkozásokban az ő általa képviselt eszmék diadalmaskodtak. Az ügy nem maradt ily szűk mederben. Suppán Vilmos és Dr. Dollinger Gyula dolgozatai később megjelentek a tanügyi és napi lapokban, sőt a külföld is tudomást vett rólok. A kérdés tudományos munkákban is bonczkés alá került. Ez időben látott ugyanis napvilágot Felméri Lajos „A Neveléstudomány Kézikönyve" és Szvorényi József „Gyakorlati tanácsok a házi és nyilvános nevelés körében" cz. jeles munkája. Felméri 677 lapra terjedő kitűnő munkájában 123 lapot szentel a „testi nevelés"-nek (II. szakasz), de ebben a tornarendszer oly engesztelhetlen ellenségének, az angol athletika oly magasztalójának és a játékok oly dicsőítőjének mutatta be magát, hogy c tekintetben való elfogultságát, tornatanításunk egyoldalú és helytelen megítélését még szelíden rosszalják e szavak: „Jeles, de túlságos anglophil nevelés-tudósunk, Felméri, lelkesen védi a játékot munkájában s bár nem mehetnénk annyira, hogy a tornászattói letagadjunk minden