Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)
1984-02-24 / 999. szám
1984 február 24 # MENÓRA 9. oldal “THE TIME SWEETENERS” ("Mrs. Roy és a felügyelő”) Copy Righl c 1978 by Magda Perl All righls reserved. No part of this book may be reproduced in any form or by any means, except fór the inclus'ion of brief quotations in a review, without permission in writing from the author. All characiers in this book are fictious. Any resemblance to actual persons. living or dead. is purely cinciden«! ‘gclytaOl* X Egyenesen az irodájába hajtott. Nem hívta fel Mrs. Royt telefonon, ahogy megszokta, hogy beszámoljon neki Gordonnal folytatott beszélgetése eredményéről, — azaz eredménytelenségéről. Nem hívta fel, mert tudta, hogy a most készülő tervet nemcsak ellenezné, de valószínűleg bele sem egyezne a keresztülvitelébe. Habár nem készütt egy illegális cselekedet végrehajtására, hisz Róbert Gordon azáltal, hogy ajánlotta a tervet, egyúttal jóvá is hagyta. Ellenben tisztában volt azzal, hogy ez még nem jelenti azt, hogy egy jóváhagyott betörés legális volna. Ha minden simán fog menni, akkor nem történt semmiféle kiriminális cselekmény. De... ha komplikáció áll be, akkor az embere börtönbe is kerülhet! De nem volt más megoldás... Ahogy az irodájába ért, azonnal kiküldte egyik emberét, kellő instrukcióval, a Gordon irodájának épülete elé. Meg kell tudni mikor takarítják az iroda-helyiségeket. Öt óra jóval elmúlt, amikor a kiküldött detektív az épület elé ért. A kapu előtt két, különböző takarító vállalat teherautója parkolt. Az egyik üres volt. A másodikból éppen akkor szállt ki egy férfi. Különböző féle takarító eszközöket vett ki a kocsiból. "Hi”, szólította meg a detektív, "maga takarítja a 16-ik emelet irodáját?” “Nem”, válaszolta az ember barátságtalanul, “miért érdekli?” “Bajban vagyok”, válaszolta panaszos hangon a másik, “egy fontos könyvemet felejtettem az egyik irodában". Az ember valamivel barátságosabban felelt. Látja ott, az épület végén azt a kis vendéglőt?... Carol azt mondja, hogy ott van a legjobb sör. Hiszi a fene... Sör az sör... Szóval ott találja azt az embert, aki a 16-ik emeleti irodát takarítja. Carol a neve. Meg fogja azonnal ismerni, mert egy szörnyű piros sapkát visel a fején. A fene tudja, mit ragaszkodik úgy ahhoz a vacak sapkához? A detektív megköszönte a “részletes” felvilágosítást és nagy lépésekkel sietett a vendéglő irányába. Ahogy belépett a helyiségbe, azonnal meglátta a pirossapkás embert. Valóban szörnyű egy sapka volt... Odaállt az ember elé: “halló, a kollegája küldött engem magához, azt mondta... hogy maga takarítja a 16-ik emeleten az iroda-helyiségeket... ugyanis én délután ott voltam és az egyik irodában felejtettem egy tankönyvemet, amiből... holnap vizsgáznom kell... Ugyanis egyetemi hallgató vagyok és ...nem is tudom pontosan, hogy hol felejtettem azt az átkozott könyvet. Lehet, hogy bent az irodában, lehet, hogy az előszobában. De... meg kell okvetlenül kapnom a könyvemet, mert, mondom: holnap reggel vizsgám van az egyetemen és muszáj átvegyem a tananyagot, mert..." “.......nagy szorgalom! Utolsó napra hagyni a tanulást," szólt megvetően az ember. “Nekem semmi közöm a maga könyvéhez! Eleget dolgoztam máma. Nyugodtan akarom meginni aprómét! És.... ha úgy tetszik, akkor... akkor még iszom egy pohárral. Takarítani akkor kezdek, amikor nekem úgy tetszik. Engem ne zavarjon senki! fejezte be mogorván. Elfordult és lassan szürcsölni kezdte a sörét.... A detektív az asztalához telepedett:" Igaza van! Én is iszok egy pohárral és rendelek magának is egyet. Legyen a vendégem. Az irodába ráérünk felmenni később is. Amikor maga akarja. Hé fiú.... Kérünk még két pohár sört!" “Ez már okosabb beszéd,” enyhült meg kissé az ember. Amikor később a kapu elé értek a takarító megkérdezte tőle: “Aztán, mi a címe annak a könyvnek?” “Hm... a... szemölcs gyökerek... leválásának következményei." “Maga nagyon téved, ha azt hiszi, hogy én azzal fogom tölteni az időmet, hogy a maga vacak könyvét keresem....még hozzá egy ilyen szörnyű címmel.” “Ezt valóban nem várhatom el magától. Nem is akarom a maga idejét egyáltalán igénybe venni,” nyugtatta meg a detektív. “Én felmegyek magával az emeletre, bemegyek az irodába, ahol voltam délelőtt és megkeresem a könyvemet. Egyáltalán nem veszem igénybe a maga drága idejét.” Az ember még állt a lift előtt: “én nem vihetek fel senkit sem az irodába, maga lehet egy betörő.” “Mit képzel maga rólam?” szólt önérzetesen a detektív. “Nézze, itt van az igazolványom az egyetemről a teljes nevemmel és címemmel. Tudja mit? Tartsa magánál, amíg én keresem a könyvemet.” Odanyújtotta az embernek az igazolványát, de....közben egy mélyet sóhajtott: “csak már túl lennék azon a nyomorult vizsgán! Tudja maga, hogy milyen szigorú az a tanár, aki holnap vizsgáztatni fog engem? Maga azt el sem tudja képzelni. Csak már lennék otthon, hogy átnézhessem a tananyagot. Egész éjjel tanulni fogok.... csak már megtalálnám a könyvemet!” Az ember böngészni kezdte a kezében lévő igazolványt: rajta volt valóban a teljes neve: Thomas Mc. Gregor.... — Hm... komoly név — tűnődött magában a takarító. — És a címe sem rossz: Forest Hill_ott rendes polgárok laknak.... a sógora oda jár ablakot tisztítani...Az igazolványon rajta volt a fényképe is, meg az egyetem neve, amely kiállította és formális kerek pecséttel volt ellátva. Mindent megtudhatott róla: a magasságát és a testsúlyát, a haja és a szeme színét, csak...persze, azt nem tudhatta, hogy az igazolvány hamis volt.... “Ember, holnap van a legfontosabb vizsgám.... Mi lesz velem, ha nem találom meg a könyvemet????” Szinte siránkozva ejtette ki az utolsó mondatot. A takarító végignézett rajta... Úgy látszik valamiféle kis szánalmat érzett iránta... aztán meg a sörét is elfogadta... Zsebre vágta az igazolványát és rámordult: “mit ácsorgunk itt? Gyerünk fel az irodába.” Ezzel a kezébe nyomott egy vedret és ráadott egy piszkos köpenyfélét. “Ezt vegye magára. Majd megmondom az őrnek, hogy segítséget hoztam magammal.” Beszálltak a felvonóba és mindketten simán feljutottak a 16-ik emeletre. A takarító újból zsémbeskedni kezdett: “Nekem nincs időm magával sokat foglalkozni. Mutassa meg, hol hagyta azt a vacak könyvet?” “Ott voltam, abban az irodában,” mutatott a Gordon féle iroda ajtajára, “ott kellett hagyjam az előszobában, Magda Perl Mrs. Roy n és a felügyelő Regény vagy a belső irodában. Meg tudnám én magam is keresni.” “Akkor lóduljon! Amíg a folyosót takarítom, addig keresse meg a könyvét és utána... tűnjön el! Na, gyerünk, mozogjon!” A detektív csak erre várt.... Benyitott az irodába. A leírás szerint pontosan kiismerte magát. Körülnézett: ott állt a sarokban a barna fiókos szekrény. Azonnal odament és kinyitotta a harmadik fiókot: laposan, benne feküdt a zöld fedeles könyv. Sebesen lapozgatni kezdett benne. Hátulról kezdte, nem akart a régi nevekkel időt veszíteni és csak az összegeket figyelte, a kapott pénz rovatában. Ezresek voltak és százezresek, meg sem figyelte pontosan, mert már káprázott a szeme a sok számjegytől. Egy behajtott laphoz ért... kisimította: azonnal meglátta az 500 dollár számjegyet és a mellette lévő rubrikában: fizetve készpénzzel. Megelégedetten elmosolyodott. Tudta, hogy kétség sem férhet hozzá: Mr. Gordon intenciózusan hajtotta be a lapot. Sebesen írni kezdte az adatokat: neve, címe, telefonja. Aztán visszarakta a könyvet és becsapta a fiókot. Biztos lehetett benne, hogy megtalálta amit keresett. Hirtelen lépéseket hallott a háta mögött... Sietve az íróasztalhoz lépett és letérdelt. A takarító megjelent az ajtóban. “Na, megtalálta azt a könyvet?" “Éppen azt nézem.... itt ültem a széken, az ölemben a könyv és ahogy felálltam... az leeshetett. Itt kell legyen valahol az asztal alatt.” “Jó lesz sietni. Most már megvárom, amíg megtalálja azt a vacakot, utána kiengedem a lifthez és akár... ne is lássam többé.” A detektív lassan mászkált ide-oda az asztal alatt térdelve, közben lassan kicsúsztatott a zsebéből egy könyvet, amit magával hozott. Örömujjongással kiáltott fel: "megvan, megvan! Megtaláltam a könyvemet! Köszönöm pajtás a segítséget. Kérem az igazolványomat....” Amikor leért az utcára, keresett egy telefonfülkét és azonnal felhívta a felügyelőt. Még kifulladva a sietségtől jókedvűen újságolta neki: “megtaláltam a zöld fedelű könyvet és benne az illető nevét, aki az 500 dollárt adta. A neve Richard Kenerick. A címe is megvan. Meg lesz lepve, . ha meghallja, hogy hol ialkik! Egy házban Mrs. Roy-al, csak 8 emelettel lejjebb...” XI Már éppen a telefonon volt a keze, hogy felhívja Annabelt, amikor hirtelen meggondolta magát. Ha Annabel ismeri azt a Kenerick nevű egyént, akkor újból harca lesz vele. Szinte hallotta a hangját: "Remélem nem akarja tőle is megkérdezni, hogy kitől kapta a pénzt?” Sokkal praktikusabb lenne elmenni hozzá. Ha személyesen beszél vele, akkor sokkal hatásosabban tudja meggyőzni. Hisz felhatalmazta, hogy akármikor beállíthat hozzá, előzetes bejelentés nélkül is. Otthon lesz egész nap, hogy bármikor elérhesse, ha szükség van rá. Most újból egymással szemben ültek. “Ismer valami... Richard Kenerick nevű egyént?” Kérdezte tapogatózó hangon a felügyelő. “Hogyne, jól ismerem.” szólt Annabel és természetes hangon még hozzátette: “ő az én boyfriend-em”. Kissé bizonytalanul nézeti szembe a felügyelővel: “valami...... valami összefüggés van vele?” "Úgy néz ki, hogy ő adta az 500 dollárt Mr. Gordonnak, valószínűnek tűnik, hogy valamiféle befektetés végett.” “Óh emlékszem.... Egyszer érdeklődött nálam, hogy nem ismerek-e valami anyagi tanácsadót? Akkor megadtam neki a Gordon telefonszámát. Úgy látszik, igénybe vette.” Aztán kissé megszeppenve megkérdezte.- “vele is.... akar találkozni?” “Én egyáltalán nem ambicionálom. Utóvégre Madam is megkérdezheti a saját boyfriendjétől a már klasszikussá vált kérdést: kitől kapta az 500 dollárt? És még arra is megkérheti, hogy jöjjön el az irodámba aláírni a nyilatkozatát. Látja milyen egyszerű az egész?” “Ez csak magának tűnik egyszerűnek. De tudja, hogy nekem milyen kellemetlen?” “El tudom képzelni. Tud valami másfajta megoldást?" A nő csak a fejével intett nemet. De kis idő múlva, mintha felélénkült volna. A ' felügyelőhöz fordult: “Mr. Second, szeretnék magától valamit kérdezni. Vagyis jogom van megkérni magát, hogy számoljon be nekem.- hogyan nyilatkoznak a barátaim rólam. Hisz a nyomozás kapcsán összekerült néhánnyal.” “Amennyiben megbízást ad nekem, akkor természetesen joga van hozzá. De, ha a véleményemet kéri, akkor én lebeszélem. Én, legalábbis, sosem volnék kíváncsi a barátaim véleményére.” “Miért?" “Mert akkor megszűnne a velük- való barátságom,, vagy... leütném őket.” “Olyan rossz véleménye van magáról?” “Dehogy! Róluk van rossz véleményem.” Ezen mindketten jót nevettek. De többé nem említette a kérését. Elkomolyodva fordult a felügyelőhöz: “Szóval hozzak össze egy találkozót Richarddal?” “Sajnálom, Mrs. Roy,” szólt megértőén a férfi, “de higgye el nem marad más hátra... Ellenben szeretném, ha lehetséges volna, hogy 6 óra utánra beszélje meg a találkozót, erre bizonyos okom van.” A felügyelő elgondolkozott: — nem ártana egy kicsit eldiskurálni a ház portásával Mr. Kenerick felől... Néha a portások sokkal többet tudnak a ház lakóiról, mint azt egyesek elképzelik. Néha többet tudnak róluk, mint egy meghitt barát vagy rokon. A találkozó este hét órára lett megbeszélve. Amikor a felügyelő leért a vendégparkolóba, nem ült be a kocsijába, hanem végigment a parkolón és a hátulsó ajtón kijutott az utcára. Aztán megkerülte a házat és újból bement a kapun. Egyenesen a portáshoz lépett: “szeretnék valamit kérdezni magától." “Igenis, uram", szólt udvariasan a portás. A felügyelő megvakarta gondterhesen a fejét, aztán kényszeredett arckifejezéssel megszólalt: “ez egy családi ügy... ugyanis a húgom boyfriendje itt lakik ebben a házban. A testvérkém egy kicsit féltékeny természetű, de gondolom, nincs rá oka. De....lehet, hogy van. Én szeretnék a végére járni ennek a dolognak! Ismeri Mr. Richard Kenericket?” A portás meglepetten nézett rá. Aztán barátságtalanul elfordult tőle: “mi nem adunk semmiféle információt a lakókról... ez egy rendes ház... mit képzel?” “Csak segíteni akartam a testvérkémen”, szólt legkeservesebb hangján a felügyelő. “Szegény testvérem, olyan féltékeny, olyan szerencsétlen! Nem is tudom, kihez forduljak?” “Az nem az én dolgom”, szólt még mindig mogorván a portás, “vannak magándetektívek, forduljon azokhoz." “Tulajdonképpen... én nem akartam semmiféle információt kérni Mr. Kenerick felől. Óh nem! Ilyesmi eszembe sem jutott. Csak... csak éppen meg akartam kérdezni, mint férfi a férfitől: talán látta... más lányokkal is járkálgatni, udvarolgatni? Szegény húgocskám... tudja ő olyan ártatlan és szelíd, olyan jóságos teremtés, nem szerelném, ha csalódás érné. Magának vannak leányt estvérei?'.' A felügyelő szánalmas arckifejezéssel nézett szembe a portással, közben nyújtotta felé a kezét egy feltűnően tartott 20 dollárossal a markában... A portás feléje fordult és megállt. Látta a feléje nyújtott kezet a húszassal... “Van két lánytestvérem", szólalt meg kissé enyhébb hangon, "azt szeretném látni, hogy valaki rászedje őket. Összetörném a csontjait!... De, mondom ez egy rendes ház, én nem adhatok információt a lakókról.” “Félreértett engem! Ismétlem: én nem kértem semmiféle információt, én... én csak a maga véleményét szeretném meghallgatni. Utóvégre is, az embernek vannak erkölcsi kötelezettségei a leánytestvérével szemben. Meg akarom menteni a drága lánytestvéremet egy esetleges csalódástól.” Ezzel a portás zsebébe csúsztatta a 20 dollárost. A portás úgy lett, mintha észre sem vette volna... Gondolkozott... — Senki sem látta, hogy ő pénzt fogadott el. A remekül dolgozó zsidó közületek Montreálban még egy önkéntes csoporttal gyarapodnak: Shalomline a TelAide-hez hasonló telefon-vonal, melyet bajban lévő emberek hívhatnak névtelenül. Orvosok, pszichológusok, pszichoanalitikusok, társa da I mi munkások, ügyvédek és rabbik tartoznak a tanácsadó testülethez. Ez a testület képezi ki és támogatja az önkénteseket akik a telefon-vonalakat kezelik. Shalomline meghallgatja a magányosokat a bajbajutottakat, a tanácsra szorulókat, és ha szükséges, az ügyhöz megfelelő közületekhez irányítja őket. Teljes diszkréció garantálva. Shalomline kezdetben este 6 órától éjjel I2 óráig működik péntek este kivételével, de napi 24 órás szolgálatot terveznek hamarosan. A Shalomline koordinátorai Ephraim Rudsky és Rabbi Rónáid Fine. Kérnek 18 éven felüli önkénteseket, akik részére a kitöltendő ívek az Allied Jewish Community Services irodáiban kaphatók a Cummings házban. Lehet jelentkezni írásban: P.O. Box 702, Station A, Montreal, Que. H3C 2V2, vagy telefonon: 282-1551. A Mártírok Temploma MONTREALI SÉTÁK Hitközsége vezetősége és tagsága valamint a Menóra szerkesztősége háláját fejezi ki a Fleischer házaspár felé az idei izráeli akciója befejezése alkalmából. Fleischer Tibor és Bözsi évekkel ezelőtt kezdték ezt az akciót, amit évente megismételnek: egy összeget juttatnak el izráeli iskoláknak arra rászoruló gyermekek ebédeltetésére és ruházására. Ezidén 58 gyermek kapott téli ruhákat 11 iskolában, Tel Avivban, Pelach Tikván, Bal Jámban stb. A gyerekek, mint minden évben kedves, hálás leveleket írtak Fleischeréknek. Tehát okkal vagyunk büszkék rájuk. Ez a szorgalmas, komoly, szerény házaspár olyan csendesen, de nagy szívvel jótékonykodik, hogy példaképpen állnak mindnyájunk előtt. Sok ilyen emberpárra lenne szükségünk, de nemcsak nekünk, hanem minden zsidó közösségnek is. Vera Koppéi és a néhai Rudolf Koppéi lánya, Bella Schőnfeld unokája Judy tartotta esküvőjét Jákowal, Dr. és Mrs. Melwyn Schwartzbeen fiával. Az esküvőt a Chevra Kadisha Beth Jakov templom nagytermében tartották február 12-én vasárnap. A fiatal párt Rabbi Kops adta össze. Rabbi Schmidmann, Rabbi Hammer, a newyorki Rabbi Grünwald, valamint a nagybácsi André Koppel és a család rokona Dr. Bieberfeld közreműködésével. Kántorok voltak: Cantor Hammermann és Cantor Joren. Vendégek voltak Izraelből, New Yorkból, New Jerseyből, Chicagóból, Washington D.C.-ből, Bostonból, Torontóból, Miamiból, Ottawából. A fiatal pár Ottawában fog lakni. Kívánunk mindnyájan igazi boldogságot az új párnak és további örömöt a családoknak. Mazl Tov!______ Elhalálozott Dénes Barbara, Dénes Miklós újságíró felesége február 2-án. Temetése február 5-én volt a Paperman temetési csarnokból. A szertartást Rabbi Schnurmacher Miklós végezte. Gyászolnak az elhunyt férje Miklós, fia Peter, menye Wendy, az unokák, testvére Mrs. Mária Szávai, a rokonság és a barátok. A Hitközség és a Szerkesztőség mély részvétét fejezi ki az egész családnak. Elhunyt Konrád Ferenc február 5-én. Temetése a Paperman temetési csarnokból volt február 6-án. Gyászolják felesége Etus, gyermekei Éva, Júlia és Béla, vejei, menye, az unokák és a rokonság. A Hitközség és a Szerkesztőség mély részvétét fejezi ki az egész családnak. Elhunyt Szilágyi Magda. Rabbi Schnurmacher Miklós temette február 12- én a Paperman temetési csarnokból, a De La Savane úti temetőben. Gyászolják .két fia. Mély részvétünket fejezzük ki mindannyian. 7 MOUR^JORI OF SUNSHINE DAILY SCHECHTERS IffiBBEM KOSHER HOTEL (U)glatt SPECIAL ANY 8 DAYS & 7 NIGHTS ,1196 INCLUDING MEALS per person double occ. plus tax CALL FREE to MIAMI BEACH 800-327-8165 Entire Oceanfront Block 37th to 38th Sts MIAMI BEACH Phone (305) 531 0061 SAM SCHECHTER. Owner Mgmi I Ezt a Richard Kenericket különben is, ki nem állhatta, meg volt erre minden oka: csak jött, ment fütyörészve, sosem köszönt neki vissza és... sosem adott neki egy penny borravalót sem. Pedig bizony sokszor vett át részére mindenféle csomagot, amit az áruházból hazaküldtek neki. El kéne mondja bizony amit tud róla.... Talán megmentheti ennek az alaknak a szerencsétlen húgát. És ...miért ne mondaná? — A zsebében is érezte zizegni a 20 dollárost.... “Én nem tudok senkiről semmit", kezdte óvatosan, “én ismerem Mr. Kenericket, egy rendes fiatalember. Sosem láttam lányokkal", kissé nyomatékos hangsúllyal ejtette ki a szavakat és jelentőségteljesen nézett a felügyelőre. “Emlékszem, egyszer fel kellett vigyem a ház kerekes kocsiját Mrs. Rowanhoz az élelmiszerekkel, amit a fűszeres hazaküldött neki." Közben kajánul mosolyogva, folytatta: “És ....amíg vártam az előszobában, hogy Madam kiürítse a kocsit, hát.... csak egyszer Mr. Kenerick jött ki a hálószobából, alsónadrágban és a fürdőszobába sietett. Engem észre sem vett.” Még sunyi mosollyal hozzátette: “azt tanácsolom a hugocskájának, hogy legyen nyugodt, semmi oka sincs a féltékenységre: Mrs. Rowan 80 év körüli. Talán... a nagymamája.” “Igaza van pajtás. Megnyugtatom a testvéremet. És köszönöm az atyai tanácsot.” Aztán gyors léptekkel kisietett a házból. Tudta, mire este 7 órára vissza fog térni, hogy felkeresse Kenericket, már egy másik portás fogja léváltani a mostanit. Sietve visszament a parkolóba az autójához. — Lehet, hogy értékes információt kapott erről a Richard fiúról. Amikor 7 órára visszatért, valóban egy másik portás állt a kapuban. Felcsengetett. Richard Kenerick a nyitott ajtóban várta. (folyta tjufe) MEDI PLUS Nyitva 6 napon át Tolókocsik * kórházi ágyak járók * mankók *;; sétabotok kellékek urológiai ! :: COTE DES NEIGES :: LEGÚJABB ORVOSI :: FELSZERELÉSEK ::ÜZLETE :: HOME HEALTH CARE rendellenességekhez 4 ::SHOPPING CENTRE meiipumpák * : • ■ Egyéneknek * Orvosoknak Kórházaknak * Ápoldáknak Nyitva a hét 6 napján •: ELADÁS — KÖLCSÖNZÉS — JAVÍTÁS — :: OLCSÓ ÁRAK MINDEN KA PH A TÓ 'A MIRE SZÜKSÉGE VAN! :: 5757 DECELLES (Cote St. Catherine sarok) f 342-5275 kötszerek stb. PHARMACIE JEAN COUTIJ X. BRIAND PROP. 6575 Cote Des Neiges Rd. Montreal. Que. (Barclay saroknál) Minden szerdán, reggel 8:30-tól este 6-ig 10 Százalék engedmény 65 éven felülieknek kivéve cigaretta és az aznapi speciálok GYÓGYSZEREK - CSOKOLÁDÉFÉLÉK - PIPERECIKKEK -AJÁNDÉKTÁRGYAK - HÁZTARTÁSI CIKKEK — STB Kérjük figyelje heti SPÉCI AL-jainkat az üzletben. díjmentes szállítás REGGEL 1 l -TŐL ESTE 6-IG Telefon: 738-1151 A KELEN IRODA TÖBB MINT 50 ÉVES fennállása biztosítja a legmegbízhatóbb kiszolgálást. KÖZVETLEN befizetések nálunk az IKKA TUZEX és COMTURIST igazgatóságához. * UTAZÁSOK bárhová, bármikor, bárhogyan! * VOYAGES KELEN TRAVEL (Alex A. Kelen Ltd.) 1467 Mansfield St., Montreal, H3A 1Y5 Tel: 842-9548
