Menora Egyenlőség, 1981. október-november (20. évfolyam, 880-881. szám)
1981-11-01 / Melléklet
MENÖRA * 1981 november 1 Huszonöt évvel ezelőtt történt Folytatás az 1B oldalról Nekem jutott osztály- helyre vitt a kocsi. A helyszinen részül, hogy végrehajtsam negszámoltam és elrendeztem ezt a feladatot. Én álltam atonáimat. Harmincnégyen annak az osztagnak az élén, voltak ott. Ennyi jelentkezett a amely a vezérkar tervezésében lugasban; a szakasz túlnyomó ‘zöld fényt’ képeztek a páncélos többsége. Aztán elindultunk, és gépesített divíziók egy és Nem katonai gépkocsikon, ugyanazon időben való hanem polgári járműveken. így bevetésére és az egyiptomi indult meg annakidején a nép védelmi állások áttörésére a hadserege. Autóbuszon és Szináj feélsziget északi, középső teherautón, fagylaltkocsin és és déli térségeiben. páncélosok tetején. És indultak-•••••• mindenhol, mintha földből nőttek volna ki. Nemcsak a mi A dolog úgy történt, hogy egységünk utazott. Mások is, az előző éjnek idején kaptam a nagyon sokan. Mindannyian riasztást. Pár hete voltam csak száguldottak az ismeretlen tartalékos katona. Azelőtt célpont felé, — dél felé. nemrégen szereltem le. ‘Itt tessék aláírni.’bökött a Hajnalodott amikor katona a behívóra. Sasbehívó megérkeztünk. Sehol egy fa, vojt. Nem volt idő gondolkozni, sehol egy bíztató fény! tíz percen belül már indultam is Leszállás! Az emberek csapategységemhez. A kimerültén, elcsigázottan dőltek rámvárakozó Jeep olyan vadul átközözött csomagjaikra A kétindult a csendes jeruzsálemi személyes tábori sátrak érintetéjszakában, hogy mintegy lenül maradtak. Kinek volt rakéta, bevágödtam a kocsi ereje ilyen feszültség után éjjel, hátsó falába. Mire elhelyezked- négy órakor sátrat építeni, tem, mára Jaffa-i út végében Összegöngyölt pokróc a fejek jártunk. Még néhány perc, és alatt, — ennyi az egész. Jeruzsálem utolsó fényeit is Köpenyt, bakancsot le, a zoknis eltakarták a judeai hegyek, lábakat pedig a csomagokra Százas sebességgel húztunk az Kicsit magasan; hadd pihenjen, aszfalt utón az ismeretlen Azt mondják ez jó a találkozó hely felé, egy olyan vérkeringésnek. A távgyaloglók lugasba, ahol a mi egységünk is pihenőkön faághoz kötik a gyülekezni szokott. Mindig ott lábukat. jöttek össze a fiuk, “Parancsnok! Azonnal avalahányszor rajtaütésszerű hadműveleti tiszthez! Sürgős behívási gyakorlatot tartott az megbeszélés!’’Az ördögbe is. A ezred. Most is a megszokott többieknek legalább van Kilőtt és elhagyott szovjet gyártmányú egyiptomi tank a sivatagban néhány pihenőórájuk, és nekem Bizonyára félreértés az egész! akcióba Egyiptom ellen.,f És már menni kell. Tegnap még a rádió azt mond- mire a nap lerántotta égi Hermetikusan körülzárt ta, hogy Izráel készenlétbe takaróját a sziklás- földön tágas parancsnoki sátor, helyezi csapatait a jordán elnyúlt táborról, a tisztikar is Luxlámpa mellett az alezredes, királyságot fenyegető iraki befejezte az operatív tervek körülötte a tisztek, őrnagytól veszély miatt. A piros, sárga, megbeszélését, hadnagyig. Gyalulatlan tábori zöld, kék zászlócskákkal, Álmatlanságtól kivöröasztalon hatalmas térkép, világító fejű gombostűkkel södött szemmel tértem vissza Tekintetem a kifeszített térképre teletűzdelt térkép azonban ott egységemhez. Most néztem csak vetődik. Agyam a másodperc fekszik az alezredes előtt. Mint- először körül, az aranysárga töredéke alatt feldolgozta a ha csak engem akarna hosszan- negevi pusztaságban cókmóklátottakat. Hiszen mi délen tani tájékozatlanságomért... jaikat rendezgető emberek vagynk; az egyiptomi határ “^Figyelem!’'— szólalt meg színes mozaikján. Jankele, a közelében. De hiszen ez nem az alezredes. "Mi most délen csapat őrmestere nagy lehet... valami tévedés történt, vagyunk. Innen indulunk Folytatás a 8B oldalon Wishing continued success to the editor ond stuff of the Menoro INTERNATIONAL JEWISH NEWS at its best r-•N, Mi. and Mrs. BRUCE TEICHOLZ New York
