Menora Egyenlőség, 1980. július-december (19. évfolyam, 814-837. szám)

1980-07-26 / 817. szám

Válasz olvasói levelekre A MENEKÜLTEK TORTÚRÁJA ÉS A PLO LÉGGÖMBJE G.L. olvasónk (dme az olvas­hatatlan postabélyegző folytán ismeretlen) ezt írja levelében: „...Figyelemmel tanul­mányoztam a világ különböző részeiben szenvedő menekül­tekről közölt cikksorozatát a í Menórában. Harminc évvel ezelőtt én is menekült voltam, s bár a helyzet akkoriban sem volt rózsás, a ma menekült­jeinek sorsa összehasonlít­hatatlan a miénkkel. Minden arra mutat, hogy a ma mene­kültjei kétségbeejtő és remény­telen helyzetben vannak. Hol van az Egyesült Nemzetek és a nagyhatalmak lelkiismerete? Hogy engedheti meg a jóléttől elhízott demokráciák polgár­sága, önmagámtól sem eltekint­ve, a menekültek szenvedését, sok esetben pusztulását? Olvasónk kérdését tényekkel lehet megválaszolni. Jóllehet az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének alapokmányában fellelhető a „menekült” krité­riuma és definíciója, a politikai felfogásból és meggyőződésből származó menekülésre való ösz­tönzés, valamint a menekültek gondozása, más országokban ' való letelepítése és alapvető jogaik biztosítása, mint minden más területen, itt is más az elmélet és más a gyakorlat. Az ENSz politikai fórum (gaz­dasági, kulturális, népjóléti, egészségügyi, stb., tevékenysége az, utóbbi években minimálisra csökkent, s még ezt a mini­mumot is „politikai meg­gondolások” irányítják),’ melynek befolyásolásában a kommunista és társutas blokknak döntő szerepe van. Márpedig a kommunizmus és annak „atyja”, a Szovjetunió — kiváltképpen a magyar és cseh­szlovák forradalmak óta — törvénytelennek tekinti a politikai felfogásból és meg­győződésből származó menekülést, mivel a mene­kültek diktatúrákból mentik a bőrüket szabad országokba és nem megfordítva. Ami azt jelenti, hogy az ENSz ülés­szakain' egyre kevesebb szim­pátia nyilvánul meg a mene­kültek számára, függetlenül attól, hogy a világ melyik ré­szében és milyen körülmények között kerül sor a menekülésre. Az ENSz fennhatósága alatt tevékenykedő Menekültügyi Főbiztosságnak ma harminc százalékkal kevesebb pénz áll rendelkezésére, mint húsz évvel ezelőtt, annak ellenére, hogy ma két millióval több mene­kültet kell — vagy kellene — gondoznia. (Nem beszélve az inflációról, amely legalább további huszonöt százalékkal csökkenti a pénzállományt. A szubvenció összegének kilenc­ven százaléka a nyugati blokk országaitól származik, a fenn­maradó tíz százalékon afrikai — Nigéria, Kenya, Tunézia és Marokkó — s ázsiai — Thailand, Burma, Malézia, Indonézia és a Fülöp Szigetek — országok osztoznak. (A kom­munista országok közül egyedül Románia és — 1976 óta — Ju­goszlávia járul hozzá a költ­ségekhez, de ez a hozzájárulás a legtöbb esetben bizonyos kikö­tésekkel jár. Értsd: nem minden menekült „szalonképes”. így például a két ország bele­egyezett a vietnami és kambod­zsai menekültek gondozásához, de fenntartásokkal élt a kubai, chilei és afganisztáni menekültek gondozását illetően.) A menekülteket hagyo­mányosan befogadó és letelepítő nyugati országok ilyen irányú lelkesedése alaposan lecsökkent az utolsó évtizedben. A legáltalánosabb kifogás a gazdasági élet munka­piac és termelési kapacitás pangása, az infláció és az energiahiány. Kanada, az Egyesült Államok, Anglia, Ausztrália, Franciaország, Brazília, New Zealand és más, hagyományosan befogadó or­szágok megszigorították beván­dorlási törvényeiket, s még a humanitárius meggondolásokon alapuló letelepedési engedé­lyeket is vaskézzel szabályozták. Áz ún. „átmeneti táborokban” — Pakisztán, Thailand, Honé Kong, Malézia, stb. — sínylődő afganisztáni, vietnami, laoszi és kambodzsai menekültek túl­nyomó többségének a jelen körülmények között a leg­halványabb reményük sincs nyugati országokban való letele­pedésre. Forrongó világunk bizonytalansága mind a Menekültügyi Főbiztosság, mind a menekültek segítését és letelepítését advokáló magán­­szervezetek tervezését és min­dennapi tevékenységét lehetet­lenné teszi. Több mint hetven ország van manapság érdekelve a menekültek problémáiban: országok, melyeket a mene­kültek — biztonságuk érdekében — elhagynak és országok, melyek átmenetileg vagy — egyre szórványosabban — véglegesen menekülteket befogadnak. Ez a szám is azon­ban naponként változhat; további ötven olyan országot sorolhatnék fel Európában, Afrikában és Ázsiában, ahol akármelyik pillanatban forra­dalom, puccs vagy polgár­coUL0.Y^ki n/M-Ué Recommi SAVE! per person double occup| 2 SUPERLATIVE MEALS DAILY • FREE LUNCHEON SNACK MLAM BEACH TELEPHONE 305-866-8831 Constant Rabbinical Supervision Machgiach on Premises FINEST KOSHER CUISINE . CALL N.Y.OFF: 757-8536 On the Ocean at 67th Street Miami Beach. Florida 33141 if it is sterling you know its the finest CALL or WRITE, FOR INFORMATION háború következtében emberek menekülésre kényszerülhetnek, vagy ahová menekülnek. Ez a szám azonban nem foglal magában olyan külső invá­ziókat, mint a szovjet akciók Afganisztánban, Angolában, Ethiópiában, stb. A világ nincs felkészülve — mint ahogy sohasem volt — a menekülések okozta problémák megoldására. S a levélben em­lített lelkiismeret? Arthur Miller szavaival élve a „politika nem ismer lelkiismereti gátlásokat”. Kiváltképpen egy olyan világ­­szervezetben, ahol a Szovjet­unió vette át az edző és a manager szerepét. M.M. olvasónk (Montreal), sok más olvasónkhoz hasonlóan torkig van a középkeleti hely­zettel. „Gusztustalan”, — írja — „hogy a PLO, amely nem más, mint terroristák és tömeg­­mészárlók vérszomjas maffiája, mind nagyobb nemzetközi szimpátiában és elismerésben I részesül. Mindenki a PLO és a palesztin államiság fontosságát prédikálja, de csak meg­döbbentően kevesek Izrael létét és biztonságát”. Immáron húsz éve, hogy rendszeresen tanulmányozom a Közép-Kelet történelmét, föld­rajzát, politikai és gazdasági helyzetét. 1948 és 1958 között számos alkalommal utaztam Kairó és Jaffa, Bagdad és Beirut, Dzsidda és Jeruzsálem között. Mégis, ahányszor „szak­értői” véleményért fordulnak hozzám, szinte tehetetlennek érzem magam: a térség össze­függő problémái olyan komp­­' lexumot képeznek, melynek senki sem lehet szakértője. De a PLO-val kapcsolatban nincs tehetetlenségi érzésem. 1963-ban egy hosszabb cikk­sorozatot írtam a Montreálban megjelent és azóta megszűnt „Magyar Hírlap” hasábjain, amikor a PLO és a terrorista mozgalom gyerekcipőben járt, s amikor egyes nagyhatalmak a palesztin „felszabadító” mozga­lommal való megegyezést sürgették: „Terroristákkal nem lehet egyezményeket kötni, azokat egyenrangú tárgyaló­félnek elismerni, vagy számukra bármilyen státuszt biztosítani, miután e terroristák senki mást, csupán önmagukat képviselik”. Azóta a világ abba a hibába esett, hogy pontosan azt folyósítja a PLO számlájára, aminek elkerülésére figyel­meztettük: státuszt biztosítani, tárgyalófélnek tekinteni és Izraelt rávenni, hogy törvé­nyeken kívülálló tömeggyilko­sokkal kössön öngyilkosságnak is beillő egyezményeket. A világ számos országa hajlandó lenne tárgyalni a PLO- val a palesztin kérdés egyoldalú megoldásában, holott a PLO — mint akármilyen más terrorista szervezet — csupán egy nagyra­­fújt léggömb, amely mandátum nélküli, közönséges bűntényeket használó és alig néhányezer gyilkosságra kiképzett fanatikus tag klubja, s amely minden komolyabb szorításra kipukkad. A palesztineknek a PLO-n kívül nincs más szervezetük (ha lenne, azokat maga a PLO szá­molná fel), így aztán Yasszer Arafát bűnszövetkezete az egyetlen „reprezentáns”, holott „tagjainak” zöme líbiai, iraki, szíriai, algériai, libanoni és más nem-palesztin terrorista, vagy ahogy magukat szeretik nevezni: „szabadságharcos”. A kegyben való részesítés elsősorban félelmen alapul. Félelem a terrorista tevékenység kiterjesztésétől, az olajmezők felrobbantásától vagy egy újabb erőszakolt olajembargótól, repülőgépek és ártatlan em­berek elrablásától, diplomáciai képviseletek megtámadásától, bombák robbanásától, stb., stb. Persze, mint sok minden más, még ez a félelem is kétféle mértékkel mér: az Izraelben vagy izráeli személyek ellen elkövetett terrorista bűntények egyre kevesebb bírálatot von­zanak, mert ugyebár ezek a szegény terroristák szabadságuk és függetlenségük kivívása érde­kében „rosszalkodnak”. Továbbmenve, egyre többen dőlnek be a PLO ún. „diplo­máciai” erőfeszítéseinek és a kártyavárhoz hasonlatos palesz­­tin állam után állítólag megvalósulásra kerülő ígére­teknek. Arafát és vezérkara egy olyan mézesmadzagot húzgál a hiszékenyek orra alatt, amely szerint — s itt hadd idézzem Arafát hires mondását — „az arabok és zsidók, a moha­medánok, zsidók és keresz­tények békés együttélése”. Lehet, hogy már teljesen elfelej­tettük a PLO Gamal Abd el Nasszertól átvett „alkot­mányának” legfontosabb mottóját: „Nem lesz addig béke, míg az utolsó zsidót is a tengerbe nem fojtottuk”. Nem lehet nem egyetérteni M.M. olvasónk megállapítá­sával, amely szerint eltűnőben van azoknak a száma, akik szív­ügyüknek tekintik Izrael állam léthez és biztonsághoz való jogát. Az európai államok már odáig mentek, hogy — Izrael megkérdezése nélkül — a PLO szájíze szerinti megoldásokat javasoltak, s csak hajszálon múlt, hogy nem ismerték el hivatalosan a terrorszervezetet. Mint korábban említettük, a félelmen alapuló meghunyász­­kodás a legtöbb esetben nem ismer határokat. Egy olyan világban, ahol a terrorizmus mumusa és egy esetleges olajhiány többet számít, mint hárommillió izráeli polgár élete, már semmin sem lepődhetünk meg. Losonczy László 1978 decemberében egyet­len napon összesen 44 mil­lió amerikai dollárt kellett volna kifizetnie a Svájci Hitelintézetnek és a Svájci Népbanknak zürichi köz­pontjában, valamint a Svájci Hitelintézet lausan­­ne-i fiókjánál. A három fizetési megbízás a New York-i Fiirsrt National City Banktól érkeziett telexen aiz előírásoknak megfelelő kádikulecsal. Eleinte úgy tűnt, hogy minden rend­ben van. Az átvevők azon­ban már nem vihették el a pénzt: a bankoknak le­adott jelzés és a rendőr­ség megjelenése megaka­dályozta a világ egyik leg­nagyobb szélhámosságát, amely ebben a szektorban valaha is történt. Egy európai és amerikai szél­hámosokból álló csoport játszott egymás kezére, hogy megszerezzék ezt az összeget. Május 22-én a Ingánál esküdtbíráság elé kerültek n terv szerzői, akik körül­belül fél éve Tessinben vannak vizsgálati fogság­ban, A svájci szövetségi törvénykönyv 18. cikkelye alapján csalási kísérlet miatt vonják őket felelős­ségre, még ha anyagi kár nem is történt. Az ügy értelmi szerzője a 34 éves argentínai Dániel Marce­­lino Arnoldt. aki először autóversenyző, majd ke­reskedő volt, elegáns szél­hámos, akit a bűncselek­mény tervére saját állítá­sa szerint a kaüand\j^y készítetett, valamint az 54 éves, kubai jogászcsolád­­ból származó Alfonso Ar­­turo Gonzales, aki az Egye­sült Államokba menekült, New Yorkban mindent élői­ről kellett kezdenie és te­hetsége lehetővé tette szá­mára, hogy a City Bank alkalmazottja legyen, ahol a komputerizált. kódrész­legben (International Test­­work Department) dolgo­zott. Négy további vádlott, Kódolt csalás mind a négy olasz, külön­féle ökokra hivatkozva tá­vol maradt a tárgyalásról. Ellenük távollétükben hoz­nak ítéletet. A szervezet néhány tagja még min­dig szökésben van. Az úgynevezett európai cso­port négy tagját az elmúlt év őszén szántén Luganó­­ban már börtönbüntetésre ítélték. Ezúttal a szei’vezet tel­jes méretét és a terv egyes fázisaiban való részvételt igyekeznek tisztáiml, fő­ként Gonzales és Arnoldt vonatkozásában. A tettes­társak útján 1978. decem­ber 7-én és 8-án a szoká­sos kérelmet Intézték az illetékes New York-i City Bank szolgálathoz egy te­lexkód közlésére, de az aláírás hamis volt, és egy olyan telefonszámot adtak meg, amely nem a bank valamelyik irodájának, ha­nem pusztán egy telefon­­fülkének a száma volt. Ezen a ponton nyilván­­valóan csődöt mondott a kódszolgálat szigorú ellen­őrző rendszere. Gonzales, az osztály egyik bizalmi tisztviselője minden nehéz­ség nélkül lehívhatta a komputerből a bárom sváj­ci bank számkombináció­ját. A telefonfülke szá­mán keresztül ezt közölte társaival. A munka többi részét Arnoldt végezte: az állítólag teljesen helyes számokkal ellátott megbí­zatásokat a kódkulcsokkal együtt telexen megküldte Zürichbe és Lausainne-ba a három bainkinitézmény címére, mégpedig az One World Trade Center táv­íróján keresztül, ahol. an­nak a cégnek az irodája' volt, amely Amoldtot fog­lalkoztatta. Ezután további cinkos­társak készítették elő a te­repet Svájcban. Nehézsé­gek elsősorban azoknak a bánkintézményeknek a ki­választásában adódtak, amelyek a tranzakcióban szóba jöhettek. A svájci kapcsolat tagja volt a dön­tő fázisban Jean-Pierre Bomatter, zürichi pénzügyi szákember is, aki maigára vállalta, hogy a hitelinté­zetet és a népbankot tá­jékoztatja a küszöbön álló inkasszókról, és elhárítja azt a lehetőséget, hogy visszakérdezzék a City Bankot. Bomatter két hét­tel azután, hogy az akció kudarcot vallott, öngyil­kosságot követett el. A banda azon tagjai, akik Zürichbe érkeztek, hogy a kijelölt napon, fel­vegyék a pénzt, egyszer csak észrevették, hogy a rendőrség megelőzte őket. Nagy irés2Üket azonban nem Ismerték fel, és azok hanyatt-homlok elhagyták Zürichet. Amoldtot 1979 májusában tartóztatták le Paraguay bán, Gonzalest valamivel később Nyugat- Németonszágban. A bírósági tárgyalásokon a vádlottak újfent azt állí­tották, hogy a csalásnak sohasem lett volna kilátása sikerre, ha mind New Yorkban, mind Svájcban nem vontak volna be ma­gas rangú banktisztviselő­ket a zsákmány egy ré­szének ígéretével, de ez az elmélet már az első per idején teljesen tarthatat­­nak bizonyult. MAGYARORSZÁGI UTAZÁSOK Központi Irodája a HUNGÁRIA Alacsony árak, szakszerű ügyintézés A világ legjobb légitársaságainak gépeivel utazhat, kívánságának megfelelő tartózkodási időre: KLM * PAN AM * SWISSAIR * SAS APEX 7-90 „,Pig $498.00 Szeptember 15-ig $625.00 Rokonkihozatal - APEX $599.00 Október 1-től $486.00 NEM KÖTÖTT JEGYEK BUDAPESTRE vágj BUDAPESTRŐL 14-120 napig $570.00, Szeptember 15-ig $699.00. Egyirányú (one way) jegyek bármely irányban $321.00, Szeptember 15-ig $355.00. EGYÉNI UTAZÁSOK BEL és KÜLFÖLDRE EGESZ ÉVEN ÁT. Jegyek Californiába minden kötöttség nélkül $258 00 AUTÓBÉRLÉS - MOTELFOGLALS - GYÓGYFÜRDŐI BEUTALÓK - VÍZUMOK beszerzáse. Kérje legújabb IKKA - TUZEX - COMTURIST árjegyzékünket HUNGÁRIA TRAVEL BUREAU 1603 Second Aveaue, New York, N.Y. 10028 Tel.: (212) 249-9363 249-9342 CSÁRDA HUNGARIAN RESTAURANT 1477 SecoBd Ave.(77 utca sanfc) Tulajdonos: ELISABETH a volt TIK-TAK étterem konyhafőnöke Nyitva: naponta este 11-ig, vasárnap este 10-ig Töltött csirke, fokhagymás natúr szelet, resztéit borjumáj,stb.. ASZTALFOGLALÁS: 472-2892 NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE LEGNAGYOBB MAGYAR HENTESÁRU ÜZLETE YORKVILLE PACKING MOUSE Co. 1560 Sccond Ave. (81 utca sarok) IN KW YORK lel: (212)628-5147 Hatalmas árúbőséggel előzékeny kiszolgálással várja a jó falatokat szerető vásárlóközönséget. MOLNÁR m m AOENCY 303 East 80th St. N.Y.N.Y. 10021 Tel:535-3681 Charter APEX Izraelbe 679.00-tól /'Budapestre 625.00-től < Budapestről 559.-től ' Bécsbe 625.00-től Nyitott jegy Budapestre és Budapestről $599,­Jelentkezzen a nyári PAN AM, KLM és SWISSAIR speciális APEX utazásokra Az utazás bizalom kérdésé; IKKA TUZEX COUM­­TOUR1ST küldés. Az összes bel- és külföldi légitársaságok hivatalos képviselője. ROKONK1HOZATAL A LEGOLCSÓBB ÁRON! Barbara Bollok Red JFülip) RESTAURANT New York egyetlen magyar vendéglője, magyar kézifaragású bútorokkal és népművészeti kézimunkával, elsőrendű konyhája bel- és külföldi italkülönlegességei, kitűnő cigány-zenekara felejthetetlen estét biztosít. Magánpartykra 50 személyig megnyílt borpincéje népművészeti látványosság. 439 East 75th Street Rezerválás: New York City (212) 734-4893 (York és First Avenue között) Hétfőn, kedden zárva Nyitva 6-tól, hét végén 5-tól 1980 julius 26 * MENÖRA

Next

/
Thumbnails
Contents