Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-03-29 / 800. szám

22 oldal MENÓRA * 1980 március 29 folytatás az elózó’oldalról büszke svájciak "tradícióival”. 1938 őszén azt követelte a náci hatóságoktól, hogy üssenek megkülönböztető bélyegzőt a németzsidók útlevelébe. A né­metek kaptak a remek ötleten. Hatalmas J-betüt pecsételtek a zsidó útlevelekbe. így már más volt a helyzet. A tradíciói­ra büszke svájci szövetségi ál­lam elrendelte, hogy a J-betüs útlevéllel jelentkező németek beutazási, bevándorlási kérel­mét el kell utasítani. MEGKÜLÖNBÖZTETŐ BÁNÁSMÓD Minden zsidót azonban még sem lehetett visszazsuppolni, vagy már a határtól visszaker­getni. Dr. Rothmund erre uta­sítást adott a svájci határellen­­örző közegeknek; a Svájcba be­jutott zsidókkal úgy kell bánni, hogy "inkább önszántukból tá­vozzanak". Az útlevelesekkel is példátlan durvasággal bán­tak ezentúl, — mint HSsler könyvéből kiderül — az ille­gálisan Svájcba jutott zsidókat pedig egyszerűen internáló­táborokba zárták. Az intézkedés a berni kanton egyik képviselő­jének indokolása szerint’h köz­nyugalom megőrzése érdeké­ben" történt. Egyik egykori zsi­így mentette Sínje a zsidóságot dó internált igy em lékszik visz­­sza; "Mikor átléptük a svájci határt, sírtunk a boldogságtól és megcsókoltuk a földet. Le­írhatatlan volt az örömünk. Az­tán jött a láger, a tizpercenkén­­ti sorakozó, az egymásnak el­lentmondó parancsok tömege, örökös figyelmeztetések, fe­nyegetések, megaláztatások. Legyenek boldogok, hogy egyál­talán élnek - hallottuk örökké emlegetni — Svájc nélkül már régen tömegsírokban lenné­nek". Hjeu/.'í ftll PAJS|Nh*»CR5 “Jude“ mondja a megkülön­böztető pecsét a Svájc felé menekülő német zsidók út­­-!■ levelében 1942-re a helyzet rendkívül súlyossá vált. Az Idegenellen­örző Hivatal utasítására a ha­tárvédelmi szervek minden zsi­dót már a határról visszadob­tak, akiket pedig az ország te­rületén fogtak el, áttoloncolták Németországba. Dr. Rothmund utasítása szerint; " A polgári menekülteket még akkor is el kell az országból távolítani, hogyha testi épségüket, sőt akár életüket veszély fenyege­ti ezáltal”. 1942 októberében von Steiger, a szövetségi Igaz­ságügyi Hivatal vezetője a zsi­dóüldözések csúcspontján le­záratta a határőrséggel a leg­fontosabb titkos utakat, ösvé­nyeket, amelyeken a menekül­tek gyérülö csoportjai még egy­re szivárogtak Svájcba, az éle­tükért futva. Egész határszaka­szokat drótsövénnyel zártak le. Von Steiger klasszikus indoko­lása, amely HSsler könyvének címe is lett, igy hangzik; 'Svájc, ez a kis mentöcsónak tele van” A svájci bürokrata embertelen álláspontját sokak szerint jel­lemzően svájci érveléssel tá­masztotta alá, amikor egyik lapnak igy okolta meg az intéz­kedést; "A zsidók valahogy, va­lahol mégiscsak besurrannak az r Kellemes Pészach-i Ünnepeket Kívánunk Ügyfeleinknek, Barátainknak és Ismerőseinknek Mr. & Mrs SÓS és cs at Adja ixjWipiC tk cr Cjjarment •• Kellemes Pészachi Ünnepeket kíván barátainak és ismerőseinek Kellemes Pészach Ünnepeket kívánnak barátaiknak és ismerőseiknek KLEIN LÁSZLÓ e s JUDIT 5 Olá Sheppará ' BARÁTAINKNAK ÉS ISMERŐSEINKNEK BOLDOG PÉSZACHI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK Collín iásWó és Ka#» A Collin’s Jewellery tulajdonosai \ <!' FIRST CANADIAN PLACE Kellemes Pészach-i Ünnepeket Kívánunk Mr. t Mrs. SÍRDOS MICHAEL UNITED FASHION 365 Adelaide St. W. országba, illegálisan leteleped­nek a városainkban, enni akar­nak, elveszik a svájciak elől a munkalehetőségeket, ürügyet szolgáltatnak a náciknak arra, hogy gazdasági rendszabályokat foganatosítsanak ellenünk, sőt az esetleges fegyveres meg­szállásra is okot adhat a jelen­létük”. Magyarán, az országot féltette a zsidóktól. Sacro egoismo, szent önzés. A háború utolsó évében azon­ban már Svájcban is tudták, ki lesz a vesztes és alighanem von Steiger sem tartott többé német megszállástól. A svájci hatósá­gokban újra felülkerekedett a "hagyományos humánum”. A szövetségi kormány több Ízben is tiltakozott Berlinben a zsidó üldözések ellen. Most már be­engedtek a határon nagyhéha még felbukkanó zsidó menekül­teket. A sztori epilógusa; von Steiger 1945—46-ban és 1950-ben ál­lamelnök is volt, dr. Rothmund pedig "érdemeinek elismeré­se mellett” 1954-ben nyugdíj­ba ment. HAVAS KORNÉL ZSOLDOS ANDOR: A MADI ZSIDÓ Dédapám volt a mádi zsidó És dédanyám, a felesége: Bábi. Itt él a neve most is ajkamon: Spitz Salamon.,. Spitz Salamon. Dédapámat — Isten nyugosztalja — Jól ismerte az egész Hegyalja. Búzát - lisztet - bort fuvarozott Tályára vitt, Tokajból hozott. Amikor engem Anyám világra szült, - Dédapámat már rég eltemették, De Dédanyám, az édes mádi Bábi, Meg akart engem itt, a -Földön várni. Mert én voltam első dédunokája, Vélem terebélyesedett családfája. Ha meglátott, ölelt, dalolt, csókolt., óh* Istenem!... De édes volt... de jó volt! Én Bábit olyan végtelen szerettem, Hogy krajcáromért krumplicukrot vettem. A krumplicukor... az volt a gyengéje, Krajcár ára, elég volt néki egy hétre. Amikor Bábi közel volt már a 100-hoz, így szólt egyszer legidősebb fiához: “Fiam, én annyit gondolok Apádra.,.! Vigyetek engem el még egyszer Mádra. “ Tanakodott az egész nagy család, Hogy teljesítsék Bábi óhaját? Rengeteg pénz!.,, Útiköltség!.,, Ruha! De mindent megadott az Ég Ura. És . .vy Raush Hashono - Jóm Kipur között A család ünneplőbe öltözött. Bábin fehér-csipkés fekete ruha, Sájtlija, mint a selyem, oly puha. Vállán a kendő.,. kék zsenilia, Miskolcról hozta, Szrőli, a fia. Anyámba karolt.., fogta a kezem... Mintha ma volna, úgy emlékezem. Valami,kis tenyérnyi csomagot, Mint drága kincset, úgy szorongatott. És elrejtette, gondosan, keblére... A Chiipe alatt.,, ez volt a kezébe. Fehér zsebkendő.,, urától kapta Talán, mikor az első csókot adta.,. ? Vagy későbben .. ? Vagy hamarabb., ? Ki tudja.. A szerelemnek akkor is volt útja. És elindultunk a Keletire, Az István úttól nem volt messzire.... Ki-ki gyalog, vagy villamoson, Csak Anyám, Bábi, meg én, konflison. Kora reggelre érkeztünk meg Mádra, Dédapám Bábit a temetőben várta. Tudta, hogy jön.,. zöld volt a sírhalom, Harmatcseppek a felkelő napon. Imádkoztunk. Bábi csak sírt.,, csak sírt. Simogatta a süppedő kis sírt, A sírkő vön a vén héber betűket, Az odatévedt fehér vadszekfüket. Aztán a sírt háromszor körültopogta, Kövét gyengéden átkarolta, /Urát a héber névhez szorította, És megcsókolta... és megcsókolta.,, A zsebkendőt kebléből elővette, Gyöngy könnyeit megtöröl gette.., £ könnyek drága örömkönnyek voltak, Örvendeztek az élők és a holtak. Elindultunk... de Bábi megállott. “Jövorehecho ..." - mindenkit megáldott. Most már mosolygott... boldog volt nagyon, Mint fenn, a Mennyben... Spitz Salamon.. Az én dédapám.,. Spitz Salamon. KARAITA PÉSZACH Irta: JIGÁL JISZÁCHÁROV A karaita zsidó családok gyermekei, ami­kor letelepszenek a széderesti asztal mellé, nem lophatják el az afikománt és nem kér­hetik annak megváltását játékkal, vagy a ré­gen áhitott kirándulásra szóló engedéllyel. Ez a szokás, amelyet Izrael gyermekei oly szí­vesen megtartanak, ismeretlen a karaitoknál, akik saját formulájuk szerint kezdik a szé­deresti Hágádé felolvasását ezekkel a sza­vakkal: „Izrael megváltójának nevében, ki választ ad a kérdezőknek... “ A karaita Hágádá Mózes Tóráján alapszik és áldást csak a bor­ra, cs a keserű gyökérre mondanak. A karailák maguk készítik el pészáchi bo­rukat különleges. • ősi hagyományos módszer szerint: néhány órával a széderesie kezdete előtt, fekete mazsolát áztatnak vízbe, majd­­cukrot adnak hozzá és ez a széderesti bor. Anti a pászkát illeti, a karaita törzs fiai­nak egy része bár megszokta, hogy a fűsze­resnél vegye a gyárilag készült máceszt. a val­lásosok. különösképpen a törzs vénei, házi­lag sütik, s annak tésztájában csak liszt és víz van. Végső formájában ez a kerek 15 de­­kás macesz az iraki pitához hasonlít, ame­lyet rendes házitűzhelyen sütnek, mindössze bárom percig. Izraelben körülbelül 13 ezer karaita zsidó él, leginkább Rámlán és Asdodban. A törzs tagjai a nyolcadik századbeli Ánán Ben Dá­vid és tanítványainak leszármazottai. Hisz­nek benne, hogy ők az igazi zsidók és hogy Izrael egész népének az ő törzsi szokásaikat kellene elfogadnia. A karaita lan lényege, hogy a vallást csak a l óra írott, törvényei ha­tározzák nieg-cs a karaiták nem veszik tekin­tetbe az úgynevezett szóbeli hagyományt, a Misná korától kezdődően. Valaha a karaita mozgalom fanatikus val­lásosságával tűnt ki és egyes időszakokban elnyeléssel fenyegette az úgynevezett rabba­nita zsidóságot is. De később a karaiták el­vesztették befolyásukat és jelenleg csak szét­szórt töredékeik élnek a világon és Izráelben. Erecbe két nagy alija-hullámmal érkeztek a Függetlenségi Háború és a Szináj hadjárat idején — leginkább Egyiptomból és Irákból. 1A karaita zsidóság izraeli központja Rám­lán van. ahol külön karaita templom és ka­raita vallási bíróság létesült. A zsinagógát a megboldogult Jicchák Ben Cvi államelnök kezdeményezésére épitetiék fel. A karaita szokások egyik legérdekesebbje, bogy a mohamedánodhoz hasonlóan leold­ják cipőiket a templomba lépve, amelynek padlózatát köröskörül szőnyegek borítják. A frigyszekrény előtt arcra borulva imádkoz­nak. amint az a Tórában van megírva. A karaiták nem ismerik a tfilin felvételéhez kö­tött imát. viszont a tálitot használják. Ünnepeik is különböznek az általánosan elfogadott zsidó szokásoktól és többek kö­zött nem ülik meg ehanuka ünnepét, amely­ről nem esik említés a Tórában. A széderes­­tét ugyancsak a Tórában megírtak szerint, egy nappal később tartják, mint a rabbanita zsidóság. A tehetősebbek birkái ölelnek pészáchra, akik ezt nem engedhetik meg maguknak, bir­kahúst vásárolnak. Hasonlóan az általánosan elfogadott szokáshoz, már három héttel pc­­szách előtt megkezdődik a nagytakarítás, a­­mclynek során ujrameszelik a házat. A karaiták pészach napjaiban néni esznek túrót cs sajtot, noha a tejivás megengedett. Az ünnepi ételek legnagyobb része húsból és halból készül, a .süteményeket pedig man­dulából és lekvárból sütik. Egv karaita fiatalember igy nyilatkozott: ,.A rabbaniták a mi nyomdokainkba kellene, hogy lépjenek, de másképpen értelmezik a törvényeket, fin azt teszem, ami meg van írva a Tórában.“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents