Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-06-21 / 812. szám

6. oldal. MtNÓRA * 1980 június 21.. 'Eckstein Sándor1 m étf/s ellenálltunk... a szlovákiai zsidó mentó-munkából^J — „Inkább most vallj átok be, szabaduljatok meg a tehertől!’” — nógattak. És a vagonok megrettent halott-jelöltjei feltépték ruhájukat és a titkos rejtek­helyekből előkotorták utolsó pénzüket is. Persze a gárdisták azonnal rávetették magukat és megtömték zsebeiket a zsidók pénzével. Immár minden szégyen nélkül raboltak. Hol voltak már a szépen hangzó de­magóg elvek, a náci jelszavak hangzatos mondatai? Maradt a gyilkolás, rablás — a közönséges bűntett. Ez volt a nácizmus igazi arculata. Transzportunk mintegy ezer emberből állt. A leg­több fiatal volt, de a „politikai” csoporttal sok idő­sebb, öreg ember is vagonba kényszerült, ötvenen voltunk egy vagonban. A felelős életével fizetett, ha egyetlenegy zsidó is megszökött. Kinek volt ereje megszökni? No. meg kinek volt lehetősége? Rendkí­vüli szigorúsággal őrizték a lezárt vagonokat. Emlékszem egy drámai momentumra. Már-már in­dulás előtt votunk, amikor hirtelen kinyílt a vagon­­ajtó és egy fiatal ember tört utat magának. Előbb egy idős házaspár iránt érdeklődött, majd mikor meggyőződött arról, hogy a mi vagonunkban vannak, egyetlen ugrással felkapaszkodott a vagonunk­ba. A házaspár fia volt. Noha ő, mint „kivételezett” otthon maradhatott volna, nem volt ereje elszakadni a szüleitől és önként vállalta az utat. Óriási Iái ma közepette hagyta el a vonat Szeredet, rövid megállót tartva Zsolnán majd Csadcánál átlép­tük a határt. Nehéz, keserves út volt. Már harmadik napja voltunk úton és az élelmünk, vizünk szinte teljesen elfogyott. Leginkább a szom­júságtól szenvedtünk. Még most is megborzongok, ha ezekre a rendkivül napokra gondolok. Amig Szlovenszkó területén jártunk, mintha nyu­­godtabbak lettünk volna, de a határ elhagyása után elvesztettük önuralmunkat és minden erőnkkel ne­kiestünk az ajtónak. Feszegettük, fel akartuk tömi, de akkor már nagyon le voltunk gyengülve. így hát erőlködésünk hiábavalónak bizonyult. Már lengyel területen jártunk, amikor .géppisztoly­­sorozat hangzott el. A szomszédos vagonból sikerült három fiatalnak kitörni és elfutni. A szerelvényt azon­nal leállították és az SS-őrök el kezdték üldözni a szö­kevényeket. Minket sakkban tartottak és nem volt két­séges, hogy az első gyanús mozdulatra lőnek. A szökevények üldözése órák hossszat tartott, de nem találták meg őket. Örömmel lélegeztünk fel, a­­mikor az üldözők, a három szökevény nélkül tértek vissza, Később tudtuk meg, hogy a fiatalok az indulás előtt szerszámokat csempésztek a vagonba és annak segítségével feszítették fel az ajtót. Az első megállót, lengyel területen, Zvordonyiban tartottuk. Minden vagonból két-két ember szállhatott le — vízért. A kúthoz futólépésben kellett eljutni és aki nem volt elég gyors, víz nélkül maradt, mert az őrök korbáccsal verték a lemaradókat. A futólépés miatt a víz fele kiömlött. Minél kevesebb víz maradt a vederben annál nagyobb volt az őrök öröme. A tábor, a hírhedt lublini mocsárvidéken volt. Zsú­folt barakkokban laktunk, az étel mennyisége nem volt elég az élethez, hosszú út vezetett a munkahely­hez és aki hullafáradtan összeesett, az a helyszínen lőt­ték agyon. Egy idősebb férfi ismerősöm előttünk bu­kott el s mire felemelhettük volna, már át is ment rajta a szekér. Reggelente, a hírhedt sorakozók órák hosszat tar­tottak; hidegben, esőben álldogáltunk — fogyott, minden percben fogyott az erőnk. Az udvar közepén levő őrtoronyból gépfegyverek csöve meredt ránk. Nem volt szabadulás. A botozás, a verés, a kínzás, a megaláztatás ezer­nyi módját találták ki őreink. Az egyik társunkat csak azért verték félig agyon, mert bemondta a nevét és ez a név, véletlenül, erősen hasonlított Hitler nevéhez, így hívták. Mit csináljon? Az őrök azt hitték, hogy csúfságból kiáltotta be ezt a nevet és azonnal neki­estek. Hosszú percekig verték anélkül, hogy meghall­gatták volna a magyarázkodását. Mindenesetre eltil­tották, hogy ezentúl ezt a vezetéknevet mondja be. Keresztnevét kellet használnia. A Führer nevét csak az istenek nevéhez lehetett hasonlítani. Egyszerű halan­dónak, s még hozzá zsidónak, nem lehetett ilyen neve. A szenvedésekkel teli nappaloknál talán még kíno­sabbak voltak a hideg éjszakák. A túlzsúfolt barak­kokban nem lehetett mozdulni sem, aludni sem. Az­tán napirenden voltak az éjszakai riadók, az éjszakai torna, kínzás stb. Még egy állat számára is sok lett volna ez a kín. A kínzáshoz tartozott, hogy ránkszabadították a vérebeket. Rendszerint Brunner táborparancsnok je­lenlétében hajtották végre ezt a „produkciót”. A ki­éhezett kutyákat ránkuszították a védtelen, rongyos, kiéhezett zsidókra. Rettenetes vérengzést hajtottak vég­re. Nem egy barátunk, rokonunk pusztult el ilyen-, képpen. Ahogy teltek a napok, mind inkább nyilvánvalóbbá vált, hogy aki túl akarja élni ezt a nyomort, „annak meg kell szöknie.” De hogyan? Kinek a segítségé­vel? Mindannyi megválaszolatlan kérdés. Mégis, min­dent meg kell kockáztatni, mert napok kérdése, hogy elpusztulunk. A menekülés szempontjából csak a munkahely jött számításba. A táborból élve még nem jótt ki ember. A szökés lehetetlen volt. így aztán lassan és nagyon óvatosan kezdtem előkészíteni a szökés részleteit. A megoldás előfeltétele az volt, hogy munkából jövet ne térjek vissza a táborba, hanem, hogy találjak vala­hol búvóhelyet. De hol? És hogyan? Hiszen az ellen­őrzés szigorú volt. Az egyik késő estébe nyúló munka­napot használtam fel a szökésre. A késés miatt meg­bomlottak a sorok, meglazult a fegyelem. Mindenki, még az őrök is, siettek. így ezt a pár percnyi felfor­dulást használtam fel arra, hogy eltűnjek, meglapuljal^ megszökjek. Sikerült! Nem vették észre, hogy a sor­ból hiányzik egy ember. Tehát nyolc órányi időt nyer­tem, másnap reggelig. Ezt az időt alaposan kihasz­náltam: elrohantam az erdőig és itt bevetettem magam a sűrűbe. Szerencsém volt, tizenöt kilóméternyire si­került eltávolodnom a tábortól. A lengyel parasztok segítettek, nem sokat kérdezték, hogy ki vagyok, mit akarok, honnan jövök, hova megyek. Sejtették, hogy a táborból szöktem meg és talán épp ezért segítettek. Felvettek a szekerekre, elbújtattak a csűrökbe, enni és inni adtak. Nélkülük elpusztultam volna. Kalandos, hosszú út volt mögöttem, amikor végre biztonságban érezhettem magamat. Nem részletezem — megmene­kültem és ime élek.” Mindezt, — mint a fejezet elején említettem — az iglói Breuer Feri mesélte el nekem, akit, mint poli­tikai foglyot cipeltek a táborba az első tavaszi transz­portokkal. De már ennek előtte hiteles felvételek birtokában voltunk, melyek feltárták a borzalmas valóságot a tá­borokban. A felvételeket egy frontszolgálatos szlovák katonatiszt, civilben dr. D. kezdőbetűs ügyvéd készí­tette a helyszínen és azokat barátjának a már e he­lyütt többször említett Stern Ernőnek adta át. Q meg Fleischmann Gizinek, a mentőmunkálaok kimagasló szervezőjének. Fleischmann Gizi a felvételekkel Pestre utazott, ahol azokat Stern Samu hitközségi elnöknek mutatta meg. Mindez 1943 elején történt, még jóval a magyar zsidók deportálása előtt. Ez a tény is bi­zonyítja, hogy a magyar zsidóság vezetői tudtak ar­ról, hogy mi megy végbe Lengyelországban. FAJ.GYALÁZÁS Egyelőre Pozsonyban voltam és a Zsidó Központban dolgoztam. Minden nap meghozta a maga nagy gond­ját- Persze minden kérdés a megmenekülés gondolata körül vetődött fel. így például egyik nap megkísérel­tem egy pozsonyi zsidó asszony börtönből való kisza­badítását, akit íajgvalázás címén vetett börtönbe az „USB”. A. Edit özvegyasszony ugyanis faji törvények ellenére egy német docenssel élt vadházasságban. S mi­vel a fajvédő törvények „micsoda fantazmagória”, szi­gorúan tiltották a tiszta a felsőbbrendü fajúnak, hogy zsidóval bensőséges kapcsolatot tartson fenn, meg vice­­verza ebből rengeteg tragédia keletkezett. Edit már hosszabb ideje senyvedett a fogdában. Helyzete sokkal súlyosabb volt, mint más hitsorsosnak, akit például va­gyon rejtegetés, vagy más tilalom megszegése miatt vet­tek őrizetbe, mert a, fajgyalázás az főbűnnek számított. Ilyen ügyben eljárni valaki érdekében veszélyt jelentett. Annál is inkább, mert Edit ügye egy német nemzetisé­gű referens kezében volt. Luptovicsnak hívták és kezei közül még senki sem hozott ki senkit. De én mégis meg­próbáltam a lehetetlent. Kopogtattam irodája ajtaján, majd beléptem hozzá, ö nagyot nézett, hogy mit kere­sek nála, meg is kérdezte és én közöltem vele, hogy A. Edit érdekében fordulok hozzá. Még most is látom, mint esik le a csodálkozástól az álla, mintha mondani akarta volna, hogy is merészkedek ilyesmivel előállni. De ezentúl már nem is engedett szóhoz jutni s azzal küldött el, hogy ne próbáljak mégegyszer ebben az ügy­ben mutatkozni- Mit volt mit tennem eredmény nélkül távoztam. De mit tesz Isten. A. Edit mégis kiszabadult. Minden segítség nélkül, mégpedig úgy, hogy egy alka­lommal, a folyosón várnia kellett és egy ellenőrizetlen pillanatban onnan kirohant. Ahogy futott le a lépcső­kön majdnem belémrohant, boldog pillantást váltottunk egymással s aztán egy kettőre kint volt a rendőrségi épületből. Nagyszabású nyorazást indítottak kézrekerí­­tésére, de mindhiába. Néhány nap múlva az „USB” fo­lyosóján összeakadtam Luptoviccsal. Tovább akartam menni de ő megállított. Meglepődve néztem rá s most ő említette Editet. Már azt hittem, hogy szitkozódni fog amiatt, hogy megszökött. De nem; csak azt kérdez­te tőlem, hogy én is gondolom, hogy Edit szép nő-e? Még most is látom magam előtt, micsoda epedő, mohó fény gyúlt ki szemeiben a kérdés nyomán. Ennyi ele­gendő volt, hogy tudjam: hogyan vélekedik ez a náci ténylegesen a fajgyalázásről. Hogy a fajelmélet a gyakorlatban mennyire csődöt mondott, arról magam is számos esetet tudnék felsőn oyal^atióóerie&cn^ ery 732 St.Clair Ave. West 651-7689 A legfinomabb sütemények, torták esküvőre, bármichvókra pár ty kral A süteményeken kívül megtalálja a legfinomabb európai felvágottakat, sajtokat a világ minden tájáról! # # # Tulajdonosok: Nagy László és Szécsl Kató 848 Yonge St. 960-5146 Ha nincs kedve főzni finom, magyaros, meleg „Take out Service" 410 Bloor St. W. 921-8644 | Hatalmas raktár B antik és új Q ' keleti szőnyeg­ig különlegességekben B NÉZZE MEG KIÁLLÍTÁSUNKAT Régi magyar és európai olajfestmények, ^antik bútorok, dísztárgyak. Ezüst étkészletek és edények Dellcatessen and Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentea és cse­mege üzlete. Ha jó, Ízletes magyar készítésű felvágottakat éa frlssenvégott húsokat szeretne fogyasztani, keresse fel üzletünket. Szeretettel várjuk: a Balaga család a Parkolás az üzlet m8g8tt Kanada területbe C.O.D. szállítunk ^ Í?£WS2Sffi2525HSÖ5Z5HS2S2S25HS2W5S2S2S2SH52SE5HS2S2525HSí52nSHK2E52SZH52SanS2SZSZ5ffi2 MJIfllfjOJHM delieatessen EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLÓBUS konzerv * Magyaros izu, hideg es melég büfé-ételek. * Elvitelre vagy hely­......fogyasztásra.*.....................***** I Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Új­ságok. Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket 532 Eglinton A.W. |T:488-5092 Deutsch házaspár &)orlí) of ülntíqueő art <§allerp 418 EGLINTON AVE. WEST 485-045 1 Volt már Ön LEGYEN A VENDÉGÜNK Nemcsak múló kalandok voltak napirenden, de egy életre tarló szerelmek is fonódtak. Ez történt pl. Ber­­kovics Mose esetében, aki ezekben az időkben megis­merkedett egy keresztény leánnyal és ebből nagy szere­lem lett. Ez mentette meg Moset a deportációlól, mert a leány egy ideig az anyja házában rejtegette, majd a­­mikor Pozsonyban nem volt maradás, Pöstyénben szer­zett számára „bunkert”, onnan pedig átsegítette Kassá­nál a határon. A háború után egybekeltek és Izráel ál­lama megalakulása után ide rándoroltak. Még egy nagy szerelemről szeretnék említést tenni. Erről unokahugom Szabadkai Zsófi, Szabadkai Miklós ismert erdélyi komikus leánya mesélt nekem, amikor a felsősziléziai görlici táborból szabadulva, útban, volt Várad felé, de közbeeső állomása során hozzánk állított be. Az említett táborban ugyanis a lágerparancsnok be­leszeretett FI. Magda pesti szépségbe. A szerelemnek kö­szönhették, hogy emberséges bánásmódban részesültek- A felszabadulás pillanatában a szerepek cserélődtek. Az „SS” lágerparancsnok most Magda segítségére szo­rult s mivel Magda tényleg szerette őt, csak akkor vált el tőle, — amikor az amerikaiakhoz sikerült őt átkísér­ni. De előbb a hóna alól kioperálta az „SS” jegyet. Streicher, Stericher, a faj elmélet csak egy olyan őrült agyban születhetett meg, mint amilyen a te náci agyad volt és mi mást érdemeltél ki érte, mint a köte­let'! A MAGASTÁTRAI ROBINSON CRUSOE Az első depóit ál ási hullám után — • a sajátságos szlo­vákiai helyzet miatt — szünet állt be a transzportokba, de egy percre sem szünetelt a zsidók üldözése. Ha va­laki elfelejtette feltenni a- sárga csillagot — azonnal börtönbe került. Ha csak a pozsonyi rendőrség fogdá­jába került, szerencséje vöt. Onnan ki lehetett szabadí­tani, vagy pénzbüntetésre átváltoztatni, börtönbünteté­sét. Ezeket az ügyeket könnyen intéztem el dr, Kozinká­­nál vagy Pavlacskánál, mert idővel egyre közelebb ke­rültem hozzájuk. Sőt olyan ügyekben is sikerült közben járnom, amelyek kockázattal jártak számunkra. Mert mindjobban rádöbbentek arra, hogy a zsitdóüldözéséjt egyszer még felelni kell! A fronton már nem állt jól a németek szénája. Kezdtek rugalmasan elszakadni... 1943 februárjában Maeh egyik rádióbeszédében hangsúlyozta, hogy „Eljön március, megjön április és a zsidók menni fognak” — amit persze mindannyian úgy értelmeztünk hogy ismét megindulnak a deportáló vonatok Kelet felé. Ekkor immár csak 25.000 zsidó ma­radt Szlovákiában és ezek fölött húzta meg a halálha­rangot Mach miniszter. Hogy a márciusra beígért de­portálás miért nem következett be, annak valódi okát még most is homály fedi- De a történészek feltevése szerint ez annak az egy-egy millió koronának köszön­hető, amivel a Zsidó Központ emberei Dr. Vaseket a 14-es ügyosztály főnökét és Wiszliczenyt lekenyerezték. Dr. Vasek immár nyiltan zsarolta a zsidókat,, minden szégyenérzet nélkül követelte a pénzt és az aranyat. Egy­szer, amikor nagyobb kártyacsata után üres zsebekkel állt fel az asztaltól, rögtön lefogatott százötven zsidót és közölte velünk, hogy csak nagy váltságdíjért engedi ki őket. A hitsorsosok pedig fizettek és kiszabadultak. Fizet­tünk abban a reményben, hogy a maradék zsidóság túl­éli a szenvedések korát és a háborút. Folytatjuk MAGYAR GYÓGYSZERTÁR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 cMllen ELEK PATIKA GYORS. UDVARIAS, LELKIISMERETES. RECEPT SZOLGÁLAT GYÓGYSZERKÜLDÉS AZ ÓHAZÁBA! 'i a 5V7-08UI iránion Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tÓl este 7-ig szombaton 10-tól délután 4-ig. VasárnoD és ünnepnapokon zárva. BIZTOSÍTÁS ELET — TÁPPÉNZ — BEFEKTETÉS Gyors kiszolgálás. Házhoz is kimegyünk. A. S. TATÁR INSURANCE AGENCY LTD. Suife 506 — 720 Spadina Avenue, Toronto, Ontario M5S 2T9 Telefon: 960-3700 Jaj de jó a habos sütemény ... a káv£, a torta — a mignon, a bukta, a rétes, a krémes — a sós és az édes a Gesztenye Cukrászdában Espresso kávé — fagylalt, hüsító Halok — Saját készítésű gesztenyepüré — Magyaros ízű mélyhűtött ételek Nyitva: 6 napon át keddtől vasárnapig 10—8-ig Hétfőn zárva vagyunk. 1394 Eglinton Ave. W. Telefon: 782-1598

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents