Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)
1984-04-13 / 1006-1007. szám
TARTÓS és NYUGODT BÉKÉT IZRAELNEK KELLEMES ÜNNEPEKET MINDEN MAGYAR ZSIDÓ EGYESÜLETNEK IZRAELBEN és a GALUTBAN WAIOMAN TI60R és ÉVA A Világ Magyar Zsidóságának és Izráelnek Békés, Boldog Pészach Ünnepeket Kíván Mr. & Mrs. MARTIN WEISZ A MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK AMERIKAI TAGOZAT ALELNÖKE és a MIAMI BEACH TAGOZAT DÍSZELNÖKE Izráelnek békét a világon élő minden zsidó testvérünknek KELLEMES PÉSZACH ÜNNEPEKET KÍVÁN Joseph Somló BARÁTAINAK ÉS A VILÁG ZSIDÓSÁGÁNAK KELLEMES PÉSZACH ÜNNEPEKET ÉS ÖRÖK BÉKÉT KÍVÁN FRIDA és HERMÁN RIEDERMAN Izráelnek örök békét Barátainknak és ismerőseinknek boldog ünnepeket kívánunk Mr. and Mrs. EMERY CSENGERI A Világ Magyar Zsidóságának és Izráelnek Békés, Boldog Pészach Ünnepeket Kíván EGY JÓBARÁT Betörték ösmagyarok Bizánc kapuját ? Nem tudom érdemes-e írnom Pipogya Botondról, mivelhogy életében sem csinált semmi különöset, a halála meg pláne szót sem érdemel. A tisztikar részére sokszorosítással készült “Turáni riadó”, amely egyébként a napiparancsot is tartalmazta, még egyenesen mint az ellenséggel való bűnös cimboraság és áskálódó tevékenység közben dicstelenül elhullottról emlékezett meg róla. Egyébként egyeneságú leszármazottja volt ama régen élt Pipogya Botondnak, aki valaha városunk nobilitása volt. Nagyivó krakéler volt ez a nagyapa, aki a félpakli magyarkártyát kettészakította és nehézlovassági karddal duellált a kasszírnő miatt, akihez mellékesen semmi köze sem volt, de egy a városkába szakadt idegen megjegyzéseket tett rá. Máskor meg amikor egy cingár kis irnokocska ittasságában belékötött, ahelyett, hogy agyonverte volna, hazakísérte a hepciáskodó tintanyalót, nehogy valaki mástól bántódása essék és a kapuban a búcsúzásnál még száz korona baráti kölcsönre is le hagyta vágni magát. Nekem volt szerencsém Pipogya Bolondot (akit persze nem hívtak Pipogyának, csak a családra való tekintettel titkolom valódi nevét) születésétől fogva ismerni. Apám, aki járási főorvos volt, segítette őt a világra jönni, és ő fogta le a szemeit is, amikor másvilági útjára indult. Valami hét éves lehettem és apám magával vitt, amikor áthívták Pipogyáékhoz azzal, hogy a bábaasszony nem boldogul magában. így hát hallottam első hangjait is. A kenetlen taligakerék és a macskanyávogás között skálázott. Ez nem igen fog .megélni, mondotta apám, és ez egyszer igaza is lett noha nem abban az értelemben, ahogyan ő azt akkor gondolta. A nyavalyás csecsemőből elég helyre legényke került, noha fizikumában nyoma sem volt ama hires nagyapának. En első gimnazista korában figyeltem fel rá először, amikor az egyik vasárnap a közös istentiszteletre menet feliér Bocskay ruhában bemászott a büdösárok hídja alá, hogy kimentsen egy, a suhancok állal vízbedobott korcsot. A kutyát mindannyian jól ismertük a városban, naponta háromszor is végigfutotta a Horthy Miklós utal oldalazva, háromlábon, mert az egyik hátsó lábát már eltörte valamelyik sikeres kődobás. Nekem már személyes kalandom is volt ezzel a kutyával, amikor egyszer a szigorú tanári tilalom ellenére kiültem a vasúti resti teraszára megszemlélni a pesti gyorssal érkező hölgyeket (na meg serkenő bajuszomat mutogatni). Elegánsan falatoztam a zsíros debrecenit, amikor a kis fekete dög alázatosan behúzott farokkal odasompolygott az asztalom alá. Olyan könyörgően nézett, hogy kénytelen voltam egy jókora darabot levetni neki. Egy darabban forrón ahogy volt, befalta, majd belekapva a bokámba elszakította büszkeségemet, az új bokaftx zoknimat és oldalazva elrohant. Szóval ezt a dögöt mentette meg dicséret remél tó buzgalmával Pipogya. Persze őt is megmarta hálából. Apám adta be neki még aznap az oltásokat, a fehér Bocskay ruháról meg jobb nem is beszélni. A templomban aznap nem énekelhetett, pedig Váczi esperes úr nagyon szerette a hangját a kórusban, de több következménye nem lett a dolognak, mert akkorra már otthonában, de még az iskolában is hozzászoktak enyhén szólva, különös dolgaihoz. Rendkívüli karrakter... rendkiivüliii... recsegte az apja ilyen alkalmakkor. Mintha csak a szegény megboldogultat látnám... szipogta a mamája. Mielőtt felkerültem Pestre az egyetemre, az elutazásom előtt pár nappal átmentem Pipogyáékhoz tisztelkedni és elbúcsúzni. Egy ruháskosárnyi könyvet vittem ajándékba Botondnak, csupa indiántörténet May Károlytól, Coopertől, na meg vadászkalandokat és útleírásokat, leginkább grófoktól, mert a szüleim azokat respektálták legjobban. Botond azonnal belemélyedt a könyvekbe, alig vetett aztán már ügyet rám, csak a búcsúzásnál szorította meg a kezemet a szokásosnál erősebben. A következő nyáron aztán hallottam, hogy csapatokat szervezett vörösbőrűekből meg sápadtarcúakból, akik nagy csatákat vívtak az ökörszar réten (hivatalosan ökörszarv) a városon kívül. A kis fekete szuka tartva a tisztes távolságot, mindig ott ügetett Botond mögött, nem annyira likas horpasszal, de változatlanul háromlábon. Pár év múlva az indiáncsaták elmaradtak ugyan, de Botond szerzett egy fehér parafasisakot és khaki kamgárnöltönyben, nyomában a kutyájával így sétálgatott a korzón. Mindenki mint hóbortost tartotta számon, sót, jó páran akadtak, akik még rosszabbra is gyanakodtak. Ám Botond jórendűen leérettségizett, letöltötte baj nélkül az önkéntesévet és mint tartalékos zászlós szerelt le. Későbben tanárképzőt végzett és így mikor visszatéri a városba, levente főoktatónak lett kinevezve. Azért fóoktatónak, minthogy oktatónak nem vált volna be. Ahhoz durvább. gyakorlatiasabb ember kellett. Akkor már rendes óraadó tanár volt, és a család összeeskűvésszerűen meg is nősítette. Nagy darab csinos parasztlányt vétettek el Bolonddal, gazdag zsirosparaszt egyetlen lányát, aki ráadásul még polgárit is végzett. Csak hát Botond nem bírta sokáig az igát, néhány veszekedés és kibékülés után az új menyecske szépen visszaszekerezett a falujába. Bolond ugyan a vénasszonyok nyelvére került, de látható megkönnyebbüléssel Folyt, a köv. oldalon. A Magyar Zsidók Világszövetsége Amerikai Tagozata TAGJAINAK A TESTVEREGYESULETEKNEK és IZRÁELNEK BÉKÉT és BOLDOGSÁGOT KÍVÁN PÉSZACHRA Izráel hős népének és a világ zsidóságának boldog és békés Pészachot kívánnak Carole Both 8/Z AAtZSt^VtSZi Női Osztályának Díszelnöke JÓZSEF BOTH a M.Zs.V.Sz. Díszelnöke A Világ Magyar Zsidóságának és Izráelnek Békés, Boldog Pészach Ünnepeket Kíván BERGER MIHÁLY A Magyar Zsidók Világszövetségének Díszelnöke és felesége MAGDA I Kellemes Pészach Ünnepeket kívánunk minden Barátunknak, Ismerősünknek és az egész Magyar Zsidóságnak GÁTI NORMAN & ÉVA A MAGYAR ZSIDtfit VILÁGSZÓ VÉTSÉGÉ BOARD ELNÖKE és FELESÉGE
