Menora Egyenlőség, 1981. október-november (20. évfolyam, 880-881. szám)

1981-11-01 / Melléklet

1981 november 1 * MENÓRA saronasalom: Mózes Mendel lcocs ináros volt Backamadarason. Apjától örökölte a kocsmát, és apja, a fehérszakállas, nagy talmudtudós, nagyapjától. Aho­gyan a kocsma öröklődött, úgy szállt nemzedékről nemzedékre a Tóra tanu­lás is. Tiszteletben, becsületben és sze­génységben élt a család a székelyföldi faluban, amig 1944 tavaszán elhurcol­ták és elpusztították őket az ausch­witzi gázkamrák egyikében. Mózes Mendel. csodával határos módon megmenekült. Épségben, egész­ségben hazajött lakásába és siratta fia­tal feleségét és két kislányát. Ebben a faluban becsületesek ma­radtak 3z emberek és őszintén aggód­tak Mózes Mendel miatt. Naponta meglátogatták. „Enned kell, Mendel, imádkoznod kell, Mendel, meg kell nő­sülnöd, Mendel” — mondogatták jó­indulattal. És Mendel szót fogadott. Szép, halkszavu lányt hoztak a szom­széd faluból, -aki szintén egyedül ma­radt meg nagy családjából. Az esküvő után megnyitották a kocs­mát. Az ifjú asszonyka árulta az italt és Mózes Mendel folytatta búvárkodá­sát a Tóra tanaiban. Amikor áldott ál­lapotba került a fiatal asszonyka; el­határozták, hogy a Szentföldre ván­dorolnak. Bár le voltak zárva a hatá­rok, itt-ott mégis maradt egy szökésre alkalmas rés. De Mózes Mendel szö­kési kísérlete nem sikerült. Három évi börtönre ítélték. Feleségét pedig pár nappal kisfia születése előtt kienged­ték. Amikor Mózes kitöltötte bünteté­sét. a kezébe adták útlevelét. Rögtön el is indultak céljuk felé. Akkor az új jövevények még a má­­ábárákban zsúfolódtak össze és igy a Sáron-völgyének egy crifjébe kerültek. ISTEN Mózes Mendel első útja Jeruzsálembe vezetett. Szíve hevesen dobogott, ami­kor meglátta az örök Várost. Kime­rültén leült egy kőre .elmondta a sehe­­chejánut és hangosan morfondírozni kezdett. — Jerusálájim, Te voltál és marad­tál népem lelke, Benned éltünk és Te bennünk éltél a számvetés évezredei alatt. Most újra visszatértünk Hozzád. Hatalmas munkával, vérrel, harccal és a szülők könnyeivel építettünk fel. Ró­ma és Athén történelmi romokkal ren­delkeznek. De Neked, Jerusálájim, a napfényben ragyogó, hegyektől övezett városnak nincsenek romjaid. Nem ved­letted le magadról elmúlt korszakaidat. Te, Cion leánya, mindig újra, meg új­ra fényben álltái, meg újra porban he­vertél. Nebuchadneczár csákánya, Ti­tusz tűzcsóvái, Jládriánusz ekéje végig­szántott rajtad. De igaz léted nem füg­gött tényleges fennmaradásodtól. Mert aki Jerusálájim korát számlálja, egy­ben az Isten létezését méri. Mózes Men­del lehajolt, megcsókolta a földet, s egy könnycseppel áztatta. Végig kinlódta az új ólé beilleszke­désével járó nehézségeket, utána bol­dog és megelégedett volt életével. így élt a kis család a jom-kipuri háborúig. Mózes Mendel fia az elsők között volt, aki elesett a Bár-Lév vonalnál. A gyásznapok leteltével levelet kapott Mózes Mendel egy sebesült katoná­tól, látogassa meg, hogy átvehesse fia néhány holmiját. A kórház folyosóján ülve várta fia barátját. Az idő lassan telt. Kifordított végtagu, és.őrült arcú katonákat látott elmenni maga mellett De az őrület semmi borzalmat nem jelentett neki ADÓSA Borzalmas csak a halál. „Ha a fiam csak megőrült volna, ahelyett, hogy el­esik, én meggyógyítottam volna. És ha nem is tudtam volna meggyógyítani, legalább minden nap kijöttem volna hozzá. Talán ő is ilyen rettenetesen ki­fordította volna a karját, mint ez a má­sik katona itt. De mégis az ő karja lett volna,'és az ember kifordított karó kát is simogathat. És zavaros szemekbe is bele lehet nézni. A fő az. hogy az én fiam arca, vagy szeme Szerencsések azok az apák. akiknek a fia megőrült, vagy nyomorékká vált.’ Mózes Mendel átvette a fiától meg­maradt órát és egy néhány levelet, megsimogatta a 'iatal katona fejét, de kérdezni nem tudott semmit, hang nem jött a torkára. Fél év sem telt el Mózes Mendel felesége ágynak esett és soha többé nem kelt fel. Amikor leeresztették sze­retett élete párját a sírba, a magas je­genyefák alatt, megeredt az utolsó ta­vaszi eső — Az ég is velem sir. — gondolta Mózes Mendel és csodálkozott, hon­nan vannak még könnyei. Hazamehet az jutott eszébe, milyen jó, hogy az ember húsból és vérből van, mert ha vasból lenne, a sok fájdalomtól már rég darabokra tört volna. Másnap reggel, amikor a tfilimel és a tálitot feltette, döbbenten megállt, mert elfelejtette az mák szövegét. Az imakönyv betűi is táncolni kezdtek sze­mei előtt. Letette a tálitot és tfilimot és soha többé nem is próbálkozott imádkozni. így teltek el napok, hetek, hónapok. Mig egy nap felszólítást kapott a köz­ségházáról, jelentkezzék polgárőrségbe. B29 Mózes Mendel fegyverrel a vállán rótta a széles utat a hideg téli éjszaká­ban. Nézte a szikrázó csillagokat. „Milyen egyedül lehet egy iiyen csil­lag az égen. Egyedül, mint én — gon­dolta. Akkor mitől ragyog igy? Mert ez az ő hivatása, ez a rendeltetése. És mi az én hivatásom? Ekkor keze a fegyveréhez ért UJ, homályos érzés de­rengett benne. — Nekem is van hiva­tásom. őrzőm testvéreim álmát, hogy bajuk ne essék. Hoinap majd ők őrköd nek felettem. Mert amig az ember él, kell legyen valami célja az életnek, még igy is, hogy Isten mindenemet elvette. De honnan veszem én a jogot arra, hogy mindent meg akartam magam­nak tartani? Hiszen majdnem három évtizedig boldog ember voltam. Egyet­len ember sem lehet boldog és megelé­gedett élete végéig, ezt nem Is lehet istentől követelni. Igaz, a fiamat el­vesztettem, de tudom, hogy a haza vé­delmében esett el. Mennyivel boldog­talanabb az, aki elveszti gyermekét minden elfogadható ok nélkül. Vagy annál boldogtalanabb nem lehet senki, mint akinek nincs is kit elveszítsen. Mózes Mendel számolni kezdett, hány hónapja nem imádkozott. Ezt mind be kell pótolnia. Ha reggeltől es­tig imádkozni fog, rövid idő alatt meg­­' fizeti Istennek adósságát. Az ég derengeni kezdett, már csak a hajnalcsillag látszott a sötét égen, autó érkezett, új polgárőröket hoztak és őket hazaszállították. Mózes Mendel kitisztított* fegv^e­­rét, kezet mosott, kiszedte a szekrény­ből a tálitját és tfilimjét és hangosan imádkozni kezdett: — Mily szépek sát­raid, Jákov, a házald, tiráel. A Menóra egyik alapító támogatója volt megboldogult férjem SZABÓ ÁBRAHÁM (8UMI) a Menóra méltóvá' vélt az ó és mindannyiunk bizalmára. Kívánok a lapnak további sok sikert SZABÓ IRCSA SABRA JOBBERS and DISTRIBUTORS TORONTO

Next

/
Thumbnails
Contents