Katolikus gimnázium, Miskolc, 1884
7 jának lerakodási viszonyai a kitörési tüneményektől a leg- kevésbbé sem lettek befolyásolva. Példa gyanánt szolgálnak az oldalkitörések daczára teljesen sértetlen maradt lerakodási viszonyai a laachi vidék paláinak és kvarczitjainak, nemkülönben a Santorin szigeten levő Éliás hegy mészkövei és palái. Az elősoroltak nyomán tehát elesik bizonyos kráterek képződésének theoriája és a vu'kanikus rétegek meredeken hajló állása, emelkedés által. A fentebbiekből két nevezetes geológiai eredmény f"lyik: i. hogy a vulkáni tevékenység a hely földismei alkatától független : ennek oka a függetlenek bármelyikénél, sokkal mélyebben fekvő. — 2. A vulkanikus tájak alaptalajának lerakodási viszonyai vulkanikus kitörések által nem romboltattak szét ; nevezetesen ez utóbbival a vulkánkúpot képező láva — és törmelékrétegek semmi középponti összeköttetésben sem állottak. Több vulkanikus tájékon üstalaku krátermélyedések vannak, melyek vagy igen alacsony tuff és bomba sánczok- tól vannak övezve, vagy ezeket is nélkülözik s csupán mellékövek tört darabjai által vannak körülvéve, de soha sem szolgáltak a láva kitörési pontjául. Többnyire ovál vagy köralaku vázlattal birnak, gyakran, de nem mindig — vízzel töltvék, és szabályos, de igen ritkán ki- és befolyással birö tómedenezét képeznek. Maar — vagy üstkrátereknek neveztetnek. Az üstkráterek képződésére nézve különböző vélemények uralkodnak. Lyell, ki sok ilyen krátert megvizsgált, mondja: a legfeltűnőbb sajátsága azoknak az, hogy a hőség a széleken a változás legkisebb nyomát sem árulja el, ha azok ősrégi homokkő vagy agyagpala szabályos rétegeiből állanak. Szembetűnő, hogy némely esetben réteges kőzetekből képződött hegyőröm gázkitöréseknél tova szakittatik és nem láva, hanem gyakran igen kis mennyiségű salak tör elő az újonnan képződött nyílásból. Az eifeli vulkánoknak bizonyára nincs figyelemre méltóbb vonása, mint azon bizonyság, hogy igen erős gázkitörésekkel vannak összekötve, mely utóbbiak felolvadt kitörési anyagoktól kisérve nem valának, vagy legfölebb néha, és akkor is csak csekély mértékben. Kredner úgy véli, hogy azok a stráto vulkánok képzési processusában az első stádiumot látszanak képviselni, a mennyiben a közalakok a magas vulkánkúpok és a körülsánczolást nélkülöző
