Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)
1984-02-17 / 998. szám
1984 február 17 * MENÓRA 9. oldal THE TIME SWEETENERS" ("Mrs Roy és a felügyelő") Copy Righi c 1978 by Magda Perl Magda Perl 11. Mrs. Roy és a felügyelő Regény csinálni, mert attól még semmi sem változik meg: én továbbra is a felesége maradok, a nő pedig, akivel megcsalt, továbbra is egy ringyó marad...” “A kis nő irtó dühösen, villámló szemekkel nézte egy darabig a feleségemet, aztán.... sarkon fordult és el iramodott, ügy látszik: tanult valamit.” “Remek humora van a feleségének,” szólt elismerően a felügyelő. All rights reserved. No part of this book may be reproduced in any form or by any means, except for the inclusion of brief quotations in a review, without permission in writing from the author. All characters in this book are fictious. Any resemblance to actual persons, living or dead, is IX Annabel szinte szóhoz sem hagyta jutni a felügyelőt, amikor az felhívta telefonon. “Már terítve van és várom, lunchre”, szakította félbe, “majd nálam mindenről részletesen beszámolhat. Kérem tegye meg nékem és jöjjön el hozzám... Siessen!" Amikor a felügyelő megérkezett, Annabel szinte izgatott örömmel fogadta: “csak néhány percet kell várnia, amíg a puding megmelegszik. Rosa készítette és a lelkemre kötötte, hogy mielőtt tálalom okvetlenül melegítsem meg." A felügyelő meglepetten nézett rá: “Mintha nem is érdekelné magát a beszámolóm." Annabel a tálalással buzgolkodott, talán nem is hallotta a megjegyzést.... A férfi pedig türelmesen várt. Három nap alatt már háromszor luncholt Annabelnél, már egészen otthonosan érezte magát nála. Mintha régi, meghitt barátok lettek volna.... De amikor az asztalón párolgott a kávé és a puding és szemben ültek egymással, Annabel újból 'gondterhesen nézett a felügyelőre: “Mr. Second, eljutott végre a pénz eredetéhez?” “Inkább úgy kéne kérdezze: eljutottam-e egy újabb személyhez?” “Hogy érti ezt?” “Röviden: Mrs. Murphy a pénzt.... Róbert Gordontól kapta. Úgy látszik, mégsem bingózni voltak Barbara barátnőjénél." “Úgy gondolja, hogy...." “Pontosan!" Annabel felemelte kávéscsészéjét.... és újból letette, hangjában csodálkozás volt, amikor megszólalt:" ezt semmiképpen nem tudom megérteni. Hisz Viola szerelmi házasságot kötött. Van egy édes, 8 éves kisfiúk és... és ideális házaséletet élnek. Ettől eltekintve Mr. Gordonnak egy bájos felesége van, gyerekei, két unokája..." “....és pénze!" Szólt közbe a felügyelő. “Ezt ki ne felejtse, mert ez a lényeg!" “Persze....van pénze. Sok pénze, hisz ő egy nagyvonalú üzletember és..." ....és hány éves Mr. Gordon?" “Azt hiszem hatvan év körüli lehet." "Hány éves lehet Mrs. Murphy?" “Úgy tudom: pont harminc éves." “Na látja,” szólt elégtétellel a férfi, "harminc évet sikeresen áthidalni egy férfi és egy nő között, csakis pénzzel lehet! Ez tulajdonképpen nem tartozik rám, csak a kellő felvilágosítással akartam szolgálni." “Maga téved,” szólt szinte indignálódva Annabel. “mert Violának nincsenek anyagi problémái, hiszen a férje egy nagyon jól kereső, ismert ügyvéd. Nem hiszem, hogy szüksége volna Mr. Gordon pénzére." "Nincs értelme, hogy e fölött tanakodjunk.... Ez a puding valóban kitűnő. Nagyon könnyen meg lehet szokni Rosa főztjét." "Óh, felügyelő úr, én bármikor szivésen látom magái lunchre." "Egyszer majd szaván fogom. De most mennem kell. Remélem hamarosan visszahívhatom és beszámolhatok végre az eredményről.” “Újból, szeretném megkérni, hogy... hogy tapintatosan..." A felügyelő szemrehányóan nézett vissza rá: “Mrs. Roy. úgy gondolja, hogy megérdemlem ezt a megjegyzést?" “Ne vegye rossz néven. Tudom, hogy megbízhatok magában. Már tapasztaltam, hogy kíméletes és... és egy gentleman!" “Köszönöm”, szólt a férfi gáláns mosollyal, “úgy látszik mindig jól esik a dicsérete.” Aztán sietve elhagyta a lakást. Annabel reménykedve nézett utána. — Milyen fáradhatatlan és leleményes... Jó kezekben van ez a kusza és sajnálatos ügy, — gondolta megnyugodva. Aztán eltűnődött: — ez a fiatalember nem olyan mint ámilyennek elképzeltem egy detektívet: udvarias, jó modorú, mosolygós, kék szemei megnyugtatók.... A felügyelő előtt nem volt ismeretlen Róbert Gordon személye és ragyogó pályafutása. A tőzsde egyik legkiemelkedőbb alakja volt: talán 25 évvel ezelőtt nyitotta meg irodáját egy belvárosi régi épület 8-ik emeletén, mint szerény tőzsdeügynök, ügy látszik jó érzéke, jó szimatja lehetett a tőzsde-spekulációkra, mert hamarosan nagy klientúrát szerzett magának és komoly pénzeket keresett. És mivel jó reputációval bíró, tehetséges üzletembernek bizonyult, szívesen vették a társulását több, nagyobb konzorciumba. Mai vagyona sok, sok millióra rúgott. A belváros egyik felhőkarcolójának 24-ik emeletén, Mr. Second kiszállt a liftből. A hosszú folyosón könnyen megtalálta Róbert Gordon Investment Consultant irodáját. Nem volt nehéz megtalálni: ez volt a legfeltűnőbb iroda hatalmas faragott ajtóival. Benyitott az elsőn. Nem volt zárva... Tágas helyiségbe jutott. Vagy tucat íróasztal sorakozott egymás mellett. A terem üres volt. Öt óra már elmúlt, úgy látszik a hivatalnokok már hazamentek. Az egyik ajtó kinyílt és egy férfi közeledett feléje: "Mivel lehetek segitségére?”... kérdezte udvarias hangon. “Úgy tudom, Mr. Gordon 5 órára vár", szólt ő és felmutatta az igazolványát. A férfi azonnal egy ajtóhoz vezette, amelyen egy aranyozott tábla volt: THE PRESIDENT. Bekopogott... Nehéz lépéseket hallott közeledni és az ajtó kinyílt: magas, vállas férfi állt előtte. Újból felmutatta az igazolványát. Mr. Gordon barátságosan nyújtotta a kezét: “már vártam. Örülök a találkozásnak, fáradjon be, felügyelő úr." Egymással szemben leültek: Róbert Gordon a hatalmas íróasztalhoz ült, a detektív pedig egy kényelmes borszékbe. Róbert Gordon szólalt meg először: “Mrs. Murphy már felvilágosított engem részletesen, hogy miről van szó, de én azt hiszem, itt valami tévedés lesz: az az 500 dollár, ami tőlem származott az... az egyáltalán nem nézett ki hamisnak!” “Akkor semmi akadálya nincs, hogy megmondja kitőT kapta” vágta rá kedélyesen a felügyelő. Mr. Gordon, kissé elgondolkozva nézett a detektívre. “Nekem néhány tucat kliensem van Mr.....” “.....Second,” vágott közbe a felügyelő. “Second...? Ez egy roppant érdekes név. Ritka név. Még sosem hallottam.” "Pedig itt születtem Kanadában." “Én is, de őszintén szólva, még sosem hallottam ezt az érdekes nevet... Szóval, ahogy már említettem Mr. Second, nekem egy kiterjedt klientúrám van. Egyesek csekket adnak valami befektetésre, mások pénzt. így nem kívánhatja tőlem, ezt maga is beláthatja, hogy pontosan tudjam: kitől kaptam azt a bizonyos 5 darab százast?" "Természetesen, én ezt nem is kívánom öntől. Én csak arra fogom kérni, hogy kérdezze meg a titkárjától, aki....bizonyosra veszem: 10-15 perc alatt kikeresi a kellő személyt.” “Valószínűleg ebben igaza van, nem kétlem, de fel kell világosítsam egy tényről: az én üzletem diszkrécióra van alapozva. Lehet, hogy a kliensemnek nem volna egyáltalán kifogása, hogy eláruljam a nevét, de lehet, hogy rossz néven venné. Én nem kérdezhetem meg, mert lehet, hogy a puszta kérdésemmel elveszíteném a bizalmát. Őszinte leszek magához: a tapasztalataim során rájöttem, hogy nem mindenki szerzi 100 százalékosan becsületes úton a pénzét.” Mr. Secortd feísóhajtott: “Igen, megértem az álláspontját. De, kérhetek magától egy tanácsot? Hisz maga a város egyik legkompetensebb tanácsadója." “Köszönöm,” könyvelte el amaz, hűvös fejbólinlássál a dicséretet. “Miről van szó?" “Mit tanácsol? Hogyan oldjam meg ezt az egész ügyel, ha ön nem ad nekem kellő felvilágosítást a pénz eredetéről?" Róbert Gordon komoly, merev arckifejezéssel nézeti a felügyelőre: "Egy ügyet ki lehet deríteni, de....az bizonyos következményekkel járhat, bizonyos személyekre.... Egy ügyet el lehet “altatni”.... ami, ebben az esetben, nem hinném, hogy rizikóval járna, hisz csak 500 dollárról van szó, ami valljuk be: nem egy olyan jelentékeny összeg, hisz manapság szerte a világban milliós csalások történnek. Tehát, biztos vagyok benne, hogy találunk egy módot Mrs. Roy-jal, hogy a bankot ne érje semmiféle károsodás. De azt hiszem, hogy felügyelő úr nem szorul az én tanácsaimra. Hiszen ismert az egész városban a fantasztikus leleményességéről," adta vissza az elismerést. “Köszönöm." könyvelte el a felügyelő, szintén hűvös fejbólintással a dicséretet. Aztán gondolkozni kezdett: — Hiába, akármilyen okos, furfangos és fölényes ez az ember, nála is hatni fognak a “pilulák". — “A bankot semmiféle károsixiás nem érte," kezdte nyugtxit hangon, “mivel nem is került sor arra. hogy Mrs. Roy betehesse a pénzt, hisz idejében észrevették, hogy hamis. Itt másról van szó: a banknak az az érdeke, hogy ne kerüljön hamis pénz a bankba és természetesen, hogy leleplezzék a hamisítókat. Azonkívül....ezt bizalmasan' mondom el magának: a bankigazgató már értesítette a rendőrséget, ez a bank elvei alapján történt. A rendőrség jóváhagyta a bank kéréséi, hogy privát nyomozóval deríthesse ki a téttest. De.... kikötött egy terminust. Amennyiben a banknak nem sikerül kinyomozni a tettest, akkor...muszáj lesz átadni a rendőrségnek a további nyomozási. Azt hiszem, Mr. Gordon azzal tisztában van, hogy a rendőrség nem volna éppen nagyon diszkrét a nyomozás részleteivel. És... azt hiszem... a maga felesége sem volna túlságosan elragadtatva, ha....napvilágra kerülne bizonyos barátsága Mrs. Murphyvel. Nem beszélve arról, hogy Mr. Murphynek sem szerezne egy kimondott “jó napot", ha... megtudná, hogy.... feleségét a pénzével korrumpálja." Gordon felállt. Lassú lépésekkel a felügyelő elé állt és barátságosan a felügyelő vállára telte a kezét: “Mr. Second, én örömmel világosítom fel önt, hogy aggodalmai abszolúte oktalanok. Elsősorban: az én feleségem meglepően bölcsen tud viselkedni bizonyos helyzetekben. Hogy jobban megértsen engem, el kéne meséljek magának egy kis személyes epizódot, ami bizony, sok-sok évvel ezelőtt történt. Természetesen, feltéve, ha egyáltalán érdekli?" “Hogyne, nagyon is érdekel!" vágta rá azonnal a másik. Ez az ember kezdte nagyon is érdekelni. Attól eltekintve, hogy lenyűgöző, nem mindennapi egyéniség volt, de a sikeres emberek életének részletei mindig is érdekelték. Valahogy kíváncsi volt egyéniségük megnyilvánulására, ami talán feltárja a sikerhez vezető képességeiket. "Mondom, sok évvel ezelőtt történt. Leheteti vagy húsz éve is annak, amikor is..... először csaltam meg a feleségemet. Ugyanis, már majdnem 25 éves házasok vagyunk. De az első évek nagyon gondterhesek voltak.... valahogy nem volt meg a kellő hangulatom. Ha nagyon precíz akarok lenni, akkor be kell valljam magának, hogy a nők nem is ambicionáltak túlságosan, hogy intimebb kapcsolatot “létesítsenek” velem, egy.....pénztelen senkivel. De amilyen tempóban ívelt fel pénzügyi sikerem, olyan tempóban nőtt meg a nők érdeklődése irántam. Hisz tudjuk, hogy a nők praktikus lelkek," fejezte be cinikus mosollyal. Visszaült az íróasztalához és kissé elkomolyodva folytatta: "Szóval, mikor első "félrelépésem" történt, az illető kis hölgy meg akart zsarolni: amennyiben nem leszek hajlandó adni neki bizonyos összeget, akkor ....elmegy a feleségemhez és feltárja neki kapcsolatunkat. Én nem "vettem komolyan. De ő beváltotta fenyegetését, valóban elment a feleségemhez és feltárta viszonyunkat. Később a feleségem elmesélte nekem a részleteket. Nem,...untatom túlságosan?" “Egyáltalán! Sót, kíváncsivá tett.” “A feleségem meghallgatta a “hölgyet", utána nyugixltan, a legtermészetesebb hangján így szólt: “nem értem, hogy miért jött el hozzám bejelenteni, hogy a férjem magával aludt? Hisz sokszor fordul elő, hogy a férjem nem étkezik itthon, hanem valamelyik vendéglőbe megy vacsorázni. De eddig még egyetlen pincér sem jött el hozzám, hogy ezt "bepanaszolja”. “Maga bolond!" hüledezett a kis nő, “maga nem tesz különbséget ha a férje máshol étkezik, vagy máshol hál?” “Nekem, persze nem mindegy,” felelte változatlan nyugalommal a feleségem, “de a férjem, úgy látszik nem tesz különbséget és....utóvégre ez a lényeg! Nem?" A nő csak ámult. Nagy szemeivel csodálkozva pislogott.... Feleségem pedig folytatta: "lánykoromban az anyám mindig arra tanított, hogy ha férjhez megyek és a férjem meg fog csalni, azért nem érdemes soha kázust “Azóta megtanultam a leckét,” folytatta szinte büszkén Mr. Gordon. “Azóta minden “kiruccanásomnál" ezt a kis epizódot el szoktam mesélni az illető hölgynek." “Mrs. Murphynek is?” kérdezte cinikusan a felügyelő. “Nem! Ő nem egy “kis hölgy" — válaszolta kissé rendreutasító hangon. Pedig nem több! — gondolta magában a detektív. "Ami pedig a másik megjegyzését illeti,” folytatta kissé sértett hangon, "a korrumpálásra vonatkozólag, ha... maga ennek nevezi, erről is fel kell világosítsam, hogy nem az én kezdeményezésem volt. Ha visszanézek a múltba, akkor rájövök, hogy erre a nők maguk tanítottak, vagyis ők vezettek rá. Most én kérem magát, hogy ennek a magyarázatát hallgassa meg és akkor....mondhat véleményt rólam!" “Elnézést kérek, Mr. Gordon, egyáltalán nem volt szándékomban kritikát gyakorolni, vagy megbántani magát. Örömmel hallgatom meg!" “Jól emlékszem..." folytatta csendesen Mr. Gordon, “már néhány millióra rúgott a vagyonom, amikor legjobb titkárnőimet sorra el kellett bix:sátanom, mert mindegyik viszonyt akart kezdeni velem...” “....és persze, maga ellenállt a csábításnak," vágott közbe gúnyos mosollyal a felügyelő. “Nem akartam semmiféle komplikációt. Hiszen tudtam, mire megy a játék. Mindig elég érthetően tudtomra adták, hogy fizetésük nem fedi az igényeiket. Higgye el, én egy nagyon puritán gondolkodású ember voltam. Azonkívül szinte rajongva szerettem a feleségemet. És... ne felejtse el, hogy 18 éves korom óta nagyon keményen dolgoztam, hogy elérhessek valamit az életben. Valahogy...most, ha visszanézek, rájövök, hogy a munkám és az igyekvéseim annyira lekötöttek, hogy nem is terjedt ki a figyelmem és az ambícióm másra. Ismétlem: amilyen arányban gyarapodott a vagyonom, olyan arányban “tömörültek" a nők körülöttem. Feleségem barátnői, kis színésznők, üzletfeleim feleségei, barátaim barátnői.... és mindegyiknek ugyanaz volt a jelszava: a bevételük nem fedi az igényeiket. Ha beszálltam a liftbe és megnyomtam a P.H. gombját, a bent lévő nők hirtelen nagyim barátságossá és beszédessé váltak. Kezdtem lassan' büszke lenni a hóditásaimra..." “....nagy dicsőség....pénzzel hódítani. Nem is tudom, miért volt erre olyan nagyon büszke?" kérdezte tréfásan, kissé gúnyosan a felügyelő. Róbert Gordon elkomolyodva nézett szembe vele: “ha valaki azzal hódit, hogy széles a válla, vagy 25 éves a kora, ahhoz abszolúte semmiféle kvalitás nem kell.... az nem is az illető érdeme. De....pénzzel hódítani, az szerintem igenis dicsőség, mert a pénzt megszerezni, ahhoz, Mr. Second, ahhoz tehetség kell, ambíció, szorgalom, leleményesség, fantázia, verejlékes kitartás, ami igenis az én érdemem! A pénzem az én tehetségemet bizonyítja, amire igenis büszke lehetek!" Ökölbe szorított kezekkel beszélt... aztán hátradőlt székében, a pipája után nyúlt és lassan meggyújtotta... “Most tanultam valamit magától,” szólt elismerően a felügyelő. “Köszönöm," mosolyodon el gúnyosan Mr. Gordon. Újból a sima modorú, fölényes üzletemberré vált. A felügyelő felállt: "Köszönöm az idejét Mr. Gordon. Be kell valljam. hogy nagyon élveztem tanulságos társalgását. Most újból rájöttem, hogy nem egészen véletlen, ha valaki viszi valamire az életben.... Visszatérve a jelenlegi helyzetre... úgy látom, valóban nem marad más hátra, sajnos, mint átadni a további nyomozást a rendőrségnek. Örültem az ismeretségnek. Mr. Gordon." Ezzel nyújtotta a kezét.... A másik mozdulatlanul szívta a pipáját.... “Nem fog a rendőrség beleavatkozni, efelől biztos vagyok!" jelentette ki határozottan. A felügyelő csodálkozó arckifejezéssel fordult vissza: “ezt miért gondolja?" “Mert ismerem Mrs. Royt. Ha nem tartana felesleges izgalmaktól, vagy egy esetleges botránytól, amitől ő irtózik, akkor azonnal a rendőrséghez fordult volna ő maga. Ezért vette magát igénybe, mivel semmi körülmények között nem akarja, hogy a rendőrség beleavatkozzon." “Azt hiszem téved, Mr. Gordon." "Nem szoktam tévedni!” A felügyelő elmosolyodott: “maga egy nagyon keményfejű, makacs ember." "Egyáltalán nem. Csak következetes vagyok." "Néha hamisak lehetnek a következtetései." Gordon fölényes mosollyal nézeti szembe a felügyelővel: “az én következtetéseim mindig hajszál precízek Mr. Second! Annak is köszönhetem az üzleti sikereimet, mert....” “.....csak annak köszönheti?" szakította félbe a felügyelő, “ha már itt tartunk... csak puszta kíváncsiságból tettem fel a kérdést?" “Ez interjú akar lenni?” mosolygott kissé öntelten Mr. Gordon. “Kérem, felejtse el. Csak egész egyszerűen kiváncsi voltam.” Gordon néhány pillanatig elgondolkozott. Aztán nyíltan szembe nézett a felügyelővel: “én készségesen felelek magának erre a kérdésre. Mint ahogy már említettem: következtetéseim mindig helyesnek bizonyultak. Lehet, hogy az is hozzájárult, hogy jó emberismerő vagyok, vagy talán... egy bizonyos ösztön, amivel születtem. Ezen kívül egy pozitív elvet kreáltam, amire az üzleti manipulációimat alapoztam: mindig összeegyeztetni a saját érdekeimet az üzletfeleim... sőt az ellenfeleim érdekével is. Ez az egész. Látja milyen szimpla?” "Köszönöm az őszinteségét!” szólt elismerően a felügyelő, “az elve valóban nagyon bölcs és nagyvonalú. Ebben az esetben, megkérhetem, hogy egyeztesse össze érdekét az én érdekemmel is?” “Örömmel! Talán valamiféle befektetési szándékai vannak?" “Egyelőre csak azt szeretném megtudni, hogy kitől kapta azt a bizonyos 500 dollárt?” “Erre sajnos nem tudok válaszolni. Nem tehetem! Min| már említettem magának, én a klienseim pénzét legnagyobb diszkrécióval kezelem. De...tekintettel vagyok Mrs. Royra és... ezért adok magának egy hasznos tanácsot: legyen következetes maga is." Hirtelen mozdulattal, egy barna, fiókos szekrényhez lépett és élesen a felügyelőre nézett: “nézzen ide, ebben a fiókban van egy zöld fedelű könyv. Ebbe a könyvbe szoktam beírni minden egyes kliensem nevét: Mr. Brown, fizetett ennyit és ennyit, csekkel. Mr. Smith, fizetett ennyit és ennyit készpénzzel. És így tovább, igy tovább.... Ez a fiókom néha nincs bezárva. Minden esetre a hatóságok bármikor láthatják a könyvelésemet.... akár egy ügyes betörő....”' A felügyelő jóváhagyóan bólintott, aztán felállt, nyújtotta a kezét: “Mr. Gordon, őszintén mondom, élmény volt magával a találkozás. Nem fogom elfelejteni bölcs elveit és köszönöm hasznos tanácsait. Talán, alkalomadtán használni is fogom őket.” “Köszönöm én is, felügyelő úr a látogatását. És... ha bármikor szüksége volna valamilyen befektetési tanácsra, akkor kérem, csak hivjon fel telefonon és én őszinte örömmel fogok rendelkezésére állni." Amikora felügyelő újból a liftben volt elgondolkozott.... Azonnal megértette az Investment Counselor célzását és tanácsát: ő nem árulhatja el a kliense nevét, de ...ott a könyv a barna fiókos szekrényben, néha nincs is bezárva... Csak be kell törni az irodába és megtudhatja amire kíváncsi: ki az illető, aki 500 dollárt adott készpénzben. — Hát gyerünk! Szervezzük meg a betörést.... (folytatjuk) MAGYAR PÉKSÉG! Kenyér, cukrászsütemények, tejtermékek, sajtok. Sokféle különböző magyar áru Otthoni ízű pékáru saját üzemünkben NAPONTA FRISSEN KÉSZÜL Nouvelle Boulangerie Patisserie Hongroise Inc. Telefon: 489-9710 5142 Decarie Blvd., Montreal I PHARMAC1E JEAN COUTIJ X. BRIAND PROP. 6575 Cote Des Neiges Rd. Montreal. Que. (Barclay saroknál) GYÓGYSZEREK - CSOKOLÁDÉFÉLÉK -PIPERECIKKEK -AJÁNDÉKTÁRGYAK - HÁZTARTÁSI CIKKEK — STB. Kérjük figyelje heti SPÉCI AL-jainkat az üzletben. díjmentes szállítás REGGEL I l-TŐL ESTE 6-IG Telefon: 738-1151 — A KELEN IRODA TÖBB MINT 50 ÉVES fennállása biztosítja a legmegbízhatóbb kiszolgálást. KÖZVETLEN befizetések nálunk az IKKA TUZEX és COMTURIST igazgatóságához. * UTAZÁSOK bárhová, bármikor, bárhogyan! * VOYAGES KELEN TRAVEL (Alex A. Kelen Ltd.) 1467 Mansfield St., Montreal, H3A 1Y5 Tel: 842-9548
