Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)
1984-02-09 / 1001. szám
4. oldal MENÓRA * 1984 március 9 Heti szidra: Vaijikra Mózes harmadik könyvének eredeti neve „A papok tana” volt. A Septuaginta Leviticusnak nevezi, mert a leviták, a papok tevékenységével foglalkozik. Mivel szidránk és részben a többi szidra is az áldozatokkal foglalkozik, alapos részletességgel, kétségtelen, hogy vallásunk nagy fontosságot tulajdonít ennek a rítusnak. Tehát igyekszünk megmagyarázni az áldozat tulajdonképpeni lényegét, célját. Számtalan magyarázat van erre, de a mai ember mentalitását egyik sem elégíti ki teljesen.A Rámbárh két helyen, eltérően magyarázza az áldozatok lényegét. A ,,More nevochim”-ban (Tévelygők útmutatójában) írja, hogy valamikor a bálványoknak való áldozás természetes és általános volt, még emberáldozat formájában is. Ezt hirtelen teljesen megszüntetni nem lehetett, mert a primitív embert nem elégítette ki a „szellemi” áldozás; hogy őket megfelelő irányba terelje, a Biblia áldozatokat ír elő. Főleg olyan áldozatokat kellett áldozni, melyeket Egyiptomban bálványoztak, ezzel kihangsúlyozva, hogy elvetik az állatokat, mint bálványokat. Az áldozatoknak tehát nevelő célja volt. Maga a Rámbám megcáfolja ezt a nézetét egy, másik művében, amelyben arról ír, hogy az építendő harmadik Szentélyben épp úgy hoznak majd áldozatokat, mint az előzőkben. Ha alapul vesszük a Rámbám első megokolását, hogy az áldozat célja nevelés volt, akkor el se képzelhetjük, hogy a jövőben erre szükség lenne, hiszen a civilizált ember nem is gondol arra hogy bálványnak áldozzon. Én, Kipn egyénileg el sem tudom képzelni, hogy az építendő Szentélyben tényleges áldozatok lesznek előírva, hanem az szellemi központja és irányítója lesz az egész zsidóságnak. Vannak olyan nézetek is, amelyek lehetségesnek tartják napjainkban az áldozást, ha ismernénk száz százalékosan tiszta származású kohanitákat, akik nem váltak tisztátalanná halottal való érintkezés által, stb. De mivel ezt produkálni sehogysem lehet, a kérdés így tárgytalan. Egyszer egy ismerősömet látogattam meg Méá Seáriban, a jeruzsálemi ultravallásosak negydében, akiről tudtam, hogy kohanita. Dagadt és fájdalmas arca elárulta, hogy kínzó fogfájásban szenved. Elmondta, hogy a csillapítók nem használtak. Mikor említettem, hogy legegyszerűbb egy injekcióval kihúzatni a beteg fogat, elképedve nézett rám: hogy gondolhatok ilyesmire, hogy ő, mint kohén ezt megtegye? Hiszen lehetséges, hogy holnap felépül a Szentély, s ebben az esetben ő, a kohén, nem végezhetne szolgálatot, mert „bálmumnak”, hibásnak tekintendő. Az istenimádás legprimitívebb formáinak tanulmányozása bizonyítja, hogy az állat-áldozat emberemlékezet óta az összes emberfajoknál ismert volt. A zsidók minden kuruzslást és varázsformulát kiküszöböltek az áldozati kultuszból, és minden bálványimádással kapcsolatos elemtől vagy szentségtelenségtől tudatosan megtisztították. Ha voltak is hasonlóságok Izrael és más régi népek áldozatai között, jelentősebbek ennél az eltérések. Az égőáldozat azt jelképezte, hogy az egyén aláveti magát Isten akaratának. A békeáldozat: hálaadás Isten bőkezűségéért, irgalmasságáért. A bűnáldozat a búnbánatot juttattá kifejezésre, melyet az ember amiatt érez, hogy letért Isten útjáról, s egyben kifejezi a szilárd elhatározást, hogy az áldozatot bemutató ki akar engesztelődni Istenével. Az egész közösségért bemutatandó áldozatok pedig azt a fontos gondolatot domborítják ki, hogy a közösség tagjai szent testvériségben együvé tartoznak, s ezáltal ébren tartják küldetésének tudatát. Más nézet szerint, az áldozat bemutatása tulajdonképpen az embert pótolja, aki bűnéért halált érdemelne, de Isten elfogadja az áldozatot a búnbánatért. Ez főleg azokra az áldozatokra vonatkozik, melyeket bizonyos bűnök el követésé nekv vezekléséül hoztak. FJála és békaáldozat alkalmával, bizonyos esetekben nem állatot, hanem lisztet és más terményeket áldoztak.Egy magyarázó, az áldozatokkal kapcsolatban arról szól, hgoy szüksége van-e az Urnák arra, hogy állatokat, növényeket áldozzanak Neki? Hiszen a világon minden az Ő tulajdona és csak azt kapná, ami amúgyis az Övé. Isten láthatatlan és megfoghatatlan szellemi lény. Csillapodik-e haragja, ha juttatunk Neki valamit? Hogy mindennek dacára miért írja elő a Biblia oly részletesen az áldozatokat, arra sok a magyarázat, mindenki választhatja a neki megfelelőt. Aki egy bűn elkövetése után érzi, hogy valamit elkövetett Isten ellen, az törekedjék bűnét úgy jóvátenni, hogy lemond valami anyagiról, amennyiben áldozatot hoz és azt „szmichával” kíséri. Az áldozat „szmicha”, búnbánat nélkül mit sem számit. Az áldozat „szmicha”, bűnbánat nélkül mit sem számít. Más magyarázat szerint az áldozatot azért kellett hozni, hogy a papok, akiknek más jövedelműk nincs, az áldozat rájuk eső részéből megéljenek, s így feladatukat a templomban elvégezhessék és a .népet taníthassák. Szidránk első öt fejezete az áldozási szertartásokról való beszámoló, az egész nép számára készült kézikönyvnek tekinthető. Az önkéntes magáná Időzök kai, illetve áldozatokkal foglalkozik, amelyek az egyén háláját, imáját. Isten utáni vágyódását, engesztelés utáni sóvárgását juttatják kifejezésre. A második vers általános bevezetés, amely az áldozás néhány fontos alapelvét tartalmazza. Ezek a törvények közvetlenül érintették minden Israelita életét, nem tartoznak kizárólag a pap hatáskörébe. A Szentély az egész nép tulajdona, hiszen férfiak és nők, öregek és fiatalok önként és nagylelkűen járultak hozzá az építéséhez. Ha bálványimádó felajánl áldozatot, azt a papok elfogadhatják. Viszont olyan zsidó áldozatát, aki bálványimádó, vagy nem tartja be a Tóra fonti« előírásait, nem szabad elfogadni. A nem zsidó bálványimádó, aki soha nem közeledett Istenhez, mindig távol állt Tőle, most, hogy ezt a lépést megteszi, jó jelnek tekinthető, míg az Istentől eltávolodó zsidó csak akkor hozhat áldozatot, ha bebizonyul az, hogy a javulás útjára tért. Csak háziállatot lehetett áldozni, mert az ezektől való megválás jelent igazi áldozatot. Vadállatok, amik semmibe sem kerülnek, nem áldozhatok, lopott állat feláldozása az oltár megszentségtelenítését jelentette. Az is szempont lehet, hogy a tiszta állatok nem falnak fel más állatokat, nem élnek más állat elpusztításából. Ahogy a Szentély építésénél nem lehetett vasat — a háborúság jelképét — használni, úgy a húsevő állat sem volt alkalmas áldozásra. A rabbik szerint az állat, ami halálosan megsebzett egy embert, szintén nem volt áldozható. A szegény ember galambot, a legbékésebb madarat áldozhatta. Ugyancsak a szegények áldozata volt a lisztáldozat is. Sem kovászt, sem mézet nem lehetettáldozni. A kovász az erjedés és romlás jelképe. Az ember bűnre való hajlamát a talmudi bölcsek a kovász szóval jelölték, míg a mézet a pogány kultuszokban az istenek kedvenc eledelének tartották. Ezeket azért tiltja el a Biblia, hogy megtisztítsa az áldozati szertartásokat attól a pogány felfogástól, hogy az áldozat Isten tápláléka. Sót azonban minden áldozathoz használni kell, mert a só megakadályozza a rothadást. Mivel bölcseink szerint az ember asztalának ugyanolyan szentnek kell lennie, mint az oltárnak, ez lett alapja annak az ősi szokásnak, hogy a kenyeret sóba mártják az étkezés előtti áldás mondásánál. B.D. A ferencvárosi házzal szemközt a vasúti töltést lezáró szürke betonkerítésre szinte naponta ragasztottak ki újabb és újabb rendeleteket — a papirívek homlokán a Főváros címere állt, melyet két szárnyas oroszlán tartott, és valamennyit a polgármester aláírása zárta le. Március óta szinte minden rendelet a zsidókkal foglalkozott, mind súlyosabb korlátozásokat jelentettek be. , ^ Április ötödikén a zsidóknak fel kellett varrniuk a sárga csillagot. Ez az időpont hat-nyolc héttel előzte meg az iskolai tanévzárást, de a tanítónő meg akarta kímélni Miklóst társai gúnyolódásaitól, elintézte, hogy hamarabb kiadják a bizonyítványát. Az öt év alatt most először lett kitűnő rendű, de a fiú nem tudott örülni; az értesítőt nem mutathatta meg az apjának, igy a siker elvesztette minden értelmét. Otthon az anyja meg sem nézte a bizonyítványt, levétette Miklóssal a kabátját, és a bal mellére felvarrta a kanárisárga csillagot, melyet egy régi blúzból vágott ki, úgy festett, mintha a fiú valamilyen kitüntetést kapott volna iskolai eredményeiért. Miklós ezután sokáig nem ment ki az utcára, behúzódott a lakásba, és tanult, ahogy apjának megígérte, bár a különbözeti vizsgára nem is gondolhatott. A vasút szürke betonkerítését egyre vastagabb rétegben borították el a rendeletek: zsidók a villamoson csak az utolsó kocsi hátsó peronján utazhattak, elvették rádióikat, kitiltották őket a színházakból és a mozikból. Április végén kicserélték az élelmiszerjegyeiket is sárga „Zs”-jegyekre, egy személy ezentúl havonta harminc deka cukrot és harminc deka szezámolajat kapott, húsból pedig heti tíz dekát. Ez a fejadag nem lehetett elég, a következő hónap elején eljött Kőhidainéhoz két öregasszony, és eladta gyűrött cukor- és zsírjegyeit. Miklós látta ezt az üzletkötést, és meg akarta kérdezni, hogy az öregasszonyoknak nem hiányzike majd a cukor és a zsír, de nem merte, anyja állandó idegfeszültségben élt, és a legkisebb engedetlenségért is rákiabált a két fiúra. A szomszédjukban egy csendőr százados sógornője lakott, Gecsőnének hívták, Miklósnak és öccsének naphosszat csöndben kellett ülniük a konyha sarkában, mert a szomszéd nő egy hangosabb szóra is átjött és azzal fenyegetődzött, hogy elviteti őket a sógorával. Ha anyjuk megtudta, hogy Gecsőné náluk járt, félelmében magából kikelve szidta a gyerekeket. Kőhidainé hosszú hetekig talpalt és tárgyalt, hogy el tudja adni az asztalosmű helyt, férje bevonulása után már nem volt értelme fenntartani. Csak nehezen talált vevőt a helyiségre és a felszerelésre, a környékbeli asztalosok, akiknek kellett volna, arra számítottak, hogy jön majd egy újabb rendelet, és ingyen hozzájutnak a műhelyhez. A vételár a valódi érték felét sem érte el. Kőhidainé néhány száz pengőt különvett, ennyi tartalékra okvetlenül szükségük volt, de félt a pénz hirtelen romlásától, ezért a fennmaradó összeget különféle üvegárukba: tálakba, gyümölcsmosókba, likőrös- és kompótoskészletekbe fektette. A korlátozó intézkedések mind fenyegetőbbekké váltak, május elején elterjedt a hir, hogy gettóba zárják a vidéki zsidókat. Ez az intézkedés kiterjedt volna néhány Pest környéki, de Fővárostól közigazgatásilag független megyei jogú városra: Újpestre, Kispestre és Pestszentlőrincre is. Kőhidainé szülei: Frank Ferenc drogista és felesége kint laktak Újpesten, így ők is veszélybe kerültek. Kőhidainé villamossal kiment Újpestre, szokásával ellentétben nagyobbik fiát is magával vitte. Ez a máskor jelentéktelen utazás most kockázatos vállalkozásnak számított egy zsidó nőnek, szinte biztosra vehette, hogy útközben beleköt egy rendőr, ellenőrzi iratait, egy ceruzát próbál bedugni a sárga csillag alá, hogy nem túlságosan ritka öltésekkel van-e felvarrva, vagy valamilyen más szabálytalanságban marasztalja el, és internáló táborba 1944 - 1984 Részlet Moldova György A SZENT IMRE INDULÓ’ c. regényéből küldi. Kőhidainé és Miklós megkönnyebbüli, mikor elérték Frankék majolikacsempével díszített házát. Máskor az udvarra nyíló kis teraszon szoktak leülni, ahonnan néhány gondozott kerti ágyásra láttak rá, de a teraszt most elborították a gyógynövényekkel megtömött zsákok, a kijárási korlátozások miatt Frank már hetek óta nem jutott hozzá, hogy feldolgozza a beérkező árut. Lányát és unokáját a nappali szobába vezette, a kényelmes bőrfotelokban telepedtek le. Még a közeledő halálos veszély sem változtathatott a hasonló látogatások kialakult szokásain: Frank végighallgatta lánya beszámolóját, a kitűnő bizonyítványért tíz pengőt adott Miklósnak és néhány kényszeredett szóval veje után is érdeklődött. Kőhidai Mártonnal kölcsönösen idegenkedtek egymástól, annak idején csak azért egyezett bele a házasságba, mert Frank Margit már betöltötte a huszonötödik évét, és más kérő nem jelentkezett érte. Frankné befőttet és száraz süteményt rakott az asztalra, de lánya türelmetlenül félretolta a tányért: — Édesanyám, megbízható helyről tudom, hogy az újpesti zsidókat deportálni fogják. Költözzenek át hozzám, az én lakásom kicsi, de elférünk, és Pesten egyelőre nem bántanak minket. Frankné aggodalmaskodott: — Mi nem hagyhatjuk el Újpestet, a múlt héten ragasztottak ki egy rendeletet. — Ezzel ne törődjön. Ismerek valakit az Elöljáróságról, aki két-háromszáz pengőért ad egy írásbeli nyilatkozatot, hogy maguk már a rendelet megjelenése előtt bejelentették a szándékukat, és ők nem emelnek kifogást, hogy Pestre költözzenek. Ha ez a papír a kezünkben van, a Központi Zsidó Tanácsnál meg el lehet intézni az átjelentkezést. — Ez sem sikerül. A Politzer doktor már megpróbálta. — Akkor jöjjenek most velem, a Jutagyáron keresztül vezet egy üzemi út, azt nem ellenőrzik, bejutunk Pestre, és ott mindent elintézünk. Frank eddig szótlanul hallgatta a vitát, most megcsóválta a fejét: — Megvesztegetések?! Hamis nyilatkozatok?! Nem ismerek rá az én becsületes, tisztességes lányomra. Emlékszel, hányszor meséltem neked, hogy egyszer, még prepa koromban megkínáltak egy szivarra. Már elszívtam, mikor kiderült, hogy szerb csempészáru, vagyis nem fizettek érte adót, erre én benyúltam az íróasztalom fiókjába, kivettem egy bélyeget, és eltéptem, hogy megtérítsem az államnak az elmaradt hasznot. — Arca fel derült a régi büszkeségtől. — Számomra és minden magyar zsidó számára most is az egyenes, tisztességes magatartás a legfontosabb. Ha korrupt tisztviselőkkel paktálnánk, bujkálnánk, iratokat hamisítanánk, mi magunk igazolnánk az antiszemitákat: íme, a zsidók most is ügyeskednek, keresik a rebachot, megpróbálják kijátszani a törvényt. Amíg pontról pontra megtartjuk a rendeleteket, addig semmiféle bántódásunk nem eshet. Az pedig, hogy embereket vagonba zárnak, és kivisznek az országból, azzal nem is érdemes foglalkozni, egyszerű agyrém. — Paschkeszéket is kivitték — említette meg Kőhidainé egy ismerős lengyel család nevét. — Paschkeszék ügye más lapra tartozik, ők pólisi zsidók voltak, nem tudták igazolni az állampolgárságukat, milyen jogcímen maradhattak volna itt?! Frank kissé sértődötten kihúzta magát. — Csak nem akarsz minket egy kalap alá venni Paschkeszékkel? Odament a vitrinhez, és kedvtelve nézegette emléktárgyait; a nehéz, oroszlándíszes ezüst gyertyatartók között kék bársonypárnán feküdlek első világháborús kitüntetései, tisztibojtja és kardmarkolata, valamint egy üvegezett diploma, mely tanúsitotta, hogy tagja volt Újpest város törvényhatósági bizottságának. — Itt én nem vagyok idegen, ezt a várost az én anyai dédapám, Lőwy Izsák alapította. Száz évvel ezelőtt, mikor idejött Nagysurányból, egész Újpest helyén még csak egy csőszház állott, és egy deszkákból ácsolt, sárral bemázolt csárda. Lőwy Izsák építette fel a Bőrgyárat, és zsidók alapították az Egyesült Izzót, a Wolfnert, a Magyar Pamutot is. Az úri magyar harcos és a szorgalmas, üzleti érzékkel megáldott magyar zsidó a történelem folyamán mindig kiegészítette egymást. Nemzeti örömben és gyászban mindig hiven osztoztunk: Haynau 1849-ben külön hadisarcot vetett ki az újpesti zsidókra, mert támogatták a szabadságharcot, megünnepeltük a milleniumot, koszorút küldtünk Kossuth ravatalára, a főrabbink 1919-ben nyitott frigyszekrény előtt imádkozott a Nemzeti Hadsereg győzelméért. Elfelejtheti azt a kormányzó, hogy ötvennégy szegedi tisztje közül tizenhét zsidó volt? Nem, a németek esetleg még rákényszeríthetik őt néhány rendeletre, de azon semmit sem változtathat, hogy mi Újpesten születtünk, és itt is fogunk meghalni. — Hogy bízhat ennyire, édesapám? Frank lehajolt, és megsimogalta a lányát: — Te csak ne félts minket. Következő alkalommal május közepén ment ki Kőhidainé Újpestre, akkor már nem tudott beszélni a szüleivel. A mintegy tizenhétezer újpesti zsidót váratlanul — alig néhány órát adva a csomagolásra — költöztették ki lakásukból és néhány Árpád utcai házba csúfolták össze őket. Ott, ahol nem volt kerítés, földbe szúrt zászlókkal zárták le a gettó határát, aki a zászlók vonalát átlépte, a csendőrök az első figyelmeztetés után lelőtték. A gettó kapujánál is fegyveres őrszemek vigyáztak. Egy hét után a csendőrök továbbvitték a gettó lakóit, mindenki csak annyi élelmiszert és ágyneműt tarthatott meg, amennyit kézben elbírt. Gyalogmenetben indították el őket a Magdolnavárosi pályaudvar felé, az öregek és gyerekek nem bírták a cipelést, már útközben eldobálták csomagjaikat. A többi Pest környéki zsidóval együtt Budakalászra kerültek. Itt nem kaptak központi ellátást, mindenki csak azt ehette, amit magával hozott, apró spirituszfőzőkön melegedett az étel. Egy bombázás elpusztította a vízvezetéket is, naponta egyszer osztottak vizet, lajtos kocsiból. Valaki látta, mikor egy csendőr puskatussal mellbe vágta Frankot, mert be akart vizezni egy törülközőt, hogy borogatást tegyen a felesége szívére. Itt már sokan meghaltak, egy Rabszki nevű cigányra bízták, hogy levetkőztesse és eltemesse a halottakat. Rabszki állandóan részeg volt, a vállán vitte a hullákat, veregette, pofozgatta őket, és beszélt hozzájuk. Kőhidainénak sohasem sikerült kinyomoznia, hogy pusztultak el a szülei, a háború után is csak annyit tudott meg, hogy az újpesti zsidókat Auschwitzba vitték, és ők is közöttük voltak,- Frank még ki tudott dobni a vagon bedrótozott ablakán egy képeslapot, mely az öreg párt ábrázolta huszonötödik házassági évfordulóján. Kőhidainé címe után a következő állt: „Áldott legyen a kéz, mely eljuttatja a címzetthez! Margitkám! Visznek bennünket, nem tudom, hogy hova. Imádkozzatok érte, hogy minél hamarabb meghaljunk. Apád.” Kennedy Travel Bureau Ltd. (416) 593-0600 296 Queen St. W. Toronto, Ont, M5V 2A1 $ (416) 921-8945 424 Bloor St. W. Toronto, Ont. IVI5S 1X5 • Egész éven át csoportos utazások Magyarországról előnyös áron. • Hozassa ki rokonait és barátait látogatóba. • Kedvezményes árak Torontóból Budapestre • Torontóban hosszú és hideg a tél, forró és párás a nyár — minden időben remek ajánlatokkal szolgálunk. • Bővebb felvilágosításért hívja irodánkat. • IKRA föképviselet — miután a dollár forint átváltási értéke magas, küldjön ajándékot szeretteinek IKKA-n keresztül. • TUZEX, COMTURIST képviselet. TRANSEX Division of Kennedy Travel Bureau Ltd 424 Bloor St. W. Toronto, Ont. M5S 1X5 (416) 923-1193 r~— Magyarország egész területén az összes bíróság, közjegyzői inxla és hatóság előtti érdekvédelem, válóperben, hagyatéki és peres eljárásban képviselete, végakaratának hazai végrehajtása érdekében forduljon közvetlenül DR. HERRGOTT ELVIRA budapesti ügyvédhez. 1-es számú Nemzetközi Ügyvédi Munkaközösség, Budapest, V. Kecskeméti u. 13. Tel: 174-911 MAGYAR GYÓGYSZERTÁR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 m «p 491 «p m ■v »w »v cAllen ^pUurmucvf ELEK PATIKA MAGYAR FABULON KOZMETIKAI KÉSZÍTMÉNYEK KAPHATÓK! Gyors, udvarias, Gyógyszerküldés lelkiismeretes, az Óhazába! recept szolgálat /-*— NYITVA: hétköznapokon reggel WLtől-'fcste 6-)g, szombaton 10-től 3-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. WORLD DELICATESSEN & MEAT , 557 St. Clair Ave., W. tZZiÉPfe** Toronto Magyar paprika teI. 656-6259 Vásár ^ Naponta friss I osztályú húsok ízletes, magyaros készítésű felvágottak Füstölt áruk. Frissen készített és mélyhűtött ételek mérsékelt áron kaphatók Szeretettel és figyelmes, gyors kiszolgálással várja kedves vevőit Bandi bácsi és Családja Cafe Gabriela Étterem 605 Yonge St., Toronto, Tegyen egy látogatást egy kedves magyar étterembe, ahol valódi házi eteteket talál. Szeretettel várunk minden kedves magyar vendéget. Parking lót az épület mögött. Asztalfoglalás: 967-5662 ELIZABETH Hungárián Gourmet Restaurant Kitűnő házikészítésű ételekkel várjuk kedves vendégeinket Visa kártyát elfogadunk 15 Hayden St. . Italmérés Tel:922-7107 Érdemes felmenni a 4. emeletre! Gyári áron vásárolhat a készítőnél! Női és Férfi Bőr és irha (Lambskin) kabátok, jackettek, suede-kosztümök készen és méret után kaphatók Szakszerű alakítást, újrabélelést vállalunk Maher Leather and Sheepskin Co. 119 Spadina Ave. 4. emelet Toronto, Ontario Tel: 593-0798
