Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)
1984-03-02 / 1000. szám
MRS. ROY ÉS A FELÜGYELŐ (folytatásos regény, tizenharmadik rész 9. oldal) Béla Varga 225 East 72 St. New York, N.Y. 10021 USA MENDEn AZ ÉSZAK AMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 23. 1000. Ára 70 cent MARCH 2. 1984. Second class mail Registration No. 1373 CANADA U.S.A. Second class mail paid at New York N.Y. 11351. Di.No. 104970. THE WORLD S LARGEST JEWISH WEEKLY IN HUNGARIAN Statisztikai adatok szerint többszáz kijelentés hangzott el amerikai hivatalos körökből, melyek szerint Washington nem tárgyal a PLO-val míg az el nem ismeri Izraelt. Node már megszokhattuk, hogy a diplomaták kijelentései alól mindig akadnak kivételek. Ez a kivétel, mint most kiderült, kilenc hónapig tartott és többszáz tárgyalási órát foglalt magában. Bár a kilenc hónap már rég elmúlott, a „megegyezés” nevű magzatnak még jelei sem mutatkoznak. A tárgyilagosság kedvéért meg kell állapítanunk, hogy csupán egy közvetítő bekapcsolásával igyekeztek a kérdést megoldani. A közvetítő, John Edwin Mroz, most megjelent életleírása szerint “több középkeleti kormány tanácsadója és magántárgyalások keretében képviselte a Reagan adminisztrációt a közel keleten.” Izrael 1982 júniusi, libanoni hadműveletei után a tárgyalások egészen az elmúlt hetekig szüneteltek, amikor is Mroz szerepkörét Mubarak egyiptomi elnök vette át. Shultz amerikai külügyminiszter ismét hangsúlyozta, hogy Izrael Államának elismerése nélkül Washington nem tárgyal a PLO-val. Tekintve azonban a PLO-ba tömörült csoportok ellentéteit, e feltétel elfogadása ma sem látszik valószínűnek. Washington szerint azonban ez nem zárja ki az olyan kapcsolatokat, melyek csupán e feltétel elősegítését célozzák. 1981 augusztus és 1982 május között, Mroz ötven alkalommal találkozott Arafattal, több mint 400 órát töltve el a megbeszélésekkel. E tárgyalásokra állítólag Alexander Haig, az akkori külügyminiszter, adta meghatalmazását, Reagan elnök előzetes jóváhagyása alapján. Nicholas ' Veliotes, akkor helyettes külügyminiszter és jelenlegi egyiptomi követ mindezt megerősítette a Time folyóirattal történt interjújában. A tárgyalásokhoz külügyminisztériumi tisztveselők, szolgáltattak fontos adatokat a New York Times tájékoztatása alapján. Veliotis úgy látta, hogy a PLO szovjet kapcsolatainak lazítása által egy közelkeleti béke közelebb hozható. Arafat 1981 augusztus 4- én kérte és sürgette a tárgyalások felvételét. Ekkor kapcsolódott be Szaudi Arábia a megbeszélésekbe. 1982 májusában a PLO ígéretet tett Washingtonnak, hogy Izrael elismerésére vonatkozó kikötéseit június 15-ig közölni fogja. A válasz mindmáig késik. A PLO azzal vádolta ekkor Washingtont, hogy a vele Rubin Ferenc TITKOS TÁRGYALÁS A PLO - VAL való tárgyalások közepette Izráelt támadásra buzdította. A PLO csúfos libanoni veresége után Shultz felhatalmazta Mrozt, hogy beszéljen a Tuniszban tartózkodó Arafáttal, az amerikai feltételek elfogadása végett, hogy Reagan 1982 szeptember elsejei tervének tárgyalását megkönnyítse. Arafat azonban nem volt hajlandó Mrozt fogadni. Ugyanakkor az USA mindent megtett a tárgyalások érdekében, mert úgy látta, hogy arab barátai szívesen vennék a PLO bekapcsolását. Huszszein, Jordánia királya,, pll. többször ismételte, hogy a PLO jóváhagyása nélkül nem tárgyal sem Egyiptommal sem Izraellel. Mubarak legutóbbi washingtoni látogatása alkalmából hangsúlyozta, hogy a PLO a judeai és somroni arabság egyedüli képviselője. Izraelnek nem kell a PLO elismerése Izrael szerint a PLO ma is csupán egy terrorszervezet, mellyel nem hajlandó tárgyalni, minthogy az ma is Izrael elpusztítására törekszik. A zsidó állam ellenez minden amerikai kapcsolatot a PLO-val. Ez okból, 1975 óta, minden amerikai kormány visszautasította a PLO igyekezetét a tárgyalások felvételére. A Cl A szerint azonban ,.biztonsági okokból” voltak titkos tárgyalások. 1982 április 29, Mroz jelentette, hogy a PLO közel áll egy kedvező válasz megadásához. Már piszkozatban elkészült a szöveg, melyet a PLO és az amerikai tárgyaló partner fognak nyilvánosságra hozni. Az ügy izgalmasan bonyolódott. A PLO hét pontból álló javaslatot nyújtott be, melyben Izrael neve is szerepelt, a térség népeinek jogos életműködésére vonatkozóan. John Edwin Mroz, Augusztus 29. M roz bemutat Arafatnak egy 1944-1984 Ebben az esztendőben minden héten emlékezünk és emlékeztetünk arra, ami 40 évvel ezelőtt történt. aláíratlan, gépelt üzenetet, mely szerint Washington hajlandó a hét pontos javaslat alapján tárgyalni, s hogy az USA e célból vízumot hajlandó adni két PLO kiküldöttnek. Reagan javasolta, hogy Arafat egy megegyezés keretében, mondjon le a további terrorakciókról, beleértve középamerikát is. Arafat ebbe belement, mondván, hogy Középamerikához nincsen semmi köze. Ekkor Mroz újabb utasításokat kapott, melyek szerint, Izrael elismerése esetén, Amerika hajlandó elismerni, hogy a palesztin probléma politikai és területi kérdéseket is foglal magában. A PLO beleegyezése esetén, közvetlen tárgyalások kezdődhettek volna Görögország területén. Arafat azonban nem volt képes egyedül dönteni. Mit mond a New York Times? A New York Times február 23-i száma némileg ellentétes információt közöl. Szerinte a tárgyalások középpontjában a PLO Nemzeti Tanácsának egyik tagja, Dr. Issam Sartawi állott, kinek nagy része volt Arafát diplomáciai sikereiben, s ki konokul törekedett a palesztin probléma békés megoldására Izráellel. 1982 június 20-án kétségbeesve hívta fel telefonon a New York Times tudósítóját, közölvén vele, hogy bár egy PLO-USA egyezmény megszületett, de Washington félretette, hogy Izrael elpusztíthassa a PLO-t Bejrutban. “Én életemet kockáztatom a békéért" és most “Engem agyonlőhetnek”, mondta és ezzel magyarázta a tudósító által kért dokumentumok nyilvánosságra hozatalának megtagadását. Az egyik ilyen április 22-i dátummal, Mohamed Mzali, Tunézia miniszterelnökéhez volt intézve, s mely szerint az európai vezetők megegyeztek Sartawival Izráel elismerésének megfogalmazásában. Dr. Sartawi nyilvánosságra fogja hozni Európában a Palesztin Nemzeti Tanács határozatát, melyből következik Izráel elismerése és amely tagadja, hogy a PLO meg akarja semmisíteni Izráel államát. A PLO alapokmányát ennek értelmében módosították. (Ez egy formai elismerés megkerülése leit volna.) A memo szerint a PLO nem fogja ezt megcáfolni és Arafát azi jóvá fogja hagyni, mielőtt az az európai vezetők kezébe kerül. Arafát részéről azonban nem hangzott el kötelező ígéret és már nem egyszer előfordult, hogy megcáfolta Sartawit, felhasználva őt céljai elérésére. Április 28. Walter Sínessel, helyettes államtitkár, Veliotis társaságában egy sima, dátum és aláírás nélküli papirt nyújtott át Mzalinak, mely a következő mondatot tartalmazta: “Hivatkozással az államtitkárral és az elnökkel történt beszélgetésre Arafát üzenetével kapcsolatosan az USA álláspontja a következő", a memorandum ismétli az előző feltételeket és felhívja a “mérsékelt arab nemzeteket”, hogy azok is ismerjék el Izráelt és az biztosíthatná a béke létrejöttét.” Dr. Sartawi ezt úgy tekintette, mint a PLO elismereset részéről. Amerika Yasser Arafat Május 14.-én a PLO “egyes kérdések tisztázását" kéri Washingtontól Mzali útján. Ekkor Dr. Sartawi közölte hogy értesülése szerint harc kezdődik a PLO egyes csoportjai között. A memorandum szerint "Az USA közölte, hogy ha a harc fokozódik, meg fogja akadályozni Izráelt a helyzet kiaknázásában”, egyben részleteket közölt a hivatalos PLO küldöttség fogadására vonatkozólag. Washington e memorandumra nem felelt. A New York Times közlése szeint Sharon akkori izráeli hadügyminiszter, május 22- én történt washingtoni látogatása alkalmával közölte Libanon inváziójára vonatkozó tervét, melyet Washington hallgatólagosan jóváhagyott. Ezek után Sartawi 1983-ban arról panaszkodott, hogy Arafát őt rászedte, majd 1983 áprilisában, Portugáliában, Abu Nidal, Szíria által támogatott terrorista, dr. Sartawit agyonlőtte. Arafát egykori helyettese Labadi szerint, ez Arafái utasítására történt. De kitől kapta az utasítást Arafái...? „Nyugati képünk és a valóság" címen Koncz István cikket irt a Népszabadság 1984. január 28-i számában. A cikk „ismeretelméleti" bevezetője után elmondja, miként látja a Népszabadság a magyar valóság nyugati „vetületét". Ezt követően kritikai rész következik, melyben a nyugati sajtó feje alaposan megmosatik. Az eszmefuttatás azután deontológiai befejezést nyer, melynek keretében megtudja a nyugati sajtó, hogy hogyan kell mélyenszántó és lényegretapintó tudósítást írni a Duna-Tisza tájáról. Kezdjük tehát vizsgálatunkat mi is a fenti sorrendben. A Népszabadsághoz illően az ismeretfilozófiai „megalapozás” Marxra hivatkozással kezdődik: Ma is találó a régi marxi hasonlat: az ember tudatában a valóság képe gyakran fordítva, fejtetőre állítva jelenik meg, mint valami camera obscurában (sötétkamra...). Tekintsünk el attól a szomorú ténytől, hogy ma a primitív tükrözéselméletben már csak ott kell hinniük a filozófusoknak, ahol szovjet csapatok állomásoznak, de Marx védelmére kelve ki kell jelentenünk, hogy — Hegel tanítványaként — a „gyakran” szót nem írhatta le akár egy odavetett episztemológiai hasonlatban sem. Mert: vagy az ember tudatában a valóság fordítva jelenik meg, vagy nem. Hogy a Marxnak tulajdonított hasonlat miért kapott lenini gellert, az nyilvánvaló. Ha ugyanis van olyan eset, vagy olyan ember, amikor és akinek az a privilégium adatik, hogy a valóság egy az egyben jelenjék meg, akkor pofonegyszerű a következtetés levonása: a párt kollektív agyában határozathozatalai esetében a fényképezés sötétkamra nélkül megy végbe. A következő mondat a fenti következtetés alátámasztása, ugyanis Koncz Gábor a magyar közvélemény „nem elhanyagolható" részének (hogy ezt hogy kell magyar-S s I s s I s A magyar sajtó, magyarországra fordítani, azt tudjuk) is sötétkamrás feje van, ugyanis ők ....manapság is fejtetőre állítva (látnak) sok mindent, ami hazánkban, társadalmunkban történik." „Hát még akik kívülről szemlélik!” — kiáll fel Koncz, majd egy mondatban leírja a ,,diverziós"(!?) központok szolgálatában álló, magyar nyelvű adások Magyarország képét, mint nem „mérvadóakat” vagy nem „autentikusakat”. És itt álljunk meg egy pillanatra. Értesülésünk szerint sem a Deutsche Welle, sem a BBC vagy a Szabad Európa magyar adása meg eddig egyetlen hidal, szovjet emlékművet vagy párt házat nem röpített levegőbe. Adásaik egyetlen baja népszerűségük — nyilván azok körében — mondaná Koncz —, akik fejében a camera obscura működik. A nyugati sajtóban olvasható kép általában dicsérő, mondja a cikk. Jó dolog-e ez, teszi fel a kérdést Koncz? Vigyázni kell vele, mert ez „nem ok a csábító önhittségre, inkább kárunkra van." Hogy miért? Azért, állítja Koncz, mert a dicsérés egy ördögi elve húzódik meg a cikkek mögött, „az egymás ellen dicsérés.” A magyar árubőség hadd bőszí lse, mondjuk a lengyeleket, akik ismert okokból ellátási nehézségekkel küszködnek. A magyarok viszont hadd pukkadjanak, ha másutt stabilabbak az árak, nagyobb a nemzeti jövedelem-növekedés, magasabb színvonalú a műszaki kultúra, a termelékenység, a szervezettség. Egy család gyermekei között e rafinált, egymás elleni dicsérgetéssel is el lehet hinteni a viszály magvát vélik. a nyugati sajtó ábrázolásában Lelki szemeink előtt megjelenik Cion hegyén anti-kommunista propaganda öregjei tanácsa, ahogy őszbecsavarodot t szakállukat simogatva emígyen szólnak egymáshoz: Don Cook fiam, már régen dicsérted a magyarokat a bolgárok ellen. Arra gondoltam, mi lenne ha a szófiai munkába igyekvők a troli megállójánál felkapva a Los Angeles Times-t- megpaprikásodva esztergálnák az aznapi tengelyeket látván, hogy Marcaliban már évek óta gyártják a Levi’s farmernadrágot. Thomas Ferenczi, te már megint elmaradtál a belvárosi diszkók említésében. Tudod, hogy anélkül az U Fleku-ban sörözők száraznak találják a Le Monde-ot! Dán Fischer! Mit húnysz ott a sarokban? Eredj és dicsérd a magyarokat meg a románokat is más-más szögből az International Héráid Tribune-ban. így két legyet ütünk egy csapásra: még dühösebben lesznek egymásra a szocialista jószomszédok! Nem csoda azután, hogy ilyen nógatásnak ellenállni nem tudván „némely nyugati krónikásunk ennek a taktikának válik eszközévé.” Ezt követően — összeesküvés teóriájától búcsút mondva — Koncz a szívünkből beszél: ismerteti az unos-untalan olvasható felszínes locsogásokat. Hogy Budapesten sok a cukrászda, a magyarok jól öltözködnek, viszonylagos árubőség van, stb. Ezek leírása még nem is lenne baj (kell egy kis „humán touch”, nemde?), de ebből levonni a következtetést valamiféle liberalizálódásra (Koncz és e sorok írója együttes felháborodására), pragmatizmus térhódítására az ideológia rovására, csupán a felszin két napos vakarása a Váczi utcában. A valóság ugyanis sokkal mélyebben fekszik. A (ele kirakatok nem a rendszer ingyenes ad' 'Hiánya, hanem az 1956-os forradalom és a korábbi gazdaságpolitika teljes kudarcának eredménye. Kádár és társai ugyanis rájöttek arra: rabszolgákkal még metrót sem lehet ásatni, nemhogy számítógépet gyártatni. Minőségi munkához, a termelékenység intenzív fokozásához csupán a történelmi leckét meg nem tanultak terrorizálására van szükség — ami a lakosság zömét illeti, a félelem korábban a szürkeállományba táplált iránytűje elég a rendőrség helyettesilésére. Kádár tehát a rendőrállam tökélyét érte el: minden állampolgár sajátmaga rendőre lett. És ezt meglátni nem könnyű. Ehhez a rendszer történelmének alapos ismeretére van szükség. Ha a nyugati újságírók zöme ezt megérti, akkor többen fogják leírni azt a mondatot, amit Koncz követendő példának tart: „Ami jó Magyarországnak, az egyúttal hasznos a szocializmusnak is” — idézi tisztességgel a legtöbbször hallott véleményt a már említett belga újságíró. Igen, ez a meggyőződés vezérel bennünket munkáinkban. Ezt talán Bush alel nők is meg fogja érteni, akit — megint csak e sorok írójának teljes egyetértésével — olyannyira elmarasztaltak Budapesten a szocialista országokkal szembeni „differenciált” megközelítése miatt. Értsük meg végre, amit a magyar sajtó nem győz az otthoniak fülébe rágni: Magyarország cifrázhatja a dudát, de a csárdában csak egy dudás van. Aki pedig ezt elfelejti, annak magyarországi élménye a Gerbaud törzsvendégeivel fog szükségszerűen összegződni. Koncz István, a Párt és sokunk fájdalmára. L.I. Meghívó a mártírok temploma hitközség és NŐI TAGOZATA 1984 március 24.-én, szombat este 7.30 kezdettel A CONGREGATION CHEVRA KADISHA Dísztermében (5237 Clanranald Ave. Montreal) TÁNCOS PÚRIM PARTY-t | rendez, amelyre szeretettel meghívja tagjait és Montreal magyarnyelvű zsidóságát. Zene: NAT RAIDER TRIÓ Vacsora: személyenként 22.50 dollár A rendezvény tiszta bevételét KARITATÍV célokra fordítjuk. Jelentkezés: Mrs. E. Fleischer 738-7878 Mrs. I. Solti 739-8380 a mártírok temploma hitközsége értesíti tagjait és Montreal zsidóságát, hogy ez évben is megrendezik a közös SZÉDER ESTÉT VACSORÁVAL a HITKÖZSÉG HELYISÉGÉBEN. Kérjük részletes felvilágosításért Schnürmacher Miklós rabbi úrhoz fordulni Telefon az irodában: 733-8007 reggel 9-1 1 között Hivatalos órák után: 731-9014
