Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-01-05 / 788-789. szám

1980 Jana At 5-12 * MENÓRA 7. oldal SORTŰZ Nehéz arra az időre vissza­emlékezni. Nem mintha elfelej­tettem volna, mert annak a kor­nak a képe a vérembe vésődött és eljárogat kísérteni s ha álmomban látom, a lassú fagy­halál lehelletét érzem. Feltárul előttem az elvadultság, a múlt társadalmi rendszere, aminek az elfajulásában volt a baj. Sokszor megingott a költő hite, hogy az emberek jelleme a jóságra van alapítva, és ez az alaptulajdon­ság befolyásolja, sőt irányítja a gondolkozást és a cselekedetet. Egy ilyen nemesveretű kép ele­venedik meg előttem, ami bizo­nyítja, hogy a szívnek megvan­nak a törvényei, amit követni kell, még akkor is, ha egyen­ruhába öltözik a gonoszság s az emberi humánumot a gyil­kosság és a vérszomj cseréli fel. Valahol a tudatunkban rend­szerint kigyúl a lélek világossá­ga. Buda ostrománál történt... A szétlőtt házak romjai alól, a gerincbe tört fákról, az egész megnyomorítottságból a halál SZÉKELY MOLNÁR IMRE I leskelödött ránk... Es mégis adódtak olyan dolgok, amik az élet teljes értelmetlensége után megmutatják az élet szépségét. Az erőszak, a gyűlölet, a vér és a halál után a megbékítő szere­­tetet. Az egyetlent, ami mindent legyőz!... Azon a januári napon megr sájnált minket az Isten. Elfödte szemünk elől a valóság borzal­mait, gyémánt köntösbe öltöz­tette a haldokló fákat, a még füstölgő romokat és a meg­csonkított házakat. Ragyogva fénylett rajtuk a drágagyöngyök mesés pompája. Ez az ezerszínű platinapalást úgy tapadt hozzá­juk, mint nyári égboltozathoz az ezüstbolyhú bárányfelleg. Es a nap, ez a nagy ékszercsiszoló öt­vösművész karátba foglalta a gyémántokat. Aranyos sugaraival átfényesítette, meleg ujjainak játékos érintésétől skar­láttüzet ragyogtatott és a szivár­­ványos lángok ölelkező táncba fonódtak a hóesés andalító muzsikájára. Megszentelt kép ez, a kegyelem ajándéka. Az örökkévalóságból hullott ide ez a vakító, félel­metesen szép, tündöklő gyöngy­háló, Isten kertjének legszebbik kösöntyűje. Es minden átvál­tozott fehérre, kristályos fehér­re, mint havasokon a hó. Nagy szivdobbanásokkal egy­szerre éledni kezdett Buda. Repülő sem keringett, nem hullott bomba a fellegekből, elóbújtak a földi élet siralom­­völgyéből az emberek, kinyíltak a pince ajtók, hogy teleszívják magukat levegővel. Az emberek vaksi, összehúzott szemekkel bámulták ezt az égi csodát, amihez foghatót még soha nem láttak. A kutyusokra is fel­virradt a boldogság, megfüröd­­tek a hóban, úgy hempergóztek, gyürkéiték egymást, mint a gyerekek. Délre lassan felengedett az idő. Megolvadt a fák gyémánt gyön­gye, szürke köddé változott a fényes csillogás, még hírmondó sem maradt belőle. Ijesztővé váltak újra a fák, romhalmazzá a házak, olyan sivár lett min­den, akár az élet. A megszokott napok egyforma eseménye lassan unalmassá válik... Pedig hej, de mozgalmas napok voltak azok, — de már unalmasak! Egyre szürkült a tér, a házak és az utcák átvál­toztak koporsókká. — Sok a keserű nap az ember életében. Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnénk. Kezdtük megszokni, hogy nincsen külö­nösebb jelentősége az életnek vagy a halálnak. Az egyre szürkülő napok már csak a fá­radt tépelódést jelentették, amikor a fájdalmak már nem is fájtak. Milyen távoliak ezek a dolgok. És én mégis nagyon közelinek érzem. Nem igaz, hogy az idő felejtet. Csak be­hegednek a sebek, hogy a leg­kisebb érintésre is felszakad­janak. Csak a sírban lehet el­felejteni az életet... ott nem fáj­nak tovább az életvágta sebek... A főhadiszálláson már megvolt az eligazítás. Elindultak bevetésre a csapatok és portyá­jukra a járőrök. A szokásos esti tiszti gyűlés jelentett még némi izgalmat. Kovács Péter százados a körletet vizsgálta Szerette az embereit, legszívesebben köztük lett volna mindig. Nagy darab ember volt a százados és rop­pant erős. Elmehetett volna modellnek Toldi Miklós szobrá­hoz. Súlyos állkapcsa kissé zord kifejezést adott az arcának. Kérlelhetetlen szigorral tartott rendet, de mindenki tudta róla, hogy mégis jó ember. Bővérű, nagy indulata sokszor csapott szélsőségekbe, kész volt bármely pillanatban rohamra menni. ölni. gyilkolni, de köny­­nyes lett a szeme, ha valaki megtalálta a szívéhez a kulcsot, vagy ha a halott anyjára emlé­keztették. Az élet két leghatalmasabb di­menziójából, a dühöngésből és a rajongásból volt összetéve. Az egyik végletből könnyen átcsa­pott a másikba, de azért igaz­ságos volt. a tévedését azonnal belátta, és kész volt bocsánatot kérni. Ezért szerették a katonái! A körletben a honvédek habzsolták az ételt. Gulyást ettek, marhagulyást. Méreg erőset, mikor Kovács százados szokása szerint megkóstolta a paprika valósággal kimorgott belőle. Ezt szerették, így kellett főzni az embereknek. Olyan mohón habzsolták az ételt, mint akik tudják, hogy holnap talán már nem lehet. Kiss Áron zászlós most oda­lépett hozzá: — A tiszti gyűlés már várja a százados urat — jelentette halkan. Egymásra néztek s mint két fényszóró beszélt a tekintetük. Szavak nélkül is tudtak tár­salogni. Most is a ránézésben melle ki ezt a típust.Nem tudták megyünk... A számbavételnél kiderült, hogy két honvéd kiányzik, és nem tudott róluk senki bővebb felvilágosítást adni. Két rendes harcos, fegyelmezett katonája hiányzott. Délután mentek el azzal, hogy vacsorára visszajön­nek. Na, még jöhetnek — gon­dolta —, kicsit hosszúra nyúlt a búcsú, a kedves még akart egy forró ölelést. A szerelmes em­bernek nincsen idóérzéke, nem hallja meg az óraütést és nem figyeli a perc múlását. Mikor beléptek, az alezredes türelmetlenül szólott rájuk: — Hol a fenébe mászkáltok? — Nem tudtam, hogy hiány­zóm — válaszolta a százados. — Téged közelről érdeklő dologról lesz itten szó... — Na, akkor halljuk, elő vele — és lezökkent a székre. — Hívják be azt az embert — rendelkezett az alezredes. Nyurga, 20-22 éves fiatalem­ber lépett be a szobába. Borostás arcú, zavaros tekin­tetű, mint aki fél, vagy retteg valamitől. A kor százával ter­melte ki ezta Upust. Nem tudták hová tartoznak, csak egyszerre hatalmat kaplak a kezükbe. Elet, halál feletti hatalmat, ami­vel visszaéltek. Ebből eredt a bizalmatlanságuk és a félelmük. Mintha megérezték volna, hogv a kezükbe kapott bunkó egy­szer beveri a fejüket. — Uraim — szólott az alezredes, miután percekig élesen mustrálgatta szemével a fiatalembert, aki izgalmában egyik lábáról átbillent a másik lábára, mint aki nem találja a helyét —, ez itt — és rá­mutatott — a Kapás utcai nyi­las házból jött. Két emberünket elfogták az utcán. Állítólag zsi­dók. Két honvédről van szó, uraim — a honvéd szót meg­nyomta, mintegy jelezve, hogy azon van a hangsúly. A harcoló katonán, aki nem olyan lityegó, fenekedős fráter, zavarosban halászgató, ütő, verő, igazol­tató, embert terelő, szadista, aki felelőtlenül öl, gyilkol és rabol... _ Szavak nélkül világított rá ezekre a tényekre, s ezzel min­tegy időt adott a tiszteknek az átgondolásra. Felülről, fölé­nyesen dobta oda a szót: — Na, de mondja csak el maga, hogyan is történt? — Az úgy volt, jelentem alássan — és feszes vigyázzba merevedett —, hogy elfogott bújkáló zsidókat kísértünk be a Kapás utcai székházunkba. Fér­fiakat meg asszonyokat vegye­sen... Akkor jött arra az a két honvéd egyenruhába bújt zsidó. Megismerték az anyjukat, akik ott voltak az elfogottak között a sorban. Anyám kiáltással ki akarták szabadítani őket. Mi rájuk vetettük magunkat s most ott vannak a fogdában a töb­biekkel. Holnap reggel sortűzzel végzünk velük... — Azt szeretnénk tudni — folytatta nagy lélegzetvétellel — hogy valóban itt szolgáltak-e, persze álnevek alatt, és csinál­tak-e itt olyan gazemberségei, amiért felelni kell? A tisztek arcán meglátszott a döbbenet. Sortűz... Ezzel a ha­lálnemmel a katonák legalját szokták kivégezni. Az elvete­mülteket, a rablókat, gyilkoso­kat, azokat, akik már semmire sem jók... — Mit szólnak az urak ehhez? — tompán és rekedten hangzott az alezredes szava, de célba talált a lelkekben. mroqatö m. cARESTAURANT® Kitűnő ételek * Borok * Sörök 533 Bloor St. West at Bathurst 536 - 7566 MEGNYÍLT CONTINENTAL II. ÉTTEREM 456 Bloor St W. alatt. Szemben a régi Continentállal A Continental eredeti és mindenki által elismert. Ízletes, magyaros ételkülönlegességekkel, naponta friss házikészítményü rétessel és teljes italmórési engedéllyel várja kedves magyar vendégeit a Cseszkó család WQgITQCm HUNGÁRIÁN RESTAURANT 1 523 Mount Pleasent Road (EgHnton tói délre) !b __________Tel: 482-4711____________ KITŰNŐ MAGYAR KONYHA b * Házi sütemények * M Espresso kávé * Remek hazai és külföldi borok, sö-Új helyiségünkben mindenkit szeretettel várunk. BEJE ŰJ VEZETÉS ALATT A HUNö ÁRIÁN] VILLÁSÉ---------) BAY SI. Toronto WA2-5001 Szeretettel várja kedves vendégeit az új management Schnee László — Ki ez a két katona? Feleljenek az urak! Itt szolgál­tak valóban? Kinél, melyikótök századában?" — Nekem eltűnt ma délután két emberem — emelkedett fel helyéről Kovács százados. — Milyen neveken szerepelek az állományban? — Varró és Pesti néven... — A zsoldkönyvük erre a két névre van kiállítva — kiáltotta a rossz arcú fiatalember és a kabátja zsebéből elővette a két katona-igazolványt, és diadal­masan letette az alezredes elé. aki idegesen ismételgette: — Lám. lám, csakugyan — és \ az ujjaival hol kinyitotta, hol meg becsukta a zsoldkönyveket. Kintről hirtelen géppuskaropo­gás hallatszott be a szobába. Nem messziről kelepeitek s a hangból megismerték: orosz géppuska volt... Mindennapos esemény, de most különös súllyal nehezedett rájuk a halálnak ez az életet kioltó tüzes villáma. — Kinek van hozzászólni való­ja? — és végignézett a tiszteken — maga pedig —- fordult a kar­szalagos fiatalemberhez —, kint várja meg az urak döntését! Mikor egyedül maradtak, felállott az egyik hadnagy. Fiatal, alig érett legényke. lát­szott rajta, hogy idő előtt hagy­ta ott a Ludovikát. — Két katona életéről van szó, uraim. Itt szolgáltak velünk az ostrom kezdetétől... Illőnek tar­tanám. ha kihallgatnánk i előbb... Többen is beszéltek, volt aki ellenük, de valójában azok is mellettük voltak, csak bosszan­kodtak, hogy el engedték magu­kat fogni az ilyen senkiktől. Nagy lánggal izzott a hangulat. — Ne engedjük tovább garázdálkodni őket — ez volt a többség véleménye — mi lesz, ha már a katonákat is el merik fogni?! A közös katonasors. a fele­lősség vállalása nregkeményí­­tette az akaratukat, s akik naponta százszor is szembenéz­nek közönyösen a halállal, most arra az álláspontra helyezked­tek, hogy nem vetnek neki pré­dát. Keménységgel, erővel követeltek emberi rangot az em­bernek. A tisztek kiállottak a honvédek mellé. Katona a katonát pártfogolta. — Minálunk szolgállak — kiáltozták többen, s egyszerre felborult a fegyelem, mikor az indulat parazsára Kovács szá­zados ráöntötte az olajat, hogy még vastagabban kapjon lángra az együttérzés. Mikor felállott csönd támadt, a várakozás izgalmát lefogó, der­mesztő, lélekig hatoló csönd. Kegyetlen, pusztitó tűz lángja lobbant fel a szemében. Tudták, hogy Kovács századost elkapta az indulat és sodrása elöl jobb kitérni, Fojtottan szólalt meg, látszott, hogy a vihar előtti féket feltette a nyelvére: —- Az én két emberemről van szó. Azokat fogták el. Nehezen mehetett, mert én ismerem pket... Kis szünetet tartott, mintha valami az eszébe jutott volna. Mintha a gondolata képpé vál­tozott volna és hirtelen le­­vetitódne előtte. El is mosolyo­­dott.mintha élvezné, amit az előbb látott, ami lepergett előtte... — Na, majd meglátjuk, hogy néznek ki... De azokat is látni szeretném, akikkel dulakodtak... A pribékeket... Az alezredes felé fordult... — Ezelőtt két nappal bevetésen voltunk... Az alezredes bólintott, hogy tudja. — Ez a két honvéd derekasan harcolt. Haláltmegvetó bátor­sággal vetették magukat az ellenségre... Kjs szünetet tartott. A tisztekbe átfolyt az élmény nagyszerűsé­ge. Katonák voltak, akiknek csak az ilyen bátorság imponál. A nyers erő, a tépem, szagga­tom. marom hőstett... — Kitüntetésre és előléptetésre terjesztettem fel ókét... Ilyennek képzelem el a hazájukat szerető katonákat... Nem nézem azt. hogy zsidók voltak vagy keresz­tények. A tények beszélnek... Magyarok voltak... Honvédek... Bár minden magyar igy teljesí­tette volna a kötelességét... Kovács százados megtalálta az egyszerű, szívig hatoló szavakat. Mindenki ezt érezte, igy látta... És ez volt az igazság... — Úgy látom, az urak egy véleményen vannak Kovács százados űrral — szólott az alezredes A tisztek éljent kiáltottak. Ropogósát, keményet, amiből látszott, hogy senkinek nincsen külön véleménye. — Kimondom a határozatot: nem engedjük kivégezni Varró • • és Pesti honvédeket... — ezekre a szavakra ütemesen tapsra verődtek a tenyerek. A lélek tájáról felengedett a szorongás. Az alezredes tovább beszélt: — Megbízzuk Kovács százados urat, intézkedjen a két honvéd hazakíséréséról. Őhozzá tartoz­nak, a századjából valók. Neki kell gondoskodni a további sor­sukról. Kovács százados felemelkedett a helyéről. Kissé tétován, mint aki vár valamire, mintha ez a dolog ezzel nem lenne lezárva. — Kiséretról is te gondoskodsz — mondta az alezredes. — Kíséretről? — és elképedve nézett a parancsnokára. — Hát persze, vigyél magaddal katonákat, hátha azok ott ellen-' szegülnének!?... — Nekem? — s olyan arcot vágott, olyan lekicsinylő gri­maszt. mint aki azonnal kész bírókra menni azokkal a semmirekellőkkel. Keze indu­latosan emelkedett a levegőbe Parancséiban. ellentmondást nem túróén. — Aztán — mondta tűnődve az alezredes — a szülőket is hozzad magaddal... csináljál rendet... — Én is igy gondoltam — har­sogta felszabadultan — csak azt vártam, hogy szabad kezet engedjen... és szabályosan tisz­telgett, majd olyat dobbantott a lábával, ami felért egy kisebb égszakadásos mennydörgéssel... S aztán, mint a Végzet, elindult rendet tenni... Volt mar On a Csárdában LEGYEN A VENDEGÜNK As:tiilUmluUi \ a 5^7-OSUI : anion ..Toronto legjobb magyar házikosztja..." írja a DalljStar és a Globeand Mail Ha jó házikosztot akar enni a CONTINENTAL restaurantba kell menni kenteken halászlé, túréscsusza Szombaton: sólet, töltött kacsa Vasárnap: töltött borjú, töltött csirke Espresso Tulajdonos Mr and Mrs CSESZKÓ 521 Bloor St. W. T: 531-5872 es 531-0081 hálózat legújabb üzlete! ZEEV'S DELICATESSEN KÖZPONTI HELYEN! 145 King St. (University saroklYork Center Telefon: 364-1583 Bay és Wellesley sarok (SUNACO Bldg.) Tel: 924-6777 Reggeli - Lunch - Uzsonna Hidegtálak hazavitelre is Hús.sajt. saláta, európai csemegeárúk. Tulajdonos: WINTER ANDRÁS JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN.» ***** **************** 74)o6<UHfilate : cJ-akó ^K)e.ra. a magyarnóták királynője BÁRÁNY! KÁLMÁN cigányzenekara Február tői KORDA GYÖRGY * * * Hazánk legnagyobb táncdalénekese szórakoztatja Önöket! 3^­­Farkas Nándor és Gombkötő István kisérik Műsor esténként 9 és 11 órakor. Vasárnap 8 és 9- órakor_________ Minden nap: Rántott borjúláb és Ponty. Halás/Jé. Fatányéros. Kacsa-tál. Hal tál es még sok más lmom ételek ___—.-200 Bloor Str. West közel az Avenue Road-hoz ^ Parkoláshoz bejárat a Bedford Road-ról (City Parking) ^ ^ Asztalfoglalás: 923-6599 * ^ Mindenkit szeretettel vár Ladányi Arthur és családja » + + + + + + + + + ★★★★★★*★★********★*********■* C,Q^y I étterem {§ Teljes ital mérés Business Lunch« Ételkülönlegességeinkkel, előzékeny < < kiszolgálással várjuk kedves vendégeinket a Toronto egyik legszebben megtervezett, |l elegáns éttermébe. < l| Esküvőre, névnapra 30 személyig külön­termet biztosítunk. ' / h Mirvish Viliágé 1 m 603 Markham St. (Bloor and Bathurst) 531-6063 Parkolás az üzlet nögAtt I (ifi A.__________ _____ _____ ___________.< o\ 00 r­i en írj

Next

/
Thumbnails
Contents