Menora Egyenlőség, 1980. július-december (19. évfolyam, 814-837. szám)
1980-09-13 / 823-824. szám
.« o "1«|q| MENÓRA * 1980 szeptember' 13-20, Motto: KÚRTHY MIKLÓS; NAPOK SODRÁBAN.... íj Without a song the day should never end... ‘ (Az amerikai néger rabszolgaság népdala) 1. •: — Asszonyom, mint mindenki más, szenvedek a melegtől és mint mindenki más, dinikor ismerőseimmel találkozom, elmondom a kötelező ostobaságot: — Ez nem is annyira a lijeleg, mint az, hogy nagyon magas a levegő nedvességtartalma. — Ma, mielőtt idejöttem qíihöz, pontosan huszonhétszer Mondtam el azt a hülye mondatot és pontosan huszonhétszer válaszoltak ismerőseim: — That’s what it is. |— És most, hogy itt állok a kirakat előtt, megint elisráétlem: nem is a meleg a baj, hánem az, hogy a levegő nedvességtartalma nagyon magas. $ most arra gondolok, hogy alapjában véve, frázisok tömkelegében élünk. És a legnagyobb probléma az, hogy a frázisok legnagyobb része — igjaz. Rájöttem arra, már r$gyon sok évvel ezelőtt, hogy a; közhelyek mindig igazak Igaz aáL hogy az észak-amerikai kontinens egyes városaiban a levegő magas nedvességtartalma az, ami a forróságot Íinte elviselhetetlenné teszi. mikor azt az ostobaságot ^mondjuk, hogy „meglátni és rljegszeretni egy pillanat műve \flp!t”, voltaképpen igazat mondánk, mert van ilyesmi, saját tapasztalatomból tudom. Éveknél ezelőtt egy nő, akivel az első pillanatban megszerettük eígymást és azután kiábrándultunk egymásból, utolsó találkozásunk alkalmával ezt rjjondta: *:— Amikor először találkoztunk egymással, bemutatkoztam. Most, hogy kapcsolatunknak vége van, kimutatkozom. I Azután elment és én megdöbbenve álltam a sötétedő Utcán. Megdöbbentem attól, hogy nem üres frázist mondott, hanem valami olyasmit, aminek téhyleg értelme volt. Például azt vártam tőle, hogy a hagyománynak megfelelően a következő marhaságot mondja: *:— Roger, a szerelemnek vége viin közöttünk, de mi továbbra ik barátok maradunk. ’•Ez, persze olyan közhely, aiiiely nem igaz, mert hiszen egyetlen szerelem sem végződhet langyosan, a lázas éjszakák nem végződhetnek úgynevezett barátsággal, de ez az, aljút a hagyományok szerint rflbndania kellett volna. Hosszú évtizedek tapasztalatai arra tanítottak meg, hogy mi, emberek, éfetünk minden kapcsolatában frázisokat várunk egymástól, hi^m akarunk eredetiek lenni, rrtert az kényelmetlen, közhelyeket mondunk egymásnak, ngiért az a megszokott és az a kényelmesebb. Időnként „férfiason” viselkedünk és időnként ,jpőiesen" viselkedünk. Ez az, amit megszoktunk önmagunktól és egymástól. A regényírók szerint, ha szerelmünkkel szakítunk, homlokunkat a hideg ablaküveghez szorítjuk, amikor lakásunkban egyedül «faradunk. A homloknak a hjdeg ablaküveghez való szorítása az, amit a Társadalom e]Evár tőlünk. (Én magam sgámos alkalommal megpróbáltam ezt megtenni, pjásztán azért, mert konzervatív ember vagyok, de sohasem sikerült. Homlokomat sohasem tuiátam teljes mértékben a hideg a|laküveghez szorítani, mert ocrom útjában állt a dolognak. Egyszer annyira erőltettem a dolgot, hogy a hideg ablaküveg kitoröttt.) "Volt egy idő, fiatalkoromban, amikor elszántan harcoltam a közhelyek ellen és jelszavam a legnagyobb közhely volt: í— Nem szabad közhelyeket ntondani! £— Ma már, az élet alkonyodó óráiban, nem félek a közhelyektől, ma már banális is merek lenni, mert hiszen rövidesen úgyis minden végetér. Ma már nem akarok,, okos lenni, mert tudom, hogy semmi értelme nincs az egész dolognak. Ma már önmagam merek lenni, ma már ostoba is merek lenni, mert hiszen a végső óra közeledik, amikor közvetlenül halálom előtt elmondom majd a legnagyobb és legostobább banalitást: — Félek... — Amikor el lépek a kirakat elől és visszafordulok, látom, amint a próbababa karminvörös ajka lassan formálja a szavakat: — Sir, That’s nőt just the weather... thath’s the humidity... • • ti. Éjszaka van és munkából jövök haza. A földalatti megállónál két fiatal, szakállas férfi tart különleges éjszakai koncertet. Egyikük gitáros, másikuk énekel: — Without a song the day should never end... Megállók és néhány percig hallgatom őket. A dal az amerikai néger rabszolgaság számos megindító népdala közül az egyik leggyönyörűbb. A szakállas férfi hangja eltorzítja a szavakat, a másik szakállas férfi gitározása eltorzítja a dallamot... a lágy éjszakában egy pillanatra feltámad a múlt, feltámadnak a romantikus előidők (Sheriff, nekünk jogunk van ittmaradni!) A dal szépsége azonban megmarad, az eltorzított szavak és az eltorzított dallam ellenére, mert az igazán szép szavakat és az igazán szép dallamot még mi, a romantikus előidők kései leszármazottai és örökösei sem tudjuk eltorzítani... Belépek a közeli tavembe és halkan motyogom magam elé: — Without a song the day should never end... A pincérnő két perc múlva kérdés nélkül hozza szokásos éjszakai sörömet és a dupla koktélt. Amikor hazafelé ballagok, még mindig bennem zeng a dallam és még mindig bennem vannak a szavak és tudom, hogy ez a nap jó volt... ez a nap szép volt... mert dallal ért véget... • • • III. Az utca túloldalán hatalmas fa van. Azt hiszem, hogy tölgyfa, de nem vagyok biztos benne. A fa oldalára egy cédulát szegeztek: — Garage sale. Books and glasses. Ezután következik a cím és a garage sale dátuma. Másnap délelőtt, amikor ez történik, odamegyek, a garage sale nem messze lakásomtól van. A garage-ban legalább ötven ember van, sok könyv, két rozzant motorkerékpár és számos pohár. A merészebbek a motorkerékpárokat nézegetik, az intelligensebbek a könyveket lapozgatják. S mivel én magam sem megfelelően merész, sem megfelelően intelligens nem vagyok, a poharak felé fordulok. A poharak mindig is lényeges alkatelemei voltak életemnek: nem tudok például sört inni a palackból, ehhez mindig pohárra van szükségem. Végülis, vásárolok négy pezsgés poharat. A poharak olcsók, de az egész dolognak semmi értelme nincs, mert sohasem iszom pezsgőt, még újévkor sem. De a pezsgős poharaknak valamiképpen státusz-jellege van. Azt jelentik azok a poharak, hogy ,.valaki” vagyok, olyan ember vagyok, aki ihat pezsgőt, ha éppen úgy tartja a kedve... a négy pezsgős poharat otthon a bárpultra állítom és ha valaki, aki meglátogat és észreveszi a pezsgős poharakat a báron, hanyagul fogom megjegyezni: — Most éppen kifogyott a pezsgő, mert vezető politikusok voltak nálam vendégségben és csak pezsgőt akartak inni.. Az embernek nem könnyű állandóan pezsgő-tartalékot tartani... Vállára hulló, hosszú szőke haja van, hátradől a földalatti ülésen és álmodozik... szeme kifordul üregéből... valószínűleg mindnyájunk szeme ilyen, amikor álmodunk... talán húszhuszonöt éves lehet... a földalatti rohan és ez a lány álmodozik... és irigylem, mert álmodni nappal a legnagyobb dolog... a nappali álmodozás azt jelenti, hogy egy pillanatra el tudtunk feledkezni a valóságról... el tudtunk feledkezni a lakbérről és a federális adóról... boldogok azok, akik napközben is álmodni tudnak... Irigyen nézem ezt a szőke fiatal nőt és megpróbálom behunyni a szememet és megpróbálok álmodni... és ülünk egymással szemben, félig lehunyt szemmel...a nő hirtelen kinyitja a szemét és a következő állomásnál leszáll... egyedül maradok a kocsiban... ismét behunyom a szememet és megpróbálok álmodni... az állomások egymást követik és azután hirtelenül elkövetkezik az az állomás, ahol le kell szánnom... ... és már nyitott szemmel és kiábrándultán szállók le és otthon az ottawai Taxation Centre levele vár... V. — Gazda — mondja kiskutyám, Sweetheart — én mindig nagyon magányos vagyok, amikor elmégy dolgozni. Szerintem nem szabadna egy kiskutyát egyedül hagyni. A munkának semmi értelme nincs, mert hiszen azért dolgozol, hogy képes légy arra, hogy holnap ismét dolgozz. Ne menj dolgozni, hanem maradj velem és amikor az éjszaka eljön, bebújok az öledbe és a nappalra fogunk gondolni, a nappalra, amelynek fényei vannak. Ne hagyj egyedül Gazda, az ostoba és értelmetlen munka miatt — Sweetheart ezután befekszik az ölembe és elalszik és kimondatlanul is mindketten tudjuk, hogy holnap megint el kell mehnem dolgozni azért, hogy a következő nap ismét dolgozhassak. HITETLEN ÚTONÁLLÓ G. B. SHAW ÉS A IWDNYIK Egy estélyen, a nagy író egy beképzelt alak mellé került, aki mindenáron imponálni akart neki és nem ment le a nyakáról. — Kettőnk között maradjon — mondta Shaw — úgy látom, mi mindent tudunk, ami csak létezik. — Azt meghiszem! — De én egyetlen pontban mégis fölényben vagyok. — Mi az, amit maga tud és én nem? — Én tudom, hogy maga az ember idegeire megy és maga ezt nem tudja... NEMZEDÉKEK HARCA — Ábá, az apák mindig többet tudnak, mint a fiák? — Igen. — Abá, ki találta fel a gőzgépet? — James Watt. — És miért nem találta fel a gőzgépet James Wattnak az apja? — Soha nincs magánál készpénz? Ilyen sürgős esetben sem? BROOKLYNBAN TÖRTÉNT Stux és Fux találkozik Brooklynban. Stux: Van egy üzleti ajánlatom számodra, eladó egy elefánt 75 dollárért. [ Fux: Drága barátom, másfélszobás lakásban lakom feleségemmel, anyósommal és három gyermekemmel. Hová is tehetném az az elefántot? Stux: Rendben, de akkor van egy másik ajánlatom, két elefánt 100 dollárért... Fux: Két elefánt 100 dollárért? Erról már beszélhetünk. SKÓT HŐSÖK Az edinburghi helyőrség lelkésze elhatározta hogy teljes erővel felveszi a versenyt a katonák körében elhatalmasodott alkoholizmus ellen_ Hatalmas falragaszt lett ki a kantinban ezzel a felírással: Az alkohol biztos halál! Néhány óra múlva a következő megjegyzést olvashatta jelszó alatt: A katona bátran szembenéz a halállal! FÉLELEM Z. annyira fél az öregségtől, hogy még becsületben sem szeretne ihegőszülni. MÚZEUMBAN Dudu és Smulik megállnak a Vénusz szobor előtt: — Te ennek le van törve az orra, hiányzik az egyik füle, meg a fél karja. Mitől lehetett ez? / Talán védekezett utolsó erőfeszi-JÓ KÉRDÉS A feleségemet egy antikváriusnál láttam meg először. __— Mit fizetett érte? A LEGJOBB ORVOS „A legjobb orvos a termeszét — mondta Galenos, az ókor híres orvosa, mert nemcsak hogy meggyógyítja a betegek háromnegyedrészét hanem a kollégákról sem mond sose rosszat. A HALLGATÓK KOLOSTORÁBAN Egy ember megundorodik a világtól és kolostorba vonul. A kolostor szabályai szerint tfzévenkint legfeljebb két szót szabad beszélni. Amikor letelik a tíz év, megnyílik a cella ajtaja, azt kérdi a rendfőnök: „Van valami mondanivalód?” — Étel hideg! A második tiz év leteltével, újra megnyílik az ajtó, azt mondja az ember: — Agy kemény! A harmincadik év végén határozottan kijelenti: — Elmegyek innen! v — Mehetsz — válaszolja a rend - főnök. Úgyis már kezdettől fogva folyton csak panaszkodtál. CLAIRE KENNETH: Különös kaland... folytatás a 9 oldalról — Nem tűnt fel önnek bizonyos gyanús elem, aki itt ólálkodott a ház körül? — Nem. — Pedig világos, hogy meglesték, mikor autóba szállt és kiment a repülőtérre, hogy ezalatt kényelmesen kirámolhassák a házat! Mihály közbevágott. — Aki megleste, nem tudhatta, hogy a repülőtérre megy és órákig távol lesz, azt is hihette, hogy csak húsz percre távozik, a fűszerüzletbe... — Ez igaz! — bólintott a sheriff. Feltéve, hogy nem közölte senkivel. — Nem közöltem... A sheriff most az ajtókat és ablakokat vizsgáilgatta. — Azt máris megállapítom, mondta diadalmasan, hogy a betörők a veranda nagy ablakán hatoltak be. Ez belülről nyitva volt! Irén, most egyszerre feléledt. — Laura! Te nyitva felejtetted az ablakot! Úristen, hogy lehettél ily könnyelmű! — Az ablak csukva volt, erre esküszöm! Az egész három hét alatt nem nyitottam ki a veranda ablakot! — Sajnálom, kedves hölgyem, de téved! Ez az ablak csakis belülről nyitható! Laurán most átvillant, hogy Bob Gibson ott állt az ablaknál, míg ő az eszpresszót főzte. Ott állt és talán... Nem, nem, őrültség! Furcsa véletlen ez, semmi más. Ott állt, mert a kilátást nézte... Pedró vicsorogva, szinte ugrásra készen figyelte a sheriffnek, meg az őrmesternek is minden mozdulatát. Mihály alig tudta féken tartani, hogy ne támadjon nekik. — Ezt a vadállatot jobb lett volna itthon hagyni, ez aztán elriasztotta volna a legmerészebb betörőt! — jegyezte meg a sheriff. — Itthon volt, nem vittem magammal! — Megáll az eszem, szólt közbe Irén. Mindig azt hittük, hogy Pedró elkapná a torkát bárkinek, aki ide belopódzik! — Kár etetni az ilyen dögöt, ha erre sem alkalmas! Bár lehetséges, hogy már ismerte az illetőt, már összebarátkozott vele, — magyarázta a sheriff, mint aki mindenre meg tudja adni a választ. Laura, most látta maga előtt a tegnapi jelenetet, ahogy Bob Gibson simogatja Pedró fejét... Elhesegette magától ezt a lehetetlen gyanút, egy pillanatig sem gondolhat arra, hogy... De mégis gondol és amíg nem találkoznak, addig állandóan csak ez az ostoba feltevés fogja kínozni... Holnap, ha majd együtt lesznek, talán el is mondja neki, együtt fognak nevetni ezen, mert még viccnek is rossz. Holnap, szombaton... * Laura kiszépítette magát, ahogy NewYork-ba ért, első útja a fodrászhoz vezetett. Az új, pasztellkék ruháját vette fel, ebben nagyon fiatalnak nézett ki. Olyan türelmetlen és izgatott volt, mintha ez lenne az első randevúja. Hát tényleg az első volt, mióta elvált Rezsőtől. Többször is megnézte magát a tükörben, jó érzés volt, hogy lesz valaki, aki miatt érdemes szépnek lenni. Kár, hogy nem pontos. Félhét már elmúlt, art möndta, akkor telefonál. Hét óra... Fél nyolc... Még mindig nem jelentkezik, most már kezdett ideges lenni. Persze közbejöhetett bármi, a mamája is vele lakik, esetleg megbetegedett az öreg hölgy, vagy a kocsival van baj. Bár a nagy mustársárga kocsi vadonatújnak látszott. Nyolc óra is elmúlt, mikor végre megszólalt a telefon. De nem Bob Gibson volt, hanem Irén. Pont ilyenkor hívja, pont most foglalja le a vonalat. — Laura drágám, érdekes hírem van! A sheriff mégiscsak csinál valamit! — Elfogták a betörőket? — Azt nem, de nyomon vannak! Tudod, ott ahol a highway kezdődik, van az a benzinállomás. Az a fiatal néger, aki mindig belebámul a kocsiba, miközben feltölti... — ő volt! A néger, ő! Ugye? Mintha kő esett volna le a szívéről, hirtelen olyan vidámnak és boldognak érezte magát. — Dehogyis a néger! Az egész nap el se mozdult onnan. De azt mondta a sheriffnek, hogy délután hat óra tájban megállt ott egy kocsi, szokása szerint belenézett és tele volt a hátsó ülés szőnyegekkel. Gyanúsnak találta és feljegyezte a rendszámot. Nagy, mustársárga kocsi volt... Irén már letette a kagylót, de Laura még mindig mereven bámult a telefonra. Azt, hogy a könnyei végigperegnek az arcán, ráhullanak az új pasztellkék ruhára, észre sem vette. Másképpen képzelte el ezt a szombat estét. Egészen másképpen. HAPPY NEW YEAR TO THE WHOLE JEWISH COMMUNITY HUNNISETT Division of Canada Packers Ltd. 2306 St. Cl-aire W. 767-2131 Ami a munkáért kárpótol, az talán az, hogy amikor hazajövök, lefekszünk aludni és Sweetheart teste lágy és meleg az ölepiben... Sweetheart kicsit morogj álmában és közelebb húzom magamhoz, azután én is felalszom... •••••••• „Keresek középkorú férfit társalgónak, séta-partnernek, férfi mellé, kétszer hetente, délutánra.” Telefon: 8-tól 10-ig 731 - 8693 // __ THE ROYAL BANK OF CANADA 4881 Y onge St. 223 6334 Sheppard Centre Alan Legg Manager GRAHAM R. KIDLARK LTD APPRAISALS REAL ESTATE MORTGAGES NEW HOME SALES ONTARIO WIDE 215 Lakeshore B ívd. E. Toronto, Ont. 362-4001 ALUMICO ENTERPRISES Ltd. Aluminium ajtók, ablakok, Patio-ajtók Álcán siding, korlát, tetőcsatorna stb... Ingyenes árajánlat * Garantált munka 20 éves gyakorlattal rendelkező magyar vállalat. A québeci kormány által 500 dollárig való visszatérítés. ÜZLET és IRODA: 1384 Beaubien St. East. Montreal H2G 1K9 Tel:277-1151 * 277-1152 este 621-4283 1425 STANLEY STREEr / MONTREAL, Telefon: 288-3090
