Menora Egyenlőség, 1980. július-december (19. évfolyam, 814-837. szám)

1980-07-05 / 814. szám

6. oldal MENÓRA * 1980 július 5 Bállá Erzsébet Heinrich Gruber, a keres­kedelmi minisztérium taná­csosa, rövid esti sétája után kar­székét az ablak alá tolja és ki­néz, noha jól ismeri a háza előtt trónoló gesztenyefa dús ágait, mik tavasszal rózsaszínű virá­gokkal kedveskednek, télen pedig csupasz ágakkal jelzik az elmúlást. A mostani tavaszi virágzás különösen jóleső tüneménye Grubernek, szinte kiemeli méla­bújából, magányának szorító karmaiból. Mintha csak társat kapna e virágzással s a keser­nyés aromájú virágillattal. Dol­gozószobájának antik szép bútorait, különös rajzú perzsa­szőnyegeit, sőt még értékes képeit is, — mikre hajdan oly büszke volt — már észre sem veszi, megszokta őket, már sem­mit nem jelentenek számára. Pedig valaha nagy öröme volt e főúri berendezés, mit állomás­helyéről, Varsóból hozott el an­nak idején, mikor feladatai közé tartozott a zsidó vagyonok lajst-1 romozása és Németországba való szállítása. Már akkor csodálkozott azon, hogy milyen jó ízlése volt az előbbi tulaj­donosnak, ama Wolf nevű zsidó bankárnak, hogy még francia Monet-t és orosz Veres­­csagint is tudott szerezni, míg aztán családjával együtt Maj­­danekbe deportálták őket. Hogy e Wolf vagyonát ö magáévá tette, azt Heinrich Gruber tér-Rqdeway JNN (volt Seaway Towers Hotel) Szíves tudomá­sunkra hozza, hogy FEKETE LÁSZLÓ Catering Manager közismert szaktudásá­val örömmel áll rendelkezésükre Fekete Lászlót az ALAMO Res­taurant és a Yorkdale Nohsery Restaurant volt vezetőjét 17 éve mindenki jól ismeri. Specialistája a esküvők, Bar-Bat Mitzva rendezéseknek. VASÁRNAPI BRUNCH Bővebb felvilágo­sításért hívja: 763 - 4521 telefonszámot . w mészetesnek tartotta. De e dol­gokról már régóta lesiklik a tekintete, mert csupán élete, magánya az, mi szüntelenül foglalkoztatja. így leszögezi magában, hogy voltaképp senkije nincs Rokonai elhaltak, hivatali be­osztottjai nem számítanak. A fiatalok idegenek, távoliak, az idősebbek mogorvák, gyanak­vók, beszédük mintha gon­dolataikat takarná. A hajdani bajtársi sörözés is rég megszűnt s ő egyedül ül a Bierhalle-ban a piros kockás abrosszal terített kis asztala krigli söre mellett, s a lapokat olvassa. De amikor egy-egy háborús bűnös ügye vetődik fel, akkor egy halk öröm fogja el, amiért megúszta az egészet a Sturmbannführer adminisztrációs osztályán. Mi­lyen jó, hogy nem vett részt személyesen a kivégzésekben és mindössze csak lajstromozta a zsidó vagyonokat s továbbította Németországba. Igaz, hogy más feladatai is voltak, így többek között a le­ányiskolák növendékeinek jegyzékét is ő lajstromozta, akiket a harctér mögé vittek a német katonák számára. Igen. Ez az emlék határozottan kelle­metlen s jó lenne leradírozni az emlékezet faláról a zokogó, sikoltozó leányfejeket az el­suhanó vonat ablakaiban. De az ő kezéhez mégsem tapadt vér, személyesen nem vett részt az akciókban, noha lelkes híve volt a Führemek és egy. vaskereszt tulajdonosának nevezheti magát. A varsói gettó lázadá­sát és felgyújtását is mind­össze ablakából szemlélte. Tehát úgyszólván ártatlannak érezheti magát, amit megerősít az a tény, hogy a vizsgáló bizottság felmentette bizonyítékok híján. Sót, később magas állást kapott, tanácsosi rangra emelkedett és a lengyel vonatkozások szakértőjévé, mi­után tökéletesen beszéli a lengyel nyelvet. A virágzó gesztenyefa ágról lesiklik a tekintete s odatéved íróasztala fölé, hol ezüst keret­ben függ fiának, Paul-nak szép nagy képe uniformisban, ki­tüntetéssel a mellén. Gruber sóhajt, mert Paul hősi halált halt az orosz frontoa És meg­halt felesége is, Leopoldine, aki pedig erősebb volt mint ó, aki büszkén viselte a gyászt mond­ván: vigasztalódj Heinrich, a mi fiúnk a Führerért halt hősi halált. De mindez a múlté s ő egyedül ül a tavaszi alkonyai­ban és lefeküdni készül. — Klubnapok: Kedden, csütörtökön és vasárnap 2-7-ig Holnap nehéz napom lesz, kereskedelmi bizottság érkezik Varsóból, árucsere ügyben — Egy pillantással búcsúzik Paul fényképétől s most úgy rémlik, mintha mozdulna a kép, vagyis nem a kép, hanem Paul szemén a jólismert tick, az örökké visszatérő kis ideges rángás s vele jobb szeme sarkában a kis szemölcs, mely oly jellegzetessé tette Paul fiatal szép arcát. Gruber már ágyban volt s most újra azon a kis fur­csaságon meditál, hogy ezt a tick-et a vele mozduló szemölc­csel az ő apjától örökölte Paul, akinek szintén ez volt arc-jelleg­­zetessége. — Öröklődés — je­gyezte meg egyszer egy ezred­­orvos baratja, Gruber érdek­lődésére. E tűnődéssel lassan el­aludt Heinrich Gruber. Másnap reggel fürdés, borot­válkozás s a gesztenyefa ágról érkező madárcsicsergés új lendületre serkentette. Új erőt érzett magában, ahogy végig­lépett a hivatali folyosón, szobákon s gyenge mosollyal vi­szonozta az ott ülők színlelt alázatú köszönését. Mikor dol­gozószobájának ajtaja becsukó­dott, titkára lépett be: jelentem tanácsos úrnak, hogy a varsói bizottság fél tizenkettőre jelen­tette be magát. Meghajolt, távozott. Gruber megnézte kar­óráját. Háromnegyed tíz, mond­ta önmagának, íróasztalához ült, elővette fiókjából az áru­forgalmi jegyzéket, de rögtön félretolta. A Varsóra való em­lékezés szorongással töltötte el, mintha nehéz, emésztetlen étel ülne gyomrában s nyomná szívét. Eltűnődött. Varsó... Igen, Varsó az oka, nem vitás, noha hivatalosan nem vádolható semmivel. De hirtelen egy vil­lámcsapás szaladt át egész való­ján; egy eltemetett emlék, mit soha nem engedett felszínre. És most elemi erővel villámlott fel előtte. Node hát az régen volt, — vigasztalta magát — még Varsó megszállása után, mikor a bajtársakkal mulatoztak, ittak és rekedtre énekelték magukat. A fiatal Schultz főhadnagy volt az oka, aki kiadta a jelszót: Uraim, ide a zsidó szukákkal! Amit harsány éljenzés fogadott s félóra sem telt bele, mikor a tisztiszolgák már vonszolták be a fiatal lányokat. Ő maga is választott egyet és tisztiszol­gájával szobájába vonszolta a védekező, zokogó lányt. — Hogy hívnak? Hány éves vagy? kérdezte a reszkető lányt, aki térdreesett előtte s úgy zokogta: Rachelnek hívnak, tizenöt éves vagyok, kérem szépen én ortodox családból va­gyok, nálunk az ilyesmi lehetet­len, kérem, könyörgöm, en­gedjen el, könyörüljön rajtam... Nehezen birkóztak, a lány erős volt, ó megdühödött s mikor ki akart siklani kezei közül, akkor felkapta a boros­üveget az asztalról és fejbeverte a lányt, aki elájult. S akkor már nem tudott védekezni... Még csak arra emlékezik ho­mályosan, hogy tisztiszolgája cipelte ki a vérző lányt, mert nyomban utána heverőjére dobta magát és másnap délig aludt. Aztán eltemette magában ezt a dolgot s ha nagynéha fel­villant benne, akkor vállat vont s azt morogta maga elé, hogy férfidolog, epizód... Ez a varsói emlék most olyan erővel ütötte meg, hogy felállt, fel s alá járkált szobájában és nagyon ideges volt. — Ördög vigye el ezeket a varsói emlékeket az egész Varsóval együtt — morogta maga elé. Megnézte óráját, türelmetlen volt. Az ajtóban a titkár s jelen­tette: a varsói küldöttség meg­érkezett. Heinrich Gruber ki­egyenesedett, felvette hivatali tartását. Az ajtó kinyílt és három úr lépett be. Meghajol­tak, bemutatkoztak. Vlavko, Ljubovits, Stanislaw. Gruber helyet mutatott a fotelekre, mik a fényes kerek asztal körül áll­tak a nagy ablak előtt. Ő maga is helyet foglalt és várakozva nézett a jövevények felé. Az ajtó ismét kinyílt és egy feszes tartású titkárnő lépett be nesz­telenül, tálcával, csészékkel, kávélombikkal. Elhelyezte a csészéket, kávét töltött, hangtalanul kiment. — A tárgyanyag elég nagy — kezdte Gruber — s így azt hiszem, hogy az uraknak jó néhány napját fogja igénybe venni. De holnap estére már páholy áll az urak ren­delkezésére az Operában. A Tannhauser megy. Az urak bólintottak s egyik, Ljubovits úr, kinyitotta akta­táskáját s asztalra helyezett egy köteg iratot. — Ha megengedi tanácsos úr, felolvasom a ter­vezetet — s már bele is kezdett az olvasásba monoton, szürke hangon. Gruber hátradőlt foteljében s most szemügyre vette őket. Az olvasó Ljubovits középkorú férfi volt, haja szálanként volt feje búbján keresztbe rakva, nyilván kopaszságát enyhítendő. Ö maga pedig ugyanoly szürke, unalmas jelenségnek tűnt, mint az olvasása. Vlavko úr idősebb­nek látszott a simára fésült fehér hajával, csontkerestes szemüvegével. A felolvasást fi­gyelemmel és bólogatással kí­sérte. Gruber pedig unatkozott. Ekkor pillantotta meg Stanislawot. Mintha mellbelök­­ték volna, úgy meredt rá, mert villámerővel elevenedett meg benne a fia. Mintha a fiát pil­lantotta volna meg a hullámos szőke hajával, sötétkék szemével. Stanislaw nem vette észre a megrendülést, mert tekintete az ablakon túli világ­ban keresett valami fix pontot Aztán hirtelen megrebbent, az olvasó felé fordult s ekkor Gruber majdnem felkiáltott ijedelmében, mert Stanislaw jobb szeme sarkában megmoz­dult a szemölcs s mintha rán­gatóznék, félarcának tick-jével együtt. Gruber előtt elsötétült a szoba, az asztal, az olvasó, a világ. Úgy rémlett neki, hogy kísérletet lát, hogy ő elsüllyedt valami mélységbe s kiemelkedni képtelen. Nehéz szív-veréssel hallgatta még az olvasót, még felelt is valami kérdésére, de MEGNYÍLT CONTINENTAL II. ÉTTEREM 456 Bloor St W. alatt. Szemben a régi Continentállal A Continental eredeti és mindenki által elismert, ízletes, magyaros ételkülönlegessógekkel, naponta friss házikészítményű rétessel és teljes italmérési engedéllyel várja kedves magyar vendégeit a Cseszkó család tech* Irodagépek Háztartási gépek specialistája! Mosógép Száritógép Porszívó Varrógép írógép Frigider és mindennemű kisgépek javítását vállalom: stiasnyi JÁNOS 638-0276 Ha minőséget, igazi magyaros ízű hentesárut akar vásárolni, keresse fel Tüske Meat Delicatessen-t TULAJDONOS: KOCSIS SÁNDOR Toronto egyik legforgalmasabb hentesüzlete Parkolás az üzlet mögött | 566 Bloor St. W. 533-3453 bloor cycle t ** EST 1934 SPORTS LTD. Kanada legnagyobb Kerékpár Specialistája 1169 BLOOR ST WEST, TORONTO. ONTARIO'' (416) 536-9718 (416) 536-1523 nem tudott tovább helyén maradni. — Bocsássanak meg az urak — kezdte remegő hangon, — de úgy vélem helyesebb, ha holnap egy korábbi időpontban kezdjük meg a tárgyalást. De kérnem kell Stanislaw urat, szíveskedjék felkeresni engem délután hat felé lakásomon, Turm-Strasse négy, hogy átad­hassam részletes magánvélemé­nyemet. Grúber felállt, a három úr szintén, az iratok visszakerültek az aktatáskába. Meghajoltak, távoztak. Gruber pedig csak­nem félájultan hanyatlott vissza a fotelbe. Nehéz szív-veréssel, már kora délután karszékében ült Gruber. Könnyű szédülést érzett s most úgy tűnt neki, mintha antik bútorai kissé inognának, ugyanúgy a képek is a falon. Felesége arcképén mintha torz mosoly ülne, úgy látta, hogy Paul tekintete most öly éles mint a kés s mellén a kitüntetés mintha megfakult volna. Ő maga mozdulatlanul ült s nem tudta, hogy mindez álom-e vagy valóság? Mintha halk sikoly is hasítaná a csendet. Fi­gyelte, de egy sejtelem tudatta vele, hogy e sikoly csak lel­kének hangja. Számolta a nehéz falióra mélabús ütését s úgy érezte, hogy csak teste van jelen, ő maga azonban ismeret­len messzeségben vándorol valahol, de visszatalálni nem tud önmagához. Öreg* gazd­asszonya bedugta fejét az ajtón s jelentette, hogy egy úr keresi a tanácsos urat. Nehezen tápászkodott fel he­lyéről. Az ajtóban megjelent a szép magas Stanislaw és meg­hajolt. 0 úgy nyújtotta kezét mint a szélütöttek s némán mutatott helyet fotelje mellett. — Kávét? Italt? kérdezte reked­ten, mit a fiatalember udvarias mozdulattal elutasított. — Mielőtt rátérnénk ügy­körünkre, — kezdte Gruber rekedt izgalommal, — engedje megkérdeznem öntől, hogy járt­­e már Németországban s van­­nak-e itt rokonai? — Nem jártam soha és rokonaim egyáltalán nincsenek — Hogy-hogy nincsenek? Édesapja? — Nekem nincs édesapám — felelte Stanislaw. — Talán meghalt? — Úgy, hogy egyáltalán nem volt édesapám. — És édesanyja? — kérdezte Gruber reszketeg hangon. — Édesanyámat nem is­Gyakorlott kozmetikus házhoz megy. Arc­kezelés — szem­­pillafestés — lábgyantázás stb.... Hívja telefonon Elisabethet 663-9929 mertem, a varsói árvaház kapujába kitett csecsemő voltam. Gruber hátradőlt, nagyot nyelt, mert Stanislaw arcán megjelent a jólismert tick s vele mozdult a szemölcs. Gruber a falra mutatott némán. — A fiam, Paul, aki hősi halált halt — és merőn nézte a fiatalem­bert. — Igen —»mondta Stanislaw és ő is megnézte a képet. — És nem is kereste ön a szüleit. Édesanyját? — Nem lehetett keresni öt. Hiszen tudja tanácsos úr, mi minden történt Varsóban s egyebütt. Őt is elvitték a gettóból Auschwitzba, de mi­előtt elvitték, ódaadta ékszereit a lengyel őrnek, hogy vigye ki a gyermekét és tegye le az ár­vaház kapujába. — És honnan tudja ön mind­ezt? * — Egy asszony visszajött a deportálásból s elmondta, hogy anyámmal volt együtt egy barakban. Elmondta, hogy agyondolgoztatták, éheztették és verték is a Blockovák, mert még rongyaiban, kopaszra nyír­va is szép volt. Sírva könyörgött nekem s mindenkinek, hogy aki megmarad, aki ezt túléli, az keresse meg az ő kisfiát az árva­házban és mondja meg neki, hogy utolsó gondolata is az ó kisfia volt. Mert persze végül gázba vitték. — És honnan volt neki az a kisfia? Ez az asszony azt is el­mesélte, mert anyám elmondta neki. Hogy Varsó megszállása után a német tisztek nagy mulatságot rendeztek. Ittak, mulattak, énekeltek. A tiszti­szolgák pedig odacipeltek a zsidó házakból hat fiatal lányt. És hiába sírt, könyörgött az anyám a tisztnek, hiába sikol­tozott, hogy ő még iskoláslány, hogy csak tizenöt éves, hogy őt Rachelnek hívják és ortodox családból való, ahol ilyen dolog lehetetlen, hogy ő ártatlan. Térdreesett a tiszt előtt s ügy könyörgött a becsületéért, az életéért. De a tiszt csak nevetett. És birkóztak és akkor fejbe verte őt valamivel. Utána már csak arra emlékezett, hogy az utcán szedték össze és vitték be a gettóba. — De a gyermekét megmen­tette. Hát ez a megmentett gyer­mek én vagyok. És az az asszony, aki visszajött, meg­keresett az árvaházban, magához vett, dolgozott értem és felnevelt. De úgy látom, mintha tanácsos urat túlságosan megviselné e történet, hiszen csaknem fekszik a fotelben. Ne kéijek pohár vizet önnek? — Nem — hörögte Gruber, s hangja mintha mély bányából érkezett volna. Hallgattak. A mély hallgatásba a falióra kongatta bele mélabús ütését. — Most már csak azt kér­dezem öntől, aki Stanislaw úrnak nevezi magát, hogy ha találkoznék a valóban lelketlen apával, aki jóvá szerciné tenni mindazt, amit elkövetett, aki boldogan fogadná önt gyer­mekének, hiszen valóban az ő gyermeke, aki fia lenne fia helyett, aki meghalt, kinek öreg napjai egyetlen öröme és boldogsága lenne, akkor meg tudna bocsájtani ennek az apának és elfogadná-e az ő apai szeretetét, nevét, vagyonát, hozzátartozását? — Soha! — kiáltott a fiatal­ember, ércharang-kondulás erejével. — Soha — ismételte. — Még akkör-sem, ha e* az apa nem tartozott a háborús bűnösök közé, akit igazoltak, aki csak adminisztrációs munkát végzett Varsóban s egyebütt, akinek kezéhez nem tapadt vér? — Az adminisztrációs tisz­tekről is dossziénk van és pon­tosan tudjuk, miféle dolgokat adminisztráltak össze ugyanoly ridegen s lelketlenül, mint álta­lában a németek. Én nem kívánok ehhez az apához tar­tozni, nem kell sem szeretete, sem vagypna, sem hozzá­tartozása. Én ahhoz a beteg asszonyhoz tartozom, aki jó volt anyámhoz abban az ember­telenségben, aki megkeresett engem, aki felnevelt lelke min­den melegével. — Én — folytatta Stanislaw — ehhez az asszonyhoz tar­tozom és az anyám emlékéhez, aki tizenöt éves volt, aki ár­tatlan volt, akit agyonvertek, akit Rachelnek hívtak. Hozzá tartozom, amíg élek. A szoba már egészen besö­tétedett. Heinrich Gruber szinte aléltan feküdt foteljében. Az óra mélabúsan verte el a tizet, Stanislaw felállt, biccentett és köszönés nélkül lépett ki az ajtón. • • • • • KÖLTÖZTETÉST • • • 0 és minden más £ • szállítást garanciával, • • • • • legolcsóbban • vállal a • | SZABÓ j : mover : • 223-2392 5 • • 'uoan 'REÁL ESTATE LTD. Condominiumok - családi és üzletházak vétele és eladása Hívja bizalommal Gulyás Mihályt Iroda: 961-4156 Lakás: 787-7475 S3 yPERT REPAIRS BY CANADA'. ...LARGEST „ i UOOAOE SHOP LTD.feit javításokat szakszerűen KÉSZÍTÜNK 212 QUEEN STREET’ W. (University Ave-tél mgatra) o\ tr> oo r-I Tf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents