Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-05-17 / 807. szám

6. oldal MENÓRA * 1980 u*jas 17. ckstein Sándor1 MUNKATABOR HELYETT HOVA VÖNULT BE ZEÉV BARTH? A szlovák állam első „önálló” évében munkaszolgá­latra kényszerítette az ifjúságot. „Szlovák többé nem dolgozik zsidónak, a zsidó dolgozzon a szlováknak” — elve alapján a kormány ráparancsolt ifjúságunkra: épít-j setek utakat, repülőtereket, sportpályákat, szabályozza-! tok folyókat és végezzetek egyéb fizikai1 munkát! E cél­ból Szlovenszkó különböző helyein, mint Pozsonyban a „Patronká”-ban, Oromlázon, Svaty Juron, Sváty Péte­ren és még másutt munkatáborok létesültek. Engem Galkó dr- alkalmatlanak talált, mivel annak idején nem egyszer voltam vele egy társaságban és ha tudtam volna, hogy ő lesz a sorozó orvos, akkor Muci öcsémet és még másokat is kihúzhattam volna. így hát öcsémnek is be kellett vonulnia és többed magával Svaty Peterre került. A táborok katonai felügyelet alatt állottak és fiainknak szlovák egyenruhában kellett dől gozniuk, de megkülönböztetésül, nem katonasapka, do tányérsapka „diszelgett” fejükön. Jó néhány emerre vol: tehető a munkatáborokba bevonult zsidó ifjak száma. De a munka, amit végeztek — habár katonai őrök fel­ügyeltek rájuk — jóval a norma alatti volt, mert mind • nyáján tudták, hogy szabotálni, 'kijátszani kell ezt í i gyűlölt rendszert. Sőt számos olyan eset volt, hogy a behívó ellenére egyáltalán nem jelentkezett ez illető, in­kább elrejtőzött, hogy más helyre költözött, ahol a be­hivó nem érhette el. De amit Bárth Zeév egykori verbói zsidó ifjú meg mert tenni, arra valósz'nüleg egyetlen zsidó ifjú sem vállalkozott volna, sőt még arra a gon­dolatra se jutott volna, hogy munkaszolgálat helyett a Hl inka-ifjúság kiképző táborába vonuljon be jóhangzá­­su szlovák néven, amelyről hamis papírok is tanúskod­tak. De ez még csak a kezdet volt, mert hamarosan képzettsége és imponáló fellépése alapján rangfokozat­ra tett szert és a tábor kiképző tisztjévé nevezték ki. És a komikus helyzet, hogy egy zsidó fiú a Hlinka-gár­­da uniformisában jár-kel és osztogatja a valódi szlová­koknak a parancsokat, még sokáig eltartott volna, ha egy szép napon nem vonul be ide egy földije, egy ver­bói szlovák fiú és fel nem ismeri „felettesét”. Ami barth Zeévre várt volna, ha őt a leleplezés következté­ben lekapják, arra jobb nem gondolni. Ám ebből nem lett semmi, mert a mi emberünk megugrott és sem a Gárda, sem a csendőrség nem tudta többé megtalálni. Közben Muci öcsém is' hazaérkezett és mesélte, hogy a munkából, amelyet Svaty Peteren végeztek, sok hasz­na nem lehetett az államnak, sőt, megleckéztették anti­szemita őrüket, aki a sátrukban szokott aludni. És mivel az őrt mindenáron ki akarták füstölni körükből, megvesztegettték, hogy kérje feletteseitől, hogy váltsák le, mert nem akar zsidókkal egy levegőt szívni. Azokban az antiszemita időkben az érv hatott és öcsém sátra rövidesen „gójtalanítva” lett. Ehelyütt kell megemlítenem, hogy az életben maradt leszerelt munkaszolgálatosokból alakult meg a felkelés idején a híres hatodik zászlóalj, amely a varsói gettó hőseihez méltóan vette fel a harcot a túlerőben lévő né­metekkel és ritkította soraikat. Minderről egy későbbi fejezetben majd részletesen megemlékezek-KÉTSÉGBEESETT KÍSÉRLETEK A DEPORTÁLÁS MEGAKADÁLYOZÁSÁRA A deportálás hirét-tényét 1942 februárjában tudtuk meg. Azon a szomorú téli napon ugyanis egy zokogó zsidó férfi tért be a Zsidó Központba és csak annyit mondott: El vagyunk veszve! Deportálják a zsidókat! A középkorú, jól megtermett nagyszombati földbir­tokost alig ismertük meg. Teljesen letörten, megöreged­ve állt előttünk. Erről a férfiről, Grosznak hívták, tud­ni kell, hogy ő tartotta a kapcsolatot a zsidó szerveze­tek és Koso között, akii a szlovák bábkormány Zsidó­ügyi kormánybiztosa volt. Ugyanakkor a németek bi­zalmát is éh ezte. Grosz egy ideig abban a téves hitben ringatta magát, hogy Kosoban barátra lelt, aki tompítani tudja és akar­ja a kormány zsidó-ellenes törvényeit és azok végre­hajtását. Tévedett... Ha Koso alminisztert nem is lehet azzal vádolni, hogy ő volt a szlovákiai zsidók deportálásának értelmi szerzője, — hiszen tudjuk, Berlinből jött a parancs, de tény az, hogy pontosan tudta, ismerte a németek szán­dékait és sajnos — hallgatott. Mert, ha olyan rendes lett volna, mint ahogy később szerette volna magát fel­tüntetni, akkor tudtunkra adja, idejében a közeli de­portálás tervét és mi sokkal több zsidó életét menthet­tük volna meg Nem így történt. A Zsidó Központ rendelkezésére igen kevés idő állott. Legjobb embereit próbálta bejuttatni Koso-hoz és a kormány többi tagjához. Ekkor került sor arra a drá­mai ülésre, melyre a Központ meghívta a legszámotte­vőbb, a legbefolyásosabb zsidó embereket, hogy megta­nácskozza a helyzetet és mentse ami még menthető volt. Emlékszem, ezen az ülésen nagy levertség és tanács­talanság uralkodott. Ugyanis az összekötő emberek meg­erősítették Grosz jelentését: egy hónapon belül depor­tálják, és Lengyelországba szállítják a szlovákiai zsi­dóságot! Ez biztos. Mit lehet tenni? Nagyon sok ja­vaslat hangzott el, köztük az enyém is- Vállalom azt, hogy a vágújhelyi Braun Róberttel együtt (ez a férfi Koso egyik falubelije és régi jó barátja volt) elmegyek Koso-hoz interveniálni. Persze most már tudom, hogy milyen naiv javaslat volt. Mert Koso csak egy láncszem volt a hatalmas hitleri gépezetben. Bejutottam hozzá. Az igazság az, hogy nem jöttem el üres kézzel tőle. Engedélyezte egy úgynevezett „rekla­mációs ügyosztály” felállítását. Ennek az ügyosztálynak az volt a feladata, hogy a deportálás alól mentesített személyeket megvédje a fasiszta hatóságok túlkapásai ellen. Azaz, hogy embert mentsen. Ugyanis a szlovák fasiszták nem törődtek a törvénnyel, és a „kivételezet­teket” is felvették a deportálási listára. Legalább eze­ket mentsük meg, No, meg akit lehet... Minél többen szerepeljenek azon a listán! Ennek az osztálynak az élére az önfeláldozó cionista vezér, Dr. Neumann Oszkár került, aki az ellenállás egyik vezetője is volt. Ugyanazon a drámai ülésen egy másik ’gén fontos javaslat is elhangzott, éspedig az, hogy a pozsonyi zsi­dóság készítsen ,egy hatásos memorandumot a kormány­főhöz és a kormány tagjaihoz- Ezt Dr. Winterstein Béla javasolta, aki azt is vállalta, hogy elkészíti ezt a zsidó memorandumot. Be is tartotta a szavát. Az azóta tör­ténelmi dokumentummá rangosodott szlovákiai memo­randum igen drámai hangú segítségkérés volt, ami nem maradt hatástalan. Elsősorban is letartóztatták Dr. Win­­tersteint „felforgató iratok fogalmazásáért és terjeszté­séért...” Ugyanis az állambiztonsági szervek rögtön felfigyel­tek a memorandumra és féltek attól, hogy a nyilvánossá vált deportálási-tervet nem lehet majd simán, bonyo­dalmak nélkül és főleg ellenállás nélkül lebonyolítani. Már pedig a náci hatóságok parancsa úgy szólt, hogy ennek az akcióna k békésen, csendesen kell lefolynia. Semmi ellenállás! Már pedig a memorandum hatására dr. Sokol a szlovák néppárt főtitkára egyik beszterce­bányai rádióbeszédében nyillan állást foglalt a depor­­lás ellen, amiért egyébként be kellett nyújtania lemon­dását. Tiltakozása nem sokat használt. Mint ahogy az sem használt, hogy a külföldet is tájékoztattuk a köze­ledő emberirtásra. A pozsonyi Stern Slomo, Weiss­­mandl rabbi Iegodaadóbb hive és munkatársa vállalta magára a külföld tájékoztatását. Drámai hangon kérte a -világ hatalmainak beavatkozását a zs'dóság megmen­tése érdekében-Rohamosan közeledett a fatális dátum. Megtudtuk, hogy március 15-ére tűzték ki a deportálás megkezdé­sének határidejét. Szomorúan döbbentünk rá tehetetlen­ségünkre. Csak egy maradt hátra: a menekülés! Nem tudtuk, hogy Európában mindenütt utolér a nácik keze. És mi történt a határokon? Az egész szlovák-magyar határ mentén soha nem tapasztalt forgalom játszódott le. Mindenütt a menekülni akarók tömege A cionista ifjúsági szervezeteknek és az ortodoxia önkénteseinek tele volt a kezük mentési munkálatokkal. Természete­sen mindkét oldalon. Mert ha túloldalon nincs senki, aki óvja, segíti, támogatja a menekülőt, akkor a mene­külés tragédiával végződik- Ha a Csallóköz határvona­lán a menekülők nem ismerik Tauber Áron somorjai hitközségi elnök címét, akkor alig van reményük, hogy tovább jussanak. De míg útra kelhettek néha ez több napig is eltartott. Ilyen esetekben Tauberék padlása, pincéje, fatelepe nyújtott rejtekhelyét. Ha meg a vá­rosban razzia volt, amit Tauber Áron rendszerint ide­jében megneszelt, akkor védenceit a templomba vagy a temetőbe vitte át és ebben a Schwarc Ignác a templom­szolga is közreműködött. De a menekülteknek élelemre is szükségük volt és ki gondoskodott erről? Tauber Áronné és Sári lánya. Ebben a nagyszerű mentőmun" kában Tauber Áron nem állt egyedül. Ebben egész csa­ládja részt vett, Fiai Vili, Móric, lányai Juliska, az orvosnő és Blanka a festőművésznő. ők csempészték vé­denceiket az ország belsejébe. Egy ilyen alkalommal bukott le Vili. A Rombach utcai fogdába került, onnan meg Ukrajnába, ahol sajnos, életét vesztette. De a Rom­­bach utcai gyűjtőbe került Móric és Blanka is, mert nem minden menekült tudott hallgatni és így ők és tet­teik az üldöző hatóságok előtt ismertté váltak. Ez tör­tént 1942-ben, de nem hallgathatom el, hogy a Tauber család már a müncheni döntés által beállt határválto­zások idején, amikor Csallóköz környékén ezreket dob­tak az úgynevezett senki földjére e szerencsétlenek ol­­talmazója, gyámolítója és sokak megmentője volt. Ne­vüket az apával az élen, aki sajnos Auschwitzban fe" jezte be áldásdús életét, örökre beírták a vészkorszak mentőmunkálatairól szóló történelembe- A keleti hatá­ron szintén erős mentési muttka volt folyamatban, melynek lelke egy eperjesi fiatal gyermekorvosnő, dr. Majer Ilona volt. Erre a célra parasztokat állított mun­kába, akik a menekülőket átvezették a határon. Azok­nak meg, akik Eperjesről Pozsony vagy más város felé menekültek, hamis iratokat szerzett be. Dr. Majer Ilona ma Izraelben él. A vallásos szervezetek „mentő csoportja” We ssmandl kezdeményezésére és Grünhut aktív segítségével mintegy 50 fiatal fiűt-lányt csempésztek át már az első héten. Hogy mi lett a további sorsuk? Nem tudom. Minden­esetre megszabadultak a szlovákéi deportálás elől- Az utolsó pillanatban felvetettem egy kétségbeesett mentőötletet: erőszakkal megakadályozni a szerelvények kifutását az országból. Dr. Kohn Lajos, Dr. Laufer Jos­­ko, Dr. Schlesinger Imre, Stern Ernő, kollégáim akiket beavattam a tervbe, helyeselték az elgondolást. Szakta­nácsadóként bevontuk a konspirációba Herzog vasúti főmérnököt, aki a vonatok kisiklását javasolta, vagy a Zsolna melletti alagút felrobbantását. Dr- Földi, a cio­nista ifjúság egyik vezetője vállalta, hogy beszerzi a robbanóanyagot és gondoskodik robbantókról is. A ter­vet előterjesztettem Dr. Neumann Oszkárnak, aki a cio­nista mozgalom elismert feje volt, de ő veszélyesnek ta­lálta és ellenezte az erőszak alkalmazását. Pedig lehet, hogy több embert menthettünk volna meg mint így, a nap-napi aprómunkával, az idegőrlő „diplomáciai” men­téssel. De ki tudja, mi lett volna, ha.. Mindenesetre megkezdődtek a deportálás előkészítő munkálatai. VISZIK AZ IFJÚSÁGOT, DE BÁRTFA ELLENÁLL 1942 máicius 15-e gyásznap volt a 80.000 főnyi szlo­­venszkói zsidóság történetében Azon a hideg hajnalon kondult meg fölötte a halálharang. Addig is üldözték, lezárták, kizárták a társadalomból, börtönbe vetették közülük sokat, de ezúttal elkezdődött a végleges meg­semmisítésük. Először a fiatalokat deportálták. Ezen a napon alig pirkadt, amikor Pozsonyban a rendőrség emberei, a vidéken meg a Hlinka-gárda tag­jai, német segédlettel, megkezdték a zsidók deportálá­sát- Bezörgettek a zsidók lakásába és a riadt szülők nagy rémületére a még gyermekkorban levő fiaiakat és lányaikat elhurcolták. Rögtön bevagonirozták őket és elindították a meg­semmisítő táborok felé. A megmaradt zsidóság testileg-lelkileg teljesen össze­tört. Elhurcolták gyermekeiket! Sokan úgy érezték, hogy nincs értelme többé az életnek. A szlovák elnyomó szervek, amikor látták a nagy felzúdulást, gondoskodtak megfelelő hazug hírről: „Nem szállítják ki őket az országból!” Persze ebből egy szó sem volt igaz. Már azért sem, mert Karmasin államtitkár, a német népcsoport hitleris­ta Führere, nagy lelkesedéssel követelte a zsidóság kiir­tását és sohse egyezett volna bele a deportálás megsza­kításába. Csak egv helyen nem sikerült deportálni a fiatalokat: Bártfán. Itt körülbelül egy hónapig tartott az „ellenál­lás”. Ugyanis a helybeli orvos, Dr. Atlas, dr. Gross-al és Löwy hitközségi elnök Segítségével mesterséges t fusz­­járványt idézett elő. Ennek alapján a pozsonyi Állami Járványtani Intézet azonnal elrendelte a teljes egész­ségügyi zárlatot. Ami azt jelentette, hogy a deportáló közegek sem aktiválhattak ebben a körzetben... Az egy hónapig tartó zárlat felmérhetetlen időnye­rést jelentett számukra. Ebben az időszakban számos fiatal zsidó fiút és lányt sikerült kicsempészni, elbúj­tatni és átvinni a határon. Folytatjuk oyai <P«t ióáerie & ery 732 St.Clair Ave. West 651 -7689 A legfinomabb sütemények, torták esküvőre, bármichvókra partykra! A süteményeken kívül megtalálja a legfinomabb európai felvágottakat, sajtokat a világ minden tájáról! # # # Tulajdonosok: Nagy László és Szécsi Kató 848 Yonge St. 960-5146 Ha nincs kedve főzni finom, magyaros, meleg „Take out Service” Hatalmas raktár antik és új keleti szőnyeg­­különlegességekben NÉZZE MEG KIÁLLÍTÁSUNKAT Régi magyar és európai o l olajfestmények, antik bútorok, dísztárgyak. Ezüst étkészletek és edények SILHOUETTE HAIR DESIGN * Az igényes hölgyek fodrász szalonja MODERN FRIZURÁK Tartós szempillafestés MANIKŰR Férfi hqvógds e’s manikűr 21 Vaughan Rd.(Bathurst-StClair toronyház) 654-0166 Szeretettel várja Elizabeth Artandi rawawM delicatessen1 EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLOBUS konzerv * Magyaros izu, hideg és melég büfé-ételek. * Elvitelre vagy hely­..................................beni fogyasztásra..................*............. Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Új­ságok. Barátságos légkSrben várjuk kedves Vevőinket 532Egl'"ton A.W. |T:488-5092 Deutsch házaspár 410 Bloor St. W. 921-8644 ELISABETH Delicatessen and Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és cae­­mege üzlete. Ha jó, Ízletes magyar készítésű felvágottakat át friaaonvágott húaokat szeretne fogyasztani, keresse fel üzletünket. Szeretettel várjuk: a Balcga család Parkolás az OzM mSgOtt Kanada tarOtotára C.O.D. szállítunk BAR-MlCVÓRA, CHASENERA, PARTYRA mindenkor szop és friss virágot, $euUf 0p tál. 387 Spadina Ave., Telefon: 979 - 2177 Lakás: 225-0242. B^orlb of Antiques! 9rt <§allerp UNTON AVE. WEST aaB-OaS 1 418 EGLINTON AVE. WEST Volt már C Csárdába LEGYEN A VENDÉGÜNK A.s:t(ilfo^l(il(í\ (i 597-080! s:unu >n Megnyílt a eei/A delicatessen hálózat legújabb üzlete! ZEEV'S DELICATESSEN KÖZPONTI HELYEN! 145 King St. (University sarok)York Center Telefon: 364-1583 Bay és Wellesley sarok (SUNACO Bldg.) Tel: 924-6777 Reggeli - Lunch - Uzsonna Hidegtálak hazavitelre is Hús,sajt, saláta, európai csemegeárúk. Tulajdonos: WINTER ANDRÁS £« n w é e te e lle n á lltu n k... a szlovákiai zsidó mentó-munkábólNi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents