Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)
1984-02-10 / 997. szám
MRS. ROY ÉS A FELÜGYELŐ (folytatásos regény, tizedik rész 9. oldal) MSisr. Béla Varga 225 East 72 St. New York, N.Y* 10021 USA MENDER Second class mail Registration No. 1373 CANADA U.S.A. Second class mail paid at New York N.Y. 11351. Di.No. 104970. AZ ÉSZAK AMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 23. 997. Ára 70 cent FEBRUARY 10. 1984. THE WORLD S LARGEST JEWISH WEEKLY IN HUNGARIAN Losonczy László Egy felszabadulás margójára 1945. február 12. “Magyarország sorsa voltaképpen 1944 március 19-én dőlt el; megpecsételését a Vörös Hadsereg megszállása és Budapest elesése okozta”. — Bibó István, a forradalmi magyar kormány államminisztere. Csaknem négy évtized távlatából a magyar emigrációban már nem sokan emlékeznek a második világháború utolsó vérgőzös napjaira. Csupán az áldozatok. Pedig ezek a napok vastag betűvel írva kerülnek a világtörténelem köteteibe. Nemcsak azért, mert az Írott történelem egyik legszörnyűbb diktatúrája, a fasizmus megsemmisülését jelképezte, hanem azért is, mert egy másik szörnyű terror, a kommunista diktatúra világhódítási törekvéseit hozta napvilágra. A Sztálingrádnál kezdődött összeomlás sokak szerint Magyarországon fejeződött be a náci csapatok számára. Az utolsó reménysugár, a végső hurrá, porrá omlott a Kárpátok délkeleti lábánál: a Sztálingrádnál győztes Vörös Hadsereg megállíthatatlanul tört előre. A német hadvezetés azonban még Pest eleste, 1945 január 21 után sem adta fel a reményt: abban bízott, hogy az ugyancsak fáradt szovjet csapatok megtorpannak a Duna széles medrében. Magyarország azokban a napokban kétségbeesett helyzetben volt. A nácikat teljes mértékben kiszolgáló nyilas hordák az október 15 utáni Szálasi-féle hatalomátvétel után siettek befejezni a zsidók, baloldali elemek és demokratikus érzelmű egyének haláltáborokba való terelését. A csendőrség és nyilas "testőrség" parancsot kapott, hogy ahol szállítási problémák merülnek fel, a “bűnösöket” ki kell végezni. Az orosz tüzérség dübörgő orkánjában alig hallhatóan berregtek a fal mellé állított áldozatokat lekaszáló géppisztolyok. Hozzávetőleges számítások szerint október 15 és február II között több mint háromezer magyart likvidáltak ezek a hordák; magyarokat, akiknek egyetlen bűnük zsidó származásuk, vagy demokratikus világnézetük volt. 1944 karácsonyán Budapest kihalt városnak tűnt. A lakosok túlnyomó többsége kezdetleges pincékben és óvóhelyeken keresett menedéket az orosz ágyúk és az áldozatokra vadászó náci hordák bosszúja elől. A partizán, földalatti és gerilla mozgalmak történelmét tárgyaló művekben aránylag kevés szó esik a magyar földalatti mozgalomról. Elsősorban azért, mert az SS, Gestapo és nyilas kiszolgálóik 1943 őszétől sikeresek voltak a mozgalom üldözésében és felszámolásában. 1944 tavaszán mindössze tizenegy sejt tevékenykedett több-kevesebb sikerrel; októberben ez a szám ötre zsugorodod. S ebben az öt sejtben is naponta súlyos veszteségek mutatkoztak. Például a Steiner s Kőszeghy sejt Szálasi hatalomátvétele után már csak alig néhány taggal rendelkezett. Ugyanakkor a Stein, Bleier, Losonczy, Vörös, Zsilinszky és Brúnó sejtek aránylag későn — 1944 tavaszán — kezdtek tevékenykedni, a tagjaik túlnyomó többsége 19-20 éves fiatalok közül kerüli ki, akiknek nem volt érdemleges tapasztalatuk partizán vagy gerilla harcmódokban. 1944 decemberében, amikor Szánt hó Imre és én egy zsidó munkaszolgálatos áldozatos segítsége folytán kitörtünk a Hungarista Ifjúsági Légió Tigris utcai főhadiszállásának pincebörtönéből, sejtünknek csak elszomorító maradványait találtuk. Az eredetileg harmincnégy tagot számláló csoportból rajtunk kívül csak nyolcán voltak életben (a többit a nyilasok likvidálták vagy koncentrációs táborokba terelték). Szökésünk után három hétig Széna téri rejtekhelyünkön lábadoztunk: mindkettőnk arca a tortúrák következtében könnyen olvasható térkép led volna a nyilas járőrök számára. Sejtünk nyolc tagja Buda eleste után a Dunántúlon cirkált az eszeveszetten rnenöfcülő német csapatok előtt; négyüket Sopronkőhidán ugyanazon a napon végezték ki mint Bajcsy-Zsilinszky Endréi. Csak kevesen tudják, hogy a magyar földalatti mozgalom sokezer hazafit bújtatod pincékben és rommálőd házak épségben maradt óvóhelyein. (Ez ugyan említést kap a náciellenes mozgalmakról írott művekben, de korántsem olyan megvilágításban mint azt megkívánná. Remélhetőleg valaki a közeljövőben feladatának tűzi ki a magyar ellenállási mozgalom részletes és való történetének megírását.) 1944 október és 1944 február között egyedül a budai oldalon kétezer zsidó és antináci egyéni bújtatott a mozgalom, akik a felszabadulás utáni napon élvezhették először — hosszú hónapok után — a napfényt és friss levegőt. Sokan a skorbut és végelgyengülés áldozatai lettek. 1945 február 11 -én a budai várban össz' pontosult náci hadsereg elhatározta a vörös hadsereg öleléséből való kitörést. Becslések szerint mintegy huszonöt-harmincezer német keresett menedéket — Pest összeomlása után — a várban, amely számhoz mintegy háromezer magyar nyilas adható. A február 12.-én hajnalban eszközölt kitörési kísérlet súlyos csapást eredményezett. A vár lábánál elterülő térségben — Széli Kálmán tér. Széna tér, kelek utca, Krisztina körút, stb. — több mint tízezer hulla hevert a hajnali órákban, amikor a Vörös Hadsereg ebő egységei megszállták e térségei. A többieknek sikerüli a Lágymányoson át nyugati irányba menekülniük. A felszabadulás régen tapasztalt reménységgel töltötte el az óvóhelyekről kiszivárgó, megtört és lesoványodott budai lakosságot, akiknek legtöbb értékét a náci és nyilas hordák elrabolták. A korábbi német propaganda ugyan ördögi színekben festette le a Vörös Hadseregei és a szovjet kommunizmust, de a többéves náci terror alatt szenvedett lakosok örömmámorban úsztak a saját bőrükön tapasztalt terror megsemmisülése feled. Átélt szenvedések valóságon alapulnak; vélt vagy várható szenvedések csupán pszichológiai jelentőséggel bírnak egy bizonyos mértékű anticipáció árnyékában. A felszabadulás margójához tartozik a felszabadulást követő esetném k rögzítése. A Szovjetunió, amely Ivi. es 1945 között teljes elszigeteltségben élt, a nácizmus üldözésében és sarokbaszorifásában látta az elszigeteltségből való kitörést anélkül, hogy határait kitárná. Elvégre ezeket a határokat a kelet- és középeurópai megszállás következtében nyugatra tolhatta. A nyugati nagyhatalmakkal kötöd szövetség semmiféle kötelezettséget sem rótt Sztálinra jövő kapcsolatok kiépítéséi illetően; a “Világ proletárjai egyesüljetek” jelszava alatt minden ország a szovjet rendszer ellenségének számított. De a szalámitaktika szabályainak megfelelően a Kremlin kategóriákba osztályozta az országokat: a szövetségesek a természetes ellenség listájának alján szerepeltek, elvégre a háború megnyeréséhez szükség volt ezekre az országokra. Ugyanakkor azonban a német iga alól felszabadított országok szabad prédának bizonyultak; a minden logikái nélkülöző szovjet ideológia szerint ezeket az országokat megfertőzte a fasizmus, következésképpen kordában való tartásuk elsőszámú feladatnak számított. Magyarország tehát — szovjet szempontból — a “kordában tartandó” és “móresre tanítandó” országok közé soroltatod, akárcsak Bulgária, Románia, Csehszlovákia, Albánia, Lengyelország és az uralma alá csatolt Németország keleti fele. Egyedül Jugoszlávia képviselt kivételt. Elsősorban azért, mert Joszip Tito volt , az egyetlen keleteurópai kommunista vezető, aki ki tudta vívni Sztálin elismerését és csodálatát. Legalábbis a háborút követő első években.) A felszabadulás következményei és eseményei ismeretesek. A fáradt, éhes és csaknem megbénult lakosságot először a Vörös Hadsereg, majd a szovjet érdekeket szolgáló magyar bolsevista klikk vetette a náci terrorhoz kísértetiesért hasonló béklyókba. Megmaradt értéktárgyakat elzabráltak, asszonyainkat megbecstelenitették és a hagyományos magyar intézményeket egy tollvonással felszámolták. A bosszúhadjárat méretei minden elképzelést felülmúltak: polgári pártokhoz tartozó, becsületes és demokratikus meggyőződésű magyarokat letartóztatták, meghurcolták, börtönbe vetették, vagy éppenséggel likvidálták. Az államvédelmi hatóság számára biztosítod hatalom ártatlanok tízezreinek meghurcolását eredményezte. Ilyen körülmények közöd nem volt csíxJálható, hogy a letargiában és később kétségbeesésben tengődő magyarság nagy részben a nyugati nagyhatalmakat és a Nemzetközi Ellenőrző Bizottságot okolta a szenvedésekért. “Az 1945 és 1947 közötti viszonylag szabadon működő bizottság”, — mondotta később Sulyok Dezső, — “szemet húnyl a Magyarországot ért sérelmek feled, miután a potsdami és yaltai egyezmények által felállítod status quo ingatag tákolmányát tabunak tekintették”. Talán Churchill volt az egyetlen nyugati vezető, aki rokonszenvezett az elnyomott közép- és keleteurópai népekkel, de közbenjárása “a szovjet imperializmus” megfékezése érdekében süket fülekre talált. Kevés nép esett át történelme során két ellenkező előjelű, de módszereiben azonos diktatúra elnyomásán mint a magyarság. Könnyű volt — nemzetközi fórumokon — fasizmussal rokonszenvező és a hitleri elnyomást "birkamódra” eltűrő népnek jellemezni Magyarországot. Elvégre a nácizmus szörnyűségei közepette legalább annyi szekérlolóra akadtunk mint a későbbi kommunista pokolban. 1945 február 12 nem jelképez mást mint a csöbörből-vödörbe, egyik diktatúrából a másikba való zuhanást. “ A magyar Ízlésnek nem felel meg " Három hónapja nyílt meg Budapesten hatalmas sikerrel a Téka bútor kisáruház. A kínálat: skandináv stílusú nyers fenyőfabútorok. A Menóra olvasóira a skandináv formatervezésű bútorok sikere valószínűleg nem hat elemi erejű meglepetésként, hisz mindenütt a világon egyszerű, ízléses vonalvezetésük széles körben vált népszerűvé. Annál inkább lepte meg a “nem várt siker” az állami bútorkereskedelem magasrangú képviselőit. Hogy miért? Nos, mivel korábbi véleményük szerint “ezek a natúr fenyőbútorok nem felelnek meg a magyar ízlésnek” (Népszabadság, 1984. január 4.) Miután a Népszabadság bedolgozói az események keresésében soha nem jutnak vagy nem juthatnak el a gyökerekig (melynek okaként Watergate kirobbanhat, de “Duna-gate” soha), vizsgáljuk meg napfényes szabadságunk sugaraiban, mi is az oka a Tékáek és egyéb, “nem várt sikereknek". E sorok írójának otthonlétekor nem csupán a rendőrséggel gyűlt meg a baja, de az állam több szervével is — köztük az Aranypók ingboltokkal. Történt ugyanis, hogy lekerekített és legombolt nyakú inget keresett annak ellenére, hogy a kirakatok kínálata a szabályos, egyenlőtlenszárú háromszögben végződő ingnyakat sugallta “korszerű ízlésként”. Többszöri sikertelen próbálkozása után felkereste az Aranypók igazgatóját, akivel a következő párbeszéd zajlott le: — Uram, boltjaikban miért nem kapható sem lekerekített, sem legombolható, sem pedig lekerekített és legombolható nyakú ingek? — Kérem, az ilyenfajta ingek iránt nincs kereslet, ugyanis ezek nem felelnek meg a magyar ízlésnek, így azután nem is rendelünk belőlük. — Uram, én magyar vagyok és a kereknyakú ingeket szeretem. Az ön logikája viszont arra késztet, hogy elmenjek a rendőrségre visszaadni a személyi igazolványom azzal az indoklással, hogy aki a lekerekített, legombolható ingnyakat szereti, az nem lehet magyar, mert magyarnak csak magyar ízlése lehet. A dialógus ezzel egyoldalúan felmondatott. Egyetlen vigaszom maradt, hogy másnap éppen a tőrvívó világbajnokságról visszatért barátom hívott érdeklődve, hogy tudnék-e egy akkora marhát, akinek egy negyven négyes nyakú inget el tudna sózni, ugyanis az összes többi kereknyakú, legombolható ingét eladta. így azután a hőn óhajtott ing birtokába jutottam azz^l a tanulsággal gazdagabban, hogy talán az Aranypók igazgatójának á párbajtőrvívással járó mellékes piackutatói tevékenység segítségére lenne a magyar ízlés titkai kifürkészésében. Marha nyakamon okos fejet viselve azonban később rájöttem a magyar ízlés több sajátos vonására. A magyar ízlésnek a svejfolt (derékban karcsúsított) és kétslicces (kétoldalt fel hasított) zakó nem felel meg, inkább az egybeszabottat kedveli. A magyar ízlés a “Texas” farmernadrágot részesíti előnyben az eredetivel szemben Folyt, a 2. oldalon Rubin Ferenc Új harmadik szuperhatalom ISaftali KRAUS (Tel Aviv) ZSIDÓK A NAGYVILÁGBAN Bár Kelet-Németországban Honecker miniszterelnök megígérte Trudeaunak, hogy igyekezni fog a Varsói paktum államai és a NATO között valamelyes leszerelési bizottságot összehozni, bizonytalan, hogy elnyerte-e erre vonatkozólag Moszkva jóváhagyását. Bizonyos azonban, hogy Trudeau Davosban tett szerencsétlen kijelentései nem viszik előre a béke ügyét. Trudeau kétségbe vonta a NATO által megsemmisített 1400 rakéta gyakorlati jelentőségét, mondván, — azok elavultak és a helyettük beállított Pershing 2 rakéták sokkal veszélyesebbek elődeiknél. De még súlyosabban vetődik fel az, hogy Trudeau kétségbe vonta, hogy amennyiben egy esetleges orosz konvencionális fegyverekkel kezdődő támadást, a NATO hátrányosabb felszerelése következtében képtelen lenne elhárítani, úgy Amerika megkockáztatná nukleáris fegyvereivel egy harmadik világháború kitörését Európáért. E kérdés már két évtizeddel ezelőtt felvetődött Berlinnel kapcsolatban, mikor is Washington úgy döntött, hogy Berlin nem éri meg New York, Chicago és Los Angeles lakosságának elpusztítását, Warnke, Amerika leszerelési tárgyalásokra akkreditált követe ugyancsak e negatív álláspontot erősítette meg. Winston Churchill és Charles De Gaulle már 1952-ben realizálták ezt az álláspontot, mikor saját nukleáris haderejük kiépítését határozták el. Ezt látszik megerősíteni Margaret Thatcher budapesti látogatása. Történelmi esemény és hatalmas szenzáció volt ez Budapesten, ahol most járt először angol miniszterelnök. Thatcher nyomatékos felhívást intézett a Szovjetunióhoz a leszerelési tárgyalások újrafelvétele ügyében. Folyt, a 6. oldalon Margaret Thatcher egy budapesti piacon a felfűzött piros paprikát nézegeti. 3 napos látogatása nagy szenzáció volt. A róka foga és a bibliai állatkert... London Tragikomikus történetünk Londonban kezdődik és — legalábbis egyelőre — Jeruzsálemben végződik. De kezdjük az elején: Egy londoni zsidó gyerek egyik napról a másikra elvesztette az eszméletét és több mint tíz napja mély ájulásban leledzik. Az orvosok nem tudják mire vélni a dolgot és nem találnak orvosságot a gyerek bajára. A templomokban imádkoztak a gyerek felépüléséért és az egyik rabbinak eszébe jutott, hogy miután a gyerek ájulása előtt a talmudi Sabbat traktátust tanulta és ott is azt a tételt, miszerint szabad szombaton mindenféle amulettet hordani — ez arra utal, hogy egy bizonyos amulett alkalmas lehet a gyerek meggyógyítására, mégpedig egy élő róka foga, melyről a Talmud azt tartja, hogy alkalmas hétalvók felébresztésére... Egy szó mint száz, legott megpróbáltak rókafogat szerezni, de kiderült, hogy az angliai állatkertekben nincs róka és így nagyon sajnálják.... S.O.S. telefon Izraelbe, ahol rögtön összeköttetésbe léptek a jeruzsálemi biblikus állatkert igazgatójával, kérve őt, húzza ki a róka fogát. Az igazgató, bizonyos Róni Kágán, ezt kerek-perec megtagadta, mondván, hogy állatkínzás lenne a róka fogát kihúzni és ha elaltatják az életveszéllyel járhat, — mármint a róka részére.... Rosen főrabbi lemondással fenyegetőzik Bukarest Dr. Mose Rosen román országos főrabbi hírek szerint lemondással fenyegetőzött, ha a román kormányzat nem állítja le az egyre erősödő antiszemita uszítást. Mint ismeretes, az utóbbi időben román párt-orgánumok “ideológiai” cikkekben, melyekben a román nacionalizmust dicsőítik, egyre élesebb antiszemita hangokat ütnek meg. A főrabbi többször Kolel-Jesiva Budapest Egyedülálló kezdeményezés lép rövidesen a megvalósulás stádiumába a magyar fővárosban: az ortodox hitközség tiltakozott ez ellen és állítólag a “legfelsőbb helyen” (ami alatt az El nők-Párttitkárt kell érteni) megnyugtatták, hogy semmi vész. Legutóbb, Chanuka után, amikor Washingtonban járt, egy ottani zsidó lap munkatársának adott nyilatkozatában Dr. Rosen állítólag kijelentette, hogy a lemondás gondolatával foglalkozik, mert az adott helyzetben nem tudja tovább vállalni a felelősséget. Budapesten? égisze alatt nemsokára megnyílik Pesten az első és egyetlen magyar-zsidó “Kolel- Jesiva”, melynek tanítványai amerikai és Folyt a 3. oldalon
