Menora Egyenlőség, 1986. június (25. évfolyam, 1121. szám)
1986-06-27 / 1121. szám
This paper was mailed on Tuesday June 24. 1986. Ezt az újságot kedden, június 24.-én postáztuk. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 1378 Bathurst St. Toronto, Ont. Kanada M5R 3JI Tel:(4l6) 656-5219 MENDER Second class mail Registration No. 1373 CANADA tl.S.A. Second dass mall paid at New York N.Y. 11351. Di.No. 104970. AZ ESZAKAMERIKA1 MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL.25. 1121. Ára 75 cent JUNE 27. 1986. Rubin Ferenc Izrael az első oldalon Készpénznek vehetjük-e Pollard vallomását? Az egyik amerikai lap szenzációs beállításban közli Yitzak Modai izraeli igazságügy miniszter nyilatkozatát, mely szerint Izrael meggondolás tárgyává teszi, hogy kiadja-e az amerikai törvényszéknek a Jonathan Jay Pollard, tengerészeti analizátor, állítólagos kém állítólagos izraeli “bűntársait", hogy azokat az amerikai tövényszék kihallgathassa. Röviden az történt, hogy egyes izraeli politikusok, honvédelmi okokból, tudomást akartak szerezni Amerika által az araboknak szállított fegyverek mennyiségéről és minőségéről. Miután ez adatokat Amerika nem volt hajlandó kiadni, így elfogadták Pollard ajánlatát és átvettek tőle bizonyos adatokat. Minden erre vonatkozó, birtokában levő adatot Izrael készségesen kiszolgáltatott Washingtonnak, amelynek megbízott tisztviselői azokat a helyszínen is átvizsgálták. Reagan már régen napirendre tért az ügy fölött. Az amerikai lapok azonban az ügyet most mint friss csemegét tálalják a pletykára éhes olvasóiknak. Az izraeliek kiadatását eddig még senki sem kérte. A kitűnő ötlet csak a szenzációt hajhászó tudósítók agyában született meg. Modai közölte a tudósítókkal, hogy Rafael Eitant, egy kisebb felderitő egység volt főnökét, Joseph Yagurt, a new york-i izraeli konzulátus tudományos ügyekkel foglalkozó volt attaséját és Irit Erbet, a washingtoni izraeli követség volt tisztviselőjét felfüggesztették állásukból. Modai ismételten kijelentette, hogy a Pollard ügy nem engedélyezett eltérés volt Izrael hivatalos politikájától. Folyt, a 3. oldalon Üjabb szovjet javaslat A Szovjetunió komoly csökkentéseket javasolt a stratégiai nukleáris fegyverek korlátozását illetően, abban az esetben, ha Washington hajlandónak mutatkozik az 1979-es ratifikálatlan SALT II szerződést 15 esetleg 20 évre meghosszabítani. A javaslat szerint mindkét állam 8000-ben szabná meg az atomfejek maximumát. Az USA megtarthatna 1.650 többatomfejű rakétát, míg Moszkva ugyanezt 1.250-ben szabná meg saját magára nézve. Moszkva rakétái azonban nagyobbak és több atomfejjel láthatók el, mint az amerikai MIRV (többatomfejes) rakéták. Folyt, a 3. oldalon Nádasy István Vélemény orvos -a'sztr Beszélgetés Dr. Kárpáti Lászlóval Az orvosok sztrájkja olyan nyugtalanságot idéz elő napról-napra Ontarioban, amihez hasonló példát keveset láthattunk eddig, legalábbis e sorok írója közel harmincéves kanadai ittléte során ilyet még nem tapasztalt. Az orvosok jelentős része — tudvalévőén — visszavonta egyéni és csoportos szolgálatait a közönség számára, és ma már 12 elsősegélyt nyújtó kórházi osztály zárta be kapuit és csupán inspekciós szolgálatot hajlandó nyújtani és kizárólag életveszélyes esetekben. Szerencsére az orvosok sztrájkja által okozott, a társadalom egészét felkavaró, “földrengésszerű" jelenségnek egyelőre nincsenek halálos áldozatai, de ahogy a latin mondja, “a lovas mögött ott ül a fekete gond" (post equitum sédét atra cura) és ma már olyan eset is előfordult, hogy a Peel kórház egy koponyasérüléses gyermek részére megtagadta a kórházi elsősegély nyújtását azzal, hogy sérülése nem életveszélyes. Az Orvosok és sebészek kollégiuma, amelynek feladatai közé tartozik az orvosi fegyelmi kérdések vizsgálata úgy nyilatkozott, hogy az elsősegélyt nyújtó kórházi osztályok bezárása elfogadhatatlan, valójában azonban semmiféle megtorló rendelkezést nem tett a kórházak ellen. [gaz. hogy ezek a kórházak taxikat, mentőautókat bocsájtanak a rendelkezésére az így visszautasított betegknek.hogy a méj működő kórházakhoz irányítsák őket, de a nyitvatartott elsősegélyt nyújtó kórházi osztályok száma egyre fogy. Az orvosok külön díjazásáról szóló, lapunk hasábjain megjelent május 30-i cikkemben foglalkoztam a különböző társadalmi veszélyekkel, amiket az orvosok sztrájkja okozhat, a pro- és kontra érveket is ismertettem, de különösen a közönség szempontjából igyekeztem megvilágítani a kormány álláspontját. Most Dr. Kárpáti László gyakorló orvos felhívta lapun1/ figyelmei, hogy a közönség nem latja tisztán a sztrájkká! kapcsolatos problémákat és ezért az orvosok szempontjából kívánja megvilágítani a vita lényegét. Hangsúlyozta, hogy az orvosi hivatás és a sztrájk — felfogása szerint — diametrikusan ellentétes fogalmak. Finnek ellenére — úgy gondolja—helytelen beállításban szerepel a sztrájk, mintha itt elsősorban az orvosok külön díjazásáról lenne a szó. i Folyt, a 2. oldalon BÉKÉSCSABA A békéscsabai Izraelita Hitközségtől az alábbiakban közölt levél érkezett szerkesztőségünkhöz, melyet kérésükre, szomorú szívvel, de természetesen közlünk. Békéscsaba, 1986. junius 5. Mélyen Tisztelt Szerkesztőség! Szépen kérnénk a szent témának megfelelően, szíveskedjenek ezt a cikket valamelyik számukban leközölni. Honoráriumot ugyan mi nem tudunk küldeni, de bízunk benne, hogy az ügy érdekében ezt Önök megteszik nekünk. Szívességüket előre is köszönjük: Hittestvéri üdvözlettel: Moskovitz István Békéscsabai Izr. Hitk. Akció a temetőért A Békéscsabán élt zsidó családok megmaradt tagjai szétszóródtak az ország, illetve a világ különböző részein. Csabára csak ritkán és kevesek látogatnak el. Azok, akik az elmúlt években a csabai temetőben jártak, elkeseredetten látták a ledőlt keritést. az összetört sírköveket, a minden évben jobban elvaduló növényzetet, amely ma már járhatatlan dzsungellé tette a temetőt, úgy, hogy a sírok nagy részét már nem lehet megközelíteni. Ezt látva sokan megrendültek és akadt egy pár lelkes ember, akik egy alkalmi bizottságot hoztak létre a temető rendbehozatalára. A Békéscsabán élt, mintegy 750 zsidó családból 3,200- an haltak mártírhalált Auschwitzban és több százan vesztették életüket más koncentrációs táborokban és a munkaszolgálatosok százai hullottak roppant szenvedések között a megsemmisülésbe. Az alkalmi bizottság tagjai, -— akiknek ősei a temetőben nyugszanak és hozzam, tozóik, barátaik emlékét őrzi a Figyelem! Fontos! A United Restitution Organization (URO) kéri azokat, akik deportálás alatt a német Dynamit-Nobel municiógyárnak dolgoztak kényszermunkán, jelentkezzenek jóvátételért. Kérik, csak azok jelentkezzenek. akik a Dynamit-Nobel gyárnak a munkásai voltak. Montrealban: URO 279 Sherbrooke St. W. Montreal, Que. H2X IY2, telefon.- (514) 844-2821. Torontoban: URO 4600 Bathurst St. Suite 321, Willowdale, Ont. M2R 3V2, telefon: (416) 630-2920 Auschwitzi Emlékmű — a kegyeletsértően elhanyagolt területet ismét sírkertté, az emlékművet és környékét méltó emlékhellyé kívánják tenni. A bizottság előterjesztésére a Békéscsabai Városi Tanács távlati rendezési tervében a temető maradandóként szerepel, tehát felszámolása nincs tervbe véve. A Békéscsabai Városi Tanács elnökhelyettesnője. Fekete Jánosné asszony tiszteletre méltó segítőkészsége eredményeként az Auschwitz Emlékmű és környéke (3,400 négyzetméternyi terület) Kegyeleti Park-nak lesz nyilvánítva. A Kegyeleti Park további fenntartási költségeit a Városi Tanács vállalja és hozzájárul az emlékmű felújítási költségeihez is. — A rekonstrukciós munkákhoz a Magyar Izraeliták Országos Képviselete is hozzájárul, 80,000 forinttal. Az alkalmi bizottság gyűjtést indított, hogy megteremtse a pénzügyi alapot a temető rendbehozatalához. Az eddig befolyt összeg sajnos közel sem fedezi a költségeinket. Kérjük hittestvéreinket, hogy adományaikkal támogassák ezt a nemes kezdeményezést!!! Mint ahogy a bizottság egyik tagja mondotta — “Mi vagyunk az utolsó nemzedék, aki még akarja és képes is arra, hogy ezen szent ügyet támogassa. Ha már mi nem leszünk, nem lesz senki sem, aki megmentené az enyészettől a zsidó temetőt. A felajánlott adományokat bárhol, a saját bankjuknál befizethetik, az alanti megjelöléssel: OTP Békéscsaba, Hungary, Konto Nr. 619-345004-0653 Adomány az Izr. Temető rekonstrukciójára. OTP Békéscsaba, Hungary, Konto Nr. 610-345004-0653 Spende für dis Rekonstruktion des Jüdische Friedhofes OTP Békéscsaba, Hungary, Konto Nr. 619-345004-0653 Donation for the Reconstruction of the Jewish Cemetery (A bekeretezett szöveg egyikét feltétlenül rá kell írni az átutalásra!!!) (A három betű: OTP — a magyar Országos Takarék Pénztár rövidítése.) A felajánlott adományokat név és az átutalt összeg feltüntetésével szíveskedjék szerkesztőségünkkel közölni. Szándékunkban van a gyűjtés eredményét folyamatosan ismertetni. GORBACSOV ÉS A KREML INTRIKÁJA A legutóbbi fegyverkorlátozási javaslatok azt mutatják, hogy a szovjet vezető kezd fölülkerekedni. MEDVEDEV (írta: John Dornberg) München — A szovjet főtitkár, Mihail Gorbacsov az elmúlt héten jelentős nukleáris fegyverkorlátozási javaslatot tett, amely —a Fehér Ház véleménye szerint — fordulópontot jelenthet a szuperhatalmak közti patt-helyzetben. Bár Rónáid Reagan elnök szerint Washington nem fogadhatja el a moszkvai javaslatokat, amelyek nem tartalmaznak semmilyen változást, mégis nyilvánvaló, hogy a Genfi nukleáris és űrfegyverkezési fórumokon most megnyílott egy kisajtó a komoly tárgyalásokhoz. Gorbacsov javasolta, mindkét fél csökkentse nukleáris robbanófejes rakétáinak számát 8.000-re, hordozóműveinek számát pedig I.600-ra. Az elmúlt évi becslések szerint a Szovjetuniónak 2.832 hordozóműve és 8.900 robbanófejes rakétája van, mig az USA 1.893 hordozóművel és csak 7.500 robbanófejes rakétával rendelkezik. A korlátozások úgy látszik beleillenének Reagan már régóta meglevő radikális csökkentési tervébe, igaz, hogy a novemberi csúcstalálkozón Gorbacsov és Reagan által említett 50 százalékos csökkentést nem sikerült megvalósítani. Gorbacsov azzal tetézte legutóbbi javaslatait, hogy ajánlatot tett; hogy mindkét fél ragaszkodjon az 1972-es Anti-Ballisztikus Rakéta- Egyezményhez, legalább az elkövetkezendő 15 évre kiterjedően, s hogy az űrbázisú védelmi rendszerek —csillagháborús — kutatását korlátozzák a laboratóriumi vizsgálatokra. Folyt, a 2. oldalon Vörös Csillagos Hétköznapi Fasizmus Az alábbi írás a budapesti Új Tükör című hetilapban jelent meg. Megdöbbentő dokumentum. A cikkben szereplő főhős. Nagy Pál Jenő “bűne", hogy szociáldemokrata volt. •* Nem kellett elszámolni a bőrünkkel Milyen különös, mintha egy más ember krónikáját mondaná, olyan tárgyilagos. L.ehet, hogy ez az ember ily módon, az érzelmek, az indulatok takaréklángon tartásával is védekezik az ellen, ami túlzottan felkavarón fájdalmas lehet? — Hajnalban, de még virradat előtt kopogtattak az ablakomon. Bejöttek hárman, a lakást pillanatok alatt körűlszáguldozták, majd közölték, öltözzek fel és menjek velük. Hoztak magukkal egy nagy kartondobozt és ami értékesebb dolog volt —könyveimet, egyebeket — azt mind belehányták és vitték. Soha többé nem láttam belőle semmit. Kint észrevettem, hogy a kert két végében, a szomszéd házak tetején, géppisztollyal vigyáznak. Fekete személygépkocsival elvittek az Újpesti hídig, egy ponyvás teherautóhoz, arra fölirányítoüak. Ott ültek a már összeszedett elvtársak, mind kipróbált, szervezett dolgozó. Tolnay Gusztáv például, aki a műszaki értelmiséget képviselte az Izzó üzemi bizottságában, Molnár Jóska, aki az adminisztratív réteget. Lukács Gyula, szintén üb-tag, Leveleki Gyula, az újpesti Szociáldemokrata Párt volt vezetőségi tagja. Leheltünk úgy húsz-huszonöten. A kocsi végében egy karika, benne ruhaszárító kötél, arra voltak felfűzve, szépen sorban, a csuklójuk úgy megkötve, olyan szorosan, hogy lilara-vörösre dagadt Rászóltam az őrre: — Nem látja, az embereknek milyen a keze, miért nem lazítja meg? — Pofa be! — kiáltással és a hátamba vágott géppisztoly-tusával válaszolt. A Mosonyi utcai toloncba tömörilettek bennünket. Nem sokkal ezután ért a nagyon-nagyon fájdalmas, kellemetlen meglepetés, hogy egyszercsak nyílt az egyik zárkaajtó szemben és megláttam az életlársamal, akit szintén bevittek. — Ol milyen címen? — Azzal, hogy a politikai befolyásom alatt állt, és szabad mozgása sérti a közérdeket. Ez így volt leírva, később előkerült a papir. — Öl mikor engedlek ki? — 1953 szeptemberében. Elbocsájtotiák és kész! — A maguk csoponiával a loloncban mi történi? — Kezdődött azzal, hogy sorbaállítottak a folyosón, olyan szorosan a falhoz, hogy az ember orra hozzáérjen. Aki megszólalt, azt tenyérrel úgy verték fejbe, hogy betört az orra. A kéz hátul, a tekintet mindig lent. Ez volt a legelső fegyelmezési mód. Este adtak enni paradicsomos káposztái olajosán, amitől az embernek a hasa azonnal megindult. Megjelent az ávós orvos, és megállapította, hogy mi összebeszéltünk, direkl produkáltuk a hasmenést. Erre büntetésből levittek bennünket a pincébe, tizenöt centiméteres szénporba. Törökülésben, csillag alakban kellett leülni; éjszaka 6 órát alhátiunk, ügy abban az alakzatban, csak éppen hátradőlhettünk a szénporban. Nem volt szabad nézegetni, ha az ember oldalt fordította a fejét, abban a pillanatban a puskatussal beleverlek az arcába. Másnap személygépkocsival, egyesével átvittek minket az Aradi utcába. Két nap múlva, most már a többiektől elkülönítve, az Andrássy út hatvan pincéjében voltam. Egészen kicsi dobcellánk volt, a lehető legkevesebb levegővel, jól záró vasajtóval. Egyszerűen elfogyott az oxigén. Erre borzalmas még visszagondolni is. Az ember egy óra múlva már olyan volt, mint a szárazra vetett hal. Amellett annyira nedves volt a cella, hogy reggelre a cipőnk talpa csupa penész lett. Itt kezdődött aztán az igazi cirkusz. Levetkőzni, kezet föl: majd az ávós centiméterről centiméterre végigtapogatott, nincs-e nálam gombostű vagy más. Közben valaki hátulról a nyakamba öntött egy csajka jéghideg vizet. Ezután letépték a cipőm sarkát, levágták az összes gombomat, csatjaimat, mindent. “Ember, — mondtam —, ne vágja le az utolsó gombomat is, mi lesz a nadrágommal?“ “Tartsa csak meg, ideje lesz rá“ — válaszolta. Majd be egy zárkába. A padlóba betonozva egy priccs, semmi más. Állandóan figyeltek, benéztek, ha valaki egy pillanatra elaludt, gumibottal óriásit rávertek az ajtóra. Két napon ál ezzel a szisztémával merítették ki az embert. Ezután felvitlek egy terembe; fényszóró az arcba, durva, kíméletlen hang: “Rohadt gazember, számoljon be. hogy kivel volt kapcsolatban!" “Nem értettem, hogy mit kérdez." “A kapcsolatairól beszéljen!“ “Semmiféle kapcsolataim nem voltak, legfeljebb barátaim, elvtársaim.“ Nekem ugrik, össze-vissza ver, majd behozzák Pillér Gyulát, az MSZDP volt újpesti titkárát. A szemével jelezve azt mondja nekem: “Palikám, nincs értelme, hogy bármit tagadjál, én már bevallottam, hogy kémkedtünk, szabotáltunk. Kéthly Annán keresztül kémkedtünk a Philip Morgannak. az angol munkáspárt vezetőjének. A legjobb, ha te is mindent bevallasz." Ekkor én még védekeztem. Eszméletlenre vertek, leöntöttek egy korsó vízzel, magamhoz tértem, majd újra nekem estek, ütöttek, csépeltek szakadatlanul, teljesen ki voltam merülve. Ebben az is szerepet játszott, hogy általában éjjel vittek fel ezekre a kihallgatásokra. A legkülönösebb az volt, hogy az ember sokáig nem is értette, mit akarnak, mire megy ki ez az egész. Csak jóval később jöttünk rá: ezeknek beadták azt, hogy az ifjú magyar Népköztársaság, a munkásállam ellen aljas összeesküvés szerveződött és mi vagyunk, akik ezt és ezt csináltuk. Csak éppen ki kell belőlünk szedni. Különben később, Sztálin halála után sokan el is mondták közülük, hogy nagyon megzavarodtak, amikor kezdtek rájönni, hogy talán tényleg nem is tudjuk azt, amit nekik mindenáron ki kellene szedni belőlünk. — Mi vall a: egészben a legrosszabb? — Az, hogy igazuk volt. amikor azt mondták: “Vegyék tudomásul, a bőrükkel nem tartozunk elszámolni." Ezt annyira komolyan vették, hogy amikor 1953 júniusa után az első szembesítés volt a leltárral, kiderült, hogy minden használható dolgunkat ellopták. Gondolták: ha a bőrünkkel nem kell elszámolni, akkor miért kellene az ingóságainkkkal?! Tárgyalás, forgatókönyv szerint Mintha rámnehezedne a történtek súlya, elfog a fáradtság. Szerencsére bejön a Folyt, a 8. oldalon Nádasy Istvcn A kahanizmusró, A külföldre szakadt és a vészkorszakot foggal-körömmel, hihetetlen szerencsével túlélő generáció tagjaiban a Zsidó Önvédelmi Liga (Jewish Defense L.eague, röviden JDL) létrehozásának gondolata őszinte lelkesedést váltott ki. Ez a szabad Amerikában, közelebbről Brooklynban született szervezet erőt öntött a gyönge szivűekbe és öntudatot a tespedőkbe. “Nem leszünk többé áldozati bárányok" — kiáltották, mintegy önmagukkal perlekedve. Szervezettségünk hiányát okoltuk a múltért, saját tudatlanságunkat és a megelőző önvédelem, a prevenció hívei lettünk. A sovinizmusunkat kárhoztattuk, hogy gyermeteg hazafiasságunkban azt hittük, "velünk, magyar zsidókkal ilyesmi nem történhetik meg". Többek között Vázsonyi Vilmosra gondoltunk, legalábbis bennem még a mai napig is erősen él annak a jelenetnek a képe, amikor a 20-as évek elején, a Teréz körúton egy fajvédő útonálló támadására a volt igazságügyminiszterünk dühödt izgalmában széttárta zakóját és szívére mutatva, így kiáltott támadójára: “Ide üssön, ha mer!“ Ezzel a Vázsonyi-féle bravúrral, a fajvédő magyarokat meghazudtoló bátorsággal reméltük Folyt, a 9. oldalon
