Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)

1984-06-22 / 1016. szám

6. oldal INTERCONTINENTAL RESTAURANT 456 BLOOR ST. W. Asztalfoglalás: 534-7859 MAGYAROS ÉTELKÜLÖNLEGESSÉGEK Halászlé, (öltött kacsa. (öltött borjú, disznótoros Házikészítésű dobos torta. Péntek, szombat, vasárnap HANGULATOS ZENE Június 1-től BÁLLÁ IRÉN Budapestről Szereieiiel várjuk Eta és családja ^ ELIZABETH Hungárián Gourmet Restaurant Kitűnő házikészítésű éjetekkel várjuk kedves vendégeinket Visa kártyát elfogadunk 15 Hayden St. Italniérés Tel:922-7107 VICTORIA Hungárián Restaurant 523 MOUNT PLEASANT ROAD (Délre az Eglintontól) Kitűnő magyar ételek, házi készítésű sütemények, eszpresszó kávé. Minden délben változatos business lunch Mérsékelt árak, figyelmes kiszolgálás. Külföldi és kanadai sörök és borok. 60 személyig parlykat vállalunk. Nyitva: minden nap d.e. 11 -löl este I l-ig, vasárnap d.u. l-től este 10-ig ASZTALFOGLALÁS: 482-4011 Házilag készített rétesek, sütemények! Partykra hideg tálak, kaszinótojás és európai áruk! PANNÓNIA DELICATESSEN 532 Eglinton Ave. West telefon: 488-5092 Deutsch házaspár Qpu.tmrl MAGYAR RESTAURANT * Minden szombaton hagymás sült libamáj és sólet * Magyar étel különlegességek palacsinta, gesztenyepüré * Egyszer próbálja meg — mindig odamegy 795 Bathurst St. Telephoné: 532-8631 (a Bloor St. alatt a 2. üzlet) SS BLUE DANUBE RESTAURANT 391 Roncesvalles Ave. Toronto, Ontario Kitűnő bácskai konyha, teljes italmérés Figyelmes kiszolgálás. Nyitva minden nap déli 12-tól este 11 óráig Telefon: 536-6686 VASS FERENC Q.C. ügyvéd és közjegyző Toronto legrégibb ügyvédi irodája a magyarság szolgálatában. Végrendeletek Ingatlan ügyek Hagyatéki eljárások Jelzálog és Házassági ügyek végrehajtási ügyek Válóperek Korlátozott felelősségű részvénytársaságok alakítása és általános jogi ügyek. Telefon: 920-2111 295 College St. (College és Spadina) Toronto, Ont. M5T 1S2 ' (pharlesigríi Charles Sign a Pisplay Stúdió Limited VILÁGÍTÓ cimtáblák Tervezése és kivitelezése 103 Manville Road Scarborough, MIL 4H9 Charles Knapp (416) 752-1590 Régi, megsárgult levél került kezembe múlt héten. 1949-ben írták, Izraelből, Jehudia községből. Unokaöcsém írta. Weisz Jóska. így szólt: “Megérkezett a kis család, Lili és Bori, meg a férjek: Pali és Eli. No és persze, Péterke, Lili másféléves fiacskája. Feleségemmel és Erzsikével vártuk őket, szegény kis Erzsikénknek a férje, mint tudod, az Ukrán hómezőkön maradt. Most hála Istennek együtt vagyunk. Nagy terveink vannak a jövőre nézve, eb­ben a vadonatúj és örökifjú országban. Mindnyájan itt lakunk Jehudián, kaptunk egy régi arab házat és kertet a Szochmuttól, kis földet, 3- 4 holdnyit. azt már fel is szántottuk és a jövő hó­napban fogunk vetni. Azonkívül, ha sikerül, szeretnénk ezer darab csirkét nevelni, ez nagyon szépen jövedelmez. Egy-két év alatt szépen lehet keresni rajta. Persze, addig, mi fér­fiak dolgozunk. Pali építkezésnél dolgozik, Eli narancsszedéshez fog men­ni, én pedig jelenleg ácsmester vagyok és faházat építek egy cégnél, nagyon jól keresek, csak sokáig tartson. Erzsiké szintén dolgozik, Tel-Avivban, egy gyárban, aztán itt van a család szemefénye, első Robicsek Péter, a legszebb, legaranyosabb gyerek a­­világon, 17 hónapos, már egyedül jár-kel és egész nap jár a szája. Van neki négy mamája és kézről-kézre adják. Szóval, Liliként, rengeteg tervünk van, ami megvalósításra vár. Csi­nálunk magunknak egy három éves tervet és ha Isten segít, akkor minden jó lesz és ha megérjük az. öregkori, akkor nyugodtan fogunk élni. írjál magadról, szeretettel csókol Jóska.” Eddig a levél. Rövid levél, de benne van minden, amit unokatestvéreimről a négy testvérről, kik közben megházasodtak, férjhez mentek, családot alapítottak — érdemes elmondani: azt, hogy hazataláltak, együtt vannak. Hát persze, hogy is képzelhető egy pillanatig is, hogy ha Jóska és Erzsiké — a két idősebbik — Izraelben vannak, hogy akkor a két kicsi: Bori és Lili Magyarországon marad­janak. Négy testvér. így látom őket magam előtt mindig. Legidősebb a Jóska, a fiú, a családfenn­tartó, mindig nevető szájával, erős kezeivel, azután jön Erzsiké, az én kis szőke Berenicém, akit szép, ringó járásáról én neveztem el a bibliai zsidó királynő után, kibe Titus, a római hadvezér szeretett bele, egyedül ezért a csodálatos, páratlan járásáért. Sorrendben utána jön Bori, az. akkor húszéves kis barna dundi és egy évvel fiatalabb húga, nála akaratosabb, öntudatosabb, a selyemszőke hajú Lili. Négy testvér. Senkit nem irigyeltem a világon, csak őket. Az egymáshoz tar­tozásukat, a szeretetüket, a puha, pihés fészket, melyben kacagva, egymást átölelve, friss ifjúságukban szárnyat bontottak. Olyan szegények voltak mindig, mint a templom egere. Apa korán meghalt s ők ott maradtak árván, négy kicsi gyerek, a törékeny, beteges kis Anyuka mellett. Hányszor fonódtak rá, a négy gyerek, Anyuka nyakára, hányszor megnevettétték, mikor vörösre sírta a szemét a gondok miatt. Hogy bújtak hozzá hízelegve, mókázva, míg Anyuka el nem kacagta magát: — Menjetek már, kis bolondok! — Vidéken laktak, tágas házban, a három lánynak közös szobája volt. De nem szerettek még ótt sem külön ágyban aludni. Először Bori nyafogott fel tizenegy óra felé: — Erzsiké! Odamehetek Négyen hozzád? — Erzsiké letette a szemüvegét — rövidlátóan hunyorgott szép, nagy barna szemével — letette a könyvet is az ágyra s rövid habozás után azt mondta: — No gyere! — De persze akkor már Lili se maradhatott ki a játékból. Pár perc múlva csatazajtól volt hangos a lányszoba, röpültek a párnák, egymás hegyén­­hátán hancúrozott a három lány, mígnem Jóska serkedő kis bajuszával és teljes tekintélyével be nem nyitott az ajtón s rá­juk nem kiáltott: — Lesz csend, lányok! Étvágyuk tökéletes volt. Nem lehetett annyit főzni, hogy valami megmaradt volna a lábosban. Egyszer ünnepnapra hizott libát vett Anyuka, s ahogy bon­togatta, felkiáltott: — Jaj, mekkora mája van ennek a libának, még kihúzni sem tudom! — A gyerekek csillogó szemmel körülállták, izgatottan lesve a nagy eseményt. Előkerült a libamáj. Tényleg akkora volt, hogy csodájára jártak a szomszédok. Mikor megsütötte Anyuka, kirakta a nagy porcelán tálra, olt remegett gőgösen, pirosán, a tál egész hosszában, ter­jedelmében. A gyerekeknek csurgóit a nyála. Ültek az asztal körül, nézték a libamájat. Mindenki hatalmas szeletet kapott. — Még egy kicsit. Anyuka! — nyafogott Bori. — Én is kérek! —jelent­kezett Erzsiké. Tíz. perc múlva a hatalmas libamájból egyetlen falat sem maradt. Anyuka szégyenkezve nézte a tálat, aztán harsogó nevetésre fakadt s nevettek mindnyájan, hogy zengett belé a ház. Múlt az. idő s a serdülő lányból ifjú hölgy lett. Er­zsiké ment először férj­hez. Dr. Brüll Imre vezet­te a pap elé, ki megáldot­ta őket. Az én kis Bere­nicém szerelme ősi volt, mint a zsidó királynőé, megváltozhatatlan és egyedülvaló, az az üvegből gyémántot csiszoló fajta, az. a mindig mosolygó csodálatos virág, mely csak egyszer nyílik az. életben. Puha fészek volt Bérénice szerelme, meleg és védett, csak a halál rombolhatta szél könyörtelenül. Két évi tökéletesen boldog házasság után Dr. Brüll Imre sok-sok száz ifjú bajtársával együtt az ukrán hómezőkön lelte halálát s Erzsiké egyedül maradt. A család ebben az időben már Budapesten lakott. Ide költözött Erzsiké vissza, mikor férjét kivitték Ukrajnába. Most hát együtt volt a család. Együtt a négy testvér. De nem sokáig. Jóskán volt a sor, elvitték őt is. Jóska már akkor jegyben járt Bözsivel de nem köthettek házasságot, mert Bözsi keresztény lány volt s a törvény tiltotta, hogy zsidó fiúhoz menjen férjhez. De nagyon szerették egymást s ezért bármilyen rossz néven is vette a törvény. Bözsi eljárt a kis családhoz, a Nagymező utcába, az akkor már csillagos házba, ahol Anyuka három lányával, beteg, rossz szívével naponta többször is két emeletet járt le a pincébe, mikor megszólalt a vész­csengő, légitámadáskor. Még itt is, így is boldogok voltak, csak Jóskát féltették, csak Imréért imádkoztak. Aztán egy napon az én kis szőke Brenicémre is felkerült a hátizsák, sínadrág, kiskabát, utolsó kenyérkéjét csomagolta be vörösre sírt szemekkel Anyuka. Zárt sorokban, gyalog vitték a fiatal nőket a hosszú országutakon Mauthausen, Ravensbrück felé. És egy másik transzport­tal elment a két kicsi is: Bori és Lili. Még alig vetették le gyerekcipőjüket, még most akartak élni, kacagva és fiatalon, egymás kis kezét fogva... — Vigyázzatok egymásra! — sírta Anyuka s ők vigyáztak, nagyon vigyáztak. De legnehe­zebb volt Anyukát így egyedül hagyni. Töré­keny, beteg szívű Anyu­kát. Ki fog nyakába csimpaszkodni, bohóc­kodni, ki fogja megne­vettetni? Még szeren­cse, hogy itt maradt a derék kis Bözsi. Anyuka negye­dik kislánya, Jóska meny­asszonya. Ő volt az, aki 1944 kegyetlen őszén, az ukrán halálmezőkről hazaszökött munkaszolgá­latos zsidó fiút bújtat­ta és etette, ő volt, aki értesítette, hogy kiürítik a Nagymező utcai csillagos házat is és így vált lehetővé, hogy mikor az. öreg em­bereket és gyerekeket hajtották az utcán, be a deszkafallal elkerített gettóba, az öregeket, meg a gyerekeket, mert hol voltak már akkor a fiatal férfi­ak és nők — akkor Jóska egy kölcsönkapott ka­tonaruhában, zsebében álneves igazoló iratokkal ott állt a járda szélén s nézte, THE DEVIL’S DISCIPLE és ROBERTA Néhány éve számomra a tavasz jöttét nem a kertünk­ben sárga pompába pattanó aranyeső bokor, hanem a Shaw Festival évadnyitó premierjei jelzik. Kevés hangulatosabb, kellemesebb és értelmesebb időtöltést tudnék javasolni kedves olvasóimnak, mint egy-egy hétvégéi Niagara-on-the Laké városkájában és színházaiban. Ellentétben a hiedelemmel, nem kerül vagyonokba, legalábbis semmivel sem kerül többe, mint ha Torontóban töltenék a szombat-vasár­napjukat egy hokimérkőzés meg egy házi nagy vacsora és melléje elfogyasztott egy­két üveg alkohol árnyé­kában. Ha négyen utaznak le egy kocsiban, sze­mélyenként annyit költe­nek benzinre, amenyi­­ért a Bloor és Yonge sarkától a Maple Leaf Gar­­den-ig vitethetnék magukat egy taxival. Ha szálloda helyett a városka hiva­talosan nyilvántartott vendégházai egyikében szállnak meg (én a 75 Mary Street-i Politschuk házaspár bűbájos, patyolat-tiszta és központi fekvésű Jancsi- Juliska házában szoktam aludni) két személyre, reggelivel, autóparkolással kb. annyit költenek, mint egyetlen vacsorára egy jobb torontói étteremben. Ha pedig beérik a színpadtól távolabb eső helyekkel is, egy mozijegy áránál alig valamivel többért láthatnak egy Shaw Festival előadást, a legjobb kanadai színházi előadások egyikét. Hétvégi niagarai javaslatom, hogy szombat este nézzék meg a magyarul Az ördög cimborája-ként ismert The Devifs Disciple MENÓRA * 1984 június 22 voltak hová viszik anyját. Anyuka meglátta a fiút, a gyereket, akit hónapok óta nem látott, nem tudta él-e még, — meglátta s volt lelkiereje, hogy ne ismerje fel az idegen katonát. Ment tovább a sorban, kezében kis batyujával, talán egy árnyalattal sápadtabb lett az arca. Még az este Anyukát kiszöktették a gettóból s elhelyezték megbízható családnál. Lassan elmúltak a bor­zalmas idők. Kitavaszodott. Egy szép napon értesítés jött Kecskemétről, hogy a két kicsi: Bori és Lili ott vannak, hazakerültek. Katonai teherautón futottak le Kecskemétre hárman, Anyuka, Jóska fiú, meg Bözsi. Hát mégis ösz­­szeszedték a családot, szerencsésen. Csak Erzsiké, a szép, szőke Erzsiké nem volt sehol. Elmúlt az egész nyár. Minden jobb falatnál, minden újabb ismerős érkezésénél elcsendesedtek: Erzsiké! ősz volt már, mikor egy napon megérkezett ő is. Pestre. Nagynéninél szállt meg, siettem oda. Útközben zacskó diót vásároltam, nagy luxus volt még akkor. Mikor benyitottam a szobába, ágyban feküdt, szegény kis feje olyan apró lett, olyan ráncos és összeaszott, beszélni nem tudott a gyengeségtől, csak suttogva. Letettem a diót az asztalra s szó nélkül kimen­tem a szobából. Még sírni sem tudtam. Kis Berenicém, kis királynőm, mit tettek veled? Később megtudtuk, hogy egy barátnője mentette meg az életét a lágerben, mikor már elhagyta magát és ellepték a tét vek. De az ifjúság életereje csodálatos. Még másnap érte jött a bátyja s levitte a családhoz, Kecskemétre. Anyukát gondosan elő­készítették a találkozásra. Néhány hónap múlva Er­zsiké szebb volt, virulóbb, mint valaha. Csak a férje nevét nem volt szabad kiejteni előtte. Eltelt egy év, két év. Lili férjhez ment ott Kecs­keméten, Robicsek Pál nevű úrhoz, övé volt az a másfél éves Péterke. Bori is férjhez ment, Kádár Elihez. Eli cionista volt s az egész családnak ő mutatta meg az utat Izráel felé. Jóska még 1945-ben csendben elvette feleségül Bözsit, ők mentek ki elsőnek az új hazába. A zsidó hitre áttért Bözsi tökéletesen megtanult héberül, jobban beszélte a nyelvet mint a férje és a sógornői. És Anyuka? Szegény kis Anyuka még megérte mind a négy gyermeke hazatérését a borzalmas világháborúból, azután egy virágba barult tavaszi napon csöndben, szépen elszállt a lelke. Odafentről biztos mosolyogva, köny­­nyes-boldogan nézte az ő négy kicsikéjét. Ott van közöttük, hagyja, hogy nyakába csimpaszkodjanak, bohóckodjanak, hízeleg­jenek, míg el nem kacag­ja magát: — Menjetek már kis bolon­dok! — És most? Harmincöt év után? Nyolc emberből állt a Weisz család, mikor kiván­doroltak Izraelbe 1949-ben Ma megnégyszereződött ez a szám. Nehéz évek voltak, pionír-évek. A pusztaság kivirágzón munkás kezük nyomán, “zöld lombok között arany narancs pirult”. Még ma is Jehudián él a család, de a Halál már belépett az ő ajtójukon is, csontkezével biztosan szégyenkezve takarta el arcát. Elsőnek Jóskát vitte el, a családfőt, kidőlt az erős tölgy, fáradt testét a földbe tették, melyet ő munkált meg. Azután elment Robicsek Pál, a Péterke apja. De Péterke sem Péterke ma már, hanem Péter, férj és apa. Igen, sorba jöttek a ki­csinyek, a “sabrák”. A nagy munka, a honfogla­lás befejeződött, a puszta­ság kivirult, de a sabrák feladata sem könnyű, mert nekik jutott az ősi föld megtartása. A jó Isten áldja meg és tartsa meg őket, mindnyájukat! Réti Lili ZALÁN MAGDA E HETI AJÁNLATA: című korai, 1897-ben íródott Shaw melodrámát, amelyben a fenegyerek szellemű író a puritánokon és a képmutatókon veri el a port •— rendkívül szórakoz­tatón, váratlan fordulatok­ban bővelkedő mese keretében. A darab 1920-as, dublini kritikusa ezeket a találó sorokat írta a műről: “Sikere azt bizonyítja, hogy nem a melodráma műfajával van a baj, hanem azzal, hogy a melodráma írók többsége nem használja az. eszét és nem hagyja, hogy alakjainak legyen." Vasárnap délutánra pedig a Roberta című Jerome Kern musical-t javaslom: a Smoke Gets in Your Eyes és a Puttin' on the Ritz szám megéri egy-két mesebonyolítási csacskaság eltűrését, különösképp, ha olyan ötletes rendező és olyan ügyes énekes-táncos színészek állítják színpadra a Párisban játszódó musicalt, mint a Shaw Festival művészei. Nem hiszem, hogy véletlen lenne, hogy On­tario öt legnagyobb művészeti vállakózása közül — Stratford, a Toronto Symphony, a National Ballet, a Canadian Opera Company és a Shaw Festival — ez utóbbi az egyetlen amelyiknek nem hogy nincs deficitje, de az elmúlt év végén még prófitot is tudott felmutatni. THE LASTSUPPER Az I500-as évek Milánójának urai a Sforza család voltak. A leghíresebb Sforza Ludovico volt, töb­bek között azért, mert ő rendelte meg Leonardo da Vincinél az Utolsó va­csorát. Korunk mecénásai többé nem gazdag és hatalmas magánemberek, hanem a nagy ipari korporációk. A mai Milánó “urai” a világhírű irógépgyár, az Olivetti. Milánói székházuk a 20. századi építőművészet egyik kimagasló alkotása. Müpártoló hírüket legutóbb azzal öregbítették, hogy elvállalták az évszáza­dok során súlyosan meg­rongálódott Leonardo freskó restaurálási költségeit. A munkával Leonardo Milánóba érkezésének 500. évfor­dulóját akarják megün­nepelni. Az Utolsó vacsora — amelyet a nagy angol műtörténész Kenneth Clark “az európai művészet mérföldkövének" nevezett — röviddel elkészülte után romlásnak indult. A Santa Maria dél la Grazié kon­­viktus ebédlőjének nedves falai rögvest kikezdték a temperát, amit Leonardo botorul, az olajfesték mellett használt. Kapkodó és nem igazán hozzáértő javítók keze nyomán az eredeti freskó számos pon­ton eltorzult. (A Leonar­­donál káprázatosán eleven csoportkép a hozzáfestők ecsetjétől megmerevedett: Máté apostol például eredetileg félrefordulva, élénken gesztikulált és beszélt a mellette ülő két apostollal, de ez csak most derült ki, amikor az Olivetti-finanszírozla res­taurálást vezető profesz­­szor Brambilla lefejtet­te a freskóról a csukott szájú, pihenő kezű Mátét.) A százados torzítások alól előkeresni a Ieonardói művet lehetetlen lett volna, ha az angol királyi család birtokában nem lenne mintegy 600 tanulmány, amit Leonardo és legkö­zelebbi tanitványai-mun­­katársai készítettek az Utolsó vacsorához. A rajzok évszázadok óta a windsori kastélyban talál­hatók. Az Olivetti cég su­­galmazására és anyagi közreműködésével a rajzok egy válogatott csoportja világkörüli útra indult, amelynek során június l-től fogva augusztus 12-ig a torontói Art Gallery-ben látható. A lenyűgöző anyagot kiegészítendő, az Utolsó vacsoráról készült élet­nagyságú színes fotó fogadja az Art Gallerybe belépőt. A fotó úgy ábrázolja a müvet, ahogy ma látható: a Santa Maria dél la Grazié konviktusban itt-ott már letisztítva, felállványozva. A hatalmas fotó mellett egy-egy részletének kb. egy-egy négyzetláb nagyságúra kinagyított Polaroid felvételei láthatók, egymás mellé állítva a freskó restaurálás előtti és jelenlegi állapotát. Összehasonlításuk a főteremben található Windsor-rajzokkal izgalmas kultúrélmény. SALUTE TO ISRAEL AM Janitorial Service • OFFICE BUILDINGS • HOTELS • COMMERCIAL & INDUSTRIAL • APARTMENT BUL0MGS • RESIDENTIAL • CHURCHES SPECIALIZING IN CARPET A UPHOLSTERY SHAMPOO A STEAM CLEANING • FLOOD DAMAGE • WALL WASMHfi INSURED A BONDED TONY MARACONDA - PRESIDENT 231-4265 4 LUDLOW AM Carpc' Cleaning UNIQUE 2 STEP STEAM CLEANMG SYSTEM FOR CARPETS A UPHOLSTFRY 1. PRE-SPRAY TO REMOVE «TAMS — 2. SHAMPOO A THOROUGHLY STEAMCLEANED 3. CARPET PROTECTOR SPECIALIZING IN ORIENTAL A WOOL RUGS A UPHOLSTERY CLEANING • churches • Hotels • FLOOD DAMAGE • WALL WASHING | TONY MARACONDA - PRESIDENT 231-4265 4 LUDLOW (D1V. OF A M JANITORIAL SERVICE)

Next

/
Thumbnails
Contents