Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)
1984-04-06 / 1005. szám
6. oldal MENQRA * 1984 április 6 VICTORIA Hungárián Restaurant 523 MOUNT PLEASANT ROAD (Délre az Eglintontól) A világhírű PÉCSI JÓZSEF és zenekara — hétfő kivételével — minden este hangulatos zenével szórakoztatja kedves vendégeinket. Kitűnő magyar ételek, házi készítésű sütemények, eszpresszó kávé. Minden délben változatos business, luneh. Mérsékelt árak, figyelmes kiszolgálás. Külföldi és kanadai sörök 'és borok. 60 személyig partykat vállalunk. Nyitva: minden nap de. 11-töl este 114g, vasárnap du. 1-töl este fO-ig. AsztalfogJotós: 482-4011 Házilag készített rétesek, sütemények! Partykra hideg tálak, kaszinótojás és európai áruk! PANNÓNIA DELICATESSEN 532 Eglinton Ave. West telefon: 488-5092 Deutsch házaspár ^-Pam-TVuw •> Qou.'utiri MAGYAR RESTAURANT * Minden szombaton hagymás sült libamáj és sólet * Magyar ételkülönlegességek palacsinta, gesztenyepüré * Egyszer próbálja meg — mindig odamegy 795 Bathurst Sí. Telephoné: 532-8631 $ (a Bloor St. alatt a 2. üzlet) Camardo Travel Agency 1028 1|2 St. Clair Ave. West^^ Toronto-Budapest-Toronto $900.00-tól Budapest-Toronto-Budapest Takács György $676.00 utazási ajánlata: í iat^TJ JUGOSZLÁVIAI ^ KEDVEZMÉNYES NYARALÁS 50 ÉVEN FELÜLIEKNEK 2 hét az adriai tengerparton, elsőosztályú hotel, napi két étkezés, repülővel együtt $1.078.00 3 hét ugyanott $1.266.00 Toronto - Zágráb - Toronto $800.00 Toronto - Belgrád - Toronto $830.00 Jugoszláviai utazas magyarországi látogatással kombinálható Toronto - London - Toronto S498.00-IÓI Toronto - Frankfurt - Toronto $588.00-tól Toronto - Róma - Toronto $899.00-tól Toronto - Los Angeles - Toronto $348.00-(ól Florida (csak repülőjegy) $229.00-101 Bárhová kíván utazni, bizalommal forduljon j hozzám! ^ a 654-5544 telefonszámon _ (charlesign) Charles Sign & Pisplay Stúdió Limited VILÁGÍTÓ CIMTÁBLÁK Tervezése és kivitelezése 103 Manville Road Scarborough, MIL 4H9 Charles Knapp (416) 752-1590 Pablo Neruda A magyarországi olvasóközönségnek biztos érzéke van az izgalmas könyvek kiszaglásában: Csoóri Sándor. Mészöly, Ottlik percek alatt fogy el. míg a marxizmusleninizmus klasszikusai —az ananásszal és időnként a WC papírral ellentétben — korlátlan mennyiségben kaphatók. A hetvenes években fordított bestseller listát készitgettem magamnak a legkevésbé kelő könyvekről. A jegyzék összeállítása nagyon egyszerű volt: a könyvesboltokban jártamkor megnéztem mely könyveket adják — ill. próbálják eladni — leszállított áron és antikváriumokban melyek az eladhatatlan címek és írók. Ha az adott könyv a következő árleszállításkor ismét a kirakottak között kínálta magát, listámon feljebb kúszott. Ritka listavezető volt Pablo Neruda és Miguel Asturias "Megkóstoltuk Magyarországot" c. könyve. Ennek a népszerűtlenségnek az okát nem tudtam magamnak kielégítően megmagyarázni: a színvonalas könyveket olvasó magyar közönségnek allergiája nyilvánvaló a propaganda irodalom minden megnyilvánulása ellen (ami nem mondható el a csak lektűröket fogyasztókról), legyen az dogmatikus líra vagy selypítő polgár-álnyelven leírt Boldizsár-próza, de a szóbanforgó könyv igazán az ártatlanok közé tartozott: a két költő kedélyes napokat töltve Magyarországon, bezsebelve könyveikért járó jogdijukat, ettek-iiiak Magyarország lankás tájain: erről szól a könyv. Nemrégiben azután kezembe került Ricardo Paseyro, uruguayi költő tanulmánya a francia Contrepoint c. folyóiratban, melyét a Nobel-dijas Nerudáró! írt. Paseyro esztétikailag elemzi Neruda költészetéi és levonja a következtelést: a spanyol nyelv kevés poétája jutott hírnévhez oly érdemtelenül mint Neruda. Neruda esztétikai elmarasztalása mellett Paseyro bemutatja Nerudát, az embert, aki mindig és mindenütt az üldöző mellett állt. az áldozaton ütve. A Neftali Reyes néven született és később a költő Neruda nevét felvevő diplomata minden nehézség nélkül publikált Franco tábornok falangisia lapjában, az ABC de Madrid-ban ugyanúgy, mint a latin-amerikai diktatúra több fővárosában. Trükkje mindig ugyanaz volt: ha Buenos Airesben adta ki verseskötelét, egyetlen sort sem írt Argentínáról, ha Mexikóvárosban, úgy a mexikói politikai rendszert "felejtette el" támadni. Neruda a peroni diktatúra áldozatát, Victoria Ocampo-t ugyanolyan hévvel volt kész. támadni, mint a "másik oldal" áldozatát, a Nobel-díját visszautasítani kényszerűéit magyarországi népszer üt le nsége Paszternákot. Neruda pénzért mindenre képes volt — ezért is mondta oly végtelen cinizmussal Fidel Castro Nicolas Guillén-nek: “Kuba túl szegény ahhoz, hogy egy ilyen drága kurtizánt megengedhessen magának". Hogy Neruda költészetéről teljes képet kapjon az olvasó — arról a költészetről, melynek. Paseyro szavaival, a spanyol költészet egyetlen metaforát, egyetlen szól sem köszönhet —. ime álljon itt néhány példánya: Sztálin (1954) Sztálin verőfény. az emberek és népek zenitje.Mindenkinek tanítja: növekedni, növekedni... Oly egyszerű Ő, akár Te vagy én Hacsak tudnánk. Te és én oly egyszerűek lenni, mint ő... Alkata a finom kenyéré, a törhetetlen acélé... Malenkov lép most helyébe... Sztálin (1963) ...kegyetlen ember aki életét oltotta ki annyi embernek és osztotta parancsait megszámlálhatatlan szobrai magasáról. Malenkov Malenkov lép most helyébe mondta a kopott mellénvű halász. Meglepődve kérdeztem tőle Honnan tudja? És megértettem, hogy a tenger tanította neki. T.S. Elint ...a szeméi alatt bújva a költő F.liot papruhában a férgeket olvasta. A Központi Bizottság Angyala . . . Hátranéztem éS megpillantottam először Őrzőangyalom: borostásan és kócosán kezében pisztollyal és lasszóval Vigyázott rám. szárnyak nélkül, de velem jött: A Központi Bizottság angyala... Csehszlovákia, 1968 augusztusában A Szovjetunió az anyám. Csehszlovákia a néném. Csak nem fogom családi ügyekbe ártani magam? Óda az 50 megatonnás szovjet bombához Ezek a méregtől fuldokolnak mert a szovjet bomba még egy madarat, egy poloskát sem ölt meg. A Szovjetunió vezényli a zenét És szívünk feléje masírozik (!!) s'b. stb. Ami meglepő, hogy e költemények nem csupán a magyar, de a nyugati kiadásokban sem találhatók irta már. nehogy — amint Paseyro mondja — a Neruda mítosznak ártsanak baloldali mitoszteremtői. Még meglepőbb, hogy a spanyol nyelv varázslója Juan Ramon Ji iné néz "Espanoles de trés mundos" (l.osada. Buenos Aires) c. munkáját, mely izekre szedi Neruda sivár költészetét, ma már sehol nem lehet megtalálni. De ami meglepőbb, az az. hogy a magyar olvasók a negatív pedigrét akkor is megszagolják, ha az' — bár ideiglenesen — a kedélyesség vékája alá próbálják rejteni. Hogy ez' a kiadók nem tudták? Dehogynem! Csak kisebb példányszám esetén mi lenne a haladó írók példányszám statisztikájával. Neruda és hagya'ékosai pénztárcájával és az. adón papírmennyiség ideológiai "mulatók" szerinti felosztásával? , , “ Felfedezem ” Távol - Keletet ! Kyolo. A hotel, amiben lakunk amerikai stílusú. Nagy szobák, kényelmes fürdőszoba, széles folyosók. Tizennyolc emelet. Egy város önmagában. Reggelre nyoma sincs a rossz időnek. Sül a nap. Kellemes októberi reggel van. Ismerkedünk az idegen várossal, amelyet Japán egyik legszebb helyének tartanak. Valamikor főváros volt és nem is rövid ideig. (Utánanézek az. útikönyvben: 794-től 1868- ig Kyoto mint a szigetország fővárosa írta be nevét Japán történetébe. Vagyis több mint ezer évig tartott fővárosi ‘‘státusa''...!) Idegenvezelőnőnk. a helybeli hölgy, kiselőadást tart Kyolo történetéből, majd megérkezik buszunk. Városnézés. Mit mondjak? Őszinte vagyok. Kyoto az első odanézésre nem szimpatikus. Később sem tudok felmelegedni irányában. Alacsony házak, széles körútak, építkezések mindenütt. Földalatti készül. És magasvasút. És nagy áruházak. Főpályaudvar. 1952-ben épült. Európai stílusú? Nem. inkább egy amerikai állomásra emlékeztet. Tovább megy a busz. Nézem a járdákon közlekedőket. Nem olyan divatosak, nem olyan változatosan öltözöttek az emberek mint Tokióban. Vidéken vagyunk Lerí ez a környezetről. Múzeum látogatás. Majd templomot nézünk. Szünet. Egy parkban, kerti házak közölt ebédelünk. Délután újabb program vár. A Kinkakuji-templomot szemléljük meg. Arany pavilonnak is hívják. Kyoto egyik szélén egy sűrű fáktól körülvett emelkedésen épült. Sajnos nem eredeti. A fából épült pavilon-templom, amelyet a 14. században emellek 1950-ben a lángok martaléka lett. Újraépítették, pontosan az eredeti tervrajzok és a későbbi fényképek alapján. Mindezt vezetőnőnk mondja, miközben a busz az “Arany-pavilon" előtti parkoló helyre beáll. Előttünk, körülöttünk egy egész sor busz áll. Rengeteg a turista. Európai vagy amerikai látogatók, kíváncsiskodók, de igen sok japánt is látni. Mi ezt Svájcban "lurislenrummer’-nek mondjuk. Iparág a turizmus itt Japánban is. állapítom meg és az egész, a jó szervezés kérdése. Valóban: várnunk alig kell. Japán vezetőnőnk már megváltotta kollektív belépőjegyünket és integet kicsiny zászlajával. Utána! Gondozott fasoron haladunk keresztül. Majd tisztásra érünk. A tó partján "japáni kert" (igen, ez a helyes megállapítás!) és előttünk a valóban impozáns két emeletes "Arany-pavilon", a Kinkakuji-templom. Mit mondjak? Le a kalappal! Ha másért nem, ezért a látványért érdemes volt Kyotoba jönni. Ez a templom sokáig egy helyi “shogun" zarándokhelye volt. Itt meditált télen és nyáron, közben nem vetve meg az élet különböző örömeit. Erről tanúskodnak a pavilon melletti épületek — nagy étkező és még nagyobb hálóhelyekkel. De ha jó “shogununk" úgy érezte, hogy kicsit túlfeszítette a húrt és túl sokat "adózott" a földi élet neki nyújtott jóságából — elkergette ágyasait, bezáratta az étkezőt, szélnek engedte vendégeit és behúzódott az Arany-pavilonba meditálni. A környék valóban alkalmas meditációra is. Söl — így ötlött eszembe — milyen kitűnő hely lenne itt. regényt írni! Persze ehhez elsősorban be kéne csukni az Arany-pavilon főkapuit és visszaadni a hely csendességéi. Vagyis — a turizmust el kéne űzni e helyről. Ami viszont pénzt hoz és amiről persze szó sem lehet...! Délután feleségem még elment a többiekkel az úgynevezett Handicraft Centerbe, ahol kézzel készített dísztárgyakat mutattak be. Vásárolni is leheteti ott: babákat, porcelánt és különböző fatárgyakat. Hiába, ez is hozzátartozik a modern turisztikai "iparághoz"! Este. vacsora után, kimentünk az utcára. Az. "életet” akartam látni, “tapintani". Az érdekelt, milyenek a kirakatok, a boltok, hogy és miként bonyolítják le vásárlásaikat a Kyoto-i lakosok. Egy taxi vitt el az üzleti negyedbe. Már sötétedett. Neonfények százai ontották a fényeket. A főutca, a Shio-körúl tele emberekkel. Munkaidő után vagyunk. A kyoloiak sétálnak, álldogálnak, vásárolnak. A boltok a késő esti órákig is nyitva vannak. Főleg a cukrászdák és az óraboltok érdekelnek, t.i. ebből feltűnően sokai lehet a Shio-körúton találni. Vagy lehet, hogy a kyoloiak különösen édesszájúnk? A nagy. amerikai és nyugateurópai stílusú áruházakba nem megyünk be. Helyette az úgymond "vásárló utcákat" frekventáljuk. Ezek a milánói dóm körül ismert nagy árkádos utcákra emlékeztetnek. — Csakhogy itt Kyotoban minden sokkal nagyobb és színesebb. Amolyan bazárnak, illetve bazári útnak nevezném e neoncsövekkel kivilágított és állandóan halk, modern zenét játszó gépekkel felszerelt árkádokat, amelyek kilométer hosszúak, természetesen fedettek és a különböző helyeken kialakított "tereken" kis kávéházak kerti székei nyújtanak oázist két vásárlás (vagy csak nézelődés) között. Könyvesboltokra is bukkanok. A sok japáni folyóirat mellett amerikai és francia magazinok találhatók. S persze, a "Playboy" — japánul... SARA Apró csecsebecséken kívül semmit sem vásárolunk. A hirés-nevezetes japáni fényképezőgépek és órák roppant mennyiségben, illetve óriási választékban kaphatók. De drágák — még azoknak is, akik svájci valutában számolnak. Egy idősebb amerikai házaspárral beszélünk. Ők most jöttek Hong-Kong-ból. Mondják, tartogassuk vásárlási kedvünket későbbre. Ott, a brit koronagyarmaton "minden" sokkal olcsóbb! Késő este van, amikor egy furcsa ízű japán vacsora után (sok kis hal fanyar szószokkal) visszatérünk a hotelunkba. Még pár percig meghallgatom a helyi TV állomás angol nyelvű híradását, majd "eltessziik magunkat" holnapra... Másnap ragyogó napsütés. Korán kelünk. Nagy program áll előttünk. Nara úticélunk, 42 kilométerre Kyototól. Ez a település még öregebb Kyotonál. Valamikor’, amikor Árpád fejedelem még meg sem született, időszámításunk után a 700.-ik esztendőben Japán fővárosa volt. A helybeliek úgy'tartják Nara a japán irodalom és művészet bölcsője. Busszal megyünk ismét. Kitűnő "kalauzunk" van a már említett idős hölgy személyében. Tőle tudjuk meg Nara történetét és központi helyét Japán kultúrtörténetében. Keskenyebb autóúton haladunk. Falvakat szelünk át. Rízsföldek jobbra és balra is. Majd újabb falu. Nagyon népes a vidék. És igen jó infrastruktúra van. Kissé Svájcban képzelem magam. Ott is hasonló a helyzet. Alig érünk egy faluból ki, páj- kilométer jól megművelt földek, majd újabb község. A japáni falvak is rendezetlek. A házak úgy tűnnek kissebbek mint Európában, de majd mind emeletes, illetve több szintű. Nagy családok élnek benne, azaz több generáció együtt. Ezért szinte ismeretlen fogalom Japánban az Öregek Háza vagy öregollhon. Megbecsülik az öregeket. És maguknál tartják. Lám, egy fejlet! ipari ország, ahol láthatóan minden megvan amit a technika fejlődése az embernek biztosítani tud és e mellett megőrzik, meg tudják őrizni a régi hagyományokat. A falvakban általában már kevesebb ember öltözik nyugati módon (vagy nevezzem európai módon?). Főleg a középkorúak és ezen belül is az asszonyok a helyi “divatot", vagyis a "régit" követik. Persze, a falvakba is betört az “amerikanizmus". A supermarket épp úgy megtalálható mint a technikai játéktermek. A japánok szeretnek játszani és bolondjai a technikai dolgoknak. Nara. Nagy kiterjedésű park. Rengeteg ember. Mindenfajta náció. A busz park egy közepes város büszkesége lehetne. Városliget? Népkerl? New York Central Parkja? Mindegyikből van e 6 négyzetkilométer kiterjedésű parkban, amely botanikai szempontból is egyedülálló. Óriási különleges és igen öreg fái, mesterséges tavai, különböző pavilonjai mellett természetesen a sokfajta templom és söreinek azok, amelyek az idegen érdeklődését magukra vonzzák. És a kb. 800 őz, a narai “szent állatok", amelyek szabad*>n sétálnak a parkokban, a söreinek környékén és nem félnek az emberektől, hozzájuk jönnek, hagyják, hogy megsimogassák és főleg megetessék őket. A legszebb és legnagyobb sörei tv Narában a Kasuga shrein. 768-ban alapították. Cinóbervörös szili dominál a nagy kiterjedésű épületcsoportnál. Körülbelül 3.000 kőből épített lámpa dísziti a környéket. Ezeke1 azok állították fel a shrein tiszteletére, akik az elmúlt évszázadokban valamilyen kívánsággal vagy óhajjal fordultak itt az istenekhez és az meghallgatásra talált. Vannak itt olyan kőlámpák is, amelyek a 12,-ik századból valók! (Hiába, Japán földjét alig érintette történelme során idegen hódiló!) A délután a különböző söreinek és templomok megtekintésével telik, mint a Shin-Yakushi-shrein, Kasugá-Wakamiya shrein majd a (oshodaji templom, a Yakushiji templom stb ..stb. (Egy amerikai turista aki valahogy a mi buszunkba tévedt, őszintén kimondta: No more shrein! Please!). Őszintén mondom: ha fárasztó is napjában több ilyen vallási központot, intézményt megtekinteni, a legfárasztóbb a sok-sok ember, illetve náció körülöttünk. Az utazónak az az érzése, hogy valamilyen vásáron vagy népünnepélyen van. Itt is — mint másutt — igen sok a gyerek. És ahol,gyerekek vannak, ott persze működik a gyerek-kirándulóhelyekkel összekapcsolódott "turista iparág". Vagyis: fagylaltosok, plasztik-játék árusítás, cukorka, cs*'kóládé árusítás stb., stb. Késő, nagyon késő este lett, amikor Narából — ahol még az oltani Múzeumot is megtekintettük — Kyoto felé vitt “haza" buszunk. Mindenki (még a fiatal házaspár is!) fáradt volt. Legtöbbje bóbiskolt is, míg én az. esti fényeket figyeltem az éjszakában, amelyek Kyolo közeledését is jelezték... (Folytatjuk) Üzleti - élet - autó - tűz - betörés - lopás betegség - baleset - vagy bármilyen más BIZTOSÍTÁS Dr. Telekes L. Lajos ALAPÍTVA 1955-ben 3101 Bathurst St., Suite 201, Toronto * Ont. M6A 2Y1 TELEFON: 787-0304
