Menora Egyenlőség, 1981. január-március (20. évfolyam, 838-847. szám)

1981-01-24 / 841. szám

9 oldal 1981 Január 24 * MENÓRA----------------­­­_ -— -------------------------------------------------------------------------------------------------------—--------------r egy kis, négyszáz lakost számláló falu, hetven mérföld­­nyire, keletre San Diegotól, két mérföldnyire innen, a mexicói határtól, 2380 lábnyi magasan a tenger színe felett, a magas sivatag (high desert) egy hegy­­domb-koszorúzta völgyben. Röviden jellemezve, a “ghost-town” kisértet-város illik rá legjobban. Évekkel ezelőtt, amikor a bekötó-ország­­utakat megépítették, a forgalom más irányba terelődött, elkanyarodott, maga mögött hagyva Jacumbát. Megszűnt a kenyérkereseti lehetőséget bizto­sító ipari- kereskedelmi élet. Az emberek elköltöztek, hátra­hagyva házat, földet, el nem mozdítható vagyont. Azóta tulajdonképpen alig is változott valami. A régi ötven évvel ezelőtt épült Jacumba szálló és a jóval később épült motel körül zajlik csupán az élet. A szálló egyúttal a Greyhound autóbusz vállalat állomása is. Az autóbuszok érkezését egy kis piros bádog­zászló jelzi, amire tulajdonkép­pen nem is volna szükség, mert az autóbuszforgalom is erősen limitált, s aki utazni akar, pon­judit’s sk inra re stúdió Magyar kozmetika a belváros szivében a BAY és a BLOOR sarkén Salon Alaxandra Manulife Centre 55 Bloor Street West 2nd Level Toronto M4W 1A6 Tel. 967-4100 Arcápolás * Manikűr * Pedikűr (férfiaknak is) Tartós szempillafestés * Kikészítés * Szőrtelenités R & D AUTÓ .COLLISION LIMITED javítása Karosszéria munkák — legmodernebb festes-berendezes' 'Műhelyünkben minden munka garanciával készül! tulajdonos KIRÁLY FERENC 1122 Roselawn Avenue (Nyugatra a Dufferintől) Telefon: 782-1418 értesítés- '*a GOLDEN WHEEL RESTAURANT and TAVERN átköltözött a Spadina-ról a Weston Roadra. 1644 WESTON RD •(Jane-Lawrence között) t Tel: 245 - 3678 Mindennapi special: gulyás leves * bécsi szelet sütemény-kávé $3.95 Hétfőn zárva Szeretettel várjuk kedves vendégeinket SAJBEN CSALÁD. »jvv/voniM delicatessen EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLOBUS konzerv * Magyaros izu, hideg és melég büfé-ételek. * Elvitelre vagy hely­.................................beni fogyasztásra.................................. Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Új­ságok. Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket 5 32^glinton A.W. 11:488-5092 Deutsch házaspár 410 Bloor St. W. 921-8644 . Delicatessen Meat Market Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és cse­mege üzlete. Ha jó, ízletes magyar készítésű felvágottakat éa frisaenvégott húsokat szeretne fogyasztani, keresse fel üzletünket. Szeretettel várjuk: a Balaga család Parkolás az üzlet m3g3tt Kanada területé'« C.O.D. szállítunk vagy 622-1586 21 VAUGHAN RD. (St. Clair—Bathurst) Toronto, Ont. Jaj de jó a habos sütemény ... a káv$, a torta — a mignon, a bukta, a rétes, a krémes — a sós és az édes a Gesztenye Cukrászdában Espresso kávé — fagylalt, hűsítő italok — Sajót készítésű gesztenyepüré — Magyaros ízű mélyhűtött ételek Nyitva:' 6 napon át keddtől vasárnapig 10—8-ig Hétfőn zárva vagyunk. 1394 Eglinton Ave. W. Telefon: 782-1598 Novák József D. T. Kohári FOGSOR KUNI 653-5369 EZ IS CALIFORNIA JACUMBA tosan tudja a járművek érke­zését, indulását. Nagyrészt az öreg Jacumba szálló ad kenyeret a lakos­ságnak. Állandóan tatarozzák, alakítják, csinosítják, nagyob­­bítják a három emeletes szálló szobáit, a szemben lévő kis parkot; halastó is van. Tervbe van véve egy nagy trailerpark építése is. Hogy miről nevezetes mégis Jacumba? Nos, ezt illetőleg megoszlik az emberiség véle­ménye. Jacumba? Nincs ott semmi... Jacumba? s ekkor az em­beriség másik fele nem sajnálja a fáradságot és elkezdi “magyarázni a bizonyítványt." Kristálytiszta, száraz, meleg sivatagi-hegyi levegő. Gazdag kénes és egyéb fontos ásvá­nyokat tartalmazó forro, forrásvíz, amely ki tudja mióta? édes anyaföldünkből szünet nélkül, éjjel, nappal árad, buzog, ömlik. Ez az istenáldotta kénesviz tölti meg a három nagy, szabadban lévő mej dencéket és a két fedett, ki­sebb Jacuzzi medencéket. A szállóban van a forró-sauna iz­zasztó terem és közvetlen mellette a nagy, mindenfelé ink­­viziciós eszközzel felszerelt tor­naterem is. Mindenki kedvére gyötörheti magát. Az alsó sivatagban (lower desert) tomboló kegyetlen szél, amely sokszor szélviharrá fajul, homokviharokat okozva, amik elsötétítik a napot, a felemelt homokszemek mindent befeketítenek, úgyszólván betemetnek. A kocsivezető, ha még ideje van, felgyújtja a lámpákat, oldalra húz és áldja Istenét, ha baj nélkül tudja megvárni, míg a saharai számum leánya megunja a tom­­bolást és elvonul. Nos az alsó sivatag szélvihara, mire feltorázta magát 2380 láb magasra, beleütközik a kisvárost láncként körülvevő hegyekbe, “nagyot koppan” azután gyengéden sut­togó szellővé szelídül. Ez a lágyan simogató szellő egész nap mozgatja a lombokat, szünet nélkül duruzsolja a legédesebb muzsikát a fülünkbe, közben nem győzzük csodálni a mélykék firmamen­­tumot, amin még véletlenül sem akad egy kis maszatnyi fel hófolt, figyelve, hányféle kék variációba világosodik a csodálatos harang, mig a nap és a palettán most már a sokféle kékszín helyett, a vérvörös dominál... Csend: zavartalan, háborítatlan, békétlehelő csend. Még ma sem ismerik sokan ezt a kis, magas-sivatagi völgyet, elbújva a hegyek lábánál. Igaz, Jacumba téli üdülőhely, Kelet Amerika, Kanada látogatja, itt vészelik át a zord, téli hónapokat. Augusztus, október volt (már a harmadik látogatásom) szerencsés véletlen, a hőmérő 85, 75 Fahrenheitnél megállt, sót este és éjjel csak 75,65#fokig futott fel a higany. Az istenáldotta kénes viz nemcsak az ízületeket, cson­tokat gyógyítja, az idegek görcsös csomóit is lassan-lassan, szépen kivasalja; ha a gyógyulni akaró okos, minden percet — az éjszakai pihenésen kivül — a szabadban tölti. Az ember hizlalja a szemeit. Nem lehet betelni a szellő susogásával, a forrásvíz állandó csobogásával sem, talán az eredeti kénesviz “illata" — már messziről biz­tosít, itt nincs csalás, ámítás, akár szeretjük, akár nem, tudomásul kell venni, hogy ez az illat is hozzájárul az at­moszférához, amely, mint egy langyos borogatás vesz körül bennünket. Itt nincsen szükség semmiféle fertótlenitó kémikálijára: a medencék vize állandóan cirkulál; a nagy medence melegét is a forrásvíz adja. Öröm, újra- és újra megmártózni a vizben, úszni, a medencéből csodálni a szálegyenes fenyőket, — itt már sokkal kevesebb a Pálmafa; észre sem vesszük, hogyan cserélődnek ki a gondolataink; ennyi csodálatos szépség, a természet jósága felébreszti az életöröm érzését; hogy' is lehetne másképpen, amikor édes-anyaföldünk, s a még édesebb természet dédelgeti, t kényezteti, a kegyetlen világ mostoha gyermekét. Mire elmúlik a rövid hét, mint Phőnix madár hamvaiból újjászületve, életrepezsdülve, megkönnyebbülve, gondjainkat, bajainkat hátrahagyva, in­dulunk vissza. A fáradt apmhora szinültig megtelt reménységgel, ter­vekkel, pozitív, konstruktív gondolatokkal... Jacumba? itt minden van, mondja az emberiség másik fele, az az ötven százalék, akinek szeme van, hogy lássa, le tudja fényképezni a sok, sok felfoghatatlan. szépséget, füle, hogy hallja ennek a véletlenül itt maradt oázisnak minden szive-dobbanását. Aki egyszer megismeri, megizleli a kéneskut vizét — én ittam is — annak szive vágyik vissza. Harmadszor voltam eb- • ben a kis, kisértet-városban, remélem, hogy lesz még Isten kegyelméből többször is, mert csak az érdemli meg, aki megbecsüli azt a helyet, ahol nincsen SEMMI Gerle Gizella KURTHY MIKLÓS Mottó: Thou Wast Not Born For Death (John Keats) I Asszonyom, tegnap volt a születésnapom. Az utóbbi időben, úgy tűnik, olyan gyor­san öregszem, hogy már évenként kétszer van születés­napom. Nem érdemes arról be­szélni, hogy hányadik volt ez — az igazság az, hogy évek óta már magam sem tudom megszámolni a születés­napokat. Legutóbbi születés­napomról is igyekeztem el­feledkezni. Majdnem éjfél volt azonban, amikor egy ismerősöm felhívott telefonon és felköszöntött. — Happy birthday to you! — énekelte a telefonba és a dologban a legtapintatlanabb az volt, hogy már a hangja is hamis volt. Azután letettük a telefonkagylót,miután elmond­ta a szokásos ostoba frázist: — Remélem, még ezer évig élsz és éppen olyan fiatal leszel mint most. — Óvatosan és lassan letet­tem a telefonkagylót (az ember­nek egy bizonyos korban nem ajánlatos heves mozdulatokat végeznie) és arra gondoltam, hogy ez az egész komédia szé­gyenletes képmutatás. Elsősor­ban, ez az ismerősöm, aki fel­hívott telefonon és nyilvánvaló­an részeg volt, amihez semmi joga nem volt, mert ez az én születésnapom volt és nekem kellett volna részegnek lennem, tisztában van azzal, hogy nem élek ezer évig. Ábrahám sem élt ezer évig. Ezenkívül ismerősöm természetesen tudja, hogy min­den év, amellyel tovább élek, csak szenvedést fog jelenteni számomra. Senkinek az élete nem válik könnyebbé, ha megöregedett. — Oh, Asszonyom, most amikor valaki, aki kegyetlen volt, éppen emlékeztetett arra, hogy öreg vagyok, szeretnék visszaemlékezni arra az időre, amikor még fiatal voltam. A dolog majdnem hihetetlennek tűnik. íróasztalom fiókjában őrzöm azokat a fényképeket, amelyek akkor készültek rólam, amikor még fiatal voltam. A régi fényképekről nem ismerek önmagámra. — Amikor naponként borot­válkozom, kénytelen vagyok a tükörbe nézni és az utóbbi időben arra gondoltam, hogy valamiképpen megpróbálok majd sötétben borotválkozni. Vagy szakállt növesztek, mint az ószövetségi próféták és a hip­­piek. De érzem, hogy ez lehetet­len, mert nem vagyok olyan bölcs, mint amilyenek az ószövetségi próféták voltak és nem vagyok olyan fiatal, mint amilyenek a hippiek. Az igazság az, hogy a szakállhoz nincs jogom, ezért kénytelen vagyok borotválkozni naponta és kény­telen vagyok saját, öreg és rán­cos arcommal szembenézni a tükörben. És kénytelen vagyok arra emlékezni, aki évtizedekkel ezelőtt voltam. Szembe kell néz­nem azzal, aki valamikor voltam és szembe kell néznem azzal, akivé lettem. — Asszonyom, egy bizonyos idő múltán a születésnapok majdnem elviselhetetlen kínt jelentenek, mert tudomásul kell Napok sodrában... vennünk: sem olyan bölcsek nem vagyunk, mint amilyenek a szakállas ószövetségi próféták voltak, sem pedig olyan fiatalok nem tudunk már lenni, mint amilyen fiatalok a szakállas hip­piek. — És az ember itt áll, tehetetlenül és reménytelenül, szakáll nélkül, öregen, elhullott, szakálltalan és bölcsesség nélküli évek terhével vállán... Van-e hát valami vigasz azért mert valaha fiatalok voltunk és most már öregek vagyunk? Amikor ellépek a kirakat elől és visszafordulok, látom, amint a próbababa arcomra szegezi lágy, lila szemét és kárminvörös ajka lassan formálja a szavakat: — Happy Birthday To You... II Késő éjszaka jövök haza munkából. Az autóbusz néhány utasának mindegyike fáradt. Legtöbbjük nyilvánvalóan azért fáradt, mert most megy mun­kába, vagy éppen egy tavernből jön haza, fárasztó és ernyesztő italokkal önmagában... én azért vagyok fáradt, mert egész éj­szaka dolgoztam és most a tavernbe igyekszem, hogy meg­vigasztaljam magam az éjszakai munkáért. Az egyik állomáson fiatal nő száll fel az autóbuszra, hatalmas hegedűtokkal kezében. Mi, töb­biek, tisztelettel figyeljük. Érezzük, hogy a lány több, mint mi vagyunk. Mi, többiek, éjszakai munkások, vagy valahol éjszakai adminiszt­rátorok vagyunk, aktatáskát, vagy a tipikus, fémből készült élelmiszer tartót hordozzuk ölünkben (George, a teába citromot is tettem). Ez a lány azonban hegedűtokot hord magával, ez a lány több, mint mi vagyunk: ez a fiatal nő művész. Talán zenekarban ját­szik (Miss Hanley, kérem, ezt a tételt ismételje meg, valamikép­pen nem volt elég lendület benne), talán önálló műsora van az egyik rádióállomáson és az üvegkalitkában ül, mielőtt műsorát megkezdik. (Miss Hanley, attention... 4... 3... 2... 1... 0...) Tétován és szégyenkezve szorítom magamhoz akta­táskámat... a fiatal nő hegedű­tokjának árnyékában kicsinek és jelentéktelennek érzem magam... fülembe hirtelen fel - csendül a beethoveni Pastoral Szimfónia gyorsütemű allegret­­tója és akkor a fiatal nő fel­nyitja a hegedű tokot és kiveszi belőle — a gitárt, a húrokat pengetni kezdi és lassú, lágy hangon énekli: — On the evergreen meadows you are always with me... És akkor hirtelen fel­szabadulok és fellélégzek... nem a Pastoral Szimfóniáról és nem Beethoven csodálatos szépségű hangversenyéről van szó, hanem arról, hogy az örökzöld réteken és a mezőkön mindig lesz velünk valaki, aki szeret bennünket és akit szeretünk... a dallam és a szöveg primitív... dehát ez vagyok én, ezzel tudok azonosulni én, a kicsi és jelen­téktelen ember a nagy tör­ténelmi korszakban, Két állomással később a fiatal nő visszateszi gitárját a hegedű­tokba és leszáll az autóbuszról. Szememet az autóbusz ablakán keresztül a kinti sötétségbe meresztem és az utcai neonfé­nyeknek motyogom: — On the evergreen meadows you are always with me... III Willie a barátom. Érdekes dolog ez, mert szinte semmiben sem értünk egyet. Willie negy­ven éves, egy nagyvállalat raktárában dolgozik és egyike azoknak, akik a szállításra kerülő csomagokat összeállítják. Munkájuknak hivatalos el­nevezése: order picker. (Willie, a 2354 árúból még két csomag kell.) Willie azonban nemcsak en­nyi. Willie ennél több: Willie baptista prédikátor és minden vasárnap a Toronto környéki kisvárosokban és falvakban prédikál, pénzt sohasem fogad el. Willie, húsz alsónadrág és ötven zokni becsomagolása között és amellett, vallásos és rendithetetlen istenhívő. Willie agresszív istenhívő és gyakran korhol: — Miért nem jön egyszer velem vasárnap? Hallgassa meg a prédikációmat! Maga hitetlen, pedig az Úristen mindenki felé kinyújtja a kezét. — Willie — mondom fárad­tan — én már annyi évtized óta hitetlen vagyok, hogy kétség­telen, az Úristen már régen leírt engem a nyilvántartási köny­vekből. Tegnap este Willie, teljesen el remény telenedve magatar­tásomon, így szólt: — Idehallgasson: ha magának igaza van és nincs Isten, semmi baj nincs. De ha maga téved és mégis van Isten, képzelje el, hogy milyen bajban lesz a halála után! — Ez igaz — ismertem el és arra gondoltam: évtizedek óta ez volt a legmeggyőzőbb érv, amelyet az istenhit mellett hal­lottam... és nem is tudom, hogy a jövőben nem fogok-e imádkozni, mivel alapvetően gyáva ember vagyok... IV — Gazda — mondta tegnap kiskutyám, Tiger — én azt hi­szem, hogy bizonyos dolgokat tisztázni kell kettőnk között. Én úgy látom, hogy a velem kap - csolatos bánásmód ebben a ház­tartásban tűrhetetlen. — ??? — Gazda, egy négy és félfon­tos kiskutyának több simo­­gatásra van szüksége, mint egy nagyobb kutyának. Te engem általában naponta 1 óra 42 per­cig simogatsz, persze ebbe nem számítjuk bele az időt, amikor az öledben alszom. A jövőben a napi simogatási időt legalább két és félórára kell emelni és fi­gyelmeztetlek, hogy ha az ajtóhoz megyek és ugatok, mert kint zaj van, az nem számít bele a simogatási időbe. Ebben megegyeztünk és ma reggel két óra 25 percig simogattam Tigert és azután el­vettem a kezemet. — Még öt perc — mondta kiskutyám és amikor a ki­alkudott öt perc letelt, békésen elaludt az ölemben. (Alvás köz­ben is simogattam, de ez már túlóra volt és erről Tiger, na­gyon óvatosan, nem szólt egy szót sem.) $ fin0 félárú kiárúsitás JANUÁRBAN A közeljövőben rengeteg árunk érkezik és ezért az .üzletben helyet kell teremteni. 50 százalékos engedménnyel árusítunk márkás régi FESTMÉNYEKET. Óriási gyűjtemény Herendi porcelán szobrok és vázákból. ZSOLNAI eozin vázákat, HUT­­CHENREUTHER porcelán szobrokat, antik bútorokat, réz és bronz tárgyakat, bronz szobrokat és lámpákat. KELETI SZŐNYEGEKET kézi szövésű különlegességeket (450 különböző méretű és csak jó minőségű). NE MULASSZA EL EZT AZ ALKALMAT tl)f ÍDorlb of Antiques! 9rt (©aller? 418 EGLINTON AVE. WEST 48S-045 1

Next

/
Thumbnails
Contents