Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)
1984-06-08 / 1014. szám
MENDER Ms^r, Bela Varga 225 East 72 St. New York, N.Y. 10021 USA Second class mail Registration No. 1373 CANADA U.S.A. Second class mail paid at New York N.Y. 11351. Di.No. 104970. AZ ÉSZAK AMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 23. 1014. Ára 70 cent JUNE 8. 1984. THE WORLD’S LARGEST JEWISH WEEKLY IN HUNGARIAN EMLÉKBESZÉD A magyar zsidóság deportálásának 40. évfordulóján 1984 május 13-án megtartott emlékünnepségen Elmondta: Scheiber Sándor rabbi A jeruzsálemi per vádlója így kezdte beszédét: “A hatmillió áldozat nem tud felállni, hogy ujjal mutasson és kiáltsa: vádollak... Mert hamvai szétszóródtak Auschwitz lankáin és Treblinka mezein, lemosódtak Lengyelország erdőiben, sírjaik szanaszét domborodnak Európa széltébenhosszában. Vérük kiált, de hangjuk nem hallatszik”. A történelem legnagyobb gyilkossága negyvenedik évfordulóján a hatszázezer magyar zsidó mártír itt és most megjelent. Szívünkben elhoztuk őket. Velünk vannak mindannyian. I. Hat év híján 200 esztendeje, hogy Berdicsevben Lévi Jicchák perbe szállt Istennel népéért, Izraelért: “Mi a panaszod ellenünk? Nem volt elég a szenvedésből, a könnyből, a megpróbáltatásból? És a jövő? És az ígért megváltás? Más népek, más nemzetek dicsekednek hatalmukkal, erejükkel, gazdagságukkal. Mi — az elnyomottak — mégis téged vallunk. Téged dicsőítünk ma is: •iqViW*ÜWnrnjT — Legyen magasztos és szent a Te neved, csak a Te neved! II. És jött egy kor, amely a korábbi panaszokat elmosta. Egy kor, amelyben bármerre vette útját az ember, aknára futott, vagy fegyver elé, gránát alá, vagy gázkamrába. Egy kor, amelyben a kivégzésre szánt gyerek úgy felelt: "Ezer évvel múltam tizenöt." Egy kor, amelyben imádkoztak az áldozatok: “Ölj meg bennünket, ölj meg. de csak egyszer. Egyszer nem elég?" Egy kor, amelyben az anya azt írta vérével a zsinagóga falára: “Keservesen sír a kisfiúnk. Nem akar meghalni.” Egy kor, amelyben a végzet felé robogó vagonban valaki a szomszédjára dőlt, annyit mondott csupán: “Hát értik ezt?" — és meghalt. Megszégyenülhetett az Apokalipszis. Csonttá száradt kezek meredtek, halott ezrek meneteltek, lábak mentek csizmátlanul, csizmák mentek lábatlanul. A láncát szakított őrület elsöpört élőt erkölcsöt, házakat, városokat, elsöpörte évszázadok alkotásait. Megsemmisítette az emberi kultúrát és az emberi méltóságot. Milliószámra tornyosultak ruhák és cipők, amelyekhez senki sem tartozott, mert akik viselték, azokat meggyilkolták. És mégis igaz és mégis láttunk csodákat. A halál torkában, a gettókban szabadon szárnyalt fel az iskolákból a gyermeksereg kórusa. Rejtekhelyeken öregek és fiatalok szomjasan habzsolták a betűket, a könyveket. Vagonokban a végállomás felé a mester önfeledten foglalkozott. tanítványaival. Lángok között, romok alatt, míg bombák zuhantak és bombák robbantak, naplókat és feljegyzéseket készítettek a történelem számára, életüknél többre tartva biztonságba helyezték és — túlélve szerzőiket, de gyilkosaikat is — napfényre kerülnek, halhatatlan bizonyságául annak, hogy győzött a szellem, a pusztulás felett. Leomló falóriások tövében, beszakadó kanálisok mélyén zsidó fiúk hősökké váltak. A levegőből lányok szálltak alá, hogy segítsék az új világért harcolókat, mert hittek, mert tudták, hogy végül el kell jönnie. III. Döbbenet szállt a földre. Halott arcokat láttunk és céltalan élőket. Az ekevas emberi csontokba ütközött. A szavak is véreztek. A modern héber költészet egyik klasszikusa Zálmán Snéur, hatalmas látomásában megidézte — a berdicsevi templom romjai között — a szentet, hogy fejezze be régi porét az Ég Urával. És a cádik engedett. Kiszállt a sírjából. Fekete ajkai megmozdultak: “Folytatom hát, amit abbahagytam. Nem félek. Hiszen csak egyszer halhatok meg. Legyen tanúm egész Izrael. Mi teljesítettük küldetésünket ezen a világon, de Te folyvást a másikat Ígéred. Mi is a földet akarjuk, az életet, mint mások. Jutalmazd meg végre gyermekeinket. Vagy —: ha nem tudnád — feloldozunk ígéreted alól. Elsőnek vetem le táliszom ezüstjét és utánam az. egész gyülekezet. S ha ez kevés, odavetjük az. esküvői gyűrűket, a kelyheket, a Tóradíszeket, mindezt azért, hogy ne essék csorba a Te neveden. S világgá kiáltom: “Irgalmas zsidók! Segítsünk megmenteni Istent, aki a felhőkbe rejtezve sír." Vállunkon viszünk Téged a frigyládában oda, ahol a tört remények. AUSCHWITZBAN... Az idei gyászév alkalmából a MIOK zarándokutat szervezett Auschwitzba A Cooptourist négy autóbuszán közel másfélszázan keltek útra, hogy szembesítsék mai emlékeiket egykori énjükkel, hogy kegyeleti látogatáson adózzanak ott pusztult hozzátartozóik emlékének, mások egyszerűen csak azért, hogy megismerjék és lássák: mire volt képes az ember a huszadik század derekán... Erről az emlékútról szól az alábbi beszámoló — minden zsidó testvérünknek. Azoknak is, akik foglyok voltak Auschwitzban, azoknak is, akiket sorsuk megkímélt ettől. Olvassák el azok, akiket érdekel: mit láttak, mit éreztek e zarándokcsoport tagjai azon a helyen, amely 400.000 magyar zsidó — gyermek, anya, beteg és aggastyán — kínhalálának színhelye volt. AZ UTAZÁS Az indulás napján, ezen a didergő április végi reggelen — csalódnom kellett... Azt hittem, hogy ha nem is gyógyultak be teljesen a sebek, az eltelt negyven esztendő sok mindenre gyógyírt hozott és az idő — a legjobb orvosság — megtette a magáét... Nem tette meg... Az indulás percétől az auschwitzi tábor kapujához való megérkezésig egy kifejezhetetlen lelki feszültség ..kerítette hatal mába e zarándokút résztvevőit. Az elejtett megjegyzésekből különös dolgokra lehetett következtetni. Talán éppen azért, mert számosán most először látogattak el egykori szenvedésük színhelyére — volt bennük egy bizonyos önkínzó újramegélniakarás. És ez a feszültség ott vibrált közöttünk. Lelkiismerétfurdalás...? Ők, nyolcvanan-százhuszan marhavagonokba zsúfolva — mi, fűtött kényelmes autóbuszokban... Ők, éhségtől és szomjúságtól aléltan — mi az utazási iroda által ellátva sült hússal, bárchesszel a hónunk alatt... Őket emberi mivoltukból kivetkőzött német katonák űzik, hajtják — bennünket udvarias idegenvezetők faggatnak kívánságainkról... Őket barakkokba zsúfolják be, tíz-tizenkét emberroncsot fektetve egy négyszemélyes priccsre — minket luxusszállóban helyeznek el, ahol a tizengyedik emelet lakói panaszkodnak, hogy nem mindig van melegvíz... az elmaradt megváltások hevernek. Mi megbocsátunk. Csak utódainknak nyújts valamit. Hogy hirdethessem nekik és velük én — Lévi Jicchák, Sára fia — mint egykoron: .tritvf+m *uip IV. Az emberi fájdalom jajszavát csak a jövő századok fogják meghallani. Van-e vigasztalás? A közösségé az: Auschwitz végpusztulás lehetett volna és második kinyilatkoztatássá vált. A tüzén lángra gyúlt Menóra a zsidó élniakarás szimbóluma. Az egyéné az idő. Azóta oly sokan eljutottak volna a minden élők útjára. Itt fekszel mennyi éve már s ki barna fürttel szeretett, lábadhoz fektetem most én megőszült, árva fejemet. Végül a remény. Az emberek rongyból és márványból valók. A márvány maradandóbb. Eljön a nap, amikor az emberek nem messiásra várnak, hanem messiássá válnak. Mennyi könny hullott, mennyi vér, mennyi áldozat! Egy szemernyi valóságot is végre! Hogy akik utánunk jönnek, többet lássanak a Te erődből, a Te hatalmadból, a Te győzelmedből. Hogy elmondhassák helyettünk is, akik már nem leszünk a hatszázezerért a hatmillióért .«r"W'*cci Ámen. Mi, a vacsorához ásványvizet kérünk, és boszszankodunk, hogy sokat kell rá várni, s amit hoznak az is meleg — a vagonban, amelyben nyáron ötven Celsius fok meleg volt, egy kisfiú azt mondta az édesanyjának: ha egy csepp vizet kapnék, soha több nem lennék rossz... Lelkiismeretfurdalás? Az azonosulni akarás vágya?... így érkeztünk meg az esti órákban Krakkóba. A tizenegy emeletes amerikai licence alapján épült Holiday Inn nagyforgalmú szálloda a külvárosban. Amikor elfoglaljuk szobáinkat, már a másnapi program utazásunk tulajdonképpeni célja Auschwitz-Birkenau meglátogatása lebeg előttünk. A szálloda halijában csendesen gyülekezünk, vacsoraidő. Egyszerre csak a szomorúságot sugárzó csendbe fiatalok csoportja robban be zajosan — megtelik Folyt a 9. \oldalon Rubin Ferenc Izrael megint címoldalon Még élénken emlékszünk Sabra és Shatillára, ahol a libanoni milicia többszáz palesztint lemészárolt. A tömeggyilkosságokért természetesen a kívülálló harmadikat, Izraelt okolták. A zsidóság ősi törvénytiszteletét tükrözte, hogy Izrael saját kormányát ültette a vádlottak padjára. Természetesen az antiszemita sajtónak mindez óriási elsőoldalas szenzációt jelentett és a televízió heteken keresztül mutatta az iszonytató képeket. Most ismét alkalma nyílt a sajtónak arra, hogy olvasóinak a napi problémák során összegyűlt mérgét Izrael ellen összpontosítsa. Április közepe táján egy utasszállító autóbuszt, melyben 35-en ültek, próbált négy arab terrorista elrabolni, az utasokat halállal fenyegetve. Az izráeli biztonsági szervek szerencsére sikerrel közbeléptek és a terroristák tervét meghiúsították. A gyilkos merényletnek öt zsidó utas esett áldozatául. Két arab terrorista a helyszínen meghalt az izráeli biztonsági szervekkel folytatott harcban, míg a másik kettőt a biztonsági szervek emberei felháborodásukban agyonverték. Ez tehát a botrány alapja. És most Izrael bíróság elé állítja saját biztonsági szervének embereit, ahol azokat meg fogják büntetni. Egy pillanatra képzeljük bele magunkat a rendőrök helyébe, akik életük kockáztatásával megmentették az autóbusz harminc utasának életét és akiknek talán rokonuk vagy barátjuk volt az öt áldozat egyike. És ha tovább játszunk a gondolatainkkal az is feltehető, hogy ha a két agyonvert terroristát börtönbe zárták volna, ott a zsidó nép pénzén etetik, itatják, jól tartották volna őket, majd jön négy másik arab terrorista, elrabol egy másik autóbuszt, aminek ismét öt zsidó áldozatául esik. Hová vezet ez? Szeretném azt is megjegyezni, hogy a szíriai 1944-1984 Ebben az esztendőben minden héten emlékezünk és emlékeztetünk arra, ami 40 évvel ezelőtt történt. Hamanban 20.000 ártatlan embert gyilkoltak meg a szíriaiak csupán azért, mert nem vallották magukat Ássad elnök híveinek. Vajon tartottak Damasz: kuszban vizsgálatot, hogy napvilágra hozzák, ki volt a felelős a .tömeggyilkosságért? Vajon felhördült-e az amerikai-kanadai sajtó? Ugyan kérem. Ott szíriaiakról és nem zsidókról volt szó. Vietnamban a felbőszült amerikai katonák egy egész falu lakosságát elpusztították. Egy-két napba tellett és az amerikai közönség elfelejtette ezt a kis kellemetlen “epizódot”, de most a TV képernyőjén naponta láthatjuk a síró arab anyát, akinek aranyos ártatlan kis porontyát, aki harmincöt helyett csak öt zsidót volt képes megölni, a "kegyetlen izráeliek" agyonverték. Amikor tehát az arabok egy zsebtolvaj végtagjait levágják, mert öt dollárt kivett valakinek a zsebéből az megmagyarázható az arab tradícióval és a szigorú izlám törvényekkel. Ha azonban Izráel bizotnsági szervei egy tömeggyilkos terroristával végeznek, az nemcsak elrettentő bűn, de a terrorista anyukája kártérítési pert indíthat Izrael állama ellen. És Izráel ismét példát mutat a világnak. KANADAIAK! AMERIKAIAK! FIGYELEM! Gyilkos kerestetik! 100.000 dollárt kap a nyomravezető! Neve: Dennis Melvin Howe, 42 éves, 5 feet 9 inch 165 pound súlyú, valószínűleg bajuszt növesztett. magas, Ontario új költségvetése Larry Grossman, Ontario kincstárnoka, beterjesztette 1984-85 évi tartományi költségvetését a törvényhozáshoz, j Az új budget, költségvetési javaslat Ontario gazdaságpolitikájának az előttünk álló költségvetési évre szóló pénzügyi alapja, új utakon járó, minden kérdéssel alaposan, a mai idők követelményeinek megfelelően foglalkozó kiváló munka, mérföldkő Ontario közgazdasági életében. Az éles perspektívával megalkotott budget nagy vonalakban a következőket tartalmazza: A költségvetés — általában. Toronto — Ontario nagyobb, hosszú lejáratra szóló beruházást eszközöl az állandó alkalmazásra való kiképzés, a munkahelyen, munkában előállott újítások és szolgálatok terén, — azok részére, akiknek szükségük van arra. Larry Grossman tartományi kincstárnok 1984. költségvetésének közgazdaság átalakítási nagyerejű előrelökése következtében. Larry Grossman azt mondja, hogy költségvetése, amely a “közgazdasági átalakulás" nevet viseli, alkalmat nyújt minden fiatalnak arra Ontarioban, hogy előkészítse, kiképezze magát egy élet hasznos munkájára és függetlenségre. A budget elkerüli az adóemelést és csak az O.H.I.P.-díjat igazítja ki, emeli mértékletesen a biztosítási hozzájárulást, a vizierő bérlet díjszabását emeli az Ontario Hydro felé, — és szabályozza a bank tartalékok kezelését. Grossman azt mondja, hogy körtség-csökkentő, levágó rendszabályokat szándékozik bevezetni a kormányzaton belül és a gazdasági élet fellendülésével teremtett extra pénzzel új programokat indít és mérsékli a tartományi deficitet a múlt évi budgetben előirányzott közel két és háromnegyed billió dollárról két billión éppen csak valamivel felüli összegre, — vagyis 656 millió dollárral csökkenti Ontario költségvetési hiányát. Bár az egészségügyi ellátás költségeinek emelkedése folytatódik, Grossman azt mondja, hogy az O.H.I.P. prémium fizetendő díj csak 4.9 százalékkal emelkedik, — vagyis a többletfizetés egyedülállóknak egy dollár 40 cent, a családok részére pedig 2 dollár 80 cent havonta. A kincstárnok megjegyzi, hogy a költségvetés “elveti a hézagtöltő, toldozó-foldozó intézkedéseket és ahelyett előrelátó, módszeres stratégiával hosszúlejáratú beruházásokat eszközöl népünk érdekében.” Az előrelátás szükségességét, a gazdasági átalakulás elősegítését Ontario társadalmában, annak fontosságát Grossman egy speciális, a költségvetés benyújtását megelőző nyilatkozatában, a Törvényhozó Testület előtti beszámolójában kihangsúlyozta még múlt $v decemberében és azt követően a különböző intézmények és szervezetek képviselői előtt is az egész tartományban. Ennek eredményeképpen különleges kezdeményezések vannak megtestesítve az új költségvetésben a fiatalok, nők, idősebb dolgozók, farmerek, egyetemek, közösségi kollégiumok, üzletágak, üzleti vállalkozók, a hátrányos helyzetben levő és különféle közösségek, területek támogatására, annak érdekében, hogy a gazdasági és szociális változásokhoz hozzáilleszkedhessenek. Bár bíztatónak látja, hogy a foglalkoztatottság Ontarioban az eddigi legmagasabb szintet érte el, Grossman azt mondja, hogy a munkanélküliség — különösen a fiatalok és idősebb dolgozók számára — továbbra is súlyos kérdés marad. A treasurer azt mondotta, hogy 600 millió dollárt fordítanak a fiatalság kiképzésére és munkában való elhelyezésére, valamint gyakorlott munkások átképzésére. Az “Ontario Youth Opportunities" lesz hivatva összhangba hozni és állandósítani az ifjúság-alkalmazási programot. A kincstárnok azt is mondja, hogy a fiatalságkiképző és gyakorlat-elsajátító programok új hangsúlyt Folyt a 6. oldalon
