Katolikus gimnázium, Miskolc, 1884
i4 nem folyik. A lassan lefolyó láva áramlat jelzi rendesen a kitörési korszak végét. De a melegnek forrása és az olvadási zóna a kitörés által igen föl van csigázva. Tűz és viz aránylag véve igen közel állanak egvmáshoz, s így a veszély is annál nagyobb, ha az óriási ágyú egyszer ismét gőzzel leend töltve. így magyarázható meg a jelenség, hogy a sokáig tartó pihenés utáni tevékenységnek újból való megkezdésével. a legrohamosabb kitörések szoktak járni; igy azután a vulkán a legtöbb esetben huzamos időre, de kisebb mértékben működésben marad. A nagy kérdés, mely jelenleg — nevezetesen Angliában — a természetbúvárok nagy részét foglalkoztatja, az : hogy vájjon a különböző vulkanikus területeknek földalatti tűzhelyei egymással összeköttetesbe állnak-e. vagy nem; vájjon egységes olvadékony földmagvat, vagy csak egyes és relativ kisebb melegségi reservoirokat kell-e valamely szilárd földtömeg belsejében feltételeznünk. Utóbbi nézet korántsem zárja ki azt, hogy ősidőkben egy egységes folyékony főldmag létezett : s igy a jelenlegi vulkanikus tűzhelyek úgy tekinthe tők, mint az utóbbinak maradványai. Rzek azonban a hő helyi torlódásának következményei is lehetnek ; — történt legyen ez chemiai processus folytán, vagy bármi más úton. Első esetben tehát a vulkánoknál, bizonyos értelemben eredeti vagy kosmikus ; utóbbiban sekundaer-terrestrikus hővel van dolgunk. Az első nézet a tudmányban minden ibőben több követőre talált, mint a második. A természet minden jelenségei között a vul' ánok kitörése a legnagyszerűbb és legpompásabb ; vészthozó következményeiben azonban a legborzasztóbb, legerőszakosabb is egyszersmind. Magasabb vulkánok kitörése előtt olvadni kezd a hegy csúcsán a hó ; úgy, hogy pl a Kotopaxi közelében lakók e vészthozó sötétségről, melybe a hegy csúcsa burkolódzik, fölismerik a közelgő kitörést. E jelenséget bizonyítják a* hó olvadásából eredő, lerohanó vízmennyiségek A fül földalatti dübörgést hall, hasonlóan a távolról jövő menydör géshez, melyet borzasztó ütések szakítanak télbe. A föld reszket és inog ; szakadások és hasadékok tágasabbra nyil- nak ; források eltűnnek, s a kúp csúcsából nehéz fűstfelleg emelkedik. Ezek a külső jelenségek. — A belső tüneteket következőkepen ecsetelketjük : e nyílástól határtalan mély-
