Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)

1984-02-10 / 997. szám

1984 február 10 * MENÓRA 9. oldal "THE TIME SWEETENERS" ("Mrs. Roy és a felügyelő") Copy Right c 1978 by Magda Perl All rights reserved. No part of this book may be reproduced in any form or by any means, except for the inclusion of brief quotations in a review, without permission in writing from the author. All characters in this book are fictious. Any resemblance to actual persons, living or dead, is purely coincidental. folytató* VIII. Viola Murphy a Rosedale környékén lakott, egy régi, Tudor stílusú nagy házban. A bejárat ajtaján nem volt csengő, csak egy kopogtató. A felügyelő kettőt koppantott és várt.... Bentről hangos zene hallatszott és lépések, az ajtó máris kinyilt— Egy magas, karcsú, dús vörös hajú, 30 év körüli nő mosolygott a detektívre. :— Ez volna Mrs. Murphy? — “Halló nyomozó úr, örülök, hogy eljött, már vártam. “Elnézést kérek, Mrs. Murphy a váratlan zavarásért, ígérem rövid leszek." “Egyáltalán nem is zavar. Sőt! Nagyon izgalmas! Maga az első detektív, akivel megismerkedek. Remélem jól tán­col?" Választ sem várva-, kézen fogta a férfit és valósággal behúzta magával a tágas szalonba. "Ha ilyen remek zenét hallok, akkor.... akkor nem tudok ülni a fenekemen. Gyerünk!... Gyerünk!... Tempó!... Tempó!...” A felügyelő meglepetten, de szinte megbűvölten követte a nőt. Már sokszor került meglepő, bizarr helyzetekbe a nyomozásai során. Az évek folyamán már meg is szokta és nem lepődött meg már semmiféle furcsa, vagy szokatlan helyzeten. De... ez olyan váratlanul érte, olyan spontán jött, hogy szóhoz sem tudott jutni a meglepetéstől. Automatikusan belement a játékba. Sőt, mosolyogva átkarolta a nőt és a zene taktusára gyors ütembe kezdett.... Emlékezett Mrs. Bradley figyelmeztetésére: "viselkedjen nagyon tapintatosan... egy régi, patinás család... egy rop­pant disztingvált hölgy..." Rendben van: a tapintatos viselkedéshez tartozik az is, hogy nem mond neki ellent. Alkalmazkodik hozzá. Nem is esik nehezére... A zene valóban kitűnő... és ez a nő remekül mozog! Őszintén szólva: olyan régi, “patinás" családokkal nem került túl gyakran közeli kapcsolatba. Úgy látszik ilyen közvetlenek. Természetesen akart viselkedni ő is: komoly arccal igyekezett kiütni a ritmust, rázni a taktust. Mintha mi sem lenne természetesebb... Mintha ez is a konvencionális bemutatkozáshoz tartozott volna. Most hirtelen eszébe jutott, hogy egyszer már olvasott is valamit különböző népi szokásokról. De az valami idegen országban történi, valamilyen népi tradícióról szólt... Hogy is volt az? Kezdett visszaemlékezni., bizonyos afrikai népeknél: ha egy férfi vendég meg van híva vacsorára, akkor... ahogy megérkezik, először is a háziasszonnyal visszavonul a hálószobába. Utána bemennek az ebédlőbe és jóízűen elfogyasszák a vacsorát a vendégsereggel és a megelégedett férjjel egyetemben. Aki meggyőződött ilyenformán, hogy a felesége valóban szép, hisz másnak is tetszett. — Úgy látszik, itt a tradíció, hogy megismerkedésnél táncolni kell. — ' A zene ütemére tovább rázták magukat, oda-vis$za forgatva egymást». Már eléggé ki voltak fulladva mindket­ten, amikor a zene hirtelen végétért... "Hát... ez remek volt!" lihegte Viola Murphy és jókedvűen nevetgélve egy párnákkal megrakott kis díványra vetette magát. “Az abalak mellett van a bárszekrény, talál benne min­denféle italt. De, ha rám hallgat, akkor Scotchot önt magának. Én mindig is mondtam... állandóan azt mon­dom, hogy ez a legjobb ital! És ...önthet nekem is... kiszáradt a torkom. De ...ez a zene remek volt... ki tud ellenállni?..." "Mrs. Murphy • remek táncos”, szólt elismerően a detektív és bocsánat kérőén hozzátette: "elnézést kérek, még be sem mutatkoztam. Second felügyelő vagyok." “Tudom. Különben be sem engedtem volna. A kémlelő lükön figyeltem, amikor kiszállt az autójából és megkap­tam magáról a kellő leirást.” Még mindig kissé kiful­ladva, mosolyogva turkált csapzott, dús hajában, hogy valahogy rendbehozza. Nem is tudtam, hogy ilyen jól láncolnak a detektívek", szólalt meg újból tréfás hangon, “mikor van idejük ezt gyakorolni, hisz egész nap csak nyomoznak... nyomoz­nak?" A felügyelő szintén letelepedett egy karosszékbe, szem­ben a nővel és szinte elragadtatva nézte... — Macska a javából! Akármilyen patinás család ivadékához is ment feleségül. — Ezzel kezdett lassan tisztába jönni. "Mrs. Murphy, fel kell világosítanom, hogy eltekintve attól hogy nyomozunk, vagy sem, mi is elég normális em­berek vagyunk: iszunk, eszünk, alszunk és néha még tán­colunk is. Láthatja, egész normális emberi funkciókat végzünk". “Én nem így gondoltam. Csak... már olyan sokat hallot­tam magáról, hogy milyen híres és... és valahogy úgy gon­doltam, hogy valószínűleg éjjel-nappal csak nyomoz... nyomoz... Most jut eszembe: elmaradt az ital. De majd én hozok magának valami prímát, mert látom a Scolchért nem nagyon rajong. Kikeverem magának az én recep­temet. Biztos vagyok benne, hogy nagyon fog ízleni, MEDI PLUS Nyitva 6 napon át :: COTE DES NEIGES :: LEGÚJABB ORVOSI :: FELSZERELÉSEK : : ÜZLETE :: HOME HEALTH CARE :: SHOPPING CENTRE Tolókocsik * -kórházi ágyak járók * mankók *:; sétabotok kellékek urológiai ! rendellenességekhez ;; mellpumpák * kötszerek stb. JAVÍTÁS — ;■ :: Egyéneknek * Orvosoknak •; Kórházaknak * Ápoldáknak Nyitva a hét 6 napján "ELADÁS — KÖLCSÖNZÉS OLCSÓ ÁRAK MINDEN KA PH A TÓ AMIRE SZÜKSÉGE VAN! 5757 DECELLES (Cote St Catherine sarok) 342-5275 Magda Perl Mrs. Roy i0. és a felügyelő Regény mivel..." "Köszönöm Madam, maga igazán nagyon kedves, de én csak egy Coce-ot fogok kérni.” Viola Murphy a felügyelőre pillantott... sötétbarna, mandula vágású szemeiben csodálkozás. Duzzadt ajkait lebiggyesztette és szinte sajnálkozva kérdezte: "maga... talán gyomorbajos?" A férfi el nevette magát: “egyelőre még nem vagyok. Csak.... amikor hivatalos eljárásban működök, akkor sosem iszom mást mint egy Coce-ot, vagy vizet. Tiszta fejre van szükségem." “Vissza akar utasítani?" "Sajnos, igen”. “Ez bizony rosszul esik". A felügyelő nem válaszolt, csak udvariasan mosolygott és arra gondolt, hogy semmiképpen nem ismeri ki magát ezen a nőn. Úgy beszél hozzá, mintha régi, meghitt barátok volnának. — Ez volna a stílusa? — Közben Viola kiment a szobából, de kis idő múlva visszatért: egy tálcát hozott, rajta egy Coce-ot és egy poharat, amit a férfi elé rakott, a kis asztalkára. Utána a bárhoz ment és kikevert magának egy újabb italt, egy Scotchot szódával, amit egyszerre le is ivott. “Maga nem is tudja, hogy mit utasított vissza". Aztán lassú lépésekkel, mint egy lusta macska, letelepedett a kis díványra, a felügyelővel szembe. Felhúzta mindkét lábát, térdnél behajlítva és a férfi keze után nyúlt. “Most halljuk végre: mire kíváncsi a város leges­leghíresebb detektívje?" A felügyelő nem húzta vissza a kezét... — Minek? Ha meghallja a kérdését, amit hozzá fog intézni, akkor úgyis vége az idillnek. — Megköszörülte a torkát: “Azt hiszem Mrs. Bradley már nagyjából informálta magát jövetelem céljáról." "Igen, igen... valamit említeti, de.... nem vagyok egészen tisztában..." "Csak annyit szeretnék megtudni, hogy... azt a bizonyos 500 dollárt, amit múlt kedden átadott Mrs. Bradleynek, az honnan ered, vagyis kitől kapta?" “Kitől kaptam? Miért olyan nagyon lényeges ez?" “Az a helyzet, hogy nagyonis szükséges megállapítani, hogy ez az összeg kitől származik, hisz Mrs. Bradley valószínűleg már említette: sajnos a bankjegyek hamisak voltak és le kell nyomozzam, hogy kitől származik. De Mrs. Murphynek nem lesz többé semmiféle kapcsolata a nyomozással, vagyis a további fejleményekkel. Azonkívül a legdiszkrétebben lesz vezetve a további nyomozás is. A legtapintatosabban fogom...” “......de kedves”, vágott a szavába hirtelen Viola Mur­phy, "most jut eszembe, hogy én még nem is tudom a maga nevét”. A detektív csodálkozva nézett rá: “úgy emlékszem, már említettem és a telefonon is közölték a nevemet, Second felügyelő vagyok”. "Second... Second... még sosem hallottam ilyen nevet. Rendben van Second. De.. .milyen Second? Steve, Mike vagy Archibald? Az rémes volna! Archibald, szeretlek! Szörnyű!” A férfi, csodálkozva figyelte Violát... Ekkor jött rá, hogy Mrs. Murphynek nem ez volt az első pohár itala... “Lawrence a nevem”, szólt csendesen, “Lawrence Second”. "így már sokkal barátságosabb. Hál, kedves Jeffrey, ki emlékszik arra, hogy mi történt múlt kedden? Fogalmam sincs arról, hogy honnan származik a pénz. Lehet, hogy kártyán nyertem. Igen... igen, szoktam pókerezni. Lehet, hogy pókeren nyertem, vagy... vagy..." "Olyan sok lehetőség nem hiszem, hogy volna Mrs. Murphy. Mivel nem 5 dollárról van szó, hanem 500-ról és nem évekkel ezelőtt történt, hanem csak néhány nappal ezelőtt. Biztos vagyok benne, hogy... ha egy kicsit gon­dolkozik, akkor rá is fog jönni". “És., és ha, nem jövök rá?” A felügyelő hátradőlt a székben. Úgy látszik itt sem marad más megoldás, mint elővenni az “emlékeztető pilulákat”. “Ha Madam nem emlékszik egyáltalán, hogy kitől kapta a pénzt, akkor... akkor én befejezettnek nyilvánítom a további működésemet ezzel az üggyel kapcsolatban és átadom a további nyomozást a rendőrségnek. Ugyanis az a megállapodásom Mrs. Roy-al: amennyiben nem tudom felderíteni és simán lebonyolítani ezt az ügyet, akkor a rendőrség fogja folytatni. Persze ők sokkal nagyobb “lármával" fognak működni. Nem is annyira ők, hanem ilyenkor mindig akad egy ambiciózus újságíró, akinek az lesz acélja, hogy minél nagyobb szenzációt robbantson ki. Hogy botránnyá fejlődjön, hogy teletölthesse az újságokat. De, ha én bonyolítanám le ezt az egész eljárást, akkor természetesen a legnagyobb diszkrécióval bonyolítanám le, az újságírók és a publikum teljes kizárásával, egy sor sem kerülne az újságokba". Mrs. Murphy szótlanul, csendben hallgatta végig a felügyelő kijelentését. Aztán lassan felállt, kissé bizonytalanul... és újra visszaült. Elgondolkozva nézett maga elé. "ki fog erről az ostoba ügy részleteiről tudomást szerezni, abban az esetben, ha... ha maga bonyolítja le?” fordult a felügyelő felé. A hangja szinte józan volt és szemrehányó. Nyoma sem volt az előbbi idillikus “spic­ces" hangulatnak. “Mint ahogy már említette: a legnagyobb diszkrécióval fogom kezelni az egész ügyet. A felettesemnek, termész­­tesen, be kell mindenről számoljak”. Kissé bizonytalanul még hozzátette: “rajta kívül... az eredményről csak a bankigazgató fog tudomást szerezni, mivel..,” “....csak a bankigazgató. Csak az egész bank!" “Hm... Nem éppen....” hümmögött Mr. Second, “legfeljebb még egy-két hivatalnok”. Aztán csendben ült és várt türelmesen. Hadd oldódjanak a “pilulák”. Viola türelmetlenül dobolt ujjaival a dívány karfáján, úgy látszott, latolgatja magában az esélyeket. Hirtelen felderült az arca, mintha egy ötlete támadt volna... "Felügyelő úr, eszembe jutott, hogy kitől kaptam azt a bizonyos 500 dollárt és el is határoztam, hogy közlöm magával, de....van egy feltételem!” “Madame, ha módomban áll, örömmel teljesítem a feltételét!" “Tulajdonképpen nem feltétel, inkább egy.... egy kérésem volna magához.” “Azt még szívesebben teszem meg. De azt is feltételesen ígérem, amennyiben képes vagyok rá." “Amit kérek, az nem lehetetlenség, de a módját azt maga kell megtalálja. Megmondom miről van szó. Az anyósomról. Férjem anyjáról. Lehet, hogy egy derék te­remtés, minden második nap eljár a templomba, de en­gem gyűlöl, szó szerint. Mivel két dolgot, két “bűnömet” nem tudta nekem megbocsátani mai napig sem. Az egyik az, hogy az apám nem volt milliomos és a második ok: hogy a nagyápám.... kocsmáros volt. Még hozzá falusi kocsmáros! Minden egyes alkalommal, amikor eljön hozzánk, vagy találkozunk valahol, azonnal felhasználja az alkalmat, hogy kimutassa ellenszenvét irán­tam, hogy sértő megjegyzéseivel megalázzon. Hogy az orrom alá dörzsölje: fiacskája akkor tette tönkre az életét, amikor engem feleségül vett. Fényes karrier állt előtte, választhatott volna gazdag és előkelő lányok sora között... És én nem szólhatok soha semmit, -mert nem akarok idegen emberek előtt jelenetet csinálni. Tréfára fogom megjegyzéseit, már azért is... hogy ne adjam meg neki az elégtételt, hogy fájdalmat okoznak sértő megjegyzései. De higgye el nekem, hogy néha forr bennem az elkeseredés. A férjem pedig, sajnos nem mer vele szembeszállni és megvédeni. Ő rajongásig szereli az anyját és még mindig a mama “kedvenc fiacskája". Most ...egy ötlet jutott az eszembe: itt az alkalom, hogy némi elégtételt szerezhetek magamnak. A káröröm néha nagy elégtétel! Tehát én elmondom magának, hogy kitől kaptam azt a bizonyos 500 dollárt, de..... azzal a feltétellel, ha olyan formában terjeszti el ezt a hírt, hogy az anyósom tudomást szerezhessen róla. Megígéri?” “Remélem, Mrs. Murphy ezt nem gondolja komolyan?". "Megmondtam: ez a feltételem." “Ez egy abszolúte gyerekes elképzelés. Mrs. Murphy, én nem vagyok egy házassági tanácsadó, hogy beleavatkozzak valakinek a családi életébe ... Hisz nem is ismerem az anyósát.” “Az nem lényeges", szólt egészen felvillanyozva Viola Murphy, “én leirom most magának az anyósom nevét, címét, telefonszámál, de a többiről maga kell gondoskod­jon. Engem egyáltalán nem érdekel, hogy milyen módot 'Vagy eszközt’ választ. De biztos vagyok benne, hogy megtalálja a lehetőséget, hogy az anyósom sürgős tudomást szerezzen, hogy ki adta nekem az 500 dollárt. Szóval... megígéri?" "Megígérem, hogy... minden lehetőt elkövetek", szólt készségesen. Aztán újból felvette a hivatalos hangot: “kitől kapta a pénzt?” “Gordontól... Róbert Gordontól”. Hangosan fel­nevetett.... “Remek hecc lesz! Remek! Ha az anyósom tudomást szerez róla!” “Mi történik akkor, ha ez a hír a férje fülébe kerül esetleg?" kérdezte nyugtalanul a felügyelő Viola átnézett a feje felett: “ő nem fogja megtudni”. Aztán kissé maliciózusan még hozzátette: “nem fogja akarni megtudni! Mert ez az egyetlen módja, hogy ne HOROSZKÖP KOS Márc. 21—Apr. 20 Most volna az ideje, hogy egészségével többet törődjön, orvosa tanácsait jobban meg­szívlelje. Munkájában tartson egy kis szünetet, hogy „ki­fújhassa magát”. BIKA Apr. 21—Május 20 Ne bízzon száz százalék­ban rokona, vagy barátja le­velében. Lehetnek abban rejtett, kárt okozó tendenci­ák. Érdekes találkozása lesz, amely sokmindent megma­gyaráz. IKREK Május 21—Juni. 20-Uj utak bontakoznak ki láthatárán.. Ha ezeket kezdi taposni, sok minden magától megoldódik, problémái csök­kennek és perspektívája szé­lesedik, bővül, előnyösen meg­javul. RAK Junius 21—Július 22 Valószínűleg érzi, hogy kap­csolatait bővítenie kell, új is­meretségeket, összeköttetése­ket szereznie. Ha ez sikerül, félig nyert ügye van kétsé­gei eloszlatásában. OROSZLÁN Jul. 23—Aug. 22 Hatóságokkal való ügyei­ben és írásbeli teendőiben nagyon előnyös hete követ­­kezhetik. Nagyon fontos ez GEORGES piCAUD Kezdőknek szíves felvilágosítás Galeries St. Laurent 2015 Boul. Laurentien H4R-1K4 GYAPJÚ FONALAK SZŐNYEGEK SELYEM GOBELIN KERETEZÉS KÖTÉS HORGOLÁS TEL: 336-9897 utóbbit jól kihasználni, mert így sok költségtől szabadul­hat meg. SZŰZ Aug. 23—Szept. 22 Uj belátásokra jut. Éppen kellő időben, mert komoly, felelősségteljes döntések előtt áll. Híreket kaphat, amelyek örömet hoznak önnek, de ne csak az anyagiakat vegye szá­mításba. MÉRLEG Szept. 23—Okt. 22 Hivatása és családi vonat­kozású ügyeiben jó kilátások. Egy adottságában ne legyen igazságtalan, mert meggondo­latlansága miatt a fegyver könnyen visszafelé sülhet el. SKORPIÓ Okt. 23—Nov. 21 Eddig reménytelennek lát­szó adottságaiban minden le­hetővé válhat. Tegye azt, a­­mit tiszta és jól megfontolt érzései diktálnak, talán most léphet a helyes ösvényre. NYÍL Nov. 22—December 21 Ha valamilyen dolga nem sikerül, ne keseredjen cl, rövidesen éppen az ellenke­zője következhet be. Ha vá­laszút előtt áll, lepjen a biz­tonságosabbra, még ha hosz­­szabb is. BAK Dec. 22—Január 19 Ha teheti, határozott in­tézkedésekkel vagy szavakkal most zárjon le, illetve szá­moljon fel egy régóta húzódó kínos ügyét, önmaga ellen vét, ha nem vigyáz egészsé­gére. \ VÍZÖNTŐ Jan. 20—Febr. 18 Sok munkájának gyümölcse most érik be, de ne gondolja, hogy az aratás könnyű lesz. Ha valaki részt kíván jöve­delméből és megilleti, ne le­gyen szűkmarkú vele. HALAK Febr. 19—Márc. 20 Régi vágya beteljesülésére számíthat, ha a kellő alkal­mat nem szalasztja el. Legyen éber és annak a személynek hangulatát, akitől nagyon sok függ, vegye tekintetbe. tegye magát nevetségessé. Az anyósom pedig, ha megtudja, akkor mindent el fog követni, hogy eltussolja az egészet. Nem teheti nevetségessé a fiát....” “Mrs. Murphy, tisztában van azzal, hogy ez egy komoly és alapos válóok lehet?” kérdezte, most már nagy aggodalommal a férfi. Viola Murphy ráemelte nagy szemeit, száját cinikus mosolyra húzta: "nem hiszem. Ő nem tehet semmit ellenem. Ha... a férj... impotens, akkor a csalás.... nem válóok. Igaz?" "Hm... lehet.... hogy valahogy így van, de... nem vagyok ügyvéd”, hümmögte zavartan a felügyelő. “Micsoda ötlet volt...." Viola hangosan felkacagott. “Micsoda hecc lesz! Ha az anyósom meg fogja tudni! Higgye el, már évek óta várok egy alkalomra, egy ilyen pillanatra, hogy végre valamit visszafizethetek neki, abból a sok “szúrásból” amit tőle elszenvedtem az évek folyamán. Képzelheti, hogy mit fog érezni ha megtudja, hogy az egyetlen, dédelgetett fiacskáját... a Murphy család egyenes leszármazottját, nagy tekintélyük és vagyonuk egyetlen örökösét.... megcsaltam! Szégyent hoztam erre a szeplőtlen és dicsőséges nagy névre! Tudja azt, hogy nekem ez egy kimondhatatlan nagy örömet fog szerezni! Nem! Ez több lesz annál: ez élvezet lesz!” A felügyelő szinte szánakozva nézte ezt az élettől duzzadó fiatal teremtést. A mandulavágású csillogó szemeket, az érzéki szájat.... és arra gondolt: milyen szánalmas is ez az elégtétel, amit kapni fog.... “Még egy kérésem lesz Madamhoz", szólalt meg újból kissé szkeptikus hangon a felügyelő, mert tudta, hogy ezút­tal ellenállásba fog ütközni. “Az a kérésem: kérdezze meg Mr. Gordont, ki az illető, akitől ő kapta a pénzt.... az... 500 dollárt?" Viola az asztalon levő pohár után nyúlt, még volt benne egy kis ital, kiitta gyorsan, aztán megrántotta a vállát: “ez engem egyáltalán nem érdekel és nem kérdezem meg tőle. Kérdezze meg maga!” A felügyelő elmosolyodott magában: ezt jól csinálta! Megúszta a “harcot”. “Rendben van”, szólt megelégedetten, “de Madam kell egy találkozót létrehozzon. Vagy.... beállíthatok hozzá bár­mikor?” kérdezte ravaszul. “Azt nem lehet, senkihez sem lehet váratlanul beállítani, * ,, különösen egy ilyen elfoglalt emberhez mint Gordon. Én fel fogom hivni és létrehozok maguk között egy találkozót. Haggya itt a telefonszámát és egy óra múlva visszahívom magát." “Köszönöm Mrs. Murphy a készséges segítséget és várom a telefonját, egy órán belül!” “Meg lesz “nyomozó" úr", szólt Viola kissé tréfás hangon. Lassú nyújtózkodással felállt, hogy kikísérje a fér­fit. Már az ajtónál voltak, amikor a felügyelő visszafordult: “még egy utolsó kérdésem volna”, szólt csendes hangon “ez a kérdés nem Madamra vonatkozik, hanem rám: mit tanácsol arra a bizonyos “pletykára” vonatkozólag: milyen módon juttassam el az anyósához? Irhatok egy egyszerű anonim levelet neki... talán? Viola Murphy kedvesen rámosolygott: “Ez már nem az én problémám. Tegyen, amit célszerűnek lát. Csak oldja meg!" (folytatjuk) —------------------------------—-------------------------------------­PHARMACIE JEAN COUTU X. BRIAND PROP. 6575 Cote Des Neiges Rd. Montreal, Que. i (Barclay saroknál) GYÓGYSZEREK - CSOKOLÁDÉFÉLÉK -AJÁNDÉKTÁRGYAK - HÁZTARTÁSI CIKKEK — STB Kérjük figyelje heti SPÉCI AL-jainkat az üzletben. díjmentes szállítás • REGGEL I l -TŐL ESTE 6-IG Telefon: 738-1151 A KELEN IRODA TÖBB MINT 50 ÉVES fennállása biztosítja a legmegbízhatóbb kiszolgálást. KÖZVETLEN befizetések nálunk az IKKA TUZEX és COMTURIST igazgatóságához. * UTAZÁSOK bárhová, bármikor, bárhogyan! * VOYAGES KELEN TRAVEL (Alex A. Kelen Ltd.) 1467 Mansfield St., Montreal, H3A 1Y5 Tel: 842-9548

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents