Katolikus gimnázium, Miskolc, 1890

I, A szülőknek. Az 1890. évi XXX. törvényczikk értelmében a gymnasium IV. osztályát végzett azon tanulók előtt, kik gymnasiumi tanulmányaikat folytatni kívánják, két irány áll: ezek egyike a görög nyelvvel az érettségi vizsgálat után minden felsőbb iskolai szakra utat nyit, — a másik a görög nyelv nélkül az ezt helyettesítő irodalmi és rajztanulással a papi és a bölcsészet classica philologiai ágát kivéve az összes többi tanfolyamokra, tehát a jogi, orvosi, tanári, rajztanári, technikai (mérnök, építész), vasúti stb. tanulmányokra képesít. Ez utóbbit nevezi az alább közölt ministeri rendelet görög nyelvi pótló tanfolyamnak. Hogy a gymnasiumi felsőbb osztályok két iránya közül a tanuló melyiket válaszsza, az függ a czélba vett életpálya minőségétől, illetőleg a tanuló képességeinek természetétől. Mig tehát a tanuló eddig már az elemi iskola befejezésekor kénytelen volt számot vetni magával, hogy a gymnasiumi, vagy a reáliskolai tanfolyamra lépjen-e, — ha ugyan rendelkezésére állott mindkét intézet, — addig a pályakör-választást a jelzett törvény szerint négy évvel utóbb teheti, vagyis akkor, midőn a választott gymnasiumban eszközölt négy évi tanulmány után szellemében valamely irányban való rátermettség nyilatkozik; e rendelkezés czélja tehát mint azt a vallás- és közoktatásügyi minister úr a képviselőházban kijelentette, abban rejlik, hogy a tanulók egy része, kiknek jövő hivatásuk körében a görög nyelv ismeretére nincs szükségük, ne legyen köteles a középiskolában a görög nyelvet tanulni, hanem e helyett más megfelelőbb tantárgyakkal foglalkozhassék. A gymnasiumi IV. osztály után a tanuló iskolai képeztetésének mintegy középpontjára jutott. Nagyobb részök tisztában van már magával az iránt, mely tudománykörök azok, melyek egyéni hajlandóságaiknak kiválóan megfelelnek: vájjon a humán eszmék azok, melyek lelkének táplálékot adnak vagy a real tantárgyakból nyert ismeretek kötik le inkább szellemét ? E két irány két képviselője a nyelvek csoportja és a mennyiségtan-természettani tárgyak; az ezek tanulásában fölmutatott eredmény a tanuló egyéniségét tükrözi elénk ; ez nyújthat a szülőknek is segédkezet annak helyes megítélésében, melyik irány az, melyre gyermekét ismereteinek tovább fejlesztése végett terelnie kell. Ha a latin nyelvben szembetűnőbb sikerrel halad az ifjú s remény van, hogy megbírja az V. osztályban az előbbiekhez csatlakozó negyedik nyelvet, a görögöt is, ugy nem lehet oka a szülőnek kétséggel állani meg a kettős irány előtt; mert a reformnak, mely e kettős irányt létrehozta, egyik főczélja volt, hogy a hivatottak a görög nyelvben az eddiginél nagyobb eredményt mutassanak fel s a görög szellemnek és genienek 2000 éves bírálatot kiállott alkotásai a mi nemzeti műveltségünkben az eddiginél mélyebb nyomokat hagyjanak. Az oly tanuló ellenben, ki a nyelvek, különösen a latin nyelv tanulása közben nagyobb nehézségekkel küzd nyelvtehetségének korlátoltsága miatt s e tárgyban nem képes oly eredményt elérni, mint egyéb tanulmányaiban, saját jövője érdekében helyesen cselekszik, ha a IV. osztályban tanult nyelvekhez nem csatol még egy idegen nyelvet, a görögöt, hanem a másik irányt követi, melyen a görög nyelv helyett más, talán választott életpályájára nézve gyakorlatibb, az általános műveltség emelésére mindenesetre nem kevésbé fontos tárgyakat tanul: irodalmat és rajzot.