Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)

1984-06-22 / 1016. szám

12. oldal MENÓRA * 1984 június 22 Kozmáék emberemlékezet óta a külső Váci úton laktak valahol a Tizenháromház környékén, azon a vidéken amelyet “Dzsumbuj" néven rettegnek és kerülnek polgári körökben. A két Kozma híre, neve, Újpesttől Zuglóig, vagy ha úgy tetszik Keleföldtől Kőbányáig volt megalapozott és nép­szerű. Többnyire a fiatalabbik a Béla ütött először és ha még egyáltalán szükség volt rá, akkor később az idősebbik a Feri is beleavatkozott a "vitába". Nagynevű kocsmai asz­taltársaságokat, összetanult szállítóbandákat, uszálykirakó csoportokat tudtak ők ketten pocsékká verni, arról, hogy valaha is valahol alul maradtak volna, vagy pláne, hogy kiverték őket egy bálról vagy mulatságból, még soha senki sem hallott. Sikereik titka igen egyszerű volt és abban rejlett, hogy tűedveerejű ütéseik a legkeményebb legényeket is egyből az asztal alá seperték, míg ezzel szemben például a József­városi búcsún, Béla beszakított fejjel, két törött bordával, a hasán, karján niegszurkálva is, a saját lábán tűnt el a balfenéken a rendőrség közeledtére. Növelte a nép­szerűségüket, hogy a nagy verekedéseket törvényszerűen követő rumlis békülések alkalmával, gavallérosan fizették a korsó söröket, rundó féldeci pálinkákat, meg a nagyfröccsöket. mindig a legjobbikból és számlálatlanul. Foglalkozásukra nézve fuvarosok lettek volna és néha tényleg vállaltak is szállításokat a látszat kedvéért. A két gondozott öreg muraközi ló a Káplár meg a Zsivány ott hízott a földszintes ház. udvarának a végében épített istállóban, ott állott a szín alatt a pirosra festeti vasalt stráfkocsi is, oldalán a már kissé megkopott kanárisárga felirattal; KOZMA J. és FIAI. Délelőttönként vagy a Feri, de leginkább mégis a Béla, végigjárta a kocsiszíni és az istállót, kockacukrot vagy sóskenyerei dugott a lovak szájába, megveregette kemény tomporukat és borostás állát hozzádörgölte a hízelkedő pofáikhoz. A két állatnak külön gondozója volt és jó szénán, zabon, meg a sörgyárból hozatott malátán éltek. Ha az éjjeli órákban kivezették őket az udvarra befogásra a két állat olyan csendesen lépkedett mintha csak tudatában lelt volna bűnsegédi részességének. A világért sem nyerítették volna el magukat a Stefánia-út elegáns villái előtt vagy prüszkölték volna fel a csendet az Andrássy úti paloták hajnali félhomályában, még a Rózsadomb meredekjein is úgy húzták fel a kocsit szusszanás nélkül, hogy a sarki rendőrposzt fel sem rezzent titkos bóbiskolásából. Bizony csendháborítással igazán nem vádolhatta meg a rendőrség Kozmáékal, hiszen nem csak a kerekek voltak pneumatikból de még a lovak is gumival voltak megpatkolva, mégsem csúsztak meg soha, hiszen könnyű volt a kocsi a vágott ölfa csak körül az oldalakra volt felrakva "fal"-nak, belül, a rakodótér meg volt hagyva az "árunak". Káplár és Zsivány szerettek csendben álldogálni a hűvös hajnali órákban, pokróccal letakarva, a zabostarisznyában turkálgatva, várakozni gazdáikra akik egy-egy közeli épületben dolgoztak. Amikor azután a két fivér, gurtnival a vállukon, kidagadó homlokerekkel, valami nagy vasszekrényt hozott ki, a két állal egy pisszenésre olyan ügyesen tudott curikkolni, hogy a sokmázsás “mackó" szinte magától mászott fel a kocsira. Az ilyen nagy munkák után mindig hosszasan pihenlek csak a Dagály utcán trappoltak ki naponta a Dunára für­deni, na meg. hogy megjárassák öreg tagjaikat. Igazán jó élete volt a két lónak, megbecsülték, szerelték őket a munkájukért. Az ostort szinte nem is ismerték, már az öreg Kozma János idejében sem. Az csak cifrán felszalagozva ott himbálózott a hajtó mellett a bakon, nyele valódi bikacsök volt és megkoronázta, kiegészítette a feketére lakkozott rézzel gazdagon kivert szíjakat, hevedereket. F.gyszer, igaz csak egyetlen egyszer, azért rájuk próbálta valaki ezt az ostort, amikor egy veszélyes munkából hazamenet a villamossínek váltói közé szorult a hátsó kerék, elakadt a forgalom és nagy fütyülve már szaladt is elő kél rendőr... Akkor az egyik haver akit a többiek, lenyalt fekete haja és pakombartja miatt Valentinénak hív­tak, elvesztette a fejét és ütni csépelni kezdte a lovakat. A Feri rögtön előjött a pájszerral amivel a beszorult kereket igyekezeti kiszabadítani és olyat sújtott Valentino derekára, hogy lefordult a bakról és elnyúlt, mint a gyalogbéka. Pedig a Valentiné sem volt ám akárki, másod­magával fel bírt vinni egy hangversenyzongorát akár a negyedik emeletre is. Nagyobb baj azért mégsem lett a dologból. A rendőröket finom gyűrűs szivarral kínálta meg Béla.... vegyenek csak biztos urak, egy miniszteri tanácsostól kap­tuk, de az ilyesmi inkább annak való akinek tekintélye is van hozzá.... mi már csak megmaradunk a nikotex leventénél... Valentinéhoz is Béla ment be a kórházba egy üveg fran­cia konyakkal, megmondani, hogy a Feri kétezer pengőt adott a részesedésén felül a feleségének, feküdjön csak nyugodtan amíg összeforrnak a bordái. Mikor azután Valentinó kijött a kórházból, megitták a békepoharat és még jobb haverok lettek mint azelőtt voltak. Hanem mindez, már régen volt, jó néhány évvel a háború előtt! Ezen az őszön azután nagyot fordult a világ kereke. Először csak a megszokott édes maláta maradt el és a két öreg állatban már ez. is nyugtalanságot keltett. Hát még mikor a zabostarisznya is egyre laposabb lett, azután meg végleg el is maradt. Csak holmi rissz-rossz szénán tengőd­tek és még jó, hogy az. is akadt. Az. utolsó bálát már a hátán hozta el a Béla a katonai ellátóból, de amikor másodszor ment már ott sem kapott. Hiába kínált fel száz, majd kétszáz pengőt is egy préselt báláért a hadtápőrmester megmutatta... üres a raktár, feletették már az alomszalmát is, sorra lövik agyon a lovakat, hogy a Irénnek meg a! tüzéreknek legyen mit enniük. Az egyre erősödő dörgés a mind gyakoribb és mind közelibb robbanások nem zavarták a két öreg heréltet. Káplár már évek óta nagyot hallott, ha ugyan nem volt teljesen süket, Zsivány kissé emelgette a lábait ha nagyon közel csapott be de félni nem félt ő sem. Hiszen mindket­ten eléltek már úgyszólván a ló élet végső határáig, a passzus szerint Káplár 1922-ben volt elsőfüves csikó, Zsivány meg még nála is öregebb volt egy évvel. Bizony Kozma Feri haja is megfehéredett már. Béla meg nála is kutyábbul járt, kopasz lett mint a billiárdgolyó. Most már ők ketten is leköltöztek a házból az. udvar végibe és ott aludtak a lovakkal az istállóban, mintha csak men­teni tudták volna őket a veszedelemtől. Béla még katonaköteles korban is volt az. újonnan kiragasztott ren-Csornós Róbert A Kozma fivérek delet szerint, amelyet a két fivér nehezen silabizálva olvasott a Váci-út sarkán. A meglehetősen zavaros szövegnek csak a végét leheteti megérteni, de az. aztán nem hagyott semmi kétséget; .....járőreim és erre hivatott közegeim a helyszínen felkoncolják...!! Feri nekiindult, de még csak egy nyaláb szénát sem tudott szerezni, pedig pénz az lett volna amennyi csak kelleti, így hát a végén mégis csak Bélának volt muszáj újra próbálkoznia ő valahogy mégis jobban tudott bánni az emberekkel. A Váci úton egy csoport nőt, gyereket, öregembert kísértek és a gyászmenet végén csoszogó egyik öreg ismerősnek tűnt. Béla bizonytalanul odaköszönt, az öreg visszabólintott. Hosszú, földet seprő télikabátban botladozó gyereket vezetett kézenfogva, a gyerek fel-felsírt, nem akarózotl mennie, az öreg lehajolt, mondott neki valamit... a hangja és a foghíjas arc egy pillanatra az agyába világított Bélának. A Deák-téri főkapitányságon látta magát, csuklójába csontig vágott a szíjbilincs, hátamögött a Ferit fogta szorosan közre két nyomozó. Egy rettenetesen összevert embert hozattak fel elébük a 200-as cellából az. urak. Ujjai véres rongyba csavarva, fo­gai elől kiverve és az egész, feje bedagadva, csak a véraláfutásos szemek látszottak ki belőle, és abból, hogy mezítláb volt és csak a padlón csúszkálva tudott lépni tudni lehetett, alaposan meg is “palkolhatták" az öreget. Az eltorzult szerencsétlenben csak nehezen lehetett felismerni az öreg Sternt... de mégis... igen... Stern állott előttük, Stern a Garay térről és Bélán olyan szédülés vett erőt amilyet nem érzett még soha életében. Tudta, el van­nak veszve; az öreg zsidó már köpött, vagy ha nem, akkor most köpni fog... és most nem babra ment ám a játék, akkor már negyedik hónapja statárium volt az éjjeli munkára és Béla elfulladva már-már a kötél szorítását érezte a nyakán. Az összetört ember közönyös tekintettel végtelennek tűnő ideig nézte őket, Béla nem is mert rá visszanézni, csak a detektívek és Szóró csoportvezető diadalmas farkasmosolyát látta maga előtt... A véraláfutásos szemek háromszor is végigjártak rajtuk, ugyanazzal a gondos, alapos, viz.sgalekinleltel ahogyan a nehéz, ezüstlálakat, evőeszközöket méregették néhány nap előtt... azután, mintha nem is a fogatlan szájból hanem a linóleummal borított folyosó végéről, vagy még messzebbről a végtelenből érkeztek volna, jutottak Béla tudatáig a hangokból összeállt szavak... nem ismerem eze­ket az embereket kérem... sohasem láttam őket...! Nehéz ütések zuhanása, jajgatás követte ezt a közlési és az öreg zsidó ajvékolása még a villamoson hazafelé is a fülébe csengett Bélának. Mint aki a vízbe készül ugrani, Béla mély lélegzetet vett és lelépett a járdáról. Félrelökve egy puskás suhancot egyenesen az öreg mellé nyomult. — Maga az. Stern tata...? — Én vagyok Béla... Béla ha Istent ismer... és tólla, lökte a gyerekei Bélához. De már ott is termeti az egyik karszalagos és rájuk üvöltött;... mit pusmog ott azzal a zsidóval, nem tudja, hogy tilos az érintkezés, akarja, hogy közéjük vágjam a sor.... hirtelen elhallgatott, angyalföldi volt és felismerte a híres, neves Kozma Bélát. Béla ügyel sem vetve rá fölkapta és hordómellére szorította a gyereket. Jöjjön haza Stern tata... addig megbízhat Kozniáékban... mint... mint... saját magában... Egy másik géppisztolyos azonban a járdára is ulánajött. Hová viszi azt a zsidókölyköt hé...! Nem zsidókölyök, hanem a húgom kisfia.... szabadon maradi kezével Béla a nagykabátja zsebébe nyúlt, a nyilas pedig súlybarántotta a géppisztolyt ujja a ravaszon babrált. Mindenki őket nézte, szinte megállolt a levegő is, csend lett körülöttük és a csendben hallhatóan esetlent Béla zsebében a húszcentis rugósbicska. A nyilas zavarodottan, segélyt kérőén nézett körül, de nem talált tekintetei amiben megkapaszkodhatott volna, lesütötte a szemét, vékony bajusza megrándult, viplafogai kivillantak, mintha mondani akart volna valamit, de szó nélkül hirtelen hálraarcot csinált és a lassan távolodó menet után loholt... A gyerek már kilenc éves volt csak fejletlen és vézna, hatot is alig mutatott. Kozmáék most már egész nap el voltak foglalva, az Imruskát lovagoltatták körbe az ud­varon, hóembert építettek és az istállóba lehozott csikótűzhelyen sütöttek, főztek. Bőven volt miből, miután HIRDESSEN LAPUNKBAN WAPPEL & WAPPEL Barristers and Solicitors THOMAS W. WAPPEL, B.A., LL.B. ROBERT D. J. WAPPEL, LL.B ASHER L FRANKEL, B A. M.S J.D (New York) ELEMER IZSÁK Q.C. (1938-1978) ARTHUR J. HOLMES, Q.C. (1924-1963) Ingatlan átírások (Ont. és Florida) Házassági ügyek Válóperek Hagyatéki eljárások (Ont. és Florida) Pereskedések Landlord—Tenant Bűnügyek Részvénytársaságok Kanadai és US Immigration Autó-balesetek Workmen’s Compensation Mortgages Beszélünk magyarul! 226 Queen St. W., Ste. 210 Toronto, Ont. M5V 1Z6 Tel.: 598-1333 az egyik este Feri előszedte a gondosan lezsírozott szerszámokat és látogatást tettek a rendező-pályaudvar katonai raktáraiban. Az egyik csendes délután Béla többször is fordult a vedrekkel, mert a két ló semmiképpen nem akarta meginni az olvasztott hólevet. A csap már csak két utcával odébb az egyik emeletes ház pincéjében folyt és a korai téli est már ráereszkedett a környékre amint fújtatva befordult a vedrekkel az udvarba. Csodálkozva látta, hogy az istálló ajtó tárva nyitva van Odabent három katona fogta közre a Ferit, a negyedik meg a síró kisfiú vékonyka csuklóját markolászta. Az istálló végében két fiatalabb nyilas karszalagos meg azon fáradozott, hogy a lovakat kivezesse az állásból. Óvatosan, hogy a drága víz ki ne loccsanjon telte le a kél teli vödröt Béla. A csoport vezetője hozzálépett. — A járőr parancsnoka vagyok, kérem a papírjait., re­csegte és elébenyújtotta hatalmas tenyerét. Lassan, megfontoltan vette elő a celofánpapírba csomagolt írásokat Béla a belső zsebéből. Óvatosan, félve hajtogatta ki őket, mint ájlatos vénasszonyok a féltve őrzött szentképeket. Közben tekintetével a bátyja szemeit kereste. L-átta bennük felvillanni a jeladást amit sok sok évvel ezelőtt annyiszor értett meg. Több mint negyven éve néztek így össze először. Akkoriban még vásározó laci­­konyhásokat fuvaroztak vidékre az apjokkal és idegen fu­varosok megsértettek egy hölgyet aki éppen az ő kocsi­jukra kérezkedelt fel. Keményen szétütöttek közöttük, megverekedtek a hölgy és a saját becsületükért. Az illető hölgy történetesen ott szolgált abban a városban ahol a búcsú is volt és úgy esett, hogy Bélának dolga is lett vele szerelem ügyében még aznap este...éspedig életében először...! Hiszen ez... ez... ez egy lópasszus...!? Nyihaha.,.nyihaha...! rikkantotta el magát Béla és két kézzel egyszerre belevágott az előtte meredő elképedt pofába. Azt is látta, hogy Feri hozzásújt a mögötte álló katonához a járomfával és hallotta még a koponyacsont ismerős reccsenését is amint úgy tört be a vassisak alatt is a szörnyű ütéstől, mint a tojáshéj. Aztán többször egymás után fülsiketítőén csattant valami és mellbecsapta, mintha hamis ló rúgta volna meg, vagy még annál is erősebben. Ráugrott az előtte földrezuhanó test mellkasára és kör­befordult rajta, látta a két lovat a földre terítve. Zsivány felszakadt gyomrából dőlt, spriccelt a vér. Káplár a hátán feküdt és négy lábával reménytelenül rugdalózott a levegőbe. Feri is a földön feküdt már de nem úgy mint aki valaha is fel fog állani még, ebben a percben ezt érezte legbizlosabban. Valami ellenállhatatlan erő őt is húzta, vonta le a földre, felvillant előtte az a régi Józsefvárosi búcsú és az utolsó virtussal ellépett még az asztalig. Kaszáló mozdulattal, hatalmas erejének utolsó fellobbanásával messzire elütötte az istállólámpál és ettől, vagy talán valami mástól hirtelen sóiét lett, teljesen sötét, csak az ajtónyílás derengésében lehetett még látni a kisfiú alakját. Usgyi öcs kos. .! kiáltott rá és testével fedezte a menekülést. Újra hallotta a csattanásokat. de már nem érzett fájdalmat, nem érzett semmit, csak az égő szalma csípős füstjét az orrában amint elzuhant a földön... Következő számunkban Csomós Róbert: Óda a régi, régi nehézfiúkról című írását közöljük. Magyar virágüzlet a város minden részébe, a világori bárhová a legszebb virágot Patty’s Florist Ltd. minden alkalomra, vágott és élő virágok, koszorúk. Telefon: 964-0164 589 Parliament St., Toronto^ Ont. (Wellesley St.-nél.) KERESÜNK! Azonnalra! TORONTÓBAN magyarul és angolul, vagy csak magyarul vagy csak angolul beszélő hirdetés-ügynököt. Magas honorárium! Kitűnő feltételek! 656-5219 Attraktív megjelenésű, romantikus, magyarul, jiddisül kiválóan beszélő, nem­dohányzó úr, jesiva és üzleti háttér, 60, makkegészséges, korban és egyebekben hozzáillő zsidó úrhölgy ismeretségét keresi házasság céljából. Válaszokat “Forest Hill tavasz” jeligére P.O. Box 175, Downsview, Ont. M3M 3A3. új magyar etterem a MASTER CHEF 517 Bloor Street, West Toronto, Ontario telefon: 534-3351 Kitűnő. ízletes magyar ételek, italok Minden nap speciális különlegességek Pénteken: halászlé és túrós csusza Szombat-vasárnap: töltöti kacsa, töltött borjú Teljes italmérés Nyitva: d.e. 11 -tői este 11-ig Minden kedves vendégei szereieiiel várunk Idősebb úr vagy hölgy gondozását vállalom, he­tenként háromszor, alkal­manként 5-6 órára. Tele­fon: 783-2488 STRAUB SPORT STRAUB JÁNOS Tenisz szaküzlete és húrozó műhelye 1268 Yonge Street Tel: 923-51.28 MAGYAR VEVŐINKNEK 10 SZÁZALÉK ENGEDMÉNYT ADUNK! DOMINO Dining Lounge Hungarian Cuisine Schnitzel (10 Varieties) under new management 1660 Bayview 488-1547 Egyéni és csoportos utazások Toronto — Budapest — Toronto $ 778.00. Ön választhatja meg az indulás és visszaérkezés időpontját. Nyugdíjasoknak szeptember 1-től $ 749.00 Budapest — Toronto — Budapest $ 620.00 június :t0-iK Július 01 — szeptember 30 között $ 762.00 TORONTO - TEL A VÍV - TORONTO $ 956.00-tól TORONTO-TEL AVIV-BUDAPEST- TORONTO $ 1.186.00-töl IRKA International Agency Travel Service az IKKA főmegbízottja. Rendeléseket TELEX-en naponta továbbítunk I Kérje legújabb árjegyzékünket. Útlevél, Vízum, Hotel, Autóbérlés. KÖZJEGYZőSÉG: Hiteles fordítások, Örökösödési ügyek, Hagyatékok, Örökségi pénzátutalások intézése. Legnagyobb magyar, hivatalos utazási iroda. AK INTERNATIONAL P)I AGENCY TRAVEL SERVICE [' Division of Intragserv Ltd. 519 Bloor Street West, Toronto M5S 1Y4, Ontario Ttllsonlnirgban: Kt/scbil i s Miklós SOMÍ.O BKOAim.W TK WEI, U.ENCY ü Halfluin Ni., Tillsonlnii'^. Ont. Yt(* JK I rli-lon . NU I IT I. Telefon: 537-3131 Hamiltonhan: kom / (,i;\i;h \i u.i:\< v is:> James Str.. North 1*0 Ho\ 871 Hamilton. Ont. 1.h\ J.Vi Telefon: .‘>28-l>!)!)7

Next

/
Thumbnails
Contents