Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)
1980-02-23 / 795. szám
AZ (SZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 19. 795. Ára 70 cent. /V N E N D E n Second class mail registration IMo. 1373 CANADA USA Second class mail paid at F lushing N.Y . 11351. Pi.No. 104970 FEBR. 23. 1980 Nyolc hónap utón Kanada népe visszahozta a Liberális kormányt. — mégpedig ezúttal többséggel Az előzetes közvélemény kutatások helyessége beigazolódott. Nyolc hónapi konzervatív párti kormányzat után, Kanada népe ismét uralomra hozta Trudeau liberális pártját, mert ha nem is a várt mértékben, de körülbelül 10 százalékos többséggel, a közhangulat a liberálisok felé fordult. Ennek eredményeként, a legközelebbi napokban Clark miniszterelnök, nyilván fölkeresi a főkormányzót, — a királynő megbízottját — és benyújtja lemondását. Ezután Schreyer főkormányzó ismét Pieere Elliot Trudeau-t fogja miniszterelnöknek kinevezni. Az új parlament valószínűleg a következőképpen néz majd ki. Liberálisok: 148 Progresszív Konzervatív: 101 Új Demokrata Párt 33 Az egyik érdekes alakulás, hogy az eddigi négy párt közül egy a Szociális Hitelpárt megszűnt. Az eddig Quebecben tartott hat mandátuma közűi, egyetlen egyet sem tudott megszerezni. A konzervatívoknak a választás éjszakáján talán ez az egyetlen elégtétele volt, hiszen a kormány két hónappal ezelőtti bukását, éppen az idézte elő, hogy ez a párt nem volt hajlandó melléjük állni, a szigorú költségvetési javaslat megszavazásában. A liberális párt győzelmének egyik szépséghibája, hogy 148 mandátuma közül, 74-et francia kanadában szerzett meg, éppen olyan időszakban, amikor ennek a francia Kanadának az országhoz való tartozása komoly veszélyben forog. Mint a múltban, úgy most sem tudtak a liberálisok a Nagytavak vidékétől nyugatra, vagyis a tipikus angol Kanadában komoly képviseletre szert tenni. Ezen a vidéken talán összesen két mandátumuk van. A választás sorsa dél-Ontarioan és Toronto környékén dőlt el. A kozmopolita metropolis volt az, amelyik ugyanolyan hirtelenséggel fordult el Joe Clark-tól és pártjától, mint amilyen váratlanul tavaly májusban mellé állt. Mindez azonban, most már csak történelmi visszaemlékezés, hiszen mivel a parlamentben ábszolút liberális többség van, fölkészülhetünk legalább újabb négy-öt éves liberális kormányzatra. Mire újra választásokra kerül a sor, nyilván sem Pierre Elliot Trudeau, sem Joe Clark nem áll majd pártjának élén. Egyébként nem hisszük, hogy az országvezetés jelentős változáson menne keresztül. Az olaj-árak ugyanúgy fognak emelkedni, mintha a konzervatívok maradtak volna uralmon s Trudeau lényegében ugyanazt a költségvetést fogja beterjeszteni, ami miatt a konzervatívokat megbuktatta. Nincs is az országnak más útja s ezt legfeljebb akkor odázták volna el, ha az új parlamentben a mérleg nyelvét az új demokraták képezték volna, amire azonban szerencsére nem került sor. Az NDP megerősödött ugyan, de ez a konzervatívok hátrányára történt, s a liberális párt nem kell ^ogy parlamenti szövetségest keressen. Pierre Trudeau 11 éves kormányzása alatt, fantasztikus mennyiségű államadósságot halmozott fel. Nem kétséges, hogy továbbra is ezzel a módszerrel kíván kormányozni és csak az elkövetkezendő hónapok - évek döntik majd el, hogy hasznos-e ez az országnak vagy sem. Három héttel .ezelőtt bizakodó hangú vezércikket írtunk arról, hogy az Egyesült Államok külpolitikája végre megváltozik és a világ szabad vezető hatalma hajlandó lesz megmutatni valamit erejéből. Igaz, hogy mindjárt hozzá is• tettük.- ne várjunk egyszerre falrengető változást, hiszen ahhoz, hogy a katonai erőt éreztetni lehessen, ahhoz előbb azt a katonai erőt vissza kell állítani. De azért mégiscsak csalódottak vagyunk. Carter elnök azon a bizonyos kongresszus ülésen azt ígérte, hogy az Egyesült Államok saját és szövetségesei szabadságának érdekében hajlandó kardot rán- i tani. Azóta több dolog történt. Először is az elnök munkatársai megmagyarázták, hogy ki fogják ugyan rántani a kardot, de ebből senki se vonja le azt a következtetést, hogy azt forgatni, használni is fogják. Barbara Walters, a jeles televizió-riporternó meg is kérdezte, hogy akkor viszont, mi értelme van az egésznek? Mit jelent az, hogy Amerika katonailag is hajlandó megvédeni magát és szövetségeseit, de csak addig, amíg ez nem jár háborús veszéllyel. Hogyan képzelik, A teheráni vizsgálóbizottság: hogy a világ leglelkiismeretlenebb ráblóimperialista hatalma a jövőben tartóékodni fog minden agressziótól attól való félelmében, hogy Amerika akár a háború határáig is hajlandó elmenni. Vagyis a legfontosabb elnöki nyilatkozattal kaptunk egy “nesze semmi, fogd megjól”-t. Az is kiderült közben, hogy az Egyesült Államok kirántandó kardja mégcsak nem is fából, hanem papírból van. Még csak nem is a Szovjetunió, de még Irán ellen sem alkalmazható. Az elmúlt héten a világlapok arról cikkeztek, hogy a Teheránban fogvatartott 50 amerikai túsz békés kiszabadítása küszöbön áll. Carter elnök november elején ki is jelentette, hogy az Egyesült Államokat nem lehet megzsarolni, tehát ha mégis ki tudja szabadítani a fogvatartott diplomáciai személyzetet — ez rendkívüli siker. De mi a helyzet a foglyokkal. Az Egyesült Államok, amely nem hagyja magát megzsaroni, hozzájárult ahhoz, hogy égy nemzetközi vizsgálóbizottság Khomeniék kívánságára dönthessen afeioi, milyen véreskezű diktátor volt a Sah és — ami igazán elképesztő — megállapítsa, milyen bűnöket követett el az Egyesült Államok Irán ellen azzal, hogy évtizedeken át támogatta a törvényes uralkodót. Most folyik az alkudozás és Amerika napról-napra jobban adja be derekát például abban, hogy a túszokat nem a bizottság összeülésekor adják ki, hanem majd csak akkor, ha a nemzetközi vizsgálószerv már meghozta a döntését, vagy esetleg akkor, ha a vizsgáló eljárás alapján Amerika már elismerte bűnösségét. Vagyis ez a megegyezés, amely küszöbön áll, csak Amerikát kötelezi. Iránt nem. Ók az utolsó pillanatban még visszakozhatnak is és ha mégsem adják vissza a foglyokat, akkor tessék eldönteni, hogy ki a felelős az igéretszegésért, a vén hülye Khomeini, vagy a hirtelen mérsékeltnek kinevezett, valójában szélsőséges mohamedán Bani-Sadr államelnök, Gotzbahe a szovjetbarát külügyminiszter, vagy a neki ellentmondó szovjet megbízatásban álló terrorista “diák csoport”. A State Department ostoba és gyáva kompromisszum Ez az az érett politikai irányítóréteg, amivel Amerika kompromisszumot keres. amatőrjeivel ma mar úgy játszik minden másod- harmadrendű állam, ahogy akar. Tehát a közeljövőben összeül a nemzetközi vizsgálóbizottság, ők majd megállapítják, hogy az Egyesült Államok tisztességesen játszik-e a külpolitikai arénában, vagy sem. Hivatalosan még nem alakult meg, mert egy tagja még bizonytalan. Négyet már tudunk. Ezek közül egyik a sziriai megbízott, Aszad államelnök egyik közeli tanácsadója. Mint tudjuk, Szíria a mohamedán világban a legbiztosabb szovjet bástya. És mivel az iszlám hívőknek nyilván többségben kell lenni egy olyan bizottságban, amely az iszlám és a keresztény világ valamilyen differenciáját vizsgálja, az csak természetes, hogy a kettes számú bíró algériai. Az az algériai diplomáciai kar fog ítélkezni, amely élén áll a világterrorizmusnak amelyben az ország fennállása alatt'még soha egy választást nem tartottak, ahol soha még kormányváltozás nem volt anélkül, hogy a bukott államfőt le ne mészárolták volna, s ahol éppen az utolsó hetekben úgy segítettek a krónikus munkanélküliségen, hogy mindenkit, aki nem tudott állást igazolni, deportáló táborokba küldték. Majd ők megmondják tisztességes-e Amerika vagy sem. Persze azt lehetne mondani, hogy az öt vizsgálóbírót személyi kvalitásaik alapján jelölik. Csupán véletlen, hogy 3 mohamedán van benne. Csakhogy épp ezt cáfolja meg az ötödik bíró személye a bangladeshi megbízott, akit már kineveztek ugyan, de betegsége miatt nem vállalhatta ezt el. Ezért most mást kell kinevezni. Persze nem lenne olyan nehéz találni egy alkalmas személyt Belgiumban, a Fülöp Szigeteken, Kínában, Equatorbán, Elefántcsontparton, vagy bárhol a világban. Hiszen csak akadnak még bírók 3 és fél milliárdos földkerekségünkön. De nem, ennek a bírónak Bangladeshból kell kikerülni. Vagyis nem személyeket választanak, hanem országokat. H a pedig ez így van, akkor hogy lehetett beleegyezni egy olyan összetételbe, ahol 2 tag kimondottan ellenséges, kettő legjobb esetben semlegesnek mondható (Bangladesit és Venezuela) és csupán egy francia tekinthető amerikabarátnak és mérsékel tnek, ó viszont egy olyan nemzetközi jogász, aki távol áll a politikai meggondolásoktól s az ügyet nem hajlandó politikai, hanem csak jogi kérdésnek tekinteni. Vagyis sikerült összeállítani egy olyan tribunált, amelynek amerikaellenes elfogultsága száz százalékosan biztosítva van. Nehéz belőle más következtetésre jutni, mint hogy az ámerikai adminisztráció már eleve beadta a derekát és azért, hogy az 50 túsz kiszabadítása esetleg létrejöjjön, hajlandó magát megbélyegeztetni nemzetközi banditáktól olyasmiért, amit nem követett el. A terrorzsaroiás elleni védekezésben mindenesetre új fejezetet jelent az ügy. Legközelebb, ha egy olasz üzletembert elrabolnak és egymillió dollárt követelnek érte, nyilván ezt kell majd válaszolni: zsarolni nem hagyjuk magunkat, szó se lehet a millióról, itt van 950 ezer és utána majd döntsék el meg akarják-e tar; tani a túszt vagy sem. A carteri adminisztráció legalábbis ezt a példát mutatta Február 28.-án előválasztások lesznek New Hampshire államban. Carterék nyilván erre a közeljövőben bekövetkező jó hírre akarnak hivatkozni, s ezzel akarnak választási győzelmet elérni. A legfurcsább az, hogy ezt még kívánjuk is nekik. Az elnök ellenfele, Kennedy szenátor ugyanis nem arja hivatkozik, hogy Carter túlságosan buta és tehetetlen, hanem arra, hogy nem eléggé adta be a derekát. De mi történik, hogyha pár héttel New Hampshire után kiderül majd, hogy a túszokat mégsem sikerült kiszabadítani, vagy esetleg sikerült, de olyan áron, amit a világ vezető hatalma és — tegyük hozzá — a világ aránylag legtiszteségesebb hatalma nem engedhet meg magának. Erre Washingtonban sem tud felelni senki. A kínai politika évszázadokra. a szovjet politika évtizedekre néz előre. Minden valamirevaló ország külpolitikájában legalább évekre próbál kalkulálni. Cyrus Vance külügyminisztériumában úgy látszik nincs egyetlen "szakértő" sem. aki képes lenne másfél órával előbbre látni a dolgokban. Sunday Telegram, London Igylátja egy angol újság karikaturistája az amerikei elnök átváltozását. X 1» Y* a n rt rt Sí f T rtfifi f .ti. i. » í\ U Í-J U S W O < is V i .* -4 I X' • ty e 0 -'*• X O -«-■ “t í< e ".v öruns si 3 .í , A $ u J g r s -s y o g 9 o 5 U . S . A .
