Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-03-15 / 798. szám

19 * M1N0IA 9 oldal Atlantisz ........Annál a torkolatnál, amely, t ti llé­ruklész (Herkules) oszlopainak neveztek, száfjel terült el és ez nagyobb volt Líbiánál és Ázsiánál együttvéve... Ezen a nagy Atlanti szigeten nagy és csodálatos ki­rályság terült el, amely az egész sziget, sok más sziget és a szárazföld egyes ré­szei liiliitt is uralkodott. Ezen felül ural­kodott a túlsé» oldalon Líbia fölött Egyip­tomig és Enré>pa fölött Türrbéniáig. . . A későbbi időkben azonban rendkívüli földrengések és áradások köszöntöttek be, egv szerencsétlen napon és végzetes éj­szakán egész harcrakész seregeteket el­nyelte a Föld és egyidejűleg Atlantisz szigete is a tengerbe süllyedt. Ezért nem A nagy ••1 FF F szokoar lehet azon a tengeren ma sem hajózni és kutatni: a mély iszap, amely a szíl'H el­süllyedésekor képződött, meggátolja a hajózást. . .” ........Leviatán szörnyűséges agyarai rémü­letet keltettek. torkáhól tüzet és láncot okádott, orrlyukaiból fiist •'omolv•'ott elő, szemeiből vad fény lövellt, és szíve nnn ismerte a könyörületet. Szeszélyes ked%e szerint koszált a tenger színén, fém hí nyomdok vonalat hagyva maga mögött, 'agy pedig sekély részeken járt. s ott fel­forrt a tenger, mint egy fazék víz... Nagyobb volt. mint összes társai «együtt­­>é\e (és isten megengedte neki), hogy egv orwsi \tz alatti sziklán «‘inrlt tronusroT kormányozza azokat. . . Lcviatán nagy tengeri sárkányokkal táp­lálkozik. A Jordán egyik mellek lnl\ojalml i*-zik. amely titkos csatornán keresztül omlik az óceánba. Amikor éhes, t'üslol«'ü liózl eredet, amely hatalmas területi n za­­' árossá teszi a vizeket; amikor szólítja*, akkora hullámzást okoz. hogy hét mii ék­nek kell eltelnie, mire ine^nyii^szik a mélvsé«...” \z első idézet Lambreeht Kálmán. c«'v-l kori kilá^hírií ósélet Imi várunk fordításá-i bán közül cfjy részletét a nauv •»öriij' biil­eseló. Platón (i. e. 127—347) ..Kritiász** emui munkájából — a második pedig K. bra\es és IL Patai ..Héber mítoszok” <*ímü munkájából való (Terényi István fordításában). Vajon elképzelhetö-e, hogy e két ókori eredetű szövegnek bármiféle köze is van egymáshoz? Meggyőződésünk, hogy igen: mindkettő ugyanarra vonatkozik! A Pla­tón által a ..Kritiász -bán és egv másik j müvében, a ..Timaiosz/'-ban is részletesen |leírt gazdag birodalom, Atlantisz — a leg­újabb kutatások erre engednek következ­­tetni — szoros kapcsolatban állt a Föld­közi-tenger keleti medencéjében levő Szán tori ii tűzhányóval. Hogy milyen ér­telmű volt ez a kapcsolat, és mi okozhatta a legendás birodalom részleges fizikai] megsemmisülését, valamint teljes gazda­sági és politikai lehanyatlását, arra rövi-, desen visszatérünk. 1932-ben egy görög régész, Szpiridon Marinátosz Kréta szigetének északi részén, az Iráklióntól (Heracleion) alig 7 kilométernyire fekvő bronzkori település, Amnisszosz romjainál kez­dett ásatásokat. Az ókori szerzők kö­zül Strabo (Sztrabón, i. e. 60 — i. sz. 20) görög földrajztudós szerint Am­nisszosz a legendás minószi biroda­lom legfőbb kikötője és fegyvertára volt, még az i. e. 1500 esztendőt meg­előző évszázadokban. Vagyis akkor, amikor Krétán még nem görögök, hanem más (valószínűleg kis-ázsiai és föníciai eredetű) népek éltek. Marinatosz professzornak először egy villát sikerült napfényre tárnia, amelyben csodálatosan szép freskó­kat talált, majd egy másik épület következett, amelyet vastag, vulkáni eredetű (tajtékkő vagy habkő néven Ismert) horzsakőréteg és finomabb szemcséjű anyag, úgynevezett vul­káni hamu töltött ki. Magától érte­tődik, hogy rögtön az a logikus kér­dés vetődött föl: honnan is származ­nak ezek a vulkáni anyagok? Hiszen Kréta szigetén soha nem voltak tűz­hányók! A válasz kézenfekvő: csakis a Közép-Krétától északra, mintegy 100 kilométer távolságban levőSzan­­torin jöhet számításba. Ezt a tűzhá­nyót a geológusok természetesen már régóta ismerték, és tudták, hogy még nem aludt ki teljesen. Az ammsszo­­szi ásatásokat megelőzően például 1707 és 1711 között, 1866 és 1870 kö­zött, 1925-bep és 1926-ban, valamint 1928-ban is voltak kitörései Az ása­tások előtt azonban senkinek sem volt tudomása arról, hogy a bronz­korban is működött volna, és ennek a régi kitörésnek bármilyen köze is Wtt volna Kréta lakosainak torténel­­ftiéhez. Épp ezért, amikör Marinátosz al Antiquity című tekintélyes régé­szeti folyóiratban közzétette jelenté­sét és elméletét, amely szerint Am­­nisszoszt a Szantorin pusztította el, a tudományos világ, amint az már ál­talában szokásos, meglehetős idegen­kedéssel fogadta a túlságosan me­résznek tetsző elméletet. Marinátosz folytatta kutatásait és megállapította, hogy nemcsak egy erőteljes hamuszórásra került sor i. e. 1500 körül, hanem több más geológiai eseményre is. Elsősorban egy vagy több heves földrengésre, amely szin­tén nagy arányú pusztítást okozott Krétán és más, környező, kisebb szi­geteken is, azonkívül egy hatalmas erejű szökőárra, amely a Szantorin­­ból indult el és végigszáguldott a Földközi-tenger egész keleti meden­céjén. Ennek a szökőárnak egyes hul­lámai közvetlenül elérték Kréta északi partjait, és mindent megsem­misítettek a kikötőkben és a parton magán is, más hullámainak egy része pedig visszaverődött a Krétától északkeletre levő kisebb szigetekről: ezek a hullámok azután Kréta — ke­leti partjain és öbleiben zúztak össze mindent, amit elértek. Még a hatal­mas kövekből épített, erős falak is leomlottak! Marinátosz — természetesen — mind élénkebben kezdett foglalkozni a kérdés földtani vonatkozásaival és bizonyítékként felhasználta azokat a vulkanológusoktól származó leíráso­kat, amelyek másutt — elsősorban Indonéziában — lezajlott, hasonló jellegű természeti katasztrófákról számoltak be. Különösen sok hason­lóságot fedezett fel a Szunda-szoros­­ban levő Krakatau (vagy Krakatoa) nevű tűzhányó 1883. évi, roppant arányú kitörése és az azt követő szökőár, valamint a Szantorin szóban levő, bronzkori kitörése között. Ez annál is inkább szerencsés gon­dolat volt, mert — amint azt a geo­lógiai vizsgálatok azóta tökéletesen igazolták — a Szantorin és a Kraka­tau valósággal egymás „ikertestvé­rei”: teljesen hasonló működésű tűz­hányók, ráadásul mindkettő sziget­vulkán. Csakhogy — amint később világossá vált — a Szantorin bronzkori kitö­rése nemcsak a Krakatauét múlta fe­lül, hanem minden más tűzhányóét is, amely az utóbbi négy-öt évezred­ben Földünkön működött! A Kraka­tau esetében például 18 köbkilomé­ternyi (azaz 36 Badacsonynak meg­felelő) mennyiségű anyag tűnt el a Föld színéről a kitörés következté­ben; a Szantorin esetében azonban a geológusok 72 köbkilométernyi tér­fogatról beszélnek, annyiról, ameny­­nyiből 28 ezer Kheopsz-piramist le­hetne felépíteni! A Krakatau és a Szantorin esetében egyaránt ennek az anyagnak 1—5 százaléka szóródott szét a gigantikus erejű robbanások miatt, a ma hiány­zó térfogat legnagyobb része azonban úgy „tűnt el”, hogy a vulkán alatti, 4—5 kilométer mélységben kezdődő és ismeretlen mélységig terjedő mag­makamra tetőrésze beomlott. A szó szoros értelmében véve „a Föld nyelte el” ezt a két hatalmas tűz­hányót! Mindkettő helyén csak né­hány szigetecske maradt fenn, és egy patkó alákű óriásiráter, úgynevezett kaldera képződött e szigetek között, amelyet több száz méter vastag víz­réteg borít napjainkban. A Szanto­rin kalderájának belsejében i. e. 197- ben (vagy akörül) újraéledt a vul­káni tevékenység és több apró, de fo­kozatosan növekvő új tűzhányósziget emelkedett ki a sistergő habokból. E szigetek (a Palea és Nea Kameni) ma is aktív vulkánok. A Krakatau kalderájának belsejében pedig 1927- ben kezdődött meg az újabb műkö­dési fázis. Ennek eredményeként született meg az Anak Krakatau nevű új vulkán (a név jelentése: „A Krakatau Gyermeke”), amely azóta is igen élénk tevékenységgel adja je­lét „életének”. Az 1960-as indonéziai expedíció eredményei szerint az Anak Krakatau minden nagyobb robbanása sok ezer tonna trinitro­toluol robbanási energiájával egyen­értékű ... Ezek a geológiai adatok igen hasz­nosak voltak Marinátosz professzor kezében, azonban ekkor kutatásait nagyon hosszú időre abba kellett hagynia: közbejött a második világ­háború, csak 1967-ben alakultak úgy az események, hogy újra hozzákezd­hetett a?, ásatásokhoz, de ezúttal már nem elsősorban Krétán, hanem a hajdani Szantorinból fennmaradt legnagyobb szigetnek, Thérának a területén. Már a múlt évszázad hat­vanas-hetvenes évei óta tudták K0MLÓS TIBOR SZŰCSMESTER BUNDÁK MÉRET UTÁN ES RAKTÁRON ALAKÍTÁS * JAVÍTÁS * MEGÓVÁS BIZTOSÍTÁSSAL 7435 ST. ALEXANDER St. Room 240 Tel: 842-7536 JELEDITIBOR Chartered Accountant m\Titi:Át tokoxto *xi i -:t« 11 4333 St.Catherine St.W. 280 Jarvis St. 5771 VICTORIA AVENUE Finom külföldi és kanadai csemegeáruk és sajtok Ismert, legfinomabb magyar hentesáruk Magyar és európai cukrászsütemények Külföldi esspresso kávék, kakaó, konzervek Naponta friss tejtermékek, kenyér, péksütemények ugyanis, hogy Théra déli részén ér­tékes, nem görög eredetű, hanem a krétai minószi birodalom régészeti egykorú kancsók, vázatöredékek, cse­répdarabok találhatók. 1967 óta folynak itt, Akrotiri fa­lucska tőszomszédságában az ásatá­sok, és nyilvánvalóan még évtizede­ken át folynak majd, annak ellenére, hogy Marinátosz professzor 1974 őszén váratlanul elhunyt. Ez a világ­hírű tudós, nagy számú munkatársa és tanítványa segítségével oly régé­szeti emlékeket tárt fel Thérán, ame­lyek kulturális értéküket tekintve egyenrangúnak mondhatók Pompeji­­vel vagy az Indusvölgyi civilizációk­kal. Aki Athénbe látogat, ne mu­lassza el megtekinteni az ottani Nem­zeti Régészeti Múzeumban kiállított, Théráról származó lenyűgöző szép­ségű freskókat és más régészeti em­lékeket, amelyek a görögség civili­zációját megelőző időkből, az i. e. 2000 és 1500 közötti esztendőkből va­lók. Ma már nem vitás, hogy a ki­törés előtti évszázadokban a Szanto­­rinon ugyanaz a nép lakott, amely Krétát is uralta, s amelynek kultú­ráját az emberiség legnagyszerűbb kincsei közé kell sorolnunk. Ez történt Thérán 1969-ben, Martinátosz professzor, va­lamint egy fiatal amerikai geológus, dr. Dragoslav Ninkovich kezdemé­nyezésére a Görög Régészeti Szolgá­lat 16 országból mintegy 120 geoló­gust, vulkanológust, oceanográfust, geofizikust, történészt, régészt, mű­vészettörténészt és más szakembert hívott meg. Ez volt az azóta híressé vált Első Nemzetközi Théra Kong­resszus. A résztvevők számos elő­adást tartottak Athénben és a Knósz­­szosz nevű, tízezer tonnás modern tengerjáró hajón, majd megtekintet­ték a thérai, az amnisszoszi és a knósszoszi ásatások területét. A kongresszusnak egyetlen célkitűzése volt: minden lehetséges módszerrel tanulmányozni és ennek alapján megvitatni azokat a földtani és tör­ténelmi eseményeket, amelyek a Szantorin i. e. 1500 körül lezajlott apokaliptikus kitörésével kapcsolat­ban állottak. Ezt a célkitűzést sike­rült is teljes mértékben valóra vál­tani. A lényeg ebben foglalható össze: a Szantorin a bronzkori kitörést meg­előzően — valószínűleg több ezer, vagy esetleg több tízezer éven át — teljes nyugalomban volt. A minószi birodalom alattvalói, elsősorban a krétaiak (de más környező szigetek lakói is) nem ismerték fel, hogy ez voltaképpen egy alvó, de azért még nem véglegesen kialudt vulkán. Meg­telepedtek tehát a gyönyörű, és jó termőföldekben gazdag szigeten és felépítettek legalább egy várost (vagy talán többet is?) a mai Akrotiri köz­vetlen közelében, nem túlságosan magasan a tenger szintje fölött. Az i. e. 1500. év táján azonban először földrengések támadtak (a legutóbbi kutatások szerint rrjár fél évszázad­dal korábban is voltak földrengések a szigeten), ezek azonban nem kel­tettek pánikot, minthogy az Égei­­tengeri szigetvilágban a földrengés nem számít a ritkaságok közé. Az i. e. 1500-ban vagy akörül bekövetkezett rengések azonban — akkor ezt ter­mészetesen még nem tudták, de a mai kutatások értelmében ez már teljesen nyilvánvaló — a vulkán vá­ratlan újjáéledését jelezték. Nem sok idő telt el az első rengések és az első hamukitörések megkez­dése között: geológiai és geofizikai alapokon arra a következtetésre ju­tunk, hogy valószínűleg Csupán 12— 18 hónap. Ezt a feltevést a régészeti vizsgálatok is alátámasztották. Ami azonban a teljes kitörési ciklus hosz­­szát illeti, abban a tekintetben az említett kongresszust megelőző évek­ben eléggé ellentmondó vélemények hangzottak el. Voltak, akik azt állí­tották, a Szantorin nem kevesebb, mint 40—50 évig működött egyhu­zamban! A kongresszuson azonban olyan vulkanológusok is jelen voltak, akik Üj-Zélandon, Indonéziában, Iz­­landon és más vulkáni vidékeken végeztek korábban kiterjedt vizsgá­latokat, s ezeknek tapasztalatait most a thérai vulkáni hamu- és horzsakő­rétegek tanulmányozásakor is hasz­nosítva teljesen egyöntetűen arra az eredményre jutottak, hogy a Szan­torin működése valószínűleg egy év­nél is rövidebb ideig tartott. Ennyi idő telt el az első hamuszórásoktól kezdve gddig, amíg a magmakamra tetőrésze be nem szakadt. Először mind sűrűbb és sűrűbb hamu- és horzsakőszórásra került sor. Ezt perzselő felhők kialakulása követte, amelyek az akkor még kúp alakú és valószínűleg legalább 1500 méter magas, központi csúcs lejtőjén gördültek alá. Mindezt természetesen a talaj állandó remegése és időről időre földrengésrajok fellépése kí­sérte. Végül a hamuszórás óriási ará­nyokat öltött, és a környéken — való­színűleg Kréta szigetén is — több napon át éjszakai sötétség honolt. A már említett Ninkovich és egy má­sik amerikai tudós, B. C. Heezen geo­fizikus tengertani kutatásai kimutat­ták, hogy a finom törmeléket, a vul­káni hamut a szelek elsősorban Kö­zép- és Kelet-Kréta felé szállították tova. Ezt a Görög Meteorológiai Szol­gálat igazgatójának, dr. Carapiperisz­­nek éghajlattani kutatásai is igazol­ták. Egy nap és egy éjszaka Amikor azután a tevékenység elérte leghevesebb fázisát, az úgynevezett paroxizmust, és az óriási arányú horzsakő- és hamuszórás miatt a magmakamra kiürült (lávaömlés azonban nem volt), a hegy roppant súlya miatt az üreg mennyezetrésze hirtelen beomlott. Ninkovich véle­ménye szerint — amelyet a Kraka­­taura vonatkozó ismeretekre alapít — ez a beomlás rendkívül gyorsan zaj­lott le, valószínűleg 24 órát sem vett igénybe! Tehát a Szantorin tömegé­nek legnagyobb része, úgy, amint azt Platón Atlantisszal kapcsolatban le­írta! Valóban egy nap és egy éjszaka leforgása alatt tűnt el a mélységben! A felszínről tehát eltűnt a kúp alakú hegy, csupán néhány kisebb sziget (Théra, Therasia és Aspronisi) ma­radt fenn, a csúcs helyén képződött üregbe pedig hirtelen három oldal­ról nyomult be a tenger vize. A hul­lámok összecsaptak, majd oldalirány­ban kezdtek terjeszkedni, a kaldera középpontjától, valamint a fennma­radt szigetek külső oldalától kifelé és végigszáguldtak a tengeren. Ez a szökőár pusztította el egyebek mel­lett a minószi birodalom nagy kikö­tőjét, Amnisszoszt, az ott horgonyzó hajóhaddal együtt. Ez volt az oka annak, hogy a nagy és gazdag krétai birodalom hirtelen — katonai és po­litikai értelemben véve — megren­dült! Ezért nem tudott kellőképpen ellenállni azoknak az akháj csapa­toknak, amelyek a szárazföldi Görög­ország területéről indítottak táma­dást Kréta meghódítására, ügyesen kihasználván azt a zűrzavart, ame­lyet az elemi csapások sorozata Kré­tán keltett. Ott ugyanis nemcsak a szökőár okozott nagy pusztítást (ez a partokon 15—20 méterre emelkedő víztömeg ugyanis csak a partmenti városokat és más településeket ve­szélyeztette közvetenül), hanem a hamuhullás is, amely a szökőárat megelőzte. Ha csak 10 centiméter vastagságú hamuréteg telepedett is le a földekre, már ez is elég volt ah­hoz, hogy az érintett közép- és kelet­krétai területeken évekre megsemmi­sítse a termőföldeket Charles Vita­­liano geológus és felesége 1971-ben helyszíni vizsgálatokkal is igazolta, hogy Krétát nemcsak a partvidék mentén, tehát mondjuk Amnisszosz­­ban érte el a szantorini eredetű vul­káni hamu, hanem beljebb, a tenger­től távolabb is. Mindezek az események — magától értetődően — nem maradtak isme­retlenek Egyiptomban sem. Koráb­ban Egyiptom és Kréta között élénk kereskedelmi kapcsolat állt fönn, ami most, főként pedig az akháj hódítók győzelme után ebben a formában nem volt többé fenntartható. Egyip­tomban tehát értesülést szereztek ar­ról, hogy „Keftiu" (Kréta egyiptomi neve) bizonyos természeti csapások és az ezeket követő katonai és politi­kai események miatt ha nem is sem­misült meg teljesen, de legalábbis hatalmában és jelentőségében meg­változott. És tudniuk kellett arról is, hogy az eseményekért végső fokon az a tűzhányó volt „felelős”, amely Kréta közelében helyezkedett el. Ezek a geológiai és történelmi tények szolgáltatták az Atlantiszra vonat­­kozó egyiptomi leírások alapját. Maga Marinátosz professzor — amint arról e sorok írójával több ízben is beszélgetett — csak ennyit tételezett fel a legendás Atlantisz és a reális Szantorin közötti kapcsolatról. Egy másik görög tudós, A. G. Galanopu- Iosz, az athéni földrengésvizsgáló igazgatója azonban lényegesen to­vább ment ennél és 1969-ben meg­jelent könyvében részletes elemzés­nek vetette alá Platón Atlantiszra vonatkozó minden egyes állítását. Vele egyidejűleg J. V. Luce dublini történész is teljesen hasonló követ­keztetésekre jutott. Kettőjük között csupán annyi a különbség, hogy Ga­­lanopulosz elsősorban a kérdés geo­fizikai vonatkozásait, Luce pedig in­kább történelmi kihatásait állította kutatásainak középpontjába. Galanopulosz ebben a csakhamar az egész világon ismertté vált művében — és szakfolyóiratokban megjelent tanulmányaiban is — a kövekező fontos megállapításokat tette: Legendák nélkül 1. Szolón egyiptomi utazása során hieroglifákkal írott feljegyzéseket ol­vasott Atlantisszal kapcsolatban és összetévesztette egymással a százas és az ezres számjegyeket kifejező hieroglifákat. Ennek következtében minden általa megadott adatot, amelyben az ezres jegy előfordul, százasnak kell tekintenünk. Ez vo­natkozik természetesen Atlantisz méreteire is. Ha ennek megfelelően Atlantiszt tízszerte kisebbnek tekint­jük annál, mint ahogyan mérete Pla­tón leírásában (stadion-egységekben adva) szerepel — márpedig Platón kritika nélkül átvette a Szolóntól származó adatokat —, akkor Atlan­tisz már könnyen elhelyezhetővé vá­lik a Földközi-tengerben. És ami még fontosabb: olyan szigetország képe tárul elénk, amelynek hosszúsága, szélessége, és néhány legfontosabb földrajzi sajátossága éppen Krétáé­val egyezik! Ami egyébiránt Hérak­­lész oszlopait illeti, Galanopulosz szerint ezen semmi esetre sem Gib­raltárt kell érteni, hanem a Pelopon­­nészosz két déli félszigetét, a Taina­­ront és a Malea-fokot. Ezt alátá­masztja az, hogy Héraklész mitoló­giai hőstetteinek színhelye a Pelo­­ponnészosz-félsziget volt. 2. Nem ismeretes pontosan, hogy Szolón mikor járt Egyiptomban, de valószínűleg fiatalabb éveiben, nem pedig öregkorában. Utazásának idő­pontját kb. i. e. 600 év körüli idő­pontra tehetjük. Az általa látott hie­roglifikus szöveg szerint Atlantisz pusztulására az ő egyiptomi útja előtt 9 ezer évvel került volna sor. Nyil­vánvaló, hogy Szolón a szöveget ez­úttal is tévesen értelmezte és épp­úgy egy nagyságrendnyi hiba történt, mint a távolsági adatok esetében. A valóságban tehát az állt az egyiptomi szövegekben, hogy Atlantisz 900 év­vel korábban pusztult el. Vagyis i. e. 1500 körül, hiszen az i. e. 600-tól kell visszafelé számítanunk még további 900 esztendőt. A jelenleg elfogadott tudományos álláspont szerint a Szantorin i. e. 1500 körül tört ki — az egyezés tehát tökéletes! 3. Platón leírása alapján arra követ­keztethetünk — folytatja Galanopu­losz professzor —, hogy Atlantisz voltaképpen két részből állt: egy nagy tartományból és egy tőle távo­labb levő, körszerű nagyvárosból. Annak erőteljes hangsúlyozása mel­lett, hogy ezt az érvelést sok nyomós ok következtében nem fogadjuk el, mindenesetre megjegyezzük, hogy Galanopulosz szerint a tartomány platóni leírása (főként földrajzi érte­lemben) Kréta szigetére vonatkoztat­ható, a nagyvárosé (fővárosé?) pedig az eredetileg, még a kitörés -előtti időkben körszerű Szantorinra. Dr. TA55Y SINGER MAN Optometrist (S/.omvi/.sgálat és szemüveg) 58 97 A VICTORIA Ave. (Bourrct es La Pettie kozott) MONTREAL. Tel.:737-2611 KORDA STEVEN ügyvéd ll.l, ll.d. 2 Complexe Desjardins, Suite 2320 P.O.Box 188, Place Desjardins, Montreal. Que H5B1B3 Télphone: 282 - 1111 GLASS GYÖRGY diplomás optikus 5847 COTE DES NEIGES — MOTREAL 733-1161 ---- 733-5576 0 ELLENDALE MEDICAL BUILDING 484-1259 484-4363 GREGUSIMRE DIPLOMÁS OPTIKUS 4833 SHERBROOKE STREET WEST Dr.ALAIN AZUELOS B.A.D.M.D. Surgeon Dentist N.D.G. Dental Clinic 484-0665 6845 Somerled Montreal H4V 1T9 iminei 844 -6822 Llklslel 288 - 7 5 59' Nr. I t It IH /*!/. iif/ijrrtl 10 ST.JAMES ST., Suite 902. MONTREAL J PF/C7 B*LnG €/* A SZAKÜZLET ALBUMOK, pERAKÓS KÖNYVEK, katalógusok Nagy választék * Vétel * Eladás 4629 Park Ave. Montreál H2V 4E4 TEL: 843-7213 CHEVROLET CADILLAC OLDSMOBILE Forduljon bizalommal Kanada legnagyobb autó ügynökségéhez Keresse SOLT GÉZA magyar eladónkat 900 raktáron levő kocsi kozott válogathat' IPirAfRlKiwlAlY 9595 TRANS CANADA HIGHWAY ST LAURENT.QUE H4S1A3 332-1673 CANADIAN EUROPEAN PASTRY DELICATESSFN Tulajdonos: N Julius Lencz 5205 Sherbrooke St. West (Marlow sarok) Süteményeink változatlanul továbbra is sajai üzletünkben a legjobb minőségben készülnek. Naponta friss felvágottak, péksütemények, importált sajtok és csemegeáruk nagy választékban kaphatok Rendelést minden alkalomra felveszünk. Telefon: 481-9044 Szabad parkolás 69 éves fizleti élettől visszavonult, 180c* Magas, ren­dezett anyagiakkal, gyermektelen özvegy férfi keresi Iskolázott^ kellemes Modora független hölgy ismeretségét. Százszázalékos álszkrédö garantálva. Válaszokat „1980” jeligére kérek a Meaóra montreáll Irodájába: 900 Rockland Ave. Slate 210 Montreál Que., H2V 3A2 A KELEN IRODA AJÁNLJA SZOLGÁLATAIT: IKKA TUZEX ROMAN küldések, valamint TELJES UTAZÁSI SZOLGALAT! Télen nyáron — Bármikor- bárhová tíueoea /ogosuvuHyw* PASTRY 1 DELICATESSEN I ^ 733-8462

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents