Menora Egyenlőség, 1981. október-november (20. évfolyam, 880-881. szám)
1981-11-01 / Melléklet
MENÓRA * 1981 november 1 B22 KÉT SZÜLETÉSNAP A kisgyerek boldogan várja születésnapját; ahogy felnő lelkesedése csökken és a múló évek inkább borúval töltik lelkét. A születésnapok azonban mégis fontosak. Tanúk erre azok a kiváltságos milliók, akik a Nagy Sztálin világrajövetelének emlékét évről évre megünnepelhették: a szokásosnál többet dolgozhattak lényegesen parányibb bérért. Két születésnapról szeretnék itt beszélni. Az egyik a MENÓRA huszadik évfordulója. Erről mások nagyobb szakértelemmel írnak a lap máj kiadásának hasábjain. Én csak annyit szeretnék a méltatásokhoz hozzáfűzni, hogy ezt az újságot connecticuti otthonomban előbb ragadom kézbe, mint a TIME magazint. A vezércikkek politikailag és irodalmilag messze felette állnak a konzervativizmus és liberalizmus Scyllái és Karibdisei között ütődő lapok újságírói szüleményeinek. Hogy milyen kiváló sajtótermék ez a lap olvasói úgyis tudják; sajnálom az emberiség túlnyomó többségét, mely hiányos nevelésük miatt nem tanult meg magyarul, s így nem okulhat ebből az újságból. A másik születésnap, azt CULLITON’S LIMOUSINE SERVICE Distinctive limousine transportation since 1918; limousines with chauffeur drivers. Weddings, theatre, social functions Airport and executive service 48 GALAXY BLVD. UNIT 410 REX DALE, ONT. 675-9191 hiszem, ezt már mindenki sejti, a Nagy Knöpffel Rudolfé. Tudom, erre valamennyien emlékszünk, mégis megírom, mert ezt a két eseményt a főszerkesztő, Egri György személye kapcsolja össze. Tehát a MENÓRA húsz éves születésnapján Knöpffel Rudolféról mesélek. A recski táborban nem volt könyv, folyóirat vagy bármilyen nyomtatott betű. Benkő Kutya ugyan kihorgászott az Ávós latrinából SZABAD NÉP újságfecniket, de ezek a fontos dokumentumok csak tépedvények formájában terjedtek, amellett szaguk volt. Három év alatt csak egy valódi könyv tartózkodott eme mátrai üdülőhelyen, a múhelyrészleg tulajdonaként. A nevezett törne a cipészet elemeit és módszereit tárgyalta kissé nehézkes stílusban. Nehéz elképzelni, hogy internált társaink ebből az ipari tankönyvből valóban megtanulták a suszterkodás titkait. Visszagondolva a recski csizmák állapotára erősen kétlem, hogy ezt a művet bármelyikük is elolvasta volna. Sajnos én nem láttam a kötetet, de Egri Györgynek, másnéven Fülnek cipész haverjai voltak. Betűéhségében így rávetette magát. Biztos jobban örült volna Shakespeare összes műveinek vagy a bibliának, de ez volt, ezt kellett szeretni. Nem tudom hasznosította-e a tanultakat és készített-e akár egy papucsot is valaha életében, de mindenesetre, ahogy lelkesen falta a nyomtatott betűt, a könyvecske harminchatodik oldalán a következő lábjegyzetet találta: OHANYON SHOES 129 SPADINA A VE. TORONTO 368-0068 24* HR TOWING “Local and Long Distance” Complete Road Service JUNCTION TOWING 767-0088 Tisztelettel adózunk a 20. születésnapját ünneplő Menórának Paperman Funeral Home Montreal “Knöpffel Rudolf a háromszögeléses cipőfelsőrészkészítés feltalálója 1652 október 20-án született Würtenbergben. Módszerét ma is használjuk; a modern cipészet sokat köszönhet...” Egri azonnal elhatározta, hogy október 20-a nem múlhat el nyom nélkül, még a mi nyomorúságos életünkben sem. Mivel nem tartoztam a rendezőbizottsághoz, meglepődve láttam munkából visszatérve, hogy barakkunk feldíszítve fogadott. Neonfények hiányában a dekoráció cementzsákdarabokra szorítkozott, de így is nagyon impresszívnek tűnt. A szervezőbizottság (Egri, Faludy, Gábori és Garamvölgyi) maitre d’hotelként várt az ajtóban. — Mi van? — kérdeztük csodálkozva. — Hát nem tudjátok? Ma van a születésnap! — Kinek? Hosszas találgatás kezdődött. Churchill, Assissi Szent Ferenc, Einstein és Napóleon neve merült fel, de valamennyi könnyűnek találtatott. Végre Fül ünnepélyes pózba vágta magát s bejelentette, hogy háromszáz évvel ezelőtt, ezen a napon született Knöpffel Rudolf. Meghatott mormogás következett. Percek múlva a csendbe beledübörgő Kovácsi szóbaöntötte a többség véleményét. — Fül, te a mi lelkiismeretünk vagy! Köszönjük, hogy eszünkbe juttattad. Szívesen csatlakozunk és örömmel ünnepeljük veletek a nagy napot. — Állatok lettünk! — zokogta a Kövér Molnár, aki ott Recsken kifejezetten soványnak tűnt és volt is. — Ez a hely megöli lelki életünket és kiírtja a szellemit. Állat lettem! — ismételgette, — bevallom nektek nem is gondoltam mostanában Köppfelre. Ezért is ment ki fejemből a születésnapja. — Knöpffel, te marha — javította ki szeretetteljes gondossággal Gábori a valóban állatra, mégpedig ösztövér tehénre emlékeztető Molnárt. Dönci lépett oda akkor Egrihez és reszkető hangon suttogta: — Elfelejtettem! Tudtam, de elfelejtettem. Ne haragudj! — és bocsánatkérően rázni kezdte Fül kezét. — Kezdjük talán az ünnepséget — szólt oda Faludy. — Nemsokára létszámot tartanak a Sancta Hermandad pribékjei s addigra be kell fejeznünk. Bevezetőül néhány szóval szeretném felvázolni Knöpffel Rudolf világát, a tizenhetedik századi Würtenberget, és a történelmi eseményeket, melyek a ma világához vezettek. Még háromszáz év múltán is érezzük mindnyájan: Knöpffel Rudolf velünk van, rajtunk van... — De mennyire!!! — zúgta a tömeg. Egy órával később a MENÓRA szerkesztője lépett fel a legközelebbi szalmazsákra és elszavalta: ’’Már egy hete csak Knöpffel Rudolfra gondolok” című versét. József Attila és Faludy György harmonizáló keveréke ötvözte a zengő szavakat. Milyen kár, hogy ez a költemény nem maradt fenn az utókorra. Maga Egri sem emlékszik rá és recski szokástól eltérően senki sem tanulta meg kívülről. A magyar irodalom szegényebb lett e mulasztás következtében. A műsor után még sokáig beszélgettünk. Sorbaálláskor elhalkult az ünnepi hangulat: az Ávósoktól nem várhattuk el, hogy az esemény kulturális jelentőségét felismerjék. Másnap a hír továbbterjedt a táborban -és több elkésett ünneplést tartottak a különböző barakkokban. Összegezve: többszáz internált szivét meleg érzés töltötte el. Majd mindenki azt állította, hogy Knöpffel Rudolfot jól ismeri, szereti és életére erős befolyást gyakorolt. Rongyosan, éhesen, a recski kényszermunka közepén átöleltük a jeles cipész emlékét. Mikor később Fül tapintatosan felfedte, hogy hősünk ki is volt tulajdonképpen, a lelkesedés nem csökkent. Tudtuk azt, hogy a kézműipar milyen döntő szerepet játszott a civilizáció fejlődésében. Befejezésül szeretném saját szerepemet tisztázni. Természetes, egy pillanatra sem dőltem be. Rögtön megkérdeztem (halkan), hogy ki volt Rudolf Knöpffel. — A nevet természetes hallottam (művelt családból jöttem), de nem tudtam pontosan, ki is volt. Nem éreztem fontosnak, hogy polihisztornak tüntessem fel magam, mert fiatal voltam és tudtam, hogy ismereteimet még bővíteni kell. Biztos voltam, hogy Knöpffel Rudolffal még fogok találkozni történelmi és közgazdasági tanulmányaim során. így is történt. Üres hencegésre nem volt szükség. Ma már a híres német cipész szerves részévé vált a világról alkotott képemnek. UTÓIRAT Vádirat címet kellene adnom az itt következő néhány sornak! Alapos kutató vagyok és utánanéztem, hogy ez a würtenbergi zseni milyen családból származott és hol van eltemetve. Szerettem volna fametszetes portrét is csatolni a cikkhez. A világ egyik leghíresebb könyvtárában álltam munkához. A kiváló cipészek életével kezdtem, Lives of Distinguished Shoemakers, Portland, 1849, melyben megismertem Szent Crispin, James Lackington, Timothy Bennett, Hans Sacks, Jacob Brehmen, stb. pályafutását. Utána Difter-Verworld: Fachkunde des Schumachers (A cipészet szakkönyve) című alapvető munkája következett e fontos ipar kialakulásáról s annak kiváló egyéniségeiről. Frederick Allén vaskos műve, The Shoe Industry (A lábbeli ipar) az anyagok és a szabás titkait tárgyalta. Átnéztem még, a tárgyhoz illő alapossággal Bordoli: The Boot and Shoemaker (Csizma és cipőkészítők), valamint Commons: The American Shoemakers (Amerikai suszterok) című munkáit, mert bíztam az angolszász történészek tárgyilagosságában. Senki sem próféta saját hazájában; talán ők megírják az igazságot német kollegájukról. Ezekből az alapos, ha nem is lelket derítő munkákból és Feldhaus technológiai történetéből világossá vált Peter Camper, a híres anatómus szerepe, a cipőfelsőrész gépi varrásainak kezdetei, Bernett jelentősége, aki szöget használt tű helyett, de... J’accuse! Nincs Knöpffel Rudolf! Sehol! Nem élt Würtenbergben. Nem is született ott. Ilyen nevű cipész nem szerepel egyetlen indexben, de még lábjegyzetben sem. EGRI GYÖRGY ÁTVERT BENNÜNKET! A MENÓRA főszerkesztőjét súlyos lelkiismeretlenséggel vádolom! Ö találta ki a nevet, a születési évet, a helyet, mindent!!! Ez több, mint szélhámosság, ez felelőtlenség! Szerte a világon, ahol recskiek laknak, Knöpffel Rudolf klubok alakultak. Egy bajtársunk például elsőszülöttjét Tapolczy Knöpffel Rudolfnak íratta be az anyakönyvbe és odaadását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a gyermek leány volt. Mi lesz a Knöpffel Rudolf tánciskolával Manillában??? Nem is szólva Knöpffel Rudolf temetkezési egyesületről a délausztráliai Perth zöldövezetében??? Az otthonmaradt recskiekre sem gondolt, akik évek óta petíciókat küldözgetnek a Városi Tanácshoz, követelvén, hogy a Guszev utcára merőleges Zrinyi utcát Knöpffel Rudolf sugárútra kereszteljék át. (Mozgalmukat épp ezekben a napokban kezdte siker koronázni, mert Zrínyiről, legalábbis az egyikről kiderült, hogy aranyat rejtegetett.) Nem túlzók, ha azt mondom, hogy egy világ, vagy legalábbis egy kulturális világkép omlott össze bennem eme felfedezés után. Ezért avval a kéréssel fordulok a Rudolf Knöpffelt öt világrészen és hét tengeren tisztelő recskiekhez, hogy kutassanak! Talán valahol egy elfelejtett irattárban mégis felmerül a nagyszerű lábbeiikészító, a cipőfelsőrész háromszögelési technikájának zseniális feltalálója, mindannyiunk szeretett Knöpffel Rudija. Györgyey Aladár
