Menora Egyenlőség, 1980. július-december (19. évfolyam, 814-837. szám)
1980-09-06 / Supplement
19&Q szeptember 6. * ROS HASANA — TORONTO 12 “Istennek nevét hiába...” Folytatás az elAzA oldalról szállitő két nagy teherautóia állt. A pékműhelvből és a másik üzletből egymásután hordták ki a bútorokat, ágyakat, kredenceket, asztalokat és székeket s berakták az egyik teherkocsiba. Inbichler, az állomásfőnök minden darabot figyelmesen szemügyre vett, mint egy lelkiismeretes vámvizsgáló s a széműzöttek egy haVnutartót vagy egy gyufaskatulyát sem vihettek el engedélye nélkül. A legkevésbbé sem feszélyezte magát, félretett minden dajjjRrfT ard megtetszett neki. —■ „nemzeti tulajdon", monnoÜo melléje a rablást szentesítő vartadaét A barnaingesek gúlábarakták feg véreikét és cigarettázva járkáltak a> téren. Schock Péter és vezérkara a fogadóban ütötte fel tanyá-. Ját, ahol Schock Péter elnököd a többórás díszebéden, szolgai Ugybuzgósággal megjelent parr. !'<rfi notabilitások között. Szél nem rezdült és különös, tejes köd ereszkedett a községre. A kiüldözötték csoportja most már felnövekedett, har-. mincnál is többen voltak. Félix atya szinte elcsodálkozott, hogy» minden érzékük ép_maradt ebben a lélekölő jövés-menésben, a gyermekek nem nyugtalankodtak, csak az arcuk volt fáradt, mint álmatlan éjszaka után, — vézna árnyak, akiket megfoghatatlan végzetük kitaszított otthonukból a piactérre. Félix atya belépett a rabbi lakásába. A gyermekágyból alig fölkelt asszony lélegzetvesztve dolgozott, pillanatnyi megállás nékül. Szeme fénylett, arcának finomsága a rajnaparti lányokéra emlékeztetett. Fekete kendő alól kifehérlő homloka barázdás volt a fáradtságtól, mellette nagy halom növekedett fel összegyűlt holmiból, amit hiába próbált begyömöszölni a telitömött utazókosárba. Időnkint fölemelte szemét, melyet fájdalom és fáradtság telített meg könnyekkel. A szomszéd szobából behallatszott a gyermekek fecsegése. Az újszülött felfelsírt. Fürst Aladár dolgozószobájában, ahol a könyvállványok mind a négy falon a menyezetig értek, már kiválogatott néhány száz kötetet, amelyeket ingadozó toronyba rakott. Egy nyitott könyv volt a kezében és olvasott, olvasott, rabul ejtette a lap, amelyre pillantása esett, halvány mosoly lopakodott ajkán ra. Felejthetetlen látvány volt ez a betűbe felszívódott zsidó, aki körül most az egész világegyetem omlott össze. — Főtisztelendő úr — mondta a katolikus pap, — én önnek rossz tanácsot adtam. Rettenetesen bánt a lelkusmeret, hogy nem segíthetek. Magának, szerencsére, van magyar útlevele. Bárcsak Isten jobban tudna segíteni magán és övéin, mint mi. Nem most történnék először, hogy megmenti a népet, amely által megnyilatkozott, ugyanakkor, amikor büntetni látszik. A rabba Félix atya felé fordult, oly távoli, oly mély és annyira szomorú pillantással, hogy ez megzavarodva segítette le őt á létráról a már kiválasztott könyvek közé. Egy órával később minden készen állt az utazásra. Inbichler lefoglalta a száműzöttek legjobb bútorait, minden ezüstneműt, az asszonyok minden ékszerét és elkobzott miieden pénzt, értékpapírt, aprólékosan megmotozva a kiutasítottakon még a ruhát is. A rabbi oly tökéletes egykedvűséggel vetette alá magát a megalázó eljárásnak, a bamaingesek gúnyolódó megjegyzéseinek, hogy a pap valósággal megkínzottnak érezte magát ettől. Az egyedüli holmi, amit Inbichler mindössze egy megvető kézlegyintéssel intézett el, a könyvek voltak. — „A parancsot végre kell hajtani“ — mondotta volt Inbichler, — és Nagynémetország maga a meg szervezettség Következőleg, nyugtát adott a birtokába vett holmikról s ezzel a rablást a törvényes cselekedet méltóságára emelte, kétes elégtételül a kifosztottaknak. Schock Péter beült a vezető mellé az első teherkocsiba s erőteljesen megnyomta a dudát. Négy óra volt. Két óra múlva már sötétedik. A bamaingesek rúgásokkal és ökölcsapásokkal kényszerítették áldozataikat az első teherkocsiba. A legkisebbik gyermek sírni kezdett. A szemlélők tömege halotti csöndben állt s a néma tekintetekből nem lehetett kiolvasni, elítélik-e, vagy helyeslik-e, ami történt. Schock emberei előkészítették motorkerékpárjukat. Félix atya ekkor Inbichler Ignáchoz lépett. — Allomásfőnök úr — mondta kiegyenesedve, — nem tudom, milyen hivatalos parancsnak engedelmeskedik ön, azt sem, ki adta önnel^ezt a parancsot. De ha önhatalmúan cselekedett, figyelmeztetnem kell, hogy felelősségre fogják vonni, ha nem holnap, hát holnapután, vagy egy későbbi napon, ilyen vagy olyan módon. Mi mindnyájan tudjuk, hogy ezek a családok évszázadok óta éltek ií'. és soha nem emelt panaszt ellenük senki, B öcsben és a nagyvárosokban talán más a helyzet. De az nem Is a mi ügyünk, ön éppen eléggé megfélemlítette őket. Büntetésnek és bosszúállásnak, azt hiszem, ez elég. Hagyja itt őket és várjuk meg a zsidókérdés törvényes megoldását. A kihívó, gumiarcú kis ember mélyen leszívta cigarettája füstjét, majd lassan az egészet a pap arcába fújta: — Legyen türelemmel, főtisztelendő úr — sziszegte, — mindennek megvan a maga ideje. Holnap már talán a mi csuhás barátaink kerülnek sorra. Már támadt ilyen gondolatom. De ha annyira szereti ezeket a koszos zsidókat, utazzék hát velük. — Meg is teszem — válaszolta Félix atya s azonnal -föllépett a teherautóba. Nem tudta volna megmondani, mi késztette erre a veszélyes elhatározásra. Nem is elhatározás volt, hanem maga a cselekedet, amelyben, úgy látszott, akaratának semmi része nincs. A zsidók bámulva nézték. Fürstné egy széken ült, karjában tartotta a csecsemőt, mellette férje próbálta megnyugtatni másik gyermekét, egy kislányt. Akkor a pap térdéhez vonta á rabbi elsőszülöttjét, egy négyéves kisfiút és játszani kezdett vele. A motor felzúgott. A hatalmas teherkocsi zökkenve indult neki a gödrös útnak. A második kocsi követte. A bamaingesek motorkerékpárjai hátul puffogtak. 6. Robogtak a rázós úton, amely a messzi Fertő-tótól egy kis állomáshelyhez vezetett a magyar határon. Hogy miért nem az országúton mentek, amely Hegyeshalomra, a nagy határvároshoz vitt volna, ez Schock Péter titka maradt. Az első teherkocsi utasai nem tudtak szót váltani egymással. Félix atya megpróbált segíteni nekik: nézték őt, feszült figyelemmel és a ás BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK BARÁTAINKNAK ÉS VEVŐINKNEK A BÉKÉS JEWELLERY tulajdonosai Mr. & Mrs. TARJÁN & SÓN 626 Sheppard Ave W. Tel: 633-3253 i BOLDOG ÚJÉVET és KELLEMES ÜNNEPEKET KI 1 kedves rokonainknakjsmeröseinkn k és boré i 1 iák ^jrirtrjpj-j-rxrlrjry-iri-Ir][riririrrrTf-lriririrT'-iririi-ir-TrIrTrTrTrTrTrrrIrB-IrIrIrTrTrTrTrr-] BOLDOG ÚJÉVET és KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁN Bardtainak, ismerőseinek és az egész zsidóságnak Manoville Miksa 13íl3n Í131D nií?5 KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÍVET KÍVÁNNAK RÉVÉSZ ZOLTÁN és RÓZSI GERO IMRE es csaladja Vadnay Henrik és Klári 250 Davenport, Api. 2419 Läufer Frida 680 Roselawn Ave. Dr. Fejes Dezső és Bözsi 2601 Bathurst St. Fürst Géza és családja 89 Glenrush Blvd. ÍIJUUIJIJÍ. Sátory Richard és Magda 95 Santa Barbara Rd. Guttman Ferenc és felesége 6250 Bathurst Guttstein Marci és Rózsi és családja 21 Máyfair Ave. Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket Kívánunk Barátainknak és Ismerőseinknek r# Hegedűs Lajos 40 Teesdale Place Apt. 609 .JLJL-JLJLJI.JI jI JTjIjIjIjIjI-jI jU j] Gulyás Miska és Lilly Avenue Rd. Szegő József és családja 4350 Bathurst Komlós Magda 250 Davenport Rd. Fe igelstock Rózsi 250 Davenport Rd. Fóliák Ervin és Lili 321 Chaplin Cr. Süketnémák könyörgő szemével. Elhagyták a ruszti nagy kanyarulatot, amikor az alkony leszállt s a tó mocsárvidéke felől köd húzódott fel, az a köd, amelytől babonásan félt a vidék népe. Schock megállíttatta a kocsikat. A bamaingesek leszálltak motorkerékpárjaikról. Rövid parancsszavak hangzottak el: „Mindenki kifelé! Kirakodni! A kocsik visszatérnek!“ A ködben, amely olyan volt, mint a boszorkány üstök kigőzölgése és mintha kiszárította volna a napot, a terroristák a második kocsihoz rohantak. Asztalok, íróasztalok, kredencek, kedves bútorok, edényes ládák, konyhai holmik repültek le a jármű magasából a sáros útra és törtek össze. Az asszonyok jajveszékeltek. Félix atya magánkívül ragadta meg Schock csuklóját. — Mit akar? Megörült? Schock olyan ökölcsapást mért a pap mellére, hogy az megtántorodott. — Majd hall még rólam, mielőtt újra kezdené a képmutatásait. piszkos csuhás. A rabbi könyvei követték a bútorokat. Fürst odafutott széttárt karral, hogy néhányat megmentsen közülök. De aztán megállt, lemondó mozdulattal. Ez a mozdulat a pap előtt végtelenül különösnek tűnt fel. — Ami elvész, annak el kell vesznie, — zsoltározta önmagának a rabbi, sovány fejét jobbvállára hajtva. — Az út baloldalára! — vezényelt Schock Péter harsányan. — Előre, Indulj! Aki habozott, nem számított, öreg-e, vagy fiatal, megkapta a lendületet a bamaingesek tő L, le az útról, a mezőre. Senki sem maradhatott el, sem agg, sem gyermek. Ez a nép törvényen kívül állt most a földön, nem védte semilyen hatalom. Nem emelt szót értük sem Anglia kormánya, sem Franciaország, sem Amerika, inkább azt hangoztatták, hogy nem avatkoznak más állam belügyeibe. Nemcsak a pártvezérek, még a legjelentéktelenebb párttagok is tudták, hogy az angol Premier, Mr. Chamberlain és politikustársai hallgatólagos jóváhagyással egyszámlákon vannak velük a harcban a zsidó bolsevizmus ellen (amelyet Pamdorfban Fürst Aladár képviselt). Ebben a torz században, íme Így hódol Európa a primitív korok sportjának, az embervadászatnak, felpezsdíti a vért az erekben és fellendíti a diadalmas halalit! íme a büszke vadászok áldozataik mögött, az imbolygó árnyékok mögött, akik zihálnak a ködben. . 1 A köd még összébb sűrűsödött. A pap egyszerre észrevette, hogy bokáig, majd térdig tocsog a. jeges vízben. A mocsárban voltak, amely a tavat szegélyezi Moerbisch mellett. Félix atya karjára vette a kisfiút, akit idáig kézen vezetett, baljával meg a fiatal anyát segítette, aki gépiesen vonszolta magát a csecsemővel. Az elbeszélés e helyén Félix atya megállt és rámnézett szürke szemével. — Mire gondolt ott a moerbischi mocsárban? — kérdeztem tőle, felhasználva a csendet. — Nem tudom, — felelte. — Azt hiszem, nem gondoltam semmire. De most, ebben a pillanatban azt gondolom: kell, folytatás a következő' oldalon BERWALD MIKLÓS és ERZSI és CSALÁDJUK Kellemes Ünnepeket Boldog Újévet Kívánnak Rokonaiknak, Barátaiknak es Ismerőseiknek TÓ EGÉSZSÉGET ÉS ÖRÖMTELI BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN KEDVES BARÁTAINAK ÉS VEVŐÍNEK az IDEÁL CONTRACTING CO. tulajdonosa KLEIN GÉZA, ÉVA és családja 125 ULLMOOMT Ügyfeleinek és Barátainak Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet Kivan FRANK VASS Q.C. ügyvédi és közjegyzői irodája Ügyfeleinek és Barátainak Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet Kivan JOSEPH Y. FISCH ügyvédi iroda 368 College St. Boldog Újevet és 1 Kellemes Ünnepeket Kívánnak Ügyfeleiknek és Barátaiknak a WAPPEL & RETHY & WAPPEL ügyvédi iroda tulajdonosai WAPPEL TAMÁS. REGASZ-RÉTHY GYÖRGY és WAPPEL RÓBERT 226 Oueen St. W. No.210 598-1333 KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN Barátainak és Ismerőseinek RICHARD SOMMERS és Családja
