Menora Egyenlőség, 1993. december (32. évfolyam, 1509. szám)
1993-12-17 / 1509. szám
Cím iink: 87 Searle Ave. Downsview, Ont. M3H 4A6 TELEFON: (416) 398-2870 Second dass mail Registration No. 1373. CANADA U.S.A. Second Class mail paid at Lewiston N.Y. and Additional Mailing Offices USPS 104-970 AZ ÉSZAK-AMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 33. 1509 Ára: $ 1.00 DECEMBER 17. 1993 Rubin Ferenc Történelmi fordulópont Alakhraddin. a ‘csodalámpa A nacionalista terrorizmus terjedése ismeretlen területen Sokan a közelmúltban lejátszódó APEC (Asia - Pacific Economic Co-operation) seattle-i összejövetelét történelmi világfordulatnak tartják. Bár e gyűlés megfogható eredménytől még igen messze van, hiszen semmiféle konkrétumban nem egyeztek meg, mégis annak szimbolikus jelentősége van, főleg Európával szemben. Bili Clinton, Amerika elnöke, a NAFTA (North American Free Trade Agreement) parlamenti és szenátusi jóváhagyásával megmutatta a világnak, hogy ő felelős vezetője az egyetlen szuperhatalomnak. Bár Bush volt elnök ugyancsak birtokában volt e címnek, de befolyása nem volt hasonlítható Clintonéhoz. Clinton kezei nincsenek annyira megkötve. Neki Európa nem okoz túl nagy gondot, s ez maga előnyt biztosít számára, mivel, ha őt nem érdekli Európa, úgy Európát érdekli Clinton. Amerika lassú gazdasági javuláson megy át. Mind a nagykereskedelem, mint a kiskereskedelem aránya növekedést mutat. Az építkezés megindult, a tőzsde szilárd. Megelégedéssel olvastunk a lapokban, hogy Egyiptom és az Egyesült Államok milyen nagy súlyt helyeznek a Szíriával történő békekötésre. Miért? Asszad, csaknem két éven keresztül, csupán azt volt hajlandó kijelenteni, hogy ő nagylelkűen elfogadja az izraeli csapatok kivonását a Golan-fennsíkról. Ennek ellenében azonban semmit sem ajánl fel Izraelnek. Az általa többször ismételt „teljes béke” mint azt többször leszögeztük, a nullával egyenlő. Szíria nem akar békét Izraellel. Ő bízik Irán ígéretében, hogy majd lerohanják Izraelt, Jordániát és a palesztin népet és ekkor megvalósíthatja álmát, a Nagy Szíriát. A Hezbollah terrorcsapatait ezért nem engedi Libanonnak libanoni csapatokkal felcserélni, mivel tervei kivitelezéséhez szüksége van a Hezbollahra és a többi terrorcsoportra. Izraelnek és a kanadai zsidóságnak fájó pontja Joe Clark külúgyminisztersége alatt hozott tilalom Izraellel szemben hadianyagok szállítására vonatkozólag. Ez a két ország közötti meleg viszonyban mindenkor egy tövis volt. Például Kanada Szaud-Arábiából importál kisebb hajóegységeket, holott Izraelből ezeket jobb minőségben és olcsóbban kaphatja meg. E hadicikkek kivételének tilalma komoly veszteséget jelent Izraelnek. Most Chretien, az új kanadai miniszterelnök Rabin izraeli miniszterelnökkel történt találkozásakor ígéretet tett e tilalom felülvizsgálására. „Megállapíthatjuk, hogy a két ország közötti kereskedelem nem folyik azon a szinten, amilyennek lennie kellene” — mondotta Chretien. Andre Ouellet, az új kanadai külügyminiszter megígérte, hogy a tilalom feloldásával foglalkozni fog az Izraellel történő kereskedelem keretében. Márciusban izraeli és kanadai diplomaták tartják majd évi találkozójukat, s ezen az ülésen okvetlenül felmerül majd a tilalom feloldásának kérdése. „Kétségtelen, hogy az Izraellel meglévő baráti A kanadai sajtóból nyert értesülések szerint a Bob Rae kormány olyan munkaügyi tervvel foglalkozott, amely szerint állami állásban való alkalmazásnál (tartományi kormányzatról van szó) egy szenior vezetői pozícióról beszélve, csak olyan személyt lehet alkalmazni, aki faji kisebbséghez tartozik, vagy bennszülött, nő és franciául is beszél. A fehér bőrű férfiak ki lettek zárva ebből a munkavállalói lehetőségből. Annak idején, amikor mi Kanadába jöttünk, 37 évvel ezelőtt, a megkülönböztetésnek egyedüli alapja az angol nyelv tudása volt, más diszkriminációval mi nem találkoztunk. Nem vizsgálták a bűrünk színét, inkább arra voltak kíváncsiak, hogy mi volt a bőrünk alatt, milyen képességekkel rendelkeztünk. A munkához való jog egyetemes volt, mint ahogy az így van minden demokráciában. Hozzá kell tennünk, hogy a Bob Rae kormány ellen megindult ellenzéki nyomás kötelezte az Új Demokrata Pártot (NDP), hogy még csak napirendre se tegye ezt a javaslatot. Érdemes vizsgálnunk, hogy a XIX. századi angol gyarmatosítás miként alkalmazta a megkülönböztetés politikáját a gyarmatokon. A Bob Rae-kormány politikája visszaütésnek tetszik az eredeti angol diszkriminációval szemben. Ugyanakkor, amikor a gyarmatosítás sok kedvező jóval kecsegtetett, megvetette a diszkrimináció alapját. A Londonból kiküldött fiatalok álláshoz jutottak a gyarmatokon és az adminisztráció londoni politikájának lettek a szóvivői. Saját hazájában a bennszülött kevesebbet ért, mint a londoni kiküldött. Most, Kanadában azt állítani, hogy egy fehérbőrű felnőtt férfi kevesebbet ér fontos állami pozícióban, mint a bennszülöttek, a faji kisebbséghez tartozók, a modern állam fejlődésének erőszakolt értelmezése. Kanada mint az angol birodalom egyik tengerentúli gyarmata lassú fejlődésen át szabadult meg a gyarmati diszkrimináció megalázó helyzetétől. Az angol fiatalok helyét lassan bennszülött intelligencia vette át, vagy legalábbis nem a Londonból irányított értelmiség. Pierre E. a Chrysler autógyár komoly nyereséget mutat fel, a parlament és a szenátus republikánusainak 70 százaléka megszavazta a NAFTA-t, a két ház megszavazta a költségvetési javaslatát és bizonyosan megszavazza az egészségügyi és bűnök elkövetése elleni javaslatát. Európa viszont káoszban van. A gazdasági javaslatok általában Franciaország protekcionista állásfoglalásán megbuknak. Helmuth Kohl, német kancellár kimerült a gazdasági helyzettel és a belső feszültséggel való viaskodásban. A német kormány nem képes rendet teremteni a gazdasági helyzetben és a neonácik közt. Anglia miniszterelnöke John Major sohasem volt ily rossz és gyenge helyzetben, mint most. Francois Mitterrand francia elnök szocialistái alól kihúzták a szőnyeget. 19 hónappal ezelőtt, a kommunizmus bukása következtében, Európa horizontja felcsillant. Politikája a helyes úton haladt és gazl ol\ 1. a 2. oldalon Amerika és Egyiptom azt vitatják, hogy ha Szíria és Izrael között nem jön létre béke, úgy Szíria esetleg megtámadja Izraelt. Ez ostobaság. Ma Szíria sokkal gyengébb stratégiai helyzetben van, mint Izrael. A másik vitapont az, hogy ha e béke nem jön létre, úgy Szíria megtorpedózhatja az izraeli - palesztin egyezményt. Ez talán még nagyobb dőreség. Szíria egy béke ellenére is képes lenne aláaknázni az egyezményt. Amerika saját csapatait ajánlja fel az egyezmény betartására. Ez nagyon szép, a baj csak az, hogy Szíria egyetlen ágyúlövésére — az amerikai közvélemény tükrében — az amerikai csapatok visszavonulnának. A következő lépés valószínűleg az viszonyunkat tekintve elégtelen a jelenlegi kereskedelmi kapcsolat” — mondotta a külügyminiszter. Izrael már évek óta törekszik a Kanadával való kereskedelem kimélyítésére. Mulroney alatt azonban ez nem sikerült. Korábban már Peresz külügyminiszter is panaszkodott a kereskedelmi kapcsolatok elégtelensége miatt. Andre Ouellet barátja Izraelnek. Chretien jól tudja, hogy a kanadai zsidóság zöme a liberális pártra szavazott, s hozzájárult annak mindent elsöprő győzelméhez. Kanada 55 millió dollárt ígért egy 2 milliárdos újjáépítési alaphoz Gázában és a Nyugati parton. Rabin szerint lényeges, hogy a palesztinok mennél előbb érezzék a béke gyümölcseit. Több izraeli diplomata már terveket sző a MEFTA (Middle East Free Trade Agreement) létesítésére. Ouellet már több héttel ezelőtt rendezett egy találkozót kanadai zsidó és arab üzletemberek között. A találkozó baráti légkörben folyt le. Mindezek tükrében remélhető, hogy Izrael és Kanada között a kereskedelmi kapcsolatok hamarosan kibővülnek. Trudeau a British North America Actot eredeti kanadai alkotmánnyal cserélte fel és független állami létet jelentő önállóságot teremtett. A törvény előtti egyenlőség, a vallás gyakorlása, a szólásszabadság és a munkához való egyetemes jog alapfeltétellé vált. A gyülekezési szabadságot ki ne hagyjam. Persze az átalakulás nem volt idillikus, mert Quebec nem akart beleilleszkedni az új Kanadába és vezetője Renee Levesque nem írta alá az alkotmányt. Lényegében azonban a gyarmati diszkrimináció megszűnt. Itt ma már egyenlő jogú polgárok vagyunk valamennyien. Alkotmányjogi szempontból nincs közöttünk semmiféle különbség. Egy olyan javaslat, ami kizárja a fehérbőrű férfiakat az álláskeresések sorából, súlyos rést vág a demokrácia pajzsán. Alapelv, hogy mindenki képessége és felkészültsége alapján vehessen részt abban a versenyben, ami a létfenntartás megteremtéséhez szükséges. A kanadai Zsidó Hitközség nevében a kongresszus direktora Bernie Faber úgy nyilatkozott: „A fordított diszkrimináció nem fog működni, mert a lakosság többsége ellene van. A munkavállalási szabadsághoz való egyetemes joghoz pedig a többség hozzájárulása szükséges.” Alvin Curlig liberális képviselő, s ő maga feketebőrű, hangsúlyozta: a munkavállalási jognak egyetemesnek kell lennie. Az ellenzék mindkét vezetője Lynn McLeod (liberális) és Mike Harris (konzervatív) azt ajánlotta, hogy a munkavállalási törvényt úgy kell megváltoztatni, hogy a kisebbségekre kedvező „alkalmazási hányados” lehetőségét módosítani kell és az alkalmaztatás egyedüli alapja a képesség legyen, nem pedig a kvóta. A feje tetejére állított megkülönböztetést teremtő javaslatot pedig darabokra kell széttépni, különben a papírkosár kivetné magából. Az állást keresőknek ne a bőrszíne legyen a döntő, hanem, hogy mi van a bőre alatt, vagyis a képessége. „Tévedés lenne azt hinni, hogy az iszlám fundamentalizmus csupán arab országokban próbál teret nyerni.” — Hoszni Mubarak egyiptomi elnök. * * * Augusztus közepén Ali Akbar Hasgami Rafsanjani, aki a júniusi iráni választásokon megint elsöprő győzelmet aratott és megkezdte elnöki mandátumának második terminusát, az ünnepélyes beiktatás során bejelentette, hogy „... Irán mindent elkövet annak érdekében, hogy a szomszédos arab országokkal (értsd: a Perzsa-öböl olaj fejedelemségei) és a Nyugattal meleg kapcsolatokat teremtsen. Egyszer és mindenkorra le kell vetkőznünk azt a vádat, hogy Irán erőszakos és terrorista ország.” Lehetséges, hogy — és ez sohasem tagadtuk — a pragmatikus iráni elnök alapjában véve jószándékú ember, aki már évekkel ezelőtt megelégelte az ayatollah-k beavatkozását a polgárság mindennapi életébe, de gyakorlatilag nem tud sokat tenni azok leszerelésére vagy semlegesítésére. Khomeini szellem változatlanul uralja az országot. Rafsanjani évek óta próbálja meggyőzni alattvalóit, hogy az ország gazdasági újjáéledése a legfontosabb feladat; sokkal fontosabb, mint a fanatizmus. Az Irak elleni háborút követően Irán teljes gazdasági csőd szélére került, amin az azóta fellendült olajexport sem sokat segít. Az elnök szerint a nyugati országokkal való megbékélés az egyetlen út az újjáéledéshez: feltehető, hogy a megbékülés után a nagyhatalmak hajlandók befeketetéseket eszközölni Iránban. Mr. Rafsanjani sosem értett egyet a fundamentalista terrorral, amely nemcsak Iránt kívánja béklyóban tartani, hanem más arab országokban is a szekuláris rendszerek megsemmisítésére törekszik. „Hivatalosan” csupán libanoni „mozgalmakat” támogatott az iráni adminisztráció azzal a kifogással, hogy az ottani shiita •sebbség segítséget igényel. Következésképpen a Hamasz más fundamentalista terrorszervezetek nagyarányú vimogatásban részesültek és az izraeliek elleni atrocitások napirenden maradtak. Mr. Rafsanjani pragmatizmusa nem terjed odáig, hogy az Izraellel való normalizálódás útját keresse. Az utóbbi időben némi riadalommal regisztrálhattuk a terrorista fundamentalisták tevékenységét, főleg Libanonban, Szudánban és Egyiptomban. (Szíriában Hafez Asszad mindenféle ellenzéki tevékenységet csírájában elfojt, akárcsak Muammar Khadafi Líbiában.) Ugyanakkor számos arab országban, mint például Szaud-Arábiában és az olajfejedelemségekben, a megerősített biztonsági szervek megbénították a fundamentalista zavargásokat. Legalábbis egyelőre. És most már annak is tanúi lehetünk, hogy ez a fundamentalizmus olyan afrikai országokban is jelentkezik, ahol nincs mohamedán lakosság vagy éppenséggel ksebbség. A Reuter hírszolgálati iroda — meglehetősen eldugott helyről való — jelentése szerint néhány fundamentalista ügynök feltűnt néhány afrikai országban: Nigériában (atol ugyan van mohamedán lakosság, bár nem jelentős), Ruandában, Rhodéziában (újabb nevén Zimbabwe) és a Dél-afrikai Unióban. Egyes vélemények szerint ezek az Iránból ösztökélt fundamentalisták a kommunisták ávozásával keletkezett űrt kívánják betölteni. Az FP hírszolgálati iroda jelentette, hogy egy rejtélyes iriember több hónapot töltött Zimbabwéban és több esetben találkozott Róbert Mugabe elnökkel és Róbert Nkomo ilelnökkel. Az afrikai közvélemény ezt a jelenséget .Alakhraddin és a csodalámpa” jelzővel illette. A sok mérföldet utazgató ügynök állítólag az Ibrahim Alakhraddin névre hallgat, bár sokak szerint ez nem az igazi neve. Azok, akik többször olvastuk az Aladdin és a csodalámpa egendáját, izgatottan konstatálhattuk, hogy a legenda még meglehetősen elmaradott afrikai országokban is teret hódít. Ugyanakkor Mr. Alakhraddin tevékenysége nem osztozza ízt a felfedezést. A Dél-afrikai Unió történelme egyik legválságosabb fejezete felé közeledik: 1944 áprilisában az apartheid hivatalosan is megszűnik és az ország első szabad választása dönti majd el, hogy ki gyakorolja a hatalmat. Nincs kétség afelől, hogy a nagyvilág örömmel üdvözölte e fejleményeket. De az országban uralkodó jelenlegi helyzet, ímely csaknem anarchizmushoz vagy nihilizmushoz hasonlít, feltétlen aggodalomra ad okot. A Nelson Mandela által vezetett csoport változatlanul véres összeütközésekbe bocsátkozik a Buthelezi-vezette zulu lakossággal, és a ma még zömében fehérbőrű rendőrség léptéién megszüntetni a vérengzést. Ma már ott tartunk, hogy a zuluk a szélsőjobboldali, monarchista (?!) és fasiszta csoportokkal szövetkeznek egy — több mint valószínű — Mandela-kormány megakadályozására. Borúlátók szerint az Unió legnagyobb problémája az, riogy az Afrikai Nemzeti Kongresszus Mandela vezetése ilatt szoros kapcsolatban van a meglepően erős dél-afrikai tommunista párttal. (Hagyományosan a kommunista párt főtitkára a Kongresszus elnöke.) Mr. Mandela az apartheid legsötétebb időszakában „kénytelen” volt a kommunistákkal szövetkezni, miután más szövetséges nem akadt. A kérdés az — állítják a borúlátók —, hogy Mr. Mandela — a várható győztes a jövő év áprilisi országos választáson — megszakítja-e a szoros kapcsolatot a kommunistákkal vagy változatlanul fenntartja azt. Alakhraddin, a „csodalámpa” állítólag a Dél-afrikai Unióban is tett egy titkos látogatást. Amiben igazán meglepő az, hogy nem Mr. Mandela, hanem Mr. Buthelezi csoportjának vezetőivel találkozott. Vajon mi lehet az iráni ayatollah-k érdeke a Mr. Mandela elleni magatartásban? Elképzelhető, hogy a kommunista veszély nem tetszik nekik. Mégis, közvetlenül a Szovjetunió felbomlása előtt, Teherán „melegebb” kapcsolatokra törekedett Moszkvával. Persze, a következetlenség állandóan jellemzője volt az iszlám fundamentalizmusnak, s most, hogy az arab országokon kívül más területeken is tevékenykedni kíván, ez a következetlenség még feltűnőbb lesz. Ki tudja, milyen célokat követ a „csodalámpa”? Mr. Alakhraddin dél-afrikai „látogatása” után Marokkóban és Algériában tűnt fel, melyek ugyan mozlim országok, de feltétlenül enyhébb irányzatúak. A marokkói monarchia szilárdan tartja kezében a hatalmat és fundamentalista tevékenységre eddig alig került sor. Feltehető, hogy a szovjet kommunizmus felbomlása után a marokkói Polisario-gerillák támogatás nélkül maradtak és a fundamentalizmus ezt az űrt próbálja betölteni. Csakhogy — konzervatív felmérés szerint — a Polisario „költségvetése” meghaladja az évi 40 millió dollárt, s nem valószínű, hogy Irán, amely más országokban tevékenykedő csoportoknak legalább évi 300 millió dolláros támogatást nyújt, egy újabb kiadásba tudna bocsátkozni. Mr. Rafsanjani aggódása érthető: az iráni gazdasági krízis felszámolására indított „újjáéledési háborúban" minden cent szükséges. Mr. Alakhraddin Marokkóból és Algériából Zimbabwéba utazott. S mint cikkünk elején említettük, több esetben találkozott Mugabe elnökkel és Nkomo alelnökkel. Érdemes megemlíteni, hogy Rhodézia (Zimbabwe) 10 milliós lakosságából alig 200 ezer mohamedán, azok is a nigériai függetlenségi háború során vándoroltak Zimbabwéba. Vagyis nem valószínű, hogy a fundamentalizmus e 200 ezer „laza” mohamedán lelkének megmentésére (?!) törekszik. Sokkal inkább arra, hogy a jövő április utáni „új” Dél-afrikai Unió bizonyos diplomáciai megfékezését segítse elő. Mr. Mandela népszerűsége a legtöbb afrikai országban de facto tényező és kiváltképpen a szomszédos államokban, melyek „ex officio” követték a dél-afrikai eseményeket. Mr. Mugabe több mint 10 éve csaknem megoldhatatlan gazdasági válsággal néz szembe Zimbabwéban. Az Angliától elnyert függetlenség és a Smith-féle kormány botladozása után Róbert Mugabe valamiféle szimbólummá vált az afrikaiak szemében: íme, itt van egy igazi néger vezér, aki képes abszolút többségű kormányzásra a fehérek részvétele nélkül. A valamivel több mint 100 ezer zimbabwei fehér Mr. Mugabe feltűnése előtt az ország termőföldjének több mint a felét birtokolta. 1980 óta több mint kétharmadát. A néger lakosság képtelen volt a földek megművelésére (kivéve a korábbi, rabszolgasorsú kétkezi munkát), adminisztrálására és a termények értékesítésére. És ami a legnagyobb probléma volt: a fehér földesurak jövedelmük nagyrészét külföldi, főleg svájci bankokban tartották, kisebb részét pedig új termőföldek felvásárlására. Több mint 10 éven át Mr. Mugabe képtelen volt megállítani ezt a folyamatot. Végül is, ez év elején a zimbabwei elnök bejelentette, hogy sokkal szigorúbb eljárásra készül az „új” imperializmus (értsd: gazdasági felsőbbrendűség) megállítása érdekében. Törvényjavaslatot terjesztett elő, melynek értelmében az állam a fehér lakosság által birtokolt földek eladására kényszeríti a földesurakat, s amennyiben azok ellenállnának, úgy Mr. Mugabe egyszerűen kiutasítja őket az országból és elkobozza a földeket. A zimbabwei parlament, melyben alig 8 fehér képviselő található, megszavazta a javaslatot és Mr. Mugabe az elmúlt július 1- én próbálta érvényesíteni a törvényt. Erre azonban még mindig nem került sor. A mugabei terv szerint az állam vásárolná fel a fehérek birtokát „megszabott áron”. Igen ám, de az államnak nincs pénze és a gazdasági krízis megállíthatatlannak bizonyul. Külföldi segítség sohasem volt tapasztalható, kivéve az 1980 előtti időszakot, mikor Mr. Mugabe gerillaháborút folytatott a Smith-kormány ellen: a Szovjetunió 3 éven át pénzügyi és fegyveres segítséget nyújtott. Azóta azonban az oly szükséges külföldi befektetésekre nem került sor: a nyugati országok felháborodással fogadták Mr. Mugabe tervét a fehérek földjének elkobzására és a legtöbb nyugati nagyhatalom bizonyos bojkottot rendelt el Zimbabwe ellen. ■ Ilyen körülmények között lépett előtérbe Alakhraddin, a „csodalámpa” zimbabwei látogatása. Ugyan mit akar az idáig arab országokban tevékenykedő fundamentalizmus (és iráni gazdája) nem mohamedán-lakta afrikai országokban? Losonczy László LAPZÁRTA Arafat találkozik Rabin izraeli elnökkel Kairóban, hogy a fennmaradt vitapontokat megkíséreljék kiegyenlíteni. A fő vitát Jerikó területe, a határátlépések és az izraeli haderő átcsoportosítása képezi. * * * Szíria és Libanon megegyeztek, hogy januárban folytatják Washingtonban négy hónapig felfüggesztett tárgyalásaikat Izraellel. Ugyanakkor Hafez Asszad, Szíria elnöke Genfben találkozik Clinton amerikai elnökkel. * * # Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Antall József, Magyarország miniszterelnöke elhunyt. Miért Szíria? Eol\ t. a 2. oldalon Kanada kereskedelme Izraellel Nádas y István A feje tetejére állított különbségtételről (diszkriminációról)
