Menora Egyenlőség, 1980. július-december (19. évfolyam, 814-837. szám)
1980-09-27 / 825. szám
,Ur.August J .o 1 nar P.O.BOX lo34 '-z iclc, New Jersey o39o3 New Brunsw U . S . A . M E N D EH second class mail ration No. 1373 CANADA -<rt Second class mail paid at F lushing N.Y . 11351. Pi No. 104970 AZ (SZAKMAI MAGYAR ZSIDÓSÁG IAPJA SEPT. 27. 1980. Ára 70 cent. Vol. 19. B25 ex az IT7 7/"* rÁm^UAT Siepfember 3.-0 ófa a kanadai posta fe/jesen megbénult. Bár a sztrájk alsó menete csupán egy hétig tartott ezalatt annyi kül\JL V INlSt. demény halmozódott fel, hogy legkevesebb 2 hétre lett volna szükség ahhoz, hogy a lemaradásokat behozzák. Mire azonban íz idő eltelik, minden valószínűség szerint újabb sztrájkhullámmal kell számolnunk, mégpedig ezúttal esetleg hosszabb időre. Ez lapunkat alighanem fennállásának legsúlyosabb válságához juttatja el. A szeptember 6-ra dátumozott és harmadikén feladott nagyunnep, számot ugyanúgy, mint a j *M.*ptember 13-20—i Jóm Kipuri számot szeptember 21.-ig (mikor ezeket a sorokat Írjuk) kanadai olvasóink zöme még nem kapta meg. A Menóra szegény vállalkozás, | amely évröl-évre a nagyünnepi számok bevételeiből biztosítja egész éves megjelenését. így talán mondanom sem kell, hogy ha azok a hittestvéreink, akik nagyünnepi üdvözleteiket a Menórán keresztül küldik, megtagadnák a kifizetést az önhibánkon kívül okozott késés miatt, Így ez a lap teljes összeomlásához, megszűnéséhez vezetne, j Nincs okunk ezt letagadni, vagy emiatt szégyenkezni, a szégyenkezés kötelessége inkább a kanadai szakszervezeteket és kormányt illetné, akiknek ez viszont esse j be sem jut, holott sok-sokezer kisvállalkozót kergetnek a csőd szélere. Amennyiben szeptember 27-30 táján ismét sztrájk kezdődik, úgy megjelenni nem tudunk. Kanadai előfizetőinkhez a lapot nem juttathatjuk el, mig az Egyesült Államok« j ba akadálytalanul küldhetnénk a lapot, de mivel töltse meg azt egy szerkesztőség, amelyhez semmiféle munkatársi levél, kézirat nem fut be. Ilyen körülmények között tehetünk mást, minthogy bízunk egy “boldogabb újévben” és bízunk abban, hogy hirdetőink, olvasóink, barátaink a bajban mellénk állnak és a 20 esztendeje megjenem lenő Menórát ezúttal sem engedik megbukni. RUBIN FERENCArab álom - izraeli valóság Palesztin probléma, független palesztin állam; mind humbug. A valóság az, hogy a 32 évvel ezelőtti arab álom Izrael teljes megsemmisítéséről dugába dőlt. Izráel nem csupán valóság, hanem a Közelkelet vitathatatlanul legerősebb állama, mely kultúrában a Mount Everest magasságában áll az őt körülvevő, gyűlölettől tajtékzó államok között. Begin jól tudja, hogy az arab követelések sohasem érnek véget, mivel az arabok nem képesek álomviláguk feladására. Szinte példa nélkül áll a kockázatok és áldozatok hosszú listája, melyeket Izráel hozott egy békének nevezett, sűrű aláírásokkal tarkított papírlapért. Feláldozta kitűnő hadállásait, olajforrásait, repülőtereit, virágzó településeit s jelen gazdasági bajai — legalábbis nagy részben ezen áldozatoknak köszönhetők. Most fővárosát is ketté akarják szelni. Meddig terjedjen még Izrael engedékenysége? Jeruzsálem csupán a 19 éves arab megszállás alatt volt kettéhasítva, jóval előtte már fontos izráeli intézmények voltak Kelet-Jeruzsálemben. Az első héber egyetem, a Hadassa kórház, múzeumok és irattárak voltak a fővárosnak ebben a részében, mielőtt azt Jordán “Judenrein'-né változtatta. A legősibb szenthely, a nyugati templom, a főváros keleti részében volt 1948-1967-ig. De miért “arab város" például HcbiÖn? -Azéi:i-csupán mert az arabok 1928-ban az ott lakó zsidóságot lemészárolták? Természetesen, realisztikusan nézve Izráel mai helyzetét, mindez lényegtelen. Nyugat- Európa, mely évtizedekig szimpátiával kisérte a zsidó állam fejlődését, most, a hosszú lejáratú arab kormánykölcsönök, arab befektetések és egy olajzárlattól való rettegés következtében Izráel ellen fordul s az ENSZ-ben vagy az arabokkal szavaz, vagy tartózkodik a szavazástól. Pillanatnyi gazdasági érdekeiért hajlandó kockáztatni Izráel biztonságát. is tekintettel kell lennie. Az Egyesült Államokban komoly pánikot okozott a tőle 120 kilo méterre lévő Kubában, pár ezer orosz katona megjelenése. Egy független autonómiával rendelkező, szovjet zsoldban álló arab állam nem százhúsz, hanem hét kilométeres lőtávolságból fenyegetné Izráel sűrűn lakott varosait. Bár az amerikai dipkt- ■járnálak nem győzik hangsu- X lyozni. hogy a tárgyalások * sikere érdekében mindkét * * Tovább töredezik az arab tábor Kétoldali nyomás Izráelre Carter választási beszédeinek kimagasló ékessége és büszkesége az Izrael és Egyiptom között létrehozott békeszerződés. Ha a béketárgyalások elakadnának s nem mutatnának fel némi eredményt, úgy ez a körülmény újraválasztásának kilátásúit gyengíthetné. Nem csodálható tehát, hogy közelkeleti követe Mr, Linowitz, eszközökben nem válogatva elérte, hogy a két állam ismét felvette egymással a kapcsolatot az arab autonómia kérdésében. Az izráelre nehezedő európai nyomás s a régen lomtárba került genfi konferencia tervének felújítása is kapóra jött Amerikának, hogy azzal Izraelt fenyegesse. Egy legalábbis látszólagos haladás érdekében, az autonómia legcsiklandósabb problémáit félretették. így például — legalábbis a választásokig — nem beszélnek arról, hogy végső fokon ki legyen a Nyugati Part földjének birtokosa. Ki gyakoroljon ellenőrzést a Jordán vize felett? Izráel nehéz dilemma előtt áll. Ha nem tesz bizonyos engedményeket, úgy magára haragíthatja Amerikát, s gyengítheti Szadat belső helyzetét, erősítvén ellenségei táborát. Ez persze nem érdeke Izraelnek. Rendkívül nehezen védhető határaira A nehézségek mellett azonban bizonyos előnyök is bontakoznak ki a Camp Dávid-i megbeszélésekből és a halva született európai tervből. Az arab táborban újabb törésre került sor. Ennek első előjele Szíria és a tőle 700 kilométernyire eső Líbia egyesülése volt. Kadafi szomszédjai erősen türelmetlenkednek. Belső ellenzéke is erősödik. Aszad uralmát a sunni mozlim fundamentalisták fenyegetik. A növekvő belső türelmetlenséget a parasztság és munkásság felfegyverzésével és az izráeli határnak a terroristák számára történő megnyitásával igyekezett ellensúlyozni. A libanoni feszültségből sem származott előnye. Az iraki határ közelében lévő Jaziraban, Aszad ellenfelei kitűzték az iraki zászlót. Damaszkuszban felgyújtottak 16 kormány-épületet. "A mozlim testvériség pártja" — mondotta Aszad. — “tönkreteszi a kormány szervezetet és az ország elpusztítására törekszik". A szovjet — mely Szíriái “megbízhatatlan szövetséges"-ként kezeli — megtagadott az államtól minden fegyveres és gazdasági segítséget. Az elnököl támogató Alavita szekta is engedményeket követel a sunni többség részére. E nehézségek következtében Aszad, élete ás politikai karrierje megmentésére. kénytelen volt Kadafi baráti nek engedményeket kell lenni. mégis kiemelik, hogy egy tény- X leges haladás eléréséhez konkrét izráeli engedményekre van ^ szükség. # * * * * X * * x jobbját elfogadni. A lores folytán az Egyiptom és annak X elnöke ellen alakult koalíció * oszladozóban van. A szövetség £ mérséklelesebb része még mindig bízik abban, hogy az X európai terv kibővítheti a meg- * indult békemozgalmal oly í módon, hogy az. részükre is elfogadható legyen. Szadat X radikális ellenségeinek marok- * nyi tábora viszont bizalmatlan e * tervvel szemben s a marokkói ^ konferencián olajzárlatot és egy X “szent háborút“ hangoztat X Izrael ellen! A közös érdekek * egy nevezőre hozása furcsa koaliciót hozott létre. Az új. u n. x "mérsékelt" csoport egyik tagja X Jordán, melyet most szövet- & ségese Szíria, melyhez 1975-ben csatlakozott, hűtlenül cserben # hagyott. A szövetség másik két X tagja a nyugat felé orientálódó * Szaudi Arábia és Irak. Mind* X három allam komoly fenyegetásl lát a sikeres iráni X vallásforradalom továbbter- •X’ jedésében. ennek következtében * Irak lassanként minden kap- jjj. csolalot megszakít Iránnal és X nyílt támadásra készül. A "X1 három allam belugyminisztériu- * ma bizottságot alakított az Új ^ Izlám terjedésének megakadá- X lyozására. A szaudi királyi •X família, mely retteg . hogy az * iráni sah sorsában kell majd osztoznia, bar nyilvánosan a x Camp David-i egyezmény X ellenzöje. titokban annak * Morea Magda 884-7284 MEGHÍVÓ BNAI ZION Transylvania Lodge Chapter 96 örömmel hívja meg ünnepelni a ROSH HAAYIN RETARDED OTTHON javára rendezendő tánccal és vacsorával egybekötött Megnyitó Estéjére 1980 október 11 (szombat este) 8:30-kor az American Israel Friendship House 136 East 39th Street, New York City dísztermében FILU Zenekara 8:30-10-ig ingyen bár, 10-kor glatt kóser vacsora adóból levonható adomány 22.50 Rezerváljon sikerében reménykedik Az iraki ideológusok viszont # Európába helyezik bizalmukat. * mely egyedül képes a két * szuperhatalom közötti egyensúly fenntartásara. Fahd herceg. ^ ki most gyakorlatilag Szaudi X Arabia vezetője, első ízben X jelentette ki, hogy egy izráeli »» visszavonulás ellenében x hajlandó lenne Izraellel békét X kötni. (E kijelentést persze erős X- fenntartással kell fogadni.) X Sadun Hammadi. az iraki külügyminiszter. Párisban hangsú- X lyozta az európai államok ki- X emelkedő szerepét egy közelkeleti békében. A hírek szerint * Halász Manci 898-2598 Feuerstein Magda 734-9612 Husszein, Jordán uralkodója X újabb washingtoni látogatást ■X' tervez. Ezzel szemben Szíria X teljesen feladta a reményt egy ^ európai tervet illetően, a Pl O X folytatás a 2. oldalonXÉs a világ mégis úgy megy, ahogy megy... Én már megint bajban vagyok azokkal a politikai kategóriákkal, amelyeknek csalhatatlanságában fiatalkoromban hittem, és amelyek olyan világosan határozták meg a vonalakat, hogy aszongya; vannak népellenes kormányok, amelyek rendszerint katonákból állnak, aztán vannak demokrata kormányok, amelyeknek az a jellemzője, hogy katona legfeljebb a hadügyminiszteri posztra kerülhet. É,s ezek a demokraták, a népbarátok, akik alatt minden rendben van. Most nem is arról akarok írni — ami amúgyis mindenkinek a könyökén nő már ki, hogy azok a kormányok, akik programként a népbarátságot írják zászlajukra, azok sem a népet, sem a katonát nem képviselik, hanem csak önmagukat. Ezúttal a világ kél különböző pontján történt múltheti eseményről szeretnék emlékezni, Törökországról és Chiléről. Törökországban mióta néhány évvel ezelőtt megbuktatták az erőskezű katonai diktatúrát, kitűnő parlamenti demokrácia volt. Olyannyira az, hogy nemcsak választások idején változott meg a kormány, hanem különböző parlamenti választások eredményeként is cserélődtek a miniszterelnökök, a középtől kissé balra és kissé jobbra álló politikusok váltogatták egymást a kormány élén. Az egyszerű török ember azonban mindebben kevés örömet talált. A gazdasági helyzet folyamatosan romlott és a rendfenntartó erőknek, katonaságnak, rendőrségnek nemcsak hogy az ország vitelében nem volt beleszólásuk, de még az is kicsúszott a kezükből, amiért egyáltalán életrehivták őket, ami jogosságukat igazolta volna. Gyönyörű volt a demokrácia, öt év alatt nyolcezer ember halt meg, politikai merényletek, utcai harcok és lázongások következtében. Végülis múlt héten a hadsereg vezetői megsokallták azt, ami az országban történik és katonai puccsot hajtottak végre. A puccs teljesen vérleien volt. Az első hirek ugyan arról szóllak, hogy letartóztattak vezető politikusokat és ezek a letartóztatások nem is voltak pártatlanok. mert mialatt az úgynevezett baloldal politikusaira a katonaság már az első órákban rátétté kezét, a fél-fasiszta párt vezetőjét nem fogták el. állítólag nem találták otthon. A világsajtó gyorsan levonta a következtetést belőle; a katonaság a fél-fasisztákkal szimpatizált. Igen ám, csakhogy két nappal később mégiscsak megtalálták a jobboldali vezért is és őrá is ugyanaz a sors várt, mint baloldalinak minősített politikustársaira. Különösebben nem kell kétségbeesni sorsukon. Mindegyiket háziőrizetben tartják, sőt. állítólag saját érdekükben védőőrizetben. Ez a védőőrizet szó önmagában nem nyugtat meg senkit, mert elég sok olyan védőörizetnek voltunk tanúi az elmúlt évtizedben. ahol végül az uralmon lévő klikk olyan tökéletes módon biztosította a megvédettt személy nyugalmát, hogy gyorsan 3 láb mélységbe rakták a föld alá. A jelek szerint azonban itt nem erről van szó. A tábornokok és ezredesek ugyan továbbra is kemény kézzel ütnek mindkét szélsőség felé. számos komoly letartóztatás is volt. de nem valószínű, hogy a pártvezetőknek bántódása legven. mert időközben máris megalakítottak egy polgári kormányt, amelyben a középtől mindkét oldalra álló mérsékelt politikusok kaplak helyei. Többek között olyanok, akik előző kormányokban is szerepet játszottak. Úgylátszik, hogy ezúttal Törökországban olyan katonák ragadták magukhoz a hatalmat, akiknek békés szándékaik vannak, vagy legalábbis hajlandók kisebb áldozatokkal vezetni ki az országot a teljes politikai káoszból Az államcsínynek eddig halálos áldozata nincs, ami mindenképpen jelentős haladás egy olyan állapothoz képest, amikor is politikai okokból napi 5-6 ember hal meg. Űgylálszik, már a katonák vérengző mivoltában sem lehet teljesen megbízni. De ha még erre sem építhetünk, akkor ugyan hogyan lehet tájékozódni napjaink politikájában? Még cifrább az, ami Chilében történt. Pinochet elnök népszavazást rendelt el azzal a nyilvánvalóan gonosz szándékkal, hogy minél későbbre halasszon egy igazi parlamenti választást, amelynek eredményeként neki le kell mondania és polgár politikusoknak adni át a hatalmat. A tábornok körmonfontan megfogalmazott kérdéssel lényegében 1987-ig biztositotta saját uralmát — vagyis az ilyesmi igazán távolán a demokráciától. De vajon tényleg olyan nagyon távolán? Tulajdonképpen mi is az a demokrácia? Az-e, hogy a nép összességének folyamatosan és állandóan jogában áll beleszólni az ország ügyeinek irányításába, vagy az-e, hogy olyan embereknek ad megbízást, az államügyek intézésére, akik ki tudják vezetni az országot a káoszból? Nem szerelném, ha valak azzal vádolna meg, ho Pinochet rendszerével vagy személyével különösebben szimpatizálok, de mégis csak meg kell állapítani azt, hogy Allende uralmának utolsó évében Chile inflációs aránya 400 százalék volt, amely azóta fokozatosan csökkent, s az elmúlt évben az infláció csupán 30 százalékot ért el. Hogy ez jó eredmény-e vagy sem. attól függ, hogy melyik oldalról nézzük. 400 százalékhoz viszonyítva minden esetre remek eredmény, nem csoda, hogy Pinochet-ék vállalták a népszavazással járó kockázatot. Ha most a régi belénkrögződött és belénkverl dogmák alapján mérjük az eseményeket, nyilvánvaló, hogy az elnyomott chilei nép kihasználja az alkalmat és igyekszik megszabadulni diktátoraitól. De nem ez történt. Érdekes módon még a baloldali beállítottságú politikai csoportok, vagy lapok sem állítják azt, hogy a chilei választás nem volt szabad. Ennek legjobb bizonyítéka az, hogy a választásokon alig több, mint a lakosság fele, 53 százalék vett részt; aki szavazott az zárt szavazófülkében, titkosan szavazott, aki viszont nem kívánt élni szavazati jogával, annak ebből kifolyólag semmi baja nem történt. És az eredmény? Pinochet tábornokot 70 százalékos elsöprő többséggel bízták meg azzal, hogy továbbra is ő vezesse az ország ügyeit, szinte beláthatatlan ideig. Mit mondjon erre az ember? Azt, hogy a nép nem tudja, hogy neki mi a jó és ezért a rosszra szavazott? Aki ezt hajlandó elfogadni, az egyúttal kidobhatja az ablakon azt a meggyőződését, hogy a népnek egyáltalán joga van szavazni. Vagy azt, hogy a nép tudja, hogy mi a jó neki és néha úgy véli, hogy neki éppen a katonák diktatúrája a kellemes? Viszont a katonai diktatúrákról azt állítják (nyilvánvalóan igaz is), hogy az nem demokrácia. Hát most hogy ismerje ki magát az ember ebben a kérdésben? Azokat a civileket, akik demokratikus jelszavakkal nyomták el a népet, felsorolni sem érdemes, olyan nagy számban termelte ki őket századunk. Olyan katona, aki a nép érdekeit - folytatás a 10. oldalon
