Menora Egyenlőség, 1981. október-november (20. évfolyam, 880-881. szám)
1981-11-01 / Melléklet
1981 november 1 * MENÓRA saronasalom: Mózes Mendel lcocs ináros volt Backamadarason. Apjától örökölte a kocsmát, és apja, a fehérszakállas, nagy talmudtudós, nagyapjától. Ahogyan a kocsma öröklődött, úgy szállt nemzedékről nemzedékre a Tóra tanulás is. Tiszteletben, becsületben és szegénységben élt a család a székelyföldi faluban, amig 1944 tavaszán elhurcolták és elpusztították őket az auschwitzi gázkamrák egyikében. Mózes Mendel. csodával határos módon megmenekült. Épségben, egészségben hazajött lakásába és siratta fiatal feleségét és két kislányát. Ebben a faluban becsületesek maradtak 3z emberek és őszintén aggódtak Mózes Mendel miatt. Naponta meglátogatták. „Enned kell, Mendel, imádkoznod kell, Mendel, meg kell nősülnöd, Mendel” — mondogatták jóindulattal. És Mendel szót fogadott. Szép, halkszavu lányt hoztak a szomszéd faluból, -aki szintén egyedül maradt meg nagy családjából. Az esküvő után megnyitották a kocsmát. Az ifjú asszonyka árulta az italt és Mózes Mendel folytatta búvárkodását a Tóra tanaiban. Amikor áldott állapotba került a fiatal asszonyka; elhatározták, hogy a Szentföldre vándorolnak. Bár le voltak zárva a határok, itt-ott mégis maradt egy szökésre alkalmas rés. De Mózes Mendel szökési kísérlete nem sikerült. Három évi börtönre ítélték. Feleségét pedig pár nappal kisfia születése előtt kiengedték. Amikor Mózes kitöltötte büntetését. a kezébe adták útlevelét. Rögtön el is indultak céljuk felé. Akkor az új jövevények még a máábárákban zsúfolódtak össze és igy a Sáron-völgyének egy crifjébe kerültek. ISTEN Mózes Mendel első útja Jeruzsálembe vezetett. Szíve hevesen dobogott, amikor meglátta az örök Várost. Kimerültén leült egy kőre .elmondta a sehechejánut és hangosan morfondírozni kezdett. — Jerusálájim, Te voltál és maradtál népem lelke, Benned éltünk és Te bennünk éltél a számvetés évezredei alatt. Most újra visszatértünk Hozzád. Hatalmas munkával, vérrel, harccal és a szülők könnyeivel építettünk fel. Róma és Athén történelmi romokkal rendelkeznek. De Neked, Jerusálájim, a napfényben ragyogó, hegyektől övezett városnak nincsenek romjaid. Nem vedletted le magadról elmúlt korszakaidat. Te, Cion leánya, mindig újra, meg újra fényben álltái, meg újra porban hevertél. Nebuchadneczár csákánya, Titusz tűzcsóvái, Jládriánusz ekéje végigszántott rajtad. De igaz léted nem függött tényleges fennmaradásodtól. Mert aki Jerusálájim korát számlálja, egyben az Isten létezését méri. Mózes Mendel lehajolt, megcsókolta a földet, s egy könnycseppel áztatta. Végig kinlódta az új ólé beilleszkedésével járó nehézségeket, utána boldog és megelégedett volt életével. így élt a kis család a jom-kipuri háborúig. Mózes Mendel fia az elsők között volt, aki elesett a Bár-Lév vonalnál. A gyásznapok leteltével levelet kapott Mózes Mendel egy sebesült katonától, látogassa meg, hogy átvehesse fia néhány holmiját. A kórház folyosóján ülve várta fia barátját. Az idő lassan telt. Kifordított végtagu, és.őrült arcú katonákat látott elmenni maga mellett De az őrület semmi borzalmat nem jelentett neki ADÓSA Borzalmas csak a halál. „Ha a fiam csak megőrült volna, ahelyett, hogy elesik, én meggyógyítottam volna. És ha nem is tudtam volna meggyógyítani, legalább minden nap kijöttem volna hozzá. Talán ő is ilyen rettenetesen kifordította volna a karját, mint ez a másik katona itt. De mégis az ő karja lett volna,'és az ember kifordított karó kát is simogathat. És zavaros szemekbe is bele lehet nézni. A fő az. hogy az én fiam arca, vagy szeme Szerencsések azok az apák. akiknek a fia megőrült, vagy nyomorékká vált.’ Mózes Mendel átvette a fiától megmaradt órát és egy néhány levelet, megsimogatta a 'iatal katona fejét, de kérdezni nem tudott semmit, hang nem jött a torkára. Fél év sem telt el Mózes Mendel felesége ágynak esett és soha többé nem kelt fel. Amikor leeresztették szeretett élete párját a sírba, a magas jegenyefák alatt, megeredt az utolsó tavaszi eső — Az ég is velem sir. — gondolta Mózes Mendel és csodálkozott, honnan vannak még könnyei. Hazamehet az jutott eszébe, milyen jó, hogy az ember húsból és vérből van, mert ha vasból lenne, a sok fájdalomtól már rég darabokra tört volna. Másnap reggel, amikor a tfilimel és a tálitot feltette, döbbenten megállt, mert elfelejtette az mák szövegét. Az imakönyv betűi is táncolni kezdtek szemei előtt. Letette a tálitot és tfilimot és soha többé nem is próbálkozott imádkozni. így teltek el napok, hetek, hónapok. Mig egy nap felszólítást kapott a községházáról, jelentkezzék polgárőrségbe. B29 Mózes Mendel fegyverrel a vállán rótta a széles utat a hideg téli éjszakában. Nézte a szikrázó csillagokat. „Milyen egyedül lehet egy iiyen csillag az égen. Egyedül, mint én — gondolta. Akkor mitől ragyog igy? Mert ez az ő hivatása, ez a rendeltetése. És mi az én hivatásom? Ekkor keze a fegyveréhez ért UJ, homályos érzés derengett benne. — Nekem is van hivatásom. őrzőm testvéreim álmát, hogy bajuk ne essék. Hoinap majd ők őrköd nek felettem. Mert amig az ember él, kell legyen valami célja az életnek, még igy is, hogy Isten mindenemet elvette. De honnan veszem én a jogot arra, hogy mindent meg akartam magamnak tartani? Hiszen majdnem három évtizedig boldog ember voltam. Egyetlen ember sem lehet boldog és megelégedett élete végéig, ezt nem Is lehet istentől követelni. Igaz, a fiamat elvesztettem, de tudom, hogy a haza védelmében esett el. Mennyivel boldogtalanabb az, aki elveszti gyermekét minden elfogadható ok nélkül. Vagy annál boldogtalanabb nem lehet senki, mint akinek nincs is kit elveszítsen. Mózes Mendel számolni kezdett, hány hónapja nem imádkozott. Ezt mind be kell pótolnia. Ha reggeltől estig imádkozni fog, rövid idő alatt meg' fizeti Istennek adósságát. Az ég derengeni kezdett, már csak a hajnalcsillag látszott a sötét égen, autó érkezett, új polgárőröket hoztak és őket hazaszállították. Mózes Mendel kitisztított* fegv^erét, kezet mosott, kiszedte a szekrényből a tálitját és tfilimjét és hangosan imádkozni kezdett: — Mily szépek sátraid, Jákov, a házald, tiráel. A Menóra egyik alapító támogatója volt megboldogult férjem SZABÓ ÁBRAHÁM (8UMI) a Menóra méltóvá' vélt az ó és mindannyiunk bizalmára. Kívánok a lapnak további sok sikert SZABÓ IRCSA SABRA JOBBERS and DISTRIBUTORS TORONTO
