A Mi Kis Sionunk, 1919 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1919-07-01 / 3-4. szám

6

A MI KIS SIONUNK

e I

„Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek Téged szüntelen!" (84 Zsolt. 5) Lelkész helyettesítése. Lelkész helyett, ki egész éven át rendszerint mindig maga szokta vezetni az istentiszteleteket, — a múlt év második félévében négyszer más lelkész vezette az isteni szolgálatot. Két Ízben lelkész betegsége, illetve a családjában előfordult súlyos betegség miatt, két ízben pedig a szíves önkéntes jelentkezés alapján nem végezte az istentiszteletet. Mind a négy esetben Andó Ferenc ref. lelkész ur volt szives lelkészt helyettesíteni. Nevezett lelkész ur, j mint theológus önként beállott katonának, hogy fegyverrel is védje az imádott hazát. Csataközben fogságba esett s három éven át olasz fogságban szenvedett s ette a hontalanság keserű kenyerét. A lelki szenvedés mellett súlyos testi betegség is gyötörte, mig végre mint beteg katonát haza bocsátották. Alig pihente ki magát itthon a kedves — édes szülői hajlékban s körben, hozzáfogott abbanhagyott theolőgiai tanulmányaihoz s egy év alatt letette mindkét lelkészképesitö vizsgát: megszerezve a lelkészi oklevelet. Az evangélikus kis egyházunkat őszintén tisztelő, istentiszteleteinket szorgalmasan és buzgón látogató lelkész ur oly szives készséggel helyettesítette lelkészt az istentiszteletek végzésében, nevezetesen október 12-én, október 26-án, Karácsony 2-ik ünnepén és december 28-án E helyen is szívből jövő meleg köszönetét mondunk a lelkész urnák szívességéért és szolgáiatkészségéért! Az újév első napjaiban eltávozott szülővárosából, szülei s tisztelői köréből s igy a mi körünkből is,hogyamesszetávolban mint segédlelkész működjék az Isten szentországa terjesztésében és építésében. Szeretettel gondolunk mi is ő reá s Istennek atyai gazdag áldását kívánjuk és kéijük megismert ügybuzgó munkásságára! Ad xnultos annos!

Egyházunk helyzete a múlt év folyamán. A múlt év az összes egyházakra s igy a mi kis evangélikus egyházunkra is a megpróbáltatás éve volt, különösen a kommunizmus rövid, dicstelen uralma alatt. A forradalmi kormányzótanács mindjárt a legelső rendele,ek között kimondotta az államnak az egyháztól való teljes szétválasztását. Ennek következtében az összes egyházak, tehát a mi szegény kis evangélikus prédikáló, tanító, népnevelő egyházunk is elvesztette az államtól addig élvezett összes segélyeket. Majd márc. hó 26-án — öt napos uralma idején — betiltotta táviratilag a lelkészeknek járó összes segélyek kiutalását, igy lelkész 10.493

korona rendes és 500 korona rendkívüli évi segélytől elesett. Azután a szovjet-tanács betiltotta az összes iskolákban az imádkozást, egyházi szent énekek tanítását és éneklését, a hitoktatást s az összes vallásos gyakorlatokat, igy a templomi istentiszteletek kötelező látogatását is. Mielőtt azonban az ugyvélt halálos csapást mérhette volna az egyházakra,

— nálunk s a mi vidékünkön a kommün rövid uralma hirtelen megdőlt. — Egyházunkat a zúgva duló-tomboló vihar azonban

— hála a gondviselésnek I — meg nem ingathatta, — kis egyházunk épületét alapjaiban meg nem rendítette, egyházunk fáját gyökerében meg nem rázkódtatta. De sőt miként a szélvihar csak éleszti a lobogó tüzet, úgy az elvonult vihar is csak növelte, erősítette, fokozta a maroknyi evangelikusság különben is közismert példás összetartását és egyetértését, hithüségét, buzgalmát, vallása és egyháza iránti szeretetét s kiapadhatatlannak látszó áldozat- készségét. Istennek legyen érte hála és dicsőség!

Egyházi felsőbb hatósági gyűléseink, úgy az egyházmegyei (e-peresi), mint az egyházkerüteti (püspöki), valamint az egyetemes közgyűlés a múlt év folyamán elmaradtak A felsőbb egyházi hatóságokkal is a hivatalos érintkezés — a főesperesi hivatalt kivéve, honnan néha-néha érkezik egy-egy hivatalos levél — teljesen megszűnt. A püspöki hivataltól április hó óta nem kaptunk pásztori levelet, sem az egyetemes evang. egyház vezetőségétől leiratot.

„Nagy szeretet adomány“. A néhány év óta városunkban lakó, rendkívül buzgó, evangélikus kegyes házaspár, ez évben is — már harmadszor — ajándékozta meg egyházunkat fejedelminek mondható adományával. Ez alkalommal 1400 (Ezernégyszáz) koronát juttattak egyházi szent célokra. Na >ybecsü és értékű adományukkal ezúttal is ismeretlenül óhajtanak maradni. Lelkész most is sietett az egyház nevében, vendégszerető otthonukban is, s/ivből fakadó hálás köszönetét mondani az evang. egyházukat oly hőn szerető kegyes adakozóknak. Isten árassza reájok atyai gazdag áldását I — „Ilyen áldozat kedves isten előtt". (51 Zsoltár 19.)

Önkéntes adóemelés. Az egyház világi vezetői azon kéréssel fordultak a lutsorsosokhoz, hogy egyházi adójukat, főként a lelkész anyagi helyzetének javítása céljából, felemelni szíveskedjenek. A kérő szó megértő lelkekre talált. Sokan egyházi adójukat a kétszeresre, többen négy-ötszörösre, sőt néhányan tízszeresre emelték s le is fizették. Megható bizonysága az egyházszeretetnek s nemes áldozatké. zcégnek! Ezen újabb adóemelésből befolyt összeget t. i. a múlt évi és a folyó évi adóösszeg közötti tekintélyes különbözetet, mint már fentebb említettük, az egyház lelkésznek ajándékozta Hálás köszönet a kedves híveknek ez ujabbi, részekről már annyiszor — -sokszor tapasztalt és élvezett — s meg nem érdemelt figyelméért, gondosságáért es jóságáért I