Menora Egyenlőség, 1980. július-december (19. évfolyam, 814-837. szám)
1980-09-27 / 825. szám
8. oldal MENÓRA * 1980. szeptember 27. MAGYAR GYÓGYSZERTÁR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-460« R ottman József:. cmU&x <=^harmcic\f ELEK PATIKA GYORS, UDVARIAS, LELKIISMERETES, RECEPT SZOLGÁLAT GYÓGYSZERKÜLDÉS AZ ÓHAZÁBA' Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tÖi este 7-ig szombaton 10-tól délután 4-ig. Vasárnoo és ünnepnapokon zárva. 1980 augusztus 4. 1 olv tatás Unon ■REÁL estatel ltd Condominiumok - családi és üzletházak vétele és eladása Hívja bizalommal Gulyás Mihályt Iroda: 961-4156 Lakás: 787-7475 69 > ÉRTESÍTÉS; a GOLDEN WHLEL RESTAURANT and TAVERN« átköltözött a Spadina-ról a Weston Roadra. 1644 WESTON RDjJane-l.awrence közöli) Tel: 245 - 3678 * Jj Mindennapi special: gulyás leves * bécsi szelet sütemény-kávé S3.95 Hétfőn zárva Szeretettel várjuk kedves vendégeinket r SAJBEN CSALÁD^ Az évek múltak és nagy örömömre egy napon megérkezett az öcsém Amerikából. A néhány év alatt férfiúvá serdúlt. elegáns volt mint a többi hazalátogató amerikai, de szerencsére nem rakta tele a száját arain plombákkal. Néhány napot Pesten töltött, azután együtt l ngvárra utaztunk. A szüleinket már gyerekkorunkban elvesztettük, de olt élt a fivérünk, testvérünk és minden rendű és rangú rokonunk, valamint nagyszámú baráti korunk. A magyar-cseh halár akkor Sátoraljaújhelynél volt. Nekünk először a cseh hivatalban kellett jelentkeznünk. A hivatalnok udvariasan átvette az útleveleinket. benyomta a bélyegzőt és jó utat kívánva elköszönt tőlünk. I tána a szemben lévő magyar hivatalba mentünk. Miután a kopogtatásunkra nem kaptunk választ, beléptünk az irodába. Egy aranycsillagos tiszt ült az íróasztalnál és elmélyedve olvasott valamilyen füzetet. Az öcsém rászólt. Ha van értékes eladni valója ‘khívjon minkéi". Rendszeresen tartunk árveréseket, bizományba átveszünk tárgyakat. FESTMÉNYEK. BÚTOROK.ÉKSZEREK, teljes berendezések és egyes darabok. A legmagasabb árat nálunk éri el. Már most átveszünk értékekei a következő 0 árverésre. Hívjon telefonon a 485-0451, 485-0452 számokon. Szakemberünk szívesen rendelkezésére áll. Biztosítási szempontból felértékeljük tárgyait. l£>0tTt) of glntíqueő Irt íMIcrp 418 EGLINTON AVE. WEST 485-045 1 Ti 19 IS 0 IS 0 IS 0 IS 0 IS 0 IS 0 IS 0 IS oya l^atiaterie&cjy^ ery 732 St.Clair Ave. West 1 -A legfinomabb sütemények, torták esküvőre, bármichvókra parly kral A süteményeken kívül megtalálja a legfinomabb európai felvágottakat, sajtokat a világ minden tájáról! # # ¥ Tulajdonosok: Nagy László és Szécsi Kató 84-8 Yonge St. 960-5146 Ha nincs kedve főzni finom, magyaros, meleg „Take out Service’’ Vigyáz Ön a pénzére? Benzinköltségének 30 százalékát takaríthatja meg az új rendszerű wive használatával. A meghallgatott vélemények szerint minél régebbi a kocsi, annál nagyobb a benzinmegtakarítási lehetőség. Erre vonatkozó vélemények korábbi vásárlóktól az érdeklődők rendelkezésére állnak. A házilag is felszerelhető ügyes szerkezet ára; $19.95 Amennyiben az eredménnyel nincs megelégedve 30 napon belül a teljes összeget visszatérítjük. Az AIRVALVE megrendelhető a Menóra címén; 26 Oxford Street, Toronto, Ont. M5T 1N9 BÁLLÁ ERZSÉBET EMLEKERE AMERIKA IS A GREAT COUNTRY — Nem hallotta, hogy bejöttünk? A tisztviselő felemelte a fejét és rámorduli az öcsémre. — Maga menjen ki és tanuljon belépni egy állami hivatalba. Az öcsém nem fogadta meg az utasítást, hanem az Íróasztalhoz lépve megkérdezte: Hol és mivel csináltam hibát a belépésemmel? — Azzal, hogy nem vette le a sapkáját. Az öcsém lassan levette a sapkáját (az akkor divatos golföltözetben utazott) és a következőket mondta: — Én amerikai állampolgár vagyok. Amerikában minden rendű és rangú hivatalnoknak az a kötelessége, hogy udvariasan kiszolgálja az ügyfeleket. Semmi köze és joga nincs ahhoz, hogy ki milyen öltözetet visel. — De most maga nem Amerikában van, hanem egy magyar állami hivatalban, itt pedig az a rend, hogy mielölt valaki belép köteles levenni a kalapját vagy sapkáját. Ha pedig kiváncsi a rangomra, határkirendeltségi százados vagyok. — Legyen szives leírni nekem a nevét — kérte csendesen az öcsém. A százados ideges lett. — Miért van arra szüksége? — En New Yorkban a legnagyobb magyar egyesületnek, a Kossuth Kultur Klubnak vagyok vezetőségi tagja. A magyar követ személyesen meglátogatta az egyesületet. Hozott magával egy csomó plakátot. nagy beszédet tartott és arra kérte a klub tagjait, hogy látogassanak el Magyarországra és ott költsék el a dollárjaikat, mert az országnak szüksége van devizára. Nos, amikor visszamegyek el akarom mesélni úgy az egyesület tagjainak, valamint a magyar követnek, hogy miképpen fogadott engem egy állami tisztviselő Magyarországon. Az addig arrogáns százados egyszeriben összeroppant. — Kérem, ne tessék haragudni. Én súlyos idegsokkal jöttem vissza a harctérről és bevallom. néha nem tudok uralkodni magamon. De tessenek helyet foglalni, ajánlotta undorító mosollyal. Azonnal elintézem az ügyüket. — Szabad itt dohányozni? — kérdezte az öcsém. — Hogy ne kérem. Maurice rágyújtott egy Camelre és odadobott a tisztnek egy csomagot. Az teljesen ellágyult és percek alatt benyomta a bélyegzői az útlevelünkbe. kikisért bennünket és az ajtóban ismét megkérte az öcsémet, hogy felejtse el a kis incidenst. A vonalban, amely Ungvárra vitt minket, az öcsém kezdett Amerikáról mesélni és megerősítette Mr. Gurnyik tapasztalatait és véleményét. Én 50 dollárral és egy címmel érkeztem meg New Yorkba. A címet nagymama nyomta a kezembe mondván, hogy az Berkovits Fülöp unokafivérem cime. Fülöp 30 évvel azelőtt vándorolt ki és nagyon gazdag ember lehet, mert minden levelében mellékel 10-20 dollárt. Egy nagybácsid, — apádnak a bátyja — is kiment abban az időben, de tőle soha nem jött levél. Lehet, hogy már nem is él Lipót rossz fiú volt. Az apja beküldte két tehénnel a vásárba. Lipót el is adta azokat, de a pénzt nem vitte haza, hanem azzal szökött ki Amerikába. A hajóról leszállva taxit vettem és el vitettem magam a megadott címre. Amikor a sofTór megállt Bronxban a Fox Street-en egy öreg. kormos, piszkos ház előtt, bizonyosra vettem, hogy vagy a cim volt rossz, vagy a soffőr tévedett. De ő nevetve mutatta meg a címen, hogv jo helyre vitt. A kapu aljában meg is talajtani Fulop nevét és benyitottam hozzá L se ligetesemre egy 50 év körüli kövér, kopaszodó ember nyitott ajtót. — Berkovits úrhoz van szerencsém? — kérdeztem udvariasan. — Yes — mondotta. — Én az unokaöcséd, Rottman Móric vagyok Ungváriól. A kezébe nyomtam a nagymamám jiddisül irt ajánló sorait. Fülöp elolvasta és könynyekkel a szemében csókolt, öíelt meg és valósággal a karjaiban cipelt be a lakásba. Paula, — kiáltotta — gyere ki a konyhából. Dávid bácsi fia van itt. Természetesen a nénim is összecsókolt és utána ismét a konyhába ment készíteni a lunch-ot. Fülöp addig összetelefonálta a nagyszámú rokonságot. Egy félóra múlva a lakás megteli rokonokkal. Evés közben megindult a vita, hogy melyik rokon vigyél el magához. Elvben meg is egyeztek abban, hogy először Rózsihoz megyek, akinek Far Rockaway-on volt jólmenő kóser mészárszéke. De az egyik unokabátyám. Joe szól kéri. — Elfelejtettétek azt, hogy Móricnak él itt egy édes nagybácsija, Lipót? O egy gazdag ember és remélhetőleg szívesen veszi magához az öccsének a fiát. Joe mindjárt fel is hivta Lipót bácsit és közölte vele a megérkezésemet. A válasz úgylátszik pozitív volt. mert úgy egy óra múlva beállított egy néger soffőr, aki levitte a bőröndjeimet és beültetett egy gyönyörű, hatalmas autóba. Lipót bácsi Jamaicában (New York egyik kertvárosa) lakott egy parknak beillő nagy kert közepén fekvő házban. Ügy a bácsi, mint a néni meleg szeretettel fogadlak és a két kicsiny lánykájuk (12-14 évesek) agyon ölelgettek, csókoltak. Megtudtam, hogy van két felnőtt fiuk is. de azok már nem laklak a szülőknél. Közben a néger szobalány (maid) bevitt egy gyönyörű, elegánsan berendezett hálószobába, amelynek saját fürdőszobája volt. Ilyet én Ungváron még a gazdag embereknél sem láttam. De a jót hamar megszokja az ember... Minden nap ünnep volt részemre. A bőséges reggeli után a lánykák gondoskodtak a szórakozásomról. Mindennap elvittek városnézésre és én egyik ámulatból a másikba estem. A földalattin és magas vasúton utaztunk és a lányoktól megtudtam, hogy a bácsinak fűszer nagykereskedése van. 20 teherautó szállítja naponta az árut a hatalmas raktáraiból a vevőinek. A gondtalan szép napok hamar elrohantak. A hét végén a bácsim bevitt az irodájába. Tudod, fiam — mondotta mosolyogva — Amerikában mindenkinek dolgozni kell. Megbeszéltük a nénivel, hogy te nálam fogsz dolgozni. Lent fogod kezdeni, mint soffőr segítő. Ez annyit jelent, hogy segítsz neki kihordani az árut a raktárból és lerakni a vevőknél. Természetesen a munkád meg lesz fizetve. Hétfő reggel már megkezdtem a munkát. Kemény, nehéz munka volt, mert hatalmas ládákat, zsákokat kellett kihordanom a raktárból, felrakni az autóra és lerakni az üzletekben.Dehát fiatal voltam és erős. Bírtam a munkát és szívesen csináltam, mert azért jöttem Amerikába. A hét letelte után a bácsim mosolyogva nyújtott át két 5 dollárost, mondván megkerested Amerikában az első fizetésedet Amikor átvettem a pénzt, hogy betegvem a tárcámba, a nénim rámszólt: Add ide fiam az egyik 5 dollárost. — kivette a kezemből és megjegyezte — ezzel fizeted meg a lakásodat és ellátásodat... Ekkor tanultam meg az első leckét bátyám Amerikájában, hogy ott mindenért meg kell fizetni... Ismét elmúlt néhány év. Az Amerikában 1929-ben elindult gazdasági csőd végigvonult az egész világon és Magyarországot sem kímélte meg. Az én kis üzemem is csődbe került és annak következtében magam is elhatároztam a kivándorlást. Miután semmi reményem nem voll ahhoz, hogy hamarosan kijussak Észak-Amerikába, Uruguayba vándoroltam ki A demokratikus, kevés lakossággal rendelkező ország szívesen fogadta be a bármely országból jövő bevándorlókat. A földmivelőknek 20 hektár földet, gazdasági felszerelést és pénzkölcsönt nyújtott. Azonban miután sokan visszaéllek az ajándékkal, az állam beszüntette ezt a rendelkezést. Miután a spanyol nyelvet nem bírtam és a pénzem is fogytán volt, egy rokonom segítségével bejutottam napszámosnak az akkor épülő villanytelephez. A hatalmas „Unisa Elec(rica”-l három vállalat, egy angol, egy német és egy amerikai építette. Jómagam az amerikai céghez kerültem. Meg kell jegyeznem, hogy a rokonom ajánlásán felül 10 dollárt kellett leadnom a „Capalaz"-nak (elömunkás). A munkám keservesen nehéz volt. Nyolc órán keresztül cipelnem kelleti vasal, téglát és maltert. A .fizetésem napi 2.50 dollár volt. Csúnya, furcsa dolgokat tapasztaltam az amerikai vállalatnál. Az amerikai alkalmazottak — kezdve az írnoktól a főmérnökig — lenézően bántak a külföldi munkásokkal, beleértve az Uruguayokat is. Ez a viselkedés természetesen gyűlöletet szított Amerika ellen. A baleset elleni védelmi berendezések annyira primitívek voltak, hogy csaknem naponta történlek — gyakran halálos — balesetek. Ilyenkor a vezető főmérnök egyszerűen és hidegen vállal vont. Intézzék e! az ügyel a biztosítóval — mondotta. A biztosító társaság pedig sebesülés esetén napi 1.50 dollárt fizetett és az emberéletért 1000 pesot... Időközben uruguayi tudósítója lettem a Buenos Airesben (Argentína) megjelenő ..Délamerikai Magyarságának Ezt a hetilapot egy volt erdélyi újságíró. Faragó Rezső szerkesztene. Nekem minden számba egy színes riportot kellett írnom. ,,Napszámos voltam az Usinában” címmel megírtam az élményeimet a villanytelepnél. A heti fizetésem a lapnál 2 peso volt... Viszont a cikkem nagy szenzációi és megbecsülést keltett a magyar munkások közölt. A Capataz úr előléptetett „Medio oficiáf-nak napi 2.80 dollár fizetéssel. Ez az összeg is közel járt az éhbérhez... Barátaim tanácsára a kikötőhöz közeli kicsiny fél-aulomala élleremben étkezlem. Az egy Iái éleiből álló vacsora ára 20 cent volt. Kenyerei, süteményt, kompótol az automata gépben lehetett találni. Én érthetően csak a kenyeret vettem onnan ki, 2 cent voll egy úgynevezett ,.Pan eh iái”. A menüvel, amelyen 6 különböző étel volt feltüntetve, súlyos problémám volt az elején. A menü spanyol nyelven íródott és sajnos én az elején egy szót sem értettem ebből az egyébként klasszikus nyelvből. Azt csináltam tehát, hogy megkezdtem a rendelést az első számnál. Az valamilyen speciális nemzeti étel volt. Nekem nem ízlelt, de megettem, mert rákényszerültem. Másnap a 2-es számú étel már jobban ízlett, mert Ravioles volt, amit az olasz hajón (amin utaztam) 14 napon keresztül ettem és megszoktam. Nem akarom untatni az olvasói a további ételek leírásával, de szerencsémre az 5-ös számú étel ALBONDIGAS (magyarul fasirozott) nagyon ízlelt, és minden este azt ettem. Végül már a pincérlányok, amikor meglátlak, nevetve szóltak be a szakácsnak: Megjött az Albondigas vendég... Delicatessen and Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és csemege üzlete. Ha jó, ízletes magyar készítésű felvágottakat éa frissenvégott húsokat szeretne fogyasztani, keresse fel üzletünket. Szeretettel várjuk: a Balaga család Parkolás az Gztot mögött Kanada terUletára C.O.D. szállítunk Jaj de jó a habos sütemény ... a káv£, a torta — a mignon, a bukta, a rétes, a krémes — a sós és az édes a Gesztenye Cukrászdában Espresso kévé — fagylalt, hüsitö italok — Sajót készítésű gesztenyepüré — Magyaros izü mélyhűtött ételek Nyitva: 6 napon át keddtől vasárnapig 10—8-ig Hétfőn zárva vagyunk. 1394 Eglinton Ave. W. Telefon: 782-1598 MAOVpJVM delicatessen EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLOBUS konzerv * Magyaros izu. hideg és melég büfé-ételek. * Elvitelre vagy hely.............................beni fogyasztásra............................. Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Újságok. Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket 5 32Eglinton A.W. |T:488-5092 Deutsch házaspár
