Menora Egyenlőség, 1986. június (25. évfolyam, 1121. szám)
1986-06-27 / 1121. szám
4. oldal MENÓRA 1986. junius 27. “Ki emlékszik ma már az örmények kiirtására (1915-ben)?“ (Hitler, tábornokaihoz az 1940-es évek elején.) “Legyen átkozott, aki innen kiszabadulva, szabadságot nyerve néma marad!“ (Antoni Ekart: felírás egy szibériai fogolytábor árnyékszékének falán.) “Az író hivatása nem nélkülözi a súlyos kötelességeket... azokat kell szolgálni, akik szenvednek a történelemtől.“ (Albert Camus) Hallottam, hogy már Lenin is nagyrabecsülte az akkor gyermekcipőben járó filmművészetet. Hatalmas eszköznek tartotta a tömeg felvilágosítására. A jövő művészetének jövendölte azt. Magam, mint generációm sok tagja, csak kényszeredetten viszonyultam a filmekhez, a színművészet felsőségét hangsúlyozva. A Shoa című óriásfilmet nézve a hosszú órák alatt ébredtem rá először, hogy ezt a mondanivalót, ezeket a hatásokat más művészi ábrázolással elérni lehetetlen. A film nem használja a ma már közismert szörnyű képeket a pusztulásról, sem régi dokumentumfelvételeket nem használ, sem hires üvöltő, uszító beszédeket — és mégis, vagy éppen ezért döbbenetes a hatás. Analízis ez a film és örökidőkre való dokumentum. Múlhatatlan szükség volt rá: mind az áldozatok, mind k gyilkosok, mind a résztvevők mind a részvéllenek felett' eljárt az idő. Szükség volt erre a filmre sokunknak. Újra és újra felötlő, marcangoló kérdésekre várunk feleletet. Számtalan megérthetetlen dologra szeretnénk választ, még ma is hihetetlen, elképzelhetetlen történésekre szeretnénk valamiféle magyarázatot. Kérdéseinkről nem illik beszélni és néha a saját magunknak adott feleletekre is rázzuk a fejünket s továbbra is magányosan állunk, pedig menynyien vagyunk! Nem illik körülnézni, kérdezni, beszélni, pedig nem tiltja semmi törvény — de a mi ügyeink zaklatok, nyugtalanítók, vádolok... úgy tűnik, a pokolról még ma sem illendő beszélni. Kellett, hogy Claude Lanzman bátran vállalja ezt az illetlenséget és helyettünk, helyettem elvégezze ezt a nem konvencionális, aprólékos kutatást, hogy bizonyos kérdésekre választ adjon, hogy hosszú éveket áldozzon erre a munkára. Claude Lanzman vállalta, hogy a Hollywood-i mese-holocaust-filmek helyeit egy őszinte becsületes filmet alkosson nemcsak a jelen, de a jövő kutatói részére is. F.gy montreáli filmkritikus tűi hosszúnak vélte a filmet. Az antiszemiták és a történteket tagadók közel sem fognak menni a túlontúl aprólékos és hosszú filmhez — írta. Megnyugtathatjuk, hogy az antiszemiták és a kételkedők rövidebb filmtől is távol maradnának és sem az. sem ez nem győzné meg őket. Bár ezután a film után soha többé nem lehel terük és befolyásuk a tömegekre. A film tartama alatt az én magam filmje is pergett párhuzamosan. Vagy másfél évvel ezelőtt egy fiatal fiúval kocsin jöttem haza Torontóból. Tél volt. a kocsi elakadt. így utunk reggeltől estig tartott. A fiatalember azt vallja, hogy estére más emberként ért Montreálba...Akkor zajlott le a Zundel tárgyalás. (Mint tudjuk, Zundel az a Torontóban élő német, aki könyvekkel és röpiratokkal terjesztette, hogy a Vészkorszak csak a zsidóság meséje.) A Zundel tárgyalás nemcsak ártott, de használt is nekünk. A fiatal generáció felébredt, köztük az én ulitársam is, tele volt kérdésekkel. Sohasem hallotta, amit hallania kellett volna. Hihetetlen, de igaz, magyar zsidók unokája. Csak negyven év múl el az események óta és máris feledésbe merülhet népünk harmadának pusztulása? Az Egyiptomi rabszolgaságról megemlékszünk évente, minden Széder alkalmával évezredek után is: a fiataloknak éppen így kellene tudniuk a modern időkben történt tragédiát is. Ezeknek a fiataloknak készült ez a film. Mi soha nem tudjuk elmondnai nekik azt. amit ez a film elmond. Lanzman és a felvevőgép a csodálatos szépségű görög szigetet. Korfut mutatja. A felvevőgép előbb végigfut a sziget békés, üde tájain. Ezután ülölt-kopott utcákat, ütöltkopott műhelyeket mulat, ahol ütött-kopotl idős emberek dolgoznak. Bádogosok, asztalosok, ezüstművesek, kárpitosok. Az öregedő munkáskarokon kék számok láthatók. A számokkal megbélyegzett karok gazdái mondják a történetet. Ezen a téren kellett gyülekezniük, fiatalnak, öregnek, egészségesnek, betegnek. 1650 személy összesen. Nyári reggel volt. hat óra. "És a nép. a város, az utca népe. a szomszédok hol voltak?" "Ott voltak az utcasarkon. a balkonokon, az ablakokban. Hogy lássák a cirkuszt. A plakátok szebb életet ígértek nekik a zsidók eltávozása után." Ezek az egyszerű emberek életük egyetlen utazását tették Auschwitzba. (Az ottani zsidóság 95 százaléka elpusztult.) A szép görög szigeten voltak Európa legrégebbi zsidó hitközségei — a szép Dunántúlon is évszázadok óla éltünk. Ők görögül beszéltek, mi magyarul. Nem tudom, a görög és a magyar nép között van-e és ha van, milyen a hasonlóság, de amikor a zsidókat vitték közülük, egy és ugyanaz volt a reakció. Néhány hónappal ezelőtt egy magyar-zsidó férfi járt nálam. Foglalkozása történelemtanár. Mit tanít? Az újabb kort a huszadik századig. A huszadik századdal nem óhajt foglalkozni. "Egyébként még másokat is nehéz hallgatni örökké a Vészkorszakról..." Végül mégis kérdés nélkül is elmondta a véleményét a Vészkorszakról. "A magyar nép nem tehetett semmit, így közönbösen állt. Egyébként is a magyar paraszt és a munkás nem volt antiszemita. A Horthy rezsim nevelte antiszemitává a nép többi részét is..." Hitetlenül bámultam rá. Itt él szabadságban majdnem harminc éve már és mivel csak 6-7 évvel fiatalabb mint én. nem volt már csecsemő 1944-ben sem. És hirtelenjében újra ott ültem kis öcsémmel az ülésen a kocsi mellett, mögöttünk a kocsiban “vagyonunk" fele, míg a másik fele a másik kocsin anyám és húgom mögött — mentünk a gettóba. És a keresztútnál ott állt a nép — tisztelet és bocsánat a kivételnek. Pünkösd vasárnapján. Jó cirkusz volt... Feketéllett a tömeg. Fényképezés is volt. Az utolsó fényképek rólunk a családdal ott kell lenni valahol. És most ültem szemben a tanárral, negyvenkét évvel később, és hirtelen pánik fogott el és hitetlenül rémülten ráztam a fejem... egy pillanat töredékéig újra szembenéztem a szülőhelyem lakóival, és nem hittem el. hogy ez megtörténhet... És megtörtént, pontosan úgy. mint Korfu szigetén. Breuer Elsie SHOAH A történelemtanárnak és társainak készüli a Shoa. Philip Müller csehszlovák zsidó volt Auschwitzban, a gázkamrák és a krematóriumok mellett dolgozott 1942 májustól. Érzékeny arcú, intelligens ember. A döbbenet az arcán, a szemében olyan, mintha minden, amiről mesél, csak tegnap történt volna, s mintha ma sem hinné el, hogy ez megtörtént... Érzem, hogy a nézőközönség is érzi, ez az ember annak a pokolnak egyik legkomolyann tanúja. Emellett ő az, aki kimondja, amit én érzek, amit ismétlek, hogy minden fizikai pokollal felér a megalázottság, a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzése. Az érzés, hogy mindenki elhagyott. Müller beszél a legnagyobb hajtóerőről, ami bennünk van: az életösztönről és a reményről. A remény, ami továbblökött bennünket a legelképzelhetetlenebb poklokon át. Az életösztön és a remény nem akar hinni a pusztulásban még akkor sem, ha azt látva látja. Ez a film az, ami a legközelebb áll ahhoz, hogy ezt megértesse. Legközelebb áll, mondom, mert teljesen megérteni sohasem tudja, aki nem volt ott. És aki ott volt, nem tudja leírni, mert nincsenek szavak. Ez a megtervezett, megorganizált, példátlanul álló. simán működő nagybani pokol áthatolhatatlan. A meghallgatottak Auschwitzitól. Treblinkáról, Sobiborból. Chelmnoból, Belzecből valók avagy a közeli falvakból. Mindnyájuk elbeszéléséből, sőt, a néhány német elbeszéléséből is kitűnik, hogy milyen ördögi kiszámított tervvel, mennyire álcázva, milyen természetes hozzáértéssel végezték dolgukat Hitler és bandája. Hilberg professzor a Vészkorszak legalaposabb kutatója azt állítja, hogy mindezt menet közben tökéletesítették, mind a felső parancsnokság mind a bürokraták, mind a gyilkosok. Előbb tömörítették az áldozatokat, megfosztva otthonuktól. földönfutóvá téve őket. Majd napokig való szállítás közben éhezve, szomjazva, tömegben, összezárva, mosdatlanul bűzben, emberi méltóságuktól megfosztva, megtörve értek a különféle rendeltetési helyekre. A kiszálláskor üvöltő, sürgető vezényszavak, ütlegelés, vakitó reflektorfény, vérebek morgása, SS katonák fegyverrel a kezükben — ez volt a tervezett, kalkulált fogadtatás. így ebben az állapotban ígértek nekik vizet, fürdőt, fertőtlenítést egyrészről — élelmet, munkát, életet másrészről. Aki ott volt, mind emlékezhet, hogy így volt. Rudolf Vrba szlovák zsidó a rámpánál, a megérkezésnél, a kirakodásnál dolgozott egy éven át. Ő mondja el. milyen kiszámítva, milyen tervszerűen és gyors ütemben kellett menni mindennek. Halál várt arra. aki beszélni mert az új jövevényekhez. A németek nem akartak pánikot és botrányt. Bár. ha nagynéha előfordult, hogy valaki beszélt arról, ami következik, nem hitte el senki. Nem mintha tehettek volna bármit is, ha elhitték volna. Minden interjú alany elmondta, hogy a németek mindent elkövettek a pánik elkerülése végett. Minden álcázva volt. Nemcsak a kivégzőhelyek. nemcsak a tömegsírok, de a hivatalos iratok, sőt a táborok nyelvezete is álcázva volt. Sem írásban sem szóban nem volt "kivégzés", "halál", stb. "Végső megoldás" volt, "kitelepítés" történt. És naponta "speciális kezelés"-t kaptak az áldozatok Auschwitzban, Ireblinkán, Chelmnoban és máshol: "feldolgozták" őket. Mikor minden "darab" el lett tüntetve a "vetkőző teremből és a fürdőből", akkor jöhettek a gyanútlan újak. Amikor túl nagy volt a forgalom, akkor "speciális részleg" "pirulákat"irányítolt a koponyákba. Ezután ezt a “rakományt" elvitték az erdőbe. Volt úgy is, hogy az öregeket és a gyerekeket a “betegszobába" küldték (ahol igazi vöröskeresztes zászló lebegett) vagy a “szoroson" át az "égi útra" (Himmelweg). A film azoknak készült, akik azt kérdezik: "Miért nem lázadtatok?" "Hogyan mehettetek meghalni, mint birkák a vágóhídra?" A hitközség elnöke Korfu szigetén így mondja: "Itt voltunk bezárva öt napon ál. Senki sem szökött meg. senki sem merte itlhagyni apját, anyját, testvéreit." Vacsorára vagyunk hivatalosak, ülünk az ünnepi asztalnál. nem illik szomorú dolgokról beszélni. Mégis a mellettem ülő úr mond valamit és is felelek, aztán ő: “...miért nem álltunk ellen..." “Úgy gondolja, hogy a német hadsereg ellen? Maga, meg a vendéglátónk, akik akkor és olt 14 évesek voltak? Vagy én és a másik vendég asszony, akik 16 évesek voltunk, álltunk volna ellent? És mivel?" "Legalább egyetlen SS-t támadtunk volna meg" — mondja keserűen. "És ha megtámadtunk volna egyet, akkor mi lett volna?" — kérdem. "Akkor elpusztultunk volna. És így nem az történt?" “De elfelejti, hogy mi a remény? Az ember remélt a reménytelenség ellenére is, mert remél az utolsó percéig. A remény erősebb, mint mi vagyunk... Hogyan lehet elfelejteni?... Nem tudtuk, nem tudhattuk, ami jött...Hogyan tudhattuk volna... ki tudja elképzelni az elképzelhetetlent...? Hogyan lehet nem emlékezni... Voltak ott ezrével hadifoglyok is, katonák, partizánok, politikai foglyok... mind kiszolgáltatva... nem csak mi... hatalommal bíró országokat győztek le. aláztak meg. nemcsak minket védteleneket..." Csend van az asztal körül, 1986-ot írunk. Az önvádtól meg kell szabadulnunk. A többitől úgysem lehet. (Folytatjuk) Egy fedőszó halálára (A Menóra szerkesztősége örömmel áll díszőrséget e ravatalnál) Több mint húsz évvel ezelőtt írtam egy glosszát az ES-be Élet és Irodalom), amelynek nemzetközi visszhangja is volt. Elnézést kérek az. Olvasótól, dicsekedni nem akarok, de engedtessék meg. hogy büszkélkedhessem vele. Egy fiatal költő halála adta az írás apropóját, úgy rémlik a kommüniké szerint “tragikus körülmények között" halt meg és élőszóban megtudtam: közlekedési baleset okozta halálát. Akkor már régen "tragikus hirtelenséggel" kifejezést használt a sajtó az öngyilkosságra, ez volt a kódszó. Gondoltam: hátha a költő is öngyilkos lett, de kiderült, hogy nem, tehát a “tragikus körülmények között" a másik kódjel, ez jelenti a balesetet? Erről, különös kódszavainkról, a valóságot helyettesítő fedőszavainkról írtam azt a glosszát az ÉS-ben, meg arról, hogy mi szükség erre. miért nem lehet a szavak valódi, eredeti jelentését leírni? S persze megemlitettem, hogy izraelita temetőt sem lehet leirni jóideje, ennek kódszava: Kozma utca 6. A Le Monde nevű tekintélyes francia napilap vette át. az ÉS emblémájával együtt ezt a glosszámat. Ezen kívül persze semmi sem történt, továbbra is maradtak — a kódszavak. De miért a saját glosszámmal állok itt elő, amikor ennek sokkal szebb és maradandóbb nyoma is van azóta? Kozma utca hal — ez a vers, a lényegében ugyanerről szóló gyönyörű költemény refrénje — Gergely Ágnes műve. Néhány évvel ezelőtt jelent meg, azóta sem történt semmi változás. Felnőtt fiamhoz Mikor játszni akartál velem. Mindig tele volt a kezem. Mostam rád. takarítottam. Főztem, sütöttem és varrtam. Mikor odajöttél hozzám Hogy együtt nézzük a képes könyvedet Azt mondottam "Később, fiam" És játszni küldtelek tégedet. Este mikor lefektettelek. Betakartalak és megcsókoltalak. Leoltottam a villanyt, kiosontam csendben És magadra hagytalak. Azt hittem, az én életemben már végképp igy lesz. A hirdetéseket felvevő irodáknak "ki vannak adva" bizonyos szabályok. Ezek nem módosulnak, vagy csak nagyon ritkán. Évtizedek óta naponta olvasgatom a lapokban a bekeretezett halálozási hirdetéseket. Mint Az mohó hősszerelmes című Nei! Simon vígjáték new yorki zsidó mészáros címszereplőjének: nekem is naponta örömet szerez, hogy nem látom köztük a magam nevét. Hanem a közelmúltban olyasmit láttam, hogy először nem akartam hinni a szememnek. Olyasmit, amit sok évtized óla most először. Azt, hogy X.Y. elhunyt temetése a Farkasréti izraelita temetőben lesz. Másnap Y.Z.-é a Rákoskeresztúri izraelita temetőben —, s immár nem helyette, hanem mellette, zárójelben szerepel: Kozma utca 6. S nemcsak egyszerű közkatonái e hazának, de híres emberek is— megint — holtukban használják az eredeti szót, kódjel nélkül: Merei Ferenc, az országos, sőt nemzetközi nevű pszichológus haláláról, illetve temetéséről is úgy szólt a hír, hogy az óbudai izraelita temetőben kisérik őt utolsó útjára. Kis lépés ez. a demokrácia, az őszinteség útján? Lehet, hogy kicsi — de örvendetes lépés. Szívesen írok rekviemet a méltatlan kódszavak, az igazságot kerülgető fedőkifejezések elhunytáról. Barabás Tamás (Új Élet, 1986. junius) A kisfiú felnőtt És a fészek üres maradt. Nincs már mellettem. Hogy kis titkait megossza velem. A mesekönyv félretéve És nincs aki anyját játszni kérje. Nincs akit betakargassak "Aludj jól kisfiam" és megcsókoljalak. Nincs aki kis sérelmeit a fülembe súgja Ez mind. mind elment a múltba. Kezeim melyek egyszer tele voltak. Most csendben az ölembe hullnak. Nincs akinek mondjam "Később, most nem érek rá fiam." Kívánom, bár maradtam volna Még egy kicsit veled Meghallgatni suttogva elmondott kis titkodat. Míg simogattam volna aprócska kezed. Mert az élet rövid. Az idő elrohant Bár vissza tudnám csinálni! Visszamenni a múltba. Olvasni, mesélni, játszni veled Csinálni mindazt, amit megtagadtam Tőled! írója ismeretlen. Angolból fordította: Grossnian Ibi "Best VSieucr Sehnil/.cl in lőwn" COUNTRY STYLE Hungárián Restaurant Nyitva 7 nap d e I l-töl este 10-ig Fást laké out service 450 Bloor St. West Toronto 537-1745 Gyertyagyújtás: Junius 27 Torontóban g 47 Montrealban g 32 New Yorkban g44 Los Angelesben 7 cn Nyári időszámítás Szombat kimenetele: Torontóban ^.37 Montrealban 9.22 New Yorkban ^.04 Los Angelesben 8 40 Magyarok figyelem! Új tulajdonossal Master Chef Hungárián Restaurant 517 Bloor Street, West, Toronto, Ontario Telefon: 534-3351 Kitűnő, ízletes magyar ételek, italok. Minden nap speciális különlegesség. Nyitva: de. 1 l-töl este 11-ig. Minden kedves vendéget szeretettel várunk. FIZESSEN Elő LÁPUNKKÁ Mézes Mackó Hungárián Honey Bear MEGNYÍLT 249 Sheppard Avenue, East Kaphatók: — meleg ételek (elvitelre is) — vegyes sütemények, torták — felvágottak, saláták • — sajtok és európai áruk — magyar újságok és magazinok Vasárnap is nyitva de. 10-tól du. 2-ig. Telefon: 733-0022 Mindenkit szeretettel vár a Pannónia Deli volt tulajdonosa Deutsch Ili és Lajos ©GET-SETV/ DRIVING SCHOOL |TEL: 635-1102 este 661-0364^ WEISSBERGER TIBOR !/ 16 év Kanada-i és 10 év Izráel-i gyakorlattal ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS ANGOLUL, MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk LEGJOBB! LEGMEGBÍZHATÓBB MAGYAR AUTÓJAVÍTÓ MŰHELY Mindenfajta kocsik általános javítása karosszéria munkák — legmodernebb festés-berendezés! Műhelyünkben minden munka garanciával készül! R & D AUTO COLLISION LTD. 1122 Roselawn Avenue (nyugatra a Dufíerlntdl) feWon. 782-1418 tulajdon»: KIRÁLY FERENC Kennedy Travel Bureau Ltd. (416)593-0600 (416)921-8945 2% Queen St. W. 424 Bloor St. W. Toronto, Ont. ^3 A Toronto. Ont M5V2A1 M5S1X5 Toronto — Budapest — Toronto és Budapest — Toronto — Budapest Egész éven át kedvezményes áru jegyek A világ bármely részebe tervez utazást9 Keressen fel bennünket1 Szakértőink készséggel allnak rendelkezesere Bárhol érdeklődhet és utána meggyőződhet, hogy áraink a legelőnyösebbek' • IKKA Főképviselet Küldjön ajándékot szeretteinek az IKKA n keresztül. Miután a dollár forint átváltási értéke magas, mindenki jól jár. Keresse fel irodánkat, Ontario tartomány legrégebbi IKKA föképviseletét, felvilágosítás céljából. (Ajándékcsomagok, műszaki cikkek, autó, teherautó, stb küldése ) TUZEX, COIvrítJRIST képviselet. Irodánk több mint 59 éve pontos, megbízható és előzékeny ügyintézést nyújt bármilyen ügyben. TRANSEX Division of Kennedy Travel Bureau Ltd. 424 Bloor St., W. Toronto, Ont. M5S 1X5 (416) 923-1193 DOHÁNYVIDÉK: (Tillsonburg és környéke) Mrs. Kathy Tóth P.O. Box 312 R.R.2. Tillsonburg, Ont. telefon: (519) 842-6277
