Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-05-10 / 806. szám

MENÓRA * 1980 május K). 6. JOBB MINT k SÜN ISLAND HOLDAYS SZERVEZÉSÉBEN CHARTER-EGESZ EVES PROGRAM „MIMST EXPRESS” Ön válassza meg a napokat és csak *611.»* _____________ ,... . ' ___________ _ fndulás^ESTRÖL VISSZAINDULÁSI DÁTUMOK BUDAPESTRE dátumok • __________________________2 hét 3 hét 4 hét 5 hét 6 hét 7 hét 8 hét 9 hét 10 hét 11 hét 12 hét vfiiiT«?i Június Június Június Június Július Július Július Július Augusztus Augusztus Aug. május ii 9 |4 ,6 21 23 28 30 5 7 12 14 19 21 26 28 2 4 9 II 16 18 v«iiiT6?B Június Június Június Július Július Július Július Augusztus Augusztus Augusztus Aug. MAJUs lo 14 16 21 23 28 30 5 7 12 14 19 21 26 28 2 4 9 II 16 18 23 25 Ti'nuiue a Június Június Július Július Július Július Augusztus Augusztus Augusztus Augusztus Aug. 30 JUlNius 4 21 23 28 30 5 7 12 14 19 21 26 28 2 4 9 11 16 18 23 25 Szept. 1 JÚNIUS 11 és Június Július Július Július Július Augusztus Augusztus Augusztus Augusztus Aug. 30 Szept JÚNIUS 14_________ 28 30 5 7 12 14 19 21 26 28 2 4 9 11 16 18 23 25 Szept. 1 6 8 JÚNIUS 18 és Július Július Július Július Augusztus Augusztus Augusztus Augusztus Aug. 30 Szept. Szept. JÚNIUS 21 5 7 12 14 19 21 26 28 _ 2 4 9 II 16 18 23 25 Szept. 1 6 8 15 JÚNIUS 25 és Július Július Július Augusztus Augusztus Augusztus Augusztus Aug. 30 Szept. Szept Szept. JÚNIUS 28 12 14 19 21 26 28 2 4 9 11 16 18 23 25 Szept. I 6 8 15 22 APOLLO TRAVEL 1500 Bathurst St Toronto, Ont. M5P 3H3 * Legalább 30 nappal az indulás előtt vegye meg a jegyét. Ahol két dátum Van, ott bármelyiket választhatja. 3 hónaptól 1 évig tartózkodhat, kéijen részletes tájékoztatót. Hivatalos óra után 651-4480 MAGYAR GYÓGYSZERTÁR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 cMilen ELEK PATIKA GYORS. UDVARIAS. LELKIISMERETES. RECEPT SZOLGÁLAT GYÓGYSZERKÜLDÉS AZ ÓHAZÁBA! Nyitva: hétköznapokon reggel 10-t6l este 7-ig szombaton 10-tól délután 4-ig. VasárnoD és ünnepnapokon zárva. (charlesign) Charles Sign & Display Studio Limited VILÁGÍTÓ cimtablak Tervezése és kivitelezése 103 Manville Road Scarborough 70“i. Ont Charles Knapp (416) 752-1590 ERDÉLYI RÓZSA értesíti barátait és ismerőseit, hogy mérték utáni NŐI és GYERMEK RUHASZALONT NYITOTT Igazítást is vállal Telefon: 225-3377 Remény Hegből is megél az ember SZÁZ IVE SZÜLETETT SALOM ASCH Slomö ment az uccAn, át a kis té­ren. Hosszú kabátján a tél megszá. radt csatakja fénylett. Bajusza fe­lét szájában tartotta ás szokása sze­rint hampdáltaafogai között, mint­ha meg akarná enni és oly felindult volt, mint még soha életében. — Pont a* utolsó percig kell ne. ked várni?! — morfondírozott ma­gában. — Ki kell venned a telke­met! így Is. úgy Is adni fogsz, mit jelent hát neked, hogy egy nappal korábban adsz, hogy legalább fellé­legezhessek?! Az Ismeretlen, akivel Slomö elté­pem vitatkozott nem volt más, mint „Rlbajnaj se? AJlom”, a világ ura. Mivel hogy pészach már nagyon is Ls küszöbön állott. A piacról, ahol most Slomö keresztül ment, a többi zsidók már mind nagyban vitték ha­za a macót, zsákszámra a krumplit, a „borsf'.ot, kosárszámra a hagy­mát. A kisfiúk már ott szaladgál, tak ez apjuk körül, aki elvitte őket a borbélyhoz, hogy a tél folyamán kinőtt bozontos Ustököket lenylrja. Slomö mindezt tétlenül nézte, anél­kül, hogy hidegvízbe mártotta volna a kezét. A ezobája még nem volt kimeszelve. Az ágynemű még nem volt kiporolva. De minek is kezdte volna mindezt, mikor az a valami, amire várt, még mindig nem Jött meg? • Slomó azok közé a zsidók közé tartozott, akik reménykedésből él­nek. Évról-évre, napröl-napra re­ménykedésből él és különösen szom. > battól-szombaUg. Hivatására nézve üveges, úgy ls hívják. öt, hogy „Slo­­mo az üveges" és nemcsak üveges, hanem könyvkötő is, de ha véleUenül valami óra elromlik, azt is meg tud. ja csinálni. Tökéletes lángész. Mind­össze éppen csak megélni nem tud a sok tudományából. Megélni, a re­ménykedésből él meg, ami annyit jelent, hogy mindig történik valami csoda, hogy a falat kenyér eljusson az ö házába. Magából a hivatásából Bohase jutna kenyérre. Ha szomba­tot kell csinálni, majd csak jön va. lamilyen kis elintézendöcske. Vélet­lenül pont a piacon megy keresztül, mikor egy paraszt vásárra viszi a borját, hogy a városban eladja. Ek­kor Slomóból „potyatáns” lesz. ami annyit jelent, hogy segít a paraszt­nak a borjú árát felverni. Vagy egy földesur küldi öt valami útra! Egy­szóval „csoda” nélkül meg sem tud moccan!. De az igazi „csodának” mindig pészach előtt kell bekövet­kezni. Fel tudná sorolni, hogy meg­­házasodása óta évról-évre, hányféle csoda következett be és m! képen vált lehetségessé, hogy egyáltalán pészachot tartson. Az erev pészach! csoda néhány év óta egy Ismeretlen, régen elfe. lejtett, tengerentúli nagynénitől ér­kező levél formájában köszöntött be Slomóhoz. Egész évben semmit sem hallott róla. Minden levélj amelyet Slomó a nagynéni elmére küldött, arra a címre, ami a boríték hát­lapján állott, egész évben nem jött válasz. Bármily szlvettépö volt is az a levél, bArmlly színesen ecsetelte is benne sanyarú helyzetét Slomó — a nagynéni hallgatott. Mint. hogy ha a levelek a tengerbe estek volna. De pészach előtt megemlékezett és küldött Sióménak öt dollárt, egyszer tizet s volt eset, amikor egy valódi hupzdollárost ls küldött. Néhanap­ján néhány szót Is Irt a küldemény, hez, máskor még azt se. így ment ez már egy Idő óta évról-évre. Ée ebből a pénzből csinált Slomo pé­szachot. ♦ Ennek a tengerentúli kis levélnek ls hamar híre futott és egész legen­da támadt belőle. Tudta Slomó hogy mint minden évben, meg fog érkezni most Is a „Jó cédulácska". De olyan későn, mint az Idén pészaóh előtt, még soha sem jött. Hiszen pészach már a nyakunkon van, & többiek már-már mindent összevásároltak, már-már el kell takarítani a cho­­mecet és még mindig se híre, se hamva a tenegrentull pénznek. Slomó egészen biztosan hiszi hogy pészach előtt meg fog jönni a jó cédulácska. Hát hogyne?! Majd I-ten hagyja öt chomecot enni! Eb. ben az évben azonban jól kiszedi a lelkét, de mit Jelent ez?... Mbach, ha azt akarod, hogy én legyek az utolsó — morfondírozott magában és irigykedve nézte, hogy Mose Weln macher, gazdag ember módjára, koc­kás vörös zsebkendőjét klcsüngetve hátul a kaftánja hosszú nyílásán, megy hegyesen, vele a két fia és cipelik haza a pészach! bort. és mások Is. Csak Slomö nem. Hát meddig kell még várnia? Hiszen Idestova már mindent eladnak. — Szaladjunk csak még a. pos­tára, hátha közben megérkezett?! _ mondja Slomó és máris rohan a postára. 0 A poéta élé érve meglassítja lép­­teit és megáll. Fél attól, hogy rae. gint kap odabent egy verset, mint nemrégiben, mikor már annyldszor volt ott a postán és megérdeklődte, hogy nem Jött-e már meg az ame­rikai levél. A posta ugyan nem rend őrség, de a hivatalnokok mégis ke­resztények ée kormányemberek és a kormányemberekkel zsidónak nem szabad kikezdeni. De a szive még­sem nyugodt; hátha Igen? Talán éppen most, abban a pillanatban, mikor ö Itt áll- a posta elótt, jött a sütgöny számára Amerikából. Ha Isten akarja, minden megtörténhet. Mit lehet tudni? • Megembereli magát, lesimltja pa­­jeszát, leveszi a kalapját és kis'bár. sonysapkájában odamegy a kisab­­lak elé: — Főnök úr, talán megjött az én levelem, kéremszépen? De még mielőtt befejezte volna a mondatot, becsapódott az ablak az orra előtt: — Mondtam már, hogy nincs. Mi­nek Jöttél mégegyszer? Slomó megint kiment az uccára. Belülről már feltámadt benne az aggodalom. Az uccán leste meg a levélhordót. Hlá6a. MI lesz ennek a vége? Slomó gondolkozik. — Eh, tudod mit, Isten az Idén más módon akar rajtad segíteni, — nyugtatja meg magát. Onkénytelenül ls körülnéz az utón, de sehol se lát maga körül semmi­féle kincset. Hazamenve a lakásta legnagyobb felfordulásban találta, a nagy fel­fordulás közepette ott állt a fele­sége felgyürt ruhaujjakkal és égy kacsa szárnyával meszelte a kony­hát. A gyérékek félig az uccán, fé. lig a szobában, a bútorok félig az uccán, félig a szobában és az egész lakás félig az uccán, félig a szo­bában... Mikor az asszony meghallotta, hogy haza érkezett, feléje fordította teljesen bemeszelt képét éa megkér­dezte: — Még mindig nem Jött meg? — Nem! — felelte röviden. — Hát ml lesz? — Mit kérdezed tőlem? kérdezd „0" tőle! — mondja Slomó és elfor­dul az asszonytól. S mintegy tovább folytatva abba­hagyott gondolatát, félhangosan Így töpreng magában: — Nagyon kiváncsi vagyok, ha. gyón kiváncsi... — Miről beszélsz? — kérdezi az asszony. — Semmiről, nem téged gondol­talak — válaszolja Slomó. S miközben azon töprengett, hogy miféle csodát fog Isten ez idén vele mivelnl, nagyszerű gondolat villant az agyába... — Milyen szamár vagyok! Hiszen Isten úgyis segíteni fog rajtam! Mu­száj neki segíteni rajtam! Ha nem jön a „cédula” Amerikából, majd jön más. Tudom, hogy most hagy várni engem, hogy gondom legyen. Hát hagyjon várni! Hát nem elég jó adósom ö énnekem? Miért hagy engem várni? És miért ne hagyjon várni? Hát hagyjon várni! Amilyen Jó adósom ö énnekem, van olyan jó adósa ö másoknak is. És visszaemlékezik egy d ró sere, amit egyszer szombaton hallott. „A fácska ott áll elszáradva, kopaszon egész télen. Mindenki azt hiszi, hogy már halott. És mégis, amint eljön a kedves, a Jó nyár. Isten kinyitja rajta a rügyeket minden évben...” Miféle összefüggés volt a fenti mondat és Slomó jelenlegi helyzete között, azt nem tudom, de tény az, hogy a mondatra való emlékezés után Slomö szemei ragyogóbbak let­tek, a gond elszállt arcáról s egész lénye fiatalosabbá és frissebbé vá­lóit. Alakja kiegyenesedett és ma­gasabb lett. Boldog, erős hangon kiáltott föl: — Jochébed, Vedd a lepedőt és gyere! De máris! Jochébed csodálkozva nézett rá: Mit akarhat? De Slomó nem adott neki időt a csodálkozásra. — Mit állsz Itt? Ha azt mond­tam: vedd a lepedőt és gyere, biz. tosan tudtam, hogy mit beszélek. Jochébed megijedt az urától. Slo­­rnó olyan férfi volt, aki nem sokat beszélt az asszonnyal, hanem egy­szerűen parancsolt neki, ahogy a férfi tekintélye ezt megkívánja. Kö­vette ls az asszony a szavát anél­kül, hogy egy szót kérdezett volna. Gyorsan megmosdott, arcát letöröl, té egy vizes kendővel, megigazította a sájtlijét, átdobott magán egy ren. des ruhát és kivett egy tiszta lepe­dőt a szekrényből. Karjára dobta a már erre a célra elkészített fehér lepedőt és férje után kiment ez uc­­cára. Megérkezve Hanannak ú péknek üzlete elé, mely most a maceszsütés kedvéért fehér lepedőkkel volt bea­kasztva, Slomó több balbósszal ta. lálkozott, akik a feleségükkel együtt a bátukan vitték el a macot. Slomó reszkető és kissé rekedt hangon kér. dezte meg az egyjket, mit fizetett Idén a macóért. Annak dacára, hogy mar egészen jól tudta az árát-Betérve az üzletbe, a bellsztezet . Hanan szívélyesen fogadta öt. Ha­­nan, mint minden kereskedő, tudta, hogy r. gazdag embert szívélyesem kell fö&adúl. Azt is tudta, hogy a gazdag ember hitelre vásárol. A sze­gény csak akkor vesz, ha együtt van a pár garasa. Hanan azt is tudta, hogy ha Slomó eljött hozzá maceszt venni, akkor már biztosan megkapta a jó kis „cédulát” Ame­rikából. Erről a céduláról különbéi, nemcsak Hanán. hanem az egész város .tudott. Mindenki tudta, hogy Sl'-mó minden évben megkapja a levelet Amerikából. S még hozzá jó kis levélnek kell annak lenni, mert hiszen Sióménak nagyon jó kedve van. Ezt Hanan azonnal ész. revette, ezért fogadta a szokottnál is szívélyesebben Slornót és a szc. mével kacsintva rája, megkérdezte: — Micsoda, már megérkezett ez a finom kis papíros Amerikából Sió­mé? — Megérkezett, nem érkezett, azt hiszed, hogy Isten csak egy ameri­kai levél utján tud segíteni? Na­gyon sok útja van Neki, ha segíteni akar... — mondta Slomó kétértel­műéin. — Tudom, tudom — .helyeselt Ha­nán. —Na. mit akarsz venni? Tiz kiló durva macót, mint minden év­­ben? — Mi az hogy durva macót? A durva macót hagyd a gazdag ve­vőidnek, nekem adjál finom vékony macót és nem tíz, hanem tizenöt kilót. Nem árt, hogyha valami ma­rad'még pészach utánra is. Jochébed ijedten nézett az urára és nem akart hinni a füleinek. De szólni egy szót sem szólt. Biztosan tudja, hogy mit csinál. És Hanan? A belísztezett pék megvakarta az üstökét, melyből csak úgy .szitált kifelé a liszt. Mit Jelentsen ez? Hogy Slomó tizenöt kiló finom macót vesz... Biztosan megkapta már azt a nagy levelet Amerikából! Talán valami nagy kincset küldtek neki! — És tudod még mit? Mérjél le nekem öt kiló tojásos macót is. A gyerekek nagyon szeretik és mért ne legyen nekik is örömük? • Slomö nem de Jochébed az ajkába harapott és Hanan egy lépést hát­rált. „KI tudja, mit kaphatott ez A- merikáböl?” — töprengett magában. — Mindenesetre, jó lesz vele más. kép beszélni. — És egy pár kiló maceszlisztet ne küldjék neked haza, Jochébed, meg úgy .húsz-.harminc tojást? A feleségemnek van. egy kosár tojása, amit a gazdag Baruch .felesége szá­mára tett félre. Olyan friss tojások, Yiogy kár itt hagyni őket. — Majd meglátjuk, majd meg­látjuk, talán az Idén tényleg egy kicsit bővebben fogjuk megülni pé­szachot. Egész évben úgy is eleget dolgozik az ember, nem igaz? — Miért ne? ha az ember meg. engedheti magának! A te károd nél­kül. minden zsidónak legyen mond­va. Tudjuk már. tudjuk már, hal­lottuk mái-; megtörténtek már ilyen dolgok... — mondta Haman sokai jelentő bólintással. — Nem mondom, hogy nem felelte Slomó szerényen -- hiszen Is­ten énnekem 'elég jó adós. — És te énnekem! - kiáltott Ha­nan. — Hát én kérdezem tetöled, hogy van.e pénzed? — Jochébed életem, egy kis zsír nem kellene? — lépett most be a pékné a másik szobábólf -r- Van nekem még chanukára vágott libák, ból olyan zsírom, ami édes, mint a cukor, fehér mint a hó és inkább a tied legyen, mint a másé. Jochébed egészen kábán állt, nem tudta mi történik vele. őzt hitte, hogy álmodik, de Slomó szerényen közbebólintott: »- Miért ne? Mi a különbség hogy kinél vásárol az ember? Venni úgy is kell. — Te bolond, mit kérdezgeted? Küldd csak haza! -r- Látod, kivel van dolgod! — Ami pedig a pénzt illeti — a­­karta később Slomó elkezdeni... — Pénzről nem akarok tudni, — vágott a szavába Hanan — kérdez­telek én téged a pénzről? Hát te nekem nem vagy elég jó adós? Pé­szach után majd bemegyek hozzád, akkor majd elszámolunk. — Mivelhogy, értesz te engem. ,,G” egy igen nagy hitelező, sokkal nagyobb hitelező, mint az összes gazdagok... — kezdu megint Slomö. — Tudom, tudom, egyáltalában nem kell neked mondanod — (Ha­nan persze, arra a gazdag valakire gondolt, aki Amerikából küldi a pénzt Sióméinak) — nem beszélek én veled pénzről. — Mégis meg kell neked monda­nom — próbált megint valamit mondani Slomó... — Hallottam már. Nem akarok semmit sem tudni — és fürgén be. csomagolta Slomó számára a ma­cot. Mikor Slomó a hátára akarta ven­ni a csomagot, Hanan nem engedte.-— Micsoda, te ne lennél nálam olyan gazdag vevő, mint a többiek? Hogyis ne! Majd hagylak egyedül cipelni egy ilyen csomagot! ríi' ,c' vannak az én fiaim? Baruch! Ai^sc! Vigyétek haza Reb Sióménak a ma­cot! Hanan még utána kiáltott: — Slomó, mondd meg a felesé­gednek, hogy ne vegyen pulykát. Az én feleségemnek egy olyan puly­kája van, amilyennek nincs párja a világon. Majd azt is hazaküldöm. a többivel Jochébed, ihallodl? • Mikor Slomó és Jochébed hazaér-1 keztek, minden úgy állt, mint el­menetelük előtt. De az egész város tudta már, hogy Sfomó megkapta Amerikából a nagy pénzeslevelet s hirtelen mindenki emlékezett rá: — Ajvé, hiszen láttam milyen fel-, indultán szaladt ki a postáról... És a kisváros piacáról hamarosan egész karaván indult meg Slomó háza felé. Ez a karaván Hanan fiai­ból állott, akik vitték Sióménak a macot, a tojást, a lisztet, a tojásos macót, a zsírt a pulykát és minden­féle egyéb jókat. — Hova viszitek ezt a sok hol­­-lt? — kérdezte egy zsidó a ka. • vántól. — Hát nem tudja? Slomóhoz. Már megkapta Amerikából azt a bi­zonyos „jó cédulácskát”. — Sióméinak! A zó! És Slomó lakása egyszeribe meg­telt mindenféle ' kofaassznnnyal. Egyik egy pulykát akart eladni, a' másik egy kosár tojást, a harmadik hagymát, a negyedik zsírt, könyö­rögtek és erőszakoskodtak Joché­­bednél: — Batboszte leben, hát miért, mi nem vagyunk zsidók? Nekünk nem szabad keresni? Vegyél tőlünk Is vaiamit! Délútán a minahanál nagy tiszte­lettel fogadták Slornót és harsány mazl-tovokat kiáltottak feléje, majd pedig minden zsidó más tanácsot adott neki. — Slomó ne váltsd be a dollár­jaidat — intette öt Leibis a tőzsér — olyan ötletem van, de sőt olyan információim is, hogy pészach után nagyon fel fog menni az árfolya­ma. S ha talán addig szükséged volna aprópénzre, nagyon szívesen kölcsönzők neked, súgta neki Leibis. mint hogyha a maga dolgáról lett volna szó. ■— Slomö van a számodra egy üz­letem, egy aranybánya: vegyünk egy gyümölcsöskertet: mind a ket­tőn meggazdagodhatunk rajta — szólította öt meg Baruch. — Micsoda kert?! — kiáltotta Náthán. — Kódusoknak való üzlet. Slomö ne is állj vele szóba! SALOM ASCH Ez évben olyan pészachja volt Sióménak, mint még soha. Azt látni kellett! A fiuknak új kabátjuk lett, a lányoknak és a fe­leségének új cipőjük, öt magát meg­tisztelték a maftirraJ... Mit jelent­hetett mindez?... Biztosan azt, hogy Isten ezidén olyan gazdag csodával akar segítségére sietni, mint még soha. Mert hiszen a pénz után senki sem kérdezősködött naia, ellenkező­leg éppen azt ajánlották neki. hogy kölcsönözzön ki aprópénzt, ..nehogy becserélje a dollároka." Mindenki üzletet akart vele csinálni, minden, ki részesíteni akarta valami haszon­ban. csak a becsületes, jó hire ne­vében. Slomó nem értette, hogy miért integetnek feléje, miért bic­centenek sokatmondóén... De amikor elmúlt pészach is és a ..cédulács­ka" még mindig nem jött meg A meri kából, Slomó kicsit megszep. pent, elveszítette lélekjelenetét és mindent ki akart mondani. — Zsidók, — kezdett el egyszer a bészhamdrlsban beszélni, — tud. notok kell, hogy én olyan szegény ember vagyok,* mint akárki más... — Elhisszük, elhisszük. minden gazdag ember azt mondja magáról, hogy szegény, egy rachmonesz, aki­vel szemben részvétet kell gyako­rolni ! — Mit akarsz ezzel mondani Slo­mó? Csak nem azt, hogy nem kap­tad meg a levelet Amerikából? Mennyit akarsz érte? Talán elaka. rod nekem adni? — Vagy talán meg akarod velem osztani?...' És nem engedték Slornót szóhoz jutni. • ; Sok_ pészach múlt el azóta és Isten sok csodát mutatott azóta Sió­ménak. De ha Slomó visszaemléke­zik erre apészaohra, végigsuhan ar­cán a mosoly és megslmltja á hom­lokát: — X „nagy pénzeslevelet” ugyan nem küldte él Amerikából... de volt egy pétzachom, egy olyan pésza­­chom, hogy az valódi gyönyörűség! volt... P«?CT?|3ggg!.<üli!!B5gga5ZSE5ZS25Z525ZSZSZ55SZS2BSZ5ZR5Z5ZSgié!ii!!K!üi!S«!üZH5BZ5gZ5ZSZ5ZSB| 410 Bloor St.W. 921-8644 s ELISABETH DeUcatessen and Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és cae; mege üzlete. Ha jó, Ízletes magyar készítésű felvágottakat ée frlssenvégott húsokat szeretne fogyasztani, keresse fel üzletünket. Szeretettel várjuk: a Balega család Parkolás az Ozlat mögött Kanada tarUtotáta C.O.O. «állítunk ÍSJSH5ZS2SZ5HHSÜS252SZSZ5HSZS2SZS55HSZS2S2SZS2SZSZS2SZSZSHZS2SSHSHSSZ5 Újra megjelent Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig c. könyve, amely budapesti megjelenése után, az 1978-as Könyvnapon egy nap alatt elfogyott. Az illusztris szerző Kanadában élő baráti köre megszerezte a könyv újrakiadási jogát, így az minden ismert könyvkereskedésben kapható. / Ára: 10.00 dollár (Postai szállítás esetén plussz $ 1.00) A Menóránál is megrendelhető: 26 Oxford Street Toronto, Ont., 6S1-41 OS SS 1 »4333

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents