Menora Egyenlőség, 1991. február (30. évfolyam, 1361. szám)
1991-02-08 / 1361. szám
Pl mill! If * ®>ar^ Ave. 2nd Floor Toronto, Ont. U MII U IIIV . M6B 2T4 TELEFON: 783-4508 Second class mall Registration No. 1373 CANADA U.S.A. Second class mail paid at Lewiston N.Y. and Additional Mailing Offices IJSPS 104-970 AZ ÉSZAK AMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 30. 1361. Ára: $ LOO FEBRUARY 8. 1991 Naftali Kraus (Tel Aviv) Háborús napló - napról napra Gáztámdásra, lehet atom a válasz Szárazföldi harcok 1981. június 9-én azt írta a Times magazin: „Izrael besurranó támadása és csapása a franciák által készített atomreaktorra Bagdadban megbocsáthatatlan agresszió volt.” Közel tíz év telt el azóta és ma hálás a világ azért, amit Izrael akkor tett. Még elképzelni is rettenetes, mi lenne, ha ennek a hatalmi tébolyban szenvedő diktátornak atomfegyver is rendelkezésére állna. A különböző hírügynökségek, televíziós társaságok reggeltől estig interjúkat közölnek közel-keleti szakértőkkel, katonai szakértőkkel, diplomatákkal, generálisokkal a háború mellett és ellene kardoskodókkal és hallatóan valamennyi ,jól értesült”. Már a legkisebb gyerek is tudja, hogy Iraknak egymillió katonája van, 700 repülőgépe és 5500 tankja. Vannak, akik azt állítják, hogy az amerikaiak és szövetségeseik borzasztó erejű bomba és rakétatámadásai elérték céljukat: megsemmisítették a vegyi és biológiai fegyvergyárakat, valamint Irak atomelőkészúleteit oly mértékben tönkretették, hogy azok évtizedekig használhatatlanná váltak. A rakétakilövőket lebombázták és csak elenyésző számú mozgatható kilövő áll még rendelkezésükre. Ugyanakkor más katonai szakértők véleménye szerint Irak légiereje majdnem teljesen érintetlen, rakétakapacitásának jórésze megmaradt és feltételezhető, hogy atom-, biológiai és kémiai programja is rendelkezésre áll. Ebből is kitűnik, hogy a vélemények roppant mértékben megoszlanak, továbbá nem tudhatjuk, hogy az egyes hadijelentések kinek szólnak? Nekünk a köznépnek vagy az ellenség hadvezetésének. Valószínű, hogy Szaddam, aki nem ostoba, felmérte már, hogy a játékának vége. Ő már akkor látta ezt, amikor visszarendelte csapatait Irán határáról és külügyminiszterét a 8 évig ellenséges Iránba küldte tárgyalni. A megbeszélésekről nem adtak ki hivatalos jelentést. Annyit tudunk csak, hogy ideiglenesen békét kötöttek, Irak valami kedvezményt is nyújtott és nem tudni, hogy mit kapott ellenszolgáltatásként (talán repülőtérhasználatot). Száz iraki gép átrepült Iránba és most ott állnak a repülőtéren. Az Amerikai Egyesült Államokat diplomáciai úton Irán „természetesen biztosította” arról, hogy ezek a gépek nem szállhatnak fel a háború végéig, amikoris természetesen visszaadják őket Iraknak. Ha mégis felszállnak, hát ... Ha Szaddam valóban megértette, hogy bármit csinál ő a vesztes, ő akkor sem dohatja be a törölközőt. Neki ezt a háborút végig kell harcolnia. A második világháború óta az Irak-Irán ellen folytatót háborúja volt a legnagyobb háború, amit konvencionáis fegyverekkel vívtak. Valószínű, hogy ez a háború lesz nagyságrendben a következő és egyben az utolsó. Már most úgy tűnik, hogy a hagyományos fegyverek összecsapására alig kerül sor. Bár még General Colin Povell, az egyesített csapatok főparancsnokságának elnöke is hangoztatta a szenátus katonai bizottsága előtt, nogy kizárólagosan légierővel még nem nyertek háborút, négis, láthatóan az amerikai hadvezetés arra törekszik, hogy lehetőség szerint mindent a levegőből intézzenek d. Egy rakéta költsége egymillió dollár körül mozot, egy repülőgép 500.000 dollár, de úgy tűnik, ennél többre becsülik az emberéletet. Valószínű ugyanis, hogy szárazföldi ütközetben nagyobb lenne az áldozatos száma. Ha visszatekintünk a második világháború amerikai frontjára, emlékezhetünk, hogy akkor is vigyáztak katonáikra. Szaddam Huszeinnek erre nincs gondja. Az ő katonái vezérük kezét, ruhája szegélyét csókolgatják és többségük, ha nem is éppen vágyik a földön túli „paradicsomba”, de hiszi, ha megküzd a „Sátánnal”, oda kerül. Az iraki Baath párt sem dolgozik más eszközökkel, mint azok a fasiszta, illetve kommunista pártok, melyeket szerencsétlenségünkre Kelet-Európábán sikerült megismernünk. Minden diktatúra egyforma. Legfeljebb a vérengzés mértékében van differencia. E pártok vezérei valamennyien „hősök” voltak és még életükben „legendává” váltak. A pavlovi reflex lépett működésbe és égbe vagy tapsra lendült a kéz, önkívületi mámorban az agy fikarcnyi működése nélkül éljenzett a száj, ha valamelyik vezér nevét meghallotta a fül. És ez a „művelt Európában” történt a huszadik században. Szaddam ugyanolyan rendőrállamot teremtett Irakban, mint ami volt a hitleri Németország vagy a kommunista Kelet - Európa, a Szovjetunió, de meghagyta nekik Allahba vetett hitüket és elhitette az arabokkal, hogy legyözhetetlenek. Hosszú évtizedeken keresztül az arabok mindig azt tették, amit valamelyik külföldi „uruk" parancsolt (angolok, franciák, hollandok, törökök). Izraellel nem bírt Nasszer, Aszad, Húszéin király, sem a terrorista Arafat. Jött, hát egy „vezér", akiről arab-palesztin tömegek elhitték — mert el akarták hinni —, hogy vele megszületett az új arab mentalitás. Nem kell a jövőben azt cselekedniük, amit a „külföld” parancsol, de közben nem vették észre, hogy valamennyien azt csinálják, amit egy ember — Szaddam Húszéin parancsol. A félelemhez szokottak talán egy kicsit jobban, talán egy kicsit másképp, de tovább féltek és közben megkezdték a „legenda” világuralmi törekvéseinek kielégítését. Lerohanták Kuvaitot, ott gyilkoltak, raboltak, megbecstelenítették a nőket, de mindezt a „Nagy Szaddam” engedélyével, biztatására cselekedték. Ebbe a nagy dáridóba szólt bele az Egyesült Államok és a vele szövetségre lépő 28 többi ország. A dáridónak vége. A háború megindítása óta eltelt két hét alatt Irakban a szövetséges légierő olyan pusztítást vitt végbe, ami még libanoni mértékkel mérve is szörnyűséges, — mint erről egy Irakban élő amerikai tudósító tájékoztatást adott. Nincs villany és vízszolgáltatás, élelmiszer alig kapható és a bombázások szünet nélkül folytatódnak. Egyes megfigyelők szerint az amerikai hadvezetés jelenlegi célja, hogy elvágja az utánpótlási vonalakat és a Kuvaitban lövészárkokba beásott, szárazföldi harcra várakozó iraki katonaságot bekerítse. Ezért bombázzák most B-52-es harci bombázókkal a kuvaiti - szaudi és az iraki - kuvaiti határt. Bush elnök az elmúlt napokban tartott egyik beszédében a leghatározottabban kijelentette, hogy a hadműveletek az előre meghatározott amerikai tervek szerint és nem Szaddam Húszéin tervei szerint folynak. Ez nagyon szépen hangzik, de ezekbe a tervekbe időnként bele-beleszól Szaddam is. Változatlanul támadja Izraelt orosz rakétáival. Nem tudjuk, hogy még mennyivel rendelkezik, azt tudjuk csak, hogy a Szkud-rakéták repülési ideje 7 perc. Öt percbe telik, amíg az amerikai kémbolygók közük a közeledő veszélyt és kevesebb, mint 2 perc marad az elhárításra, a védekezésre. Szerencsére az iraki rakétakilövő személyzet egyre gyakrabban követ el hibákat. Az izraeli szakértő Arnan Seginer professzor véleménye szerint: „amikor tudod, hogy nagyon kevés időd van valaminek az elvégzésére, ami roppant nagy fontossággal bír. borzasztóan ideges leszel és hibákat követsz el. Ha rosszul számítják ki a Folyt, az 5. oldalon [apzírTa Miközben az amerikaiak és szövetségeseik bombázzák Irákot és rakéták röpködnek a Közel-Keleten, Izrael nem szűnt meg menekíteni a zsidókat. Az elmúlt két hét alatt 4200 szovjet és több mint ezer etiópiai zsidó bevándorló érkezett. Ellátásuk, elhelyezésük komoly anyagi gondot ielent az országnak. A United Jewish Appeal Exodus néven gyűjtést kezdeményezett az újbevándorlók megsegítésére. * * * Az elmúlt hét végén 750.000 telefonhivást bonyolítottak le Izrael és Amerika - Kanada között, a szokásos óránkénti 3000 beszélgetéssel szemben. * * * Jeruzsálemben az izraeli kabinet egyhangúlag megszavazta Rahavam Zeevi szélsőjobboldali politikus, tábornok miniszteri kinevezését. Az ő elképzelése szerint a palesztinokat fel kell szólítani a Nyugati-part és a Gáza övezet elhagyására. Ha az szép szóval nem lebonyolítható, akkor erőszakos eszközökkel kell őket áttelepíteni arab országokba. „Izrael legyen a zsidóké, a palesztinok 21 arab országban találhatnak otthont.” * * * Az Egyesült Államok külügyminisztériuma felszólította a Jordániában élő amerikai állampolgárokat, hogy azonnal hagyják el az ország területét. Vajon mit fog csinálni a kis király felesége, aki maga is amerikai állampolgár? * * * Tovább folytatódnak a tüntetések a balti államokban. Lettországban a szovjet katonaság letartóztatásokat foganatosított. Gorbacsov rendelkezésére Szovjetunió minden nagy városában a rendőrség mellett a katonaság is hivatott a rend fenntartására és a bűnözések megakadályozására. Szerda, január 16. Lejárt az ultimátum. Lesz-e háború vagy nem lesz — ez itt a hamleti kérdés. Az amerikaiaknak úgy látszik, nem sürgős. Azonkívül náluk sokan a háború ellen tüntetnek. A franciák is próbálkoznak menteni Szaddamot, miután az rövid úton kirúgta az ENSZ-főtitkárt. Miért vannak a franciák az iraki tömeggyilkos pártján? — kérdezi Klein néni a szomszédból. Hát csak azért, mert Irak tartozik nekik 7 milliárd (!) dollárral, azokért a fegyverekért, amikkel most majd az irakiak a francia katonákat (is) fogják öldösni, ha háború lesz. A feszültséget vágni lehet. Az élet megy tovább a maga kerékvágásában, a gázmaszkok még a dobozokban, mindenki vár, vár ... hogy pontosan mire várunk, azt nem lehet tudni. Most először történik, hogy amikor koalícióról van szó, akkor nem az Agudát Jiszráélt, illetve a Sászt értik alatta, hanem török-tatár-szaudi-kuvaiti-német-franciabelga stb. érdekközösséget. Ahány tagja van ennek a „szent szövetségnek” annyi érdek — annyi érdekellentét. Csütörtökre virradó éjjel Késő éjjel érkeznek az első hírek, hogy az amerikaiak végre nekidurálták magukat. Masszív bombázás iraki stratégiai pontok ellen. Bush elnök beszédet intéz a néphez az amerikai tévében. Nálunk is hallják, illetve látják. Éjjel háromkor az izraeli tévé egyenesben adja a CNN amerikai tévétársaság helyszíni közvetítését a háborúról. Több száz kilométer távolságból, ún. Tomahawk rakétákat lőnek iraki célpontokra, elsősorban a messzehordó rakétákat kilövő alkalmatosságokra, amiket az irakiak — milyen kedves — a Szovjetuniótól kaptak annak idején ajándékba. Közvetlen utána jönnek a B-52-es nehézbombázók. Úgy tűnik, az angolok is kiveszik a részüket a harcból, míg a „koalíció” többi tagja egyelőre csak beszél, de azt aztán intenziven. Csütörtök reggel, január 17. Aki átaludta az éjjelt az csak reggelre kelve tudta meg, hogy a háború megkezdődött. Szaddam fenyegetőzik: rakétái szétbombázzák Tel-Avivot. Cáhál is megteszi a szükséges előkészületeket: gázmaszkokat oszt ki a „területek” arab lakosságának, miután erre a felsőbíróság kötelezte. Ezzel szemben kb. százezer vallásos, szakállas zsidónak nincs gázmaszkja, mert az pénzbe kerül és szegény Izraelnek nincs erre pénze ... Hágá — a polgári légvédelem — bejelenti, hogy riadó esetén mindenki azonnal menjen be az izolált, hermetikusan elzárt szobába, vegye fel a gázmaszkot, nyissa ki a rádiót és várja az utasításokat. Az emberek nagy része nem hiszi, hogy valóban gáztámadás lesz. Még inkább azok hisznek benne, akik arab országokban születtek és onnan alijáztak. Ezek ismerik a Szaddam-félék mentalitását. Európai zsidó számára ez hihetetlen: alig 46 évvel az auschwitzi gázkamrák után újra gázzal fenyegetnek bennünket? ... Az iskolákban már nincs tanítás, így az anyák nagy része is otthon marad. Tanítás már az előző napon sem volt, most már „hivatalosan” szünetel az iskola. Megszületnek a gázmaszkkal kapcsolatos első „gyerekszájak”. A szupermarketekben hosszú sorok: egyes hitsorsosok úgy látszik, egy újabb „harmincéves háborúra” készülnek. Főleg tartósított tejet vásárolunk, úgy látszik, enélkül nem lehet háborúzni. Az újságok szalagé ímekben számolnak be az amerikaiak iraki hadműveleteiről. Egyre többet hallunk a H-2 és H-3 elnevezésű területekről, Irak nyugati határszélén, ami a legközelebb esik Izraelhez (kb. 600 kilométer). Itt vannak állítólag elhelyezve azok a rakétakilövő egységet, melyek a „megjavított” és kifejlesztett Szkad rakétákat képesek Izrael fölé eljuttatni. Az eredetileg 300 kilométeres hatósugarú rakétákat német (!) technológusok úgy változtatták át dupla hatósugarúvá, hogy jelentősen csökkentették a robbanótöltet mennyiségét. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen rakéta — ha nem hordoz gáz, illetve vegyi vagy biológiai töltetű robbanófejet — csak aránylag kis kárt okoz. Megnyugtattak ... Csütörtök délben, délután még vannak sokan, akik azt hiszik, hogy ez a háború egy piknik, amit a messzi távolból, páholyból fogunk végignézni. A magyar ajkú polgárnak, aki nem érti a televízió sok okos dumáját, egyrészt érthető hiányérzete van, másrészt pedig nem is tudja, mennyi üres locsi-fecsit spórol meg magának. Ugyanis a reggeltől estig megállás nélkül adó rádió és tévé természetszerűleg rengeteg pelyvát is eredményez; mivel az időt ki kell tölteni, ez okból előfordul, hogy a fiatal és tapasztalatlan rádiós ifjoncok összebeszélnek tücskötbogarat. Aztán leszáll az éj, az emberek aludni térnek, abban a biztos hitben, hogy Szaddam az ezeregyéjszaka meséivel szórakoztat bennünket, de fenyegetéseiben semmi veszély ... Péntekre virradó éjszaka Éjjel kettőkor megszólalnak a szirénák. Be a hermetikusan elzárt szobába. Csak semmi pánik — mondom magamnak. A rádió először nem tud semmiről, két fiatal bemondó csacsog semmitmondó dolgokról. Aztán ők is tudomást szereznek a riadóról és kezdik közvetíteni a Hágá utasításait. Ezekben semmi új nincs, az unalomig ismert és imételt dolgokat mondják, amik most, egyszerre, félelmetes aktualitást kapnak. Két-három perccel a riadó után már hallani is lehet a detonációkat. Ahhoz képest, ami Pesten az ostrom alatt volt, ez igazán gyerekjáték, de itt és most ez nem vicc. A rádió nem tud semmit, csak azt ismétli, hogy mindenki gázmaszkban üljön és várjon. A kisgyerekeket valami hordozható, gázmentes nylon bölcsőbe kelKene) tenni, de azok nem akarnak bemászni, bőgnek óriási hangerővel. Úgy látszik, hogy ez egy általános jelenség, mert a rádió bemondja a Hágá nevében, hogy nem kell erőltetni őket. Közben a hadsereg szóvivője, a szimpatikus Náchmán Sáj közli, amit mindenki sejtett eddig is: Izrael rakétatámadás alatt van, itt-ott be is csapott egy-egy; kéretik türelmesen várni, amíg a riadót lefújják. Közben a rádió különböző nyelveken bemondja ugyanazt, angol, orosz, jiddis, amhári (ez az etiópok egyik nyelvjárása), még románul is, — csak magyarul nem. Ez nem szép tőlük. Hol a Hoh? Nehéz rosszat sejtető csend. Közben a televízió is mondja magáét, néha teljesen ellentétesen a rádióval. Utána jön újra Náchmán Sáj és bejelenti, hogy az egész országban le lehet venni a gázmaszkot, Tel-Aviv körzetét kivéve. Ez meg mi? Kellett nekem pont Tel-Avivban lakni? Aztán kiderül, hogy mivel itt hullottak a rakéták a környéken — meg kell vizsgálni, nem tartalmaznak-e gázbombát? Ha nem — akkor csak „rendes”, illetve „normális” bombákat dobtak ránk. Még egy órácskát ülünk maszkban (én nem, nekem nincs, engem a szakállam véd a gáz ellen, továbbá mert nem vagyok arab és így nem állok a felsőbíróság védelme alatt), majd még két óra az izolált szobában, aztán a Tel Aviv-iak és környékiek is levehetik és kimehetnek szellőzni egy kicsit. Tágranyitom az ablakot, nagyot szippantok a hűvös éjszakai levegőből, majd vissza. Bemegyek és felidézem magamban, amit 44-45 őszén-telén, légó után, a pesti óvóhelyről fel-, illetve lejövet szoktunk mondani: „halotti csönd és hullaszag”. Ma nincs kinek mondani ezt, egyrészt mert nálam senki nem tud magyarul (rajtam kívül), másrészt meg itt és most nincs értelme élcelődni. A viccek elvesztik tartalmukat, amikor a múzsa, illetve a rakéta beszél. Aki tud, az alszik egy kicsit, de ez az éjszaka már elveszett. Reggel majd megtudjuk, mi történt. Péntek reggel, január 18. Megtudjuk a tegnap éjjel „eredményeit”: 8 rakéta hullott Tel Avivra és környékére, 12 ember könnyen megsebesült. Főleg légnyomás okozta sérülések, horzsolások, semmi komoly. Lakóházakban károk keletkeztek, az Irija a kibombázottakat szállodákban helyezte el. Sokan csodát látnak abban, hogy a nyolc rakéta nem okozott halálos áldozatot. Igazuk is van, ez nem mindennapi dolog. Később kiderül, hogy mégis volt a csütörtök éjjeli bombázásnak 5 halálos áldozata. Négy idős asszony, akik nem ismerték ki magukat a gázmaszk kezelése körül, nem nyitották ki azt a bizonyos dugót és megfulladtak. Ezenkívül egy 3 éves kislány, egy arab faluból szintén áldozatul esett a támadásnak: szülei erővel próbálták ráadni a gázmaszkot és az ellenkező gyerek megfulladt. Ennek következtében a továbbiakban a Hágá állandóan figyelmezteti a népet azt a bizonyos dugót kinyitni, valamint, ha valaki nem érzi jól magát, akkor a maszkot inkább vegye le, semmint valami baj érje. Péntek délelőtt az élet mintha megállt volna. Az utcák elnéptelenedtek, alig lehetett autót látni. Munkába alig valaki megy, folyik a készülődés a szombatra. Az országos főrabbik utasítják a népet rádiót hallgatni szombaton; folyik a vita, hogy elemes-tranzisztoros vagy villanyárammal működő rádió a ,,kóserabb”-e? Délutánra teljesen elnéptelenednek az utcák, mindenki bezárkózik a lakásába és nem mozdul a rádió, illetve televízió mellől. A világ szimpátiájáról biztosít bennünket. Bush elnök telefonált Sámir miniszterelnöknek és elmondta mennyire fájlalja a dolgot. Ugyanakkor nyomatékosan kérte, hogy Izrael ne avatkozzon be a háborúba, ne adja vissza a kölcsönt Iraknak a polgári lakosság ellen irányuló terrortámadásért. Izrael nem szűnik meg hangsúlyozni, hogy nem mond le az önvédelem jogáról, illetve arról, hogy lakosságát megvédje a további terrortámadásoktól. Ilyen értelemben nyilatkozik Somron tábornok, vezérkari főnök, Benjámin Nátánjahu külügyminiszterhelyettes, valamint Sovál, a washingtoni nagykövet. Az iraki propaganda az ezeregyéjszaka mesevilágából vett szövegekkel szövi a „győzelem” hazug legendáját. Máig (péntek) már több mint száz amerikai repülőt lelőttek, Szaddam pedig egy külföldi tudósítónak adott nyilatkozatában, azt mondta, hogy rakétái „Tel Avivot krematóriummá változtatták”. Izraelben nem közük hivatalosan, hová csaptak be a rakéták, mert ez csak az irakiakat segítené abban, hogy jobban célozzanak. Ettől eltekintve, nálunk mindenki mindent tud, még azt is — ami nincs. így vannak mesék 60 tengerbe esett rakétáról és az iraki rádió izraeli repülőkről regél, akik az amerikaiak oldalán harcolnak. Sokan kérdezték két riadó között: miért lövi Szaddam rakétáival Tel Avivot? Egyrészt persze azért, mert gyűlöli a zsidókat — ez a speciáiis arab antiszemitizmus. Másrészt — és ez a dolog logikus része — bele akarja keverni Izraelt a háborúba, hogy ezáltal elnyerje egyes arab államok támogatását. Szíria, Líbia, Jordánia, a Magreb államok amúgyis általában Amerika-ellenesek. Ha most Szaddam a cionista „hitetlenek" ellen szent háborút viselő hithű muzulmán szerepében tetszeleg — akkor remélhetőleg elnyerheti ezen államok támogatását, olyannyira, hogy Folyt, a 2. oldalon
