Menora Egyenlőség, 1980. július-december (19. évfolyam, 814-837. szám)

1980-09-27 / 825. szám

8. oldal MENÓRA * 1980. szeptember 27. MAGYAR GYÓGYSZERTÁR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-460« R ottman József:. cmU&x <=^harmcic\f ELEK PATIKA GYORS, UDVARIAS, LELKIISMERETES, RECEPT SZOLGÁLAT GYÓGYSZERKÜLDÉS AZ ÓHAZÁBA' Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tÖi este 7-ig szombaton 10-tól délután 4-ig. Vasárnoo és ünnepnapokon zárva. 1980 augusztus 4. 1 olv tatás Unon ■REÁL estatel ltd Condominiumok - családi és üzletházak vétele és eladása Hívja bizalommal Gulyás Mihályt Iroda: 961-4156 Lakás: 787-7475 69 > ÉRTESÍTÉS; a GOLDEN WHLEL RESTAURANT and TAVERN« átköltözött a Spadina-ról a Weston Roadra. 1644 WESTON RDjJane-l.awrence közöli) Tel: 245 - 3678 * Jj Mindennapi special: gulyás leves * bécsi szelet sütemény-kávé S3.95 Hétfőn zárva Szeretettel várjuk kedves vendégeinket r SAJBEN CSALÁD^ Az évek múltak és nagy örö­mömre egy napon megérkezett az öcsém Amerikából. A néhány év alatt férfiúvá serdúlt. elegáns volt mint a többi haza­látogató amerikai, de szeren­csére nem rakta tele a száját arain plombákkal. Néhány napot Pesten töltött, azután együtt l ngvárra utaztunk. A szüleinket már gyerekkorunk­ban elvesztettük, de olt élt a fivérünk, testvérünk és minden rendű és rangú rokonunk, valamint nagyszámú baráti korunk. A magyar-cseh halár akkor Sátoraljaújhelynél volt. Nekünk először a cseh hivatalban kellett jelentkeznünk. A hivatalnok udvariasan átvette az útleve­leinket. benyomta a bélyegzőt és jó utat kívánva elköszönt tőlünk. I tána a szemben lévő magyar hivatalba mentünk. Miután a kopogtatásunkra nem kaptunk választ, beléptünk az irodába. Egy aranycsillagos tiszt ült az íróasztalnál és el­mélyedve olvasott valamilyen füzetet. Az öcsém rászólt. Ha van értékes eladni valója ‘khívjon minkéi". Rend­szeresen tartunk árveréseket, bizományba átveszünk tár­gyakat. FESTMÉNYEK. BÚTOROK.ÉKSZEREK, teljes berendezések és egyes darabok. A legmagasabb árat nálunk éri el. Már most átveszünk értékekei a következő 0 árverésre. Hívjon telefonon a 485-0451, 485-0452 számokon. Szakemberünk szívesen rendelkezésére áll. Biztosítási szempontból felértékeljük tárgyait. l£>0tTt) of glntíqueő Irt íMIcrp 418 EGLINTON AVE. WEST 485-045 1 Ti 19 IS 0 IS 0 IS 0 IS 0 IS 0 IS 0 IS 0 IS oya l^atiaterie&cjy^ ery 732 St.Clair Ave. West 1 -A legfinomabb sütemények, torták esküvőre, bármichvókra parly kral A süteményeken kívül megtalálja a legfinomabb európai felvágottakat, sajtokat a világ minden tájáról! # # ¥ Tulajdonosok: Nagy László és Szécsi Kató 84-8 Yonge St. 960-5146 Ha nincs kedve főzni finom, magyaros, meleg „Take out Service’’ Vigyáz Ön a pénzére? Benzinköltségének 30 százalékát takaríthatja meg az új rendszerű wive használatával. A meghallgatott vélemények szerint minél régebbi a kocsi, annál nagyobb a benzinmegtakarítási lehetőség. Erre vonatkozó vélemények korábbi vásárlóktól az érdeklődők rendelkezésére állnak. A házilag is felszerelhető ügyes szerkezet ára; $19.95 Amennyiben az eredménnyel nincs megelégedve 30 napon belül a teljes összeget visszatérítjük. Az AIRVALVE megrendelhető a Menóra címén; 26 Oxford Street, Toronto, Ont. M5T 1N9 BÁLLÁ ERZSÉBET EMLEKERE AMERIKA IS A GREAT COUNTRY — Nem hallotta, hogy bejöttünk? A tisztviselő felemelte a fejét és rámorduli az öcsémre. — Maga menjen ki és tanuljon belépni egy állami hivatalba. Az öcsém nem fogadta meg az utasítást, hanem az Íróasztal­hoz lépve megkérdezte: Hol és mivel csináltam hibát a belé­pésemmel? — Azzal, hogy nem vette le a sapkáját. Az öcsém lassan levette a sapkáját (az akkor divatos golf­öltözetben utazott) és a követ­kezőket mondta: — Én amerikai állampolgár vagyok. Amerikában minden rendű és rangú hivatalnoknak az a kötelessége, hogy ud­variasan kiszolgálja az ügy­feleket. Semmi köze és joga nincs ahhoz, hogy ki milyen öltözetet visel. — De most maga nem Amerikában van, hanem egy magyar állami hivatalban, itt pedig az a rend, hogy mielölt valaki belép köteles levenni a kalapját vagy sapkáját. Ha pedig kiváncsi a rangomra, határkirendeltségi százados vagyok. — Legyen szives leírni nekem a nevét — kérte csen­desen az öcsém. A százados ideges lett. — Miért van arra szüksége? — En New Yorkban a leg­nagyobb magyar egyesületnek, a Kossuth Kultur Klubnak vagyok vezetőségi tagja. A magyar követ személyesen meglátogatta az egyesületet. Hozott magával egy csomó pla­kátot. nagy beszédet tartott és arra kérte a klub tagjait, hogy látogassanak el Magyarországra és ott költsék el a dollárjaikat, mert az országnak szüksége van devizára. Nos, amikor vissza­megyek el akarom mesélni úgy az egyesület tagjainak, valamint a magyar követnek, hogy miképpen fogadott engem egy állami tisztviselő Magyar­­országon. Az addig arrogáns százados egyszeriben összeroppant. — Kérem, ne tessék hara­gudni. Én súlyos idegsokkal jöt­tem vissza a harctérről és beval­lom. néha nem tudok uralkodni magamon. De tessenek helyet foglalni, ajánlotta undorító mosollyal. Azonnal elintézem az ügyüket. — Szabad itt dohányozni? — kérdezte az öcsém. — Hogy ne kérem. Maurice rágyújtott egy Camelre és odadobott a tisztnek egy csomagot. Az teljesen el­lágyult és percek alatt be­nyomta a bélyegzői az útleve­lünkbe. kikisért bennünket és az ajtóban ismét megkérte az öcsémet, hogy felejtse el a kis incidenst. A vonalban, amely Ungvárra vitt minket, az öcsém kezdett Amerikáról mesélni és meg­erősítette Mr. Gurnyik tapasz­talatait és véleményét. Én 50 dollárral és egy cím­mel érkeztem meg New Yorkba. A címet nagymama nyomta a kezembe mondván, hogy az Berkovits Fülöp unoka­­fivérem cime. Fülöp 30 évvel azelőtt vándorolt ki és nagyon gazdag ember lehet, mert min­den levelében mellékel 10-20 dollárt. Egy nagybácsid, — apádnak a bátyja — is kiment abban az időben, de tőle soha nem jött levél. Lehet, hogy már nem is él Lipót rossz fiú volt. Az apja beküldte két tehénnel a vásárba. Lipót el is adta azokat, de a pénzt nem vitte haza, hanem azzal szökött ki Amerikába. A hajóról leszállva taxit vet­tem és el vitettem magam a megadott címre. Amikor a sofTór megállt Bronxban a Fox Street-en egy öreg. kormos, piszkos ház előtt, bizonyosra vettem, hogy vagy a cim volt rossz, vagy a soffőr tévedett. De ő nevetve mutatta meg a címen, hogv jo helyre vitt. A kapu aljában meg is talajtani Fulop nevét és benyitottam hozzá L se ligetesemre egy 50 év körüli kövér, kopaszodó ember nyitott ajtót. — Berkovits úrhoz van sze­rencsém? — kérdeztem udva­riasan. — Yes — mondotta. — Én az unokaöcséd, Rott­­man Móric vagyok Ungváriól. A kezébe nyomtam a nagy­mamám jiddisül irt ajánló sorait. Fülöp elolvasta és köny­­nyekkel a szemében csókolt, öíelt meg és valósággal a kar­jaiban cipelt be a lakásba. Paula, — kiáltotta — gyere ki a konyhából. Dávid bácsi fia van itt. Természetesen a nénim is összecsókolt és utána ismét a konyhába ment készíteni a lunch-ot. Fülöp addig össze­telefonálta a nagyszámú rokon­ságot. Egy félóra múlva a lakás megteli rokonokkal. Evés köz­ben megindult a vita, hogy melyik rokon vigyél el magához. Elvben meg is egyez­tek abban, hogy először Ró­zsihoz megyek, akinek Far Rockaway-on volt jólmenő kóser mészárszéke. De az egyik unokabátyám. Joe szól kéri. — Elfelejtettétek azt, hogy Móricnak él itt egy édes nagy­bácsija, Lipót? O egy gazdag ember és remélhetőleg szívesen veszi magához az öccsének a fiát. Joe mindjárt fel is hivta Lipót bácsit és közölte vele a megér­kezésemet. A válasz úgylátszik pozitív volt. mert úgy egy óra múlva beállított egy néger soffőr, aki levitte a bőrönd­jeimet és beültetett egy gyö­nyörű, hatalmas autóba. Lipót bácsi Jamaicában (New York egyik kertvárosa) lakott egy parknak beillő nagy kert közepén fekvő házban. Ügy a bácsi, mint a néni meleg szere­tettel fogadlak és a két kicsiny lánykájuk (12-14 évesek) agyon ölelgettek, csókoltak. Meg­tudtam, hogy van két felnőtt fiuk is. de azok már nem laklak a szülőknél. Közben a néger szobalány (maid) bevitt egy gyönyörű, elegánsan berendezett háló­szobába, amelynek saját fürdő­szobája volt. Ilyet én Ungváron még a gazdag embereknél sem láttam. De a jót hamar megszokja az ember... Minden nap ünnep volt ré­szemre. A bőséges reggeli után a lánykák gondoskodtak a szórakozásomról. Mindennap elvittek városnézésre és én egyik ámulatból a másikba estem. A földalattin és magas vasúton utaztunk és a lányoktól megtudtam, hogy a bácsinak fűszer nagykereskedése van. 20 teherautó szállítja naponta az árut a hatalmas raktáraiból a vevőinek. A gondtalan szép napok hamar elrohantak. A hét végén a bácsim bevitt az irodájába. Tudod, fiam — mondotta mosolyogva — Amerikában mindenkinek dolgozni kell. Megbeszéltük a nénivel, hogy te nálam fogsz dolgozni. Lent fogod kezdeni, mint soffőr segítő. Ez annyit jelent, hogy segítsz neki kihordani az árut a raktárból és lerakni a vevőknél. Természetesen a munkád meg lesz fizetve. Hétfő reggel már meg­kezdtem a munkát. Kemény, nehéz munka volt, mert hatal­mas ládákat, zsákokat kellett kihordanom a raktárból, fel­rakni az autóra és lerakni az üzletekben.­Dehát fiatal voltam és erős. Bírtam a munkát és szívesen csináltam, mert azért jöttem Amerikába. A hét letelte után a bácsim mosolyogva nyújtott át két 5 dollárost, mondván meg­kerested Amerikában az első fizetésedet Amikor átvettem a pénzt, hogy betegvem a tárcámba, a nénim rámszólt: Add ide fiam az egyik 5 dollárost. — kivette a kezemből és megjegyezte — ezzel fizeted meg a lakásodat és ellátásodat... Ekkor tanultam meg az első leckét bátyám Amerikájában, hogy ott mindenért meg kell fizetni... Ismét elmúlt néhány év. Az Amerikában 1929-ben elindult gazdasági csőd végigvonult az egész világon és Magyar­­országot sem kímélte meg. Az én kis üzemem is csődbe került és annak következtében magam is elhatároztam a kivándorlást. Miután semmi reményem nem voll ahhoz, hogy hamarosan kijussak Észak-Amerikába, Uruguayba vándoroltam ki A demokratikus, kevés lakos­sággal rendelkező ország szívesen fogadta be a bármely országból jövő bevándorlókat. A földmivelőknek 20 hektár földet, gazdasági felszerelést és pénzkölcsönt nyújtott. Azonban miután sokan visszaéllek az ajándékkal, az állam beszüntette ezt a rendelkezést. Miután a spanyol nyelvet nem bírtam és a pénzem is fogytán volt, egy rokonom segítségével bejutottam nap­számosnak az akkor épülő villanytelephez. A hatalmas „Unisa Elec­­(rica”-l három vállalat, egy angol, egy német és egy ameri­kai építette. Jómagam az amerikai céghez kerültem. Meg kell jegyeznem, hogy a rokonom ajánlásán felül 10 dollárt kellett leadnom a „Capalaz"-nak (elömunkás). A munkám keservesen nehéz volt. Nyolc órán keresztül cipelnem kelleti vasal, téglát és maltert. A .fizetésem napi 2.50 dollár volt. Csúnya, furcsa dolgokat tapasztaltam az amerikai válla­latnál. Az amerikai alkalmazottak — kezdve az írnoktól a főmér­nökig — lenézően bántak a kül­földi munkásokkal, beleértve az Uruguayokat is. Ez a viselkedés természetesen gyűlöletet szított Amerika ellen. A baleset elleni védelmi berendezések annyira primitívek voltak, hogy csak­nem naponta történlek — gyakran halálos — balesetek. Ilyenkor a vezető főmérnök egyszerűen és hidegen vállal vont. Intézzék e! az ügyel a biztosítóval — mondotta. A biz­tosító társaság pedig sebesülés esetén napi 1.50 dollárt fizetett és az emberéletért 1000 pesot... Időközben uruguayi tudó­sítója lettem a Buenos Aires­ben (Argentína) megjelenő ..Délamerikai Magyarságának Ezt a hetilapot egy volt erdélyi újságíró. Faragó Rezső szer­kesztene. Nekem minden számba egy színes riportot kellett írnom. ,,Napszámos voltam az Usinában” címmel megírtam az élményeimet a villanytelepnél. A heti fizetésem a lapnál 2 peso volt... Viszont a cikkem nagy szenzációi és meg­becsülést keltett a magyar mun­kások közölt. A Capataz úr elő­léptetett „Medio oficiáf-nak napi 2.80 dollár fizetéssel. Ez az összeg is közel járt az éhbérhez... Barátaim tanácsára a kikö­tőhöz közeli kicsiny fél-aulo­­mala élleremben étkezlem. Az egy Iái éleiből álló vacsora ára 20 cent volt. Kenyerei, süteményt, kompótol az automata gépben lehetett találni. Én érthetően csak a kenyeret vettem onnan ki, 2 cent voll egy úgynevezett ,.Pan eh iái”. A menüvel, amelyen 6 különböző étel volt feltüntetve, súlyos problémám volt az elején. A menü spanyol nyelven íródott és sajnos én az elején egy szót sem értettem ebből az egyébként klasszikus nyelvből. Azt csináltam tehát, hogy megkezdtem a rendelést az első számnál. Az valamilyen spe­ciális nemzeti étel volt. Nekem nem ízlelt, de megettem, mert rákényszerültem. Másnap a 2-es számú étel már jobban ízlett, mert Ravioles volt, amit az olasz hajón (amin utaztam) 14 napon keresztül ettem és meg­szoktam. Nem akarom untatni az olvasói a további ételek leí­rásával, de szerencsémre az 5-ös számú étel ALBONDIGAS (magyarul fasirozott) nagyon ízlelt, és minden este azt ettem. Végül már a pincérlányok, amikor meglátlak, nevetve szóltak be a szakácsnak: Megjött az Albondigas vendég... Delicatessen and Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és cse­mege üzlete. Ha jó, ízletes magyar készítésű felvágottakat éa frissenvégott húsokat szeretne fogyasztani, keresse fel üzletünket. Szeretettel várjuk: a Balaga család Parkolás az Gztot mögött Kanada terUletára C.O.D. szállítunk Jaj de jó a habos sütemény ... a káv£, a torta — a mignon, a bukta, a rétes, a krémes — a sós és az édes a Gesztenye Cukrászdában Espresso kévé — fagylalt, hüsitö italok — Sajót készítésű gesztenyepüré — Magyaros izü mélyhűtött ételek Nyitva: 6 napon át keddtől vasárnapig 10—8-ig Hétfőn zárva vagyunk. 1394 Eglinton Ave. W. Telefon: 782-1598 MAOVpJVM delicatessen EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLOBUS konzerv * Magyaros izu. hideg és melég büfé-ételek. * Elvitelre vagy hely­.............................beni fogyasztásra............................. Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Új­ságok. Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket 5 32Eglinton A.W. |T:488-5092 Deutsch házaspár

Next

/
Thumbnails
Contents