Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)
1980-03-29 / 800. szám
/WEN D en , ’I r. A u g u 3 t J . 7. o 1 n a r P.O.Box 1o 3 4 Ke a Brunswick, Nes Jer U.S.A. 3 7 0 => Sfecond class mai I registration No. 1373 CANADA j USA Second class mail paid at F lushing N.Y . 11351. Di.No. 104970 AZ ÍSZAKANMAI MAGYAR ZSIDÓSÁG IAP1A VOL. 19. 800, Ara 70 cent. MARCH 29. 1980 Éljen a hídverő' Budapestről érkezett a hír, hogy szinte teljes elfeledettségben, nyugdíjasként, meghalt Gerő Ernő. Fiatalabb generációknak e név nem mond semmit A Menóra olvasóközönsége azonban zömmel olyanokból áll, akik nemcsak a nácizmus, de a kommunizmus kezdeti éveit is Magyarországon töltötték s így Geró Ernő neve az ő képzetükben azok közé tartozik, amik a század szörnyűségeit leginkább jellemzik. Gerő a bolsevizmus egyik olyan kitermelt szörnyetege, amely szerencsére már kihalóban van és helyüket a cinikus álszent technokraták veszik át. Hogy elöljáróban valami jót mondjunk róla, (mégiscsak gyászcikkról van szó) Geró Ernő hivó volt. Hitt az emberiség megváltásában, olyan fenntartás nélkül hitt hogy az emberiség érdekében hajlandó volt akár minden embert legyilkolni A század első felében volt a kommunistáknak egy csoportja, amit úgy hívtak: “hivatásos forradalmár". Ez azt jelentette, hogy semmiféle szakmához nem értettek, kivéve a világot megváltó öldökléshez. Semmilyen más tudomány nem volt a fejükben, csak az, hogy Marx Károly 150 évvel ezelőtti eszméit miképpen magyarázta és értékelte át 60-70 évvel ezelőtt Vladimir Iljics és Josip Dzsugasvilli. De ezt éppen elégnek érezték ahhoz, hogy új arculatot adjanak a világnak Ebben a nem túlságosan díszes társaságban Gerő Ernő előkelő helyet foglalt el. Magyarországi szereplését ugyan majdnem minden kortárs ismeri, de azt már kevesebben tudják, hogy ó az internacionálénak is egyik jeles vezetője volt. Munkája tulajdonképpen a 30-as évek elején Moszkvában kezdődött, ahol a GPU, vagy akkor már talán az NKBD ügynökeként jelentős szerepet kapott a magyar pártcsoporton belüli tisztogatásokban... magyarán mondva besúgó volt. S mivel a moszkvai kommunista magyar emigráció körében ezidóben valóban nehéz volt olyanokat találni, akikben valami kétely merült volna fel Sztálin nagyságát és igazát illetően, Geró Ernő kénytelen volt saját maga kitalálni a feljelentési anyagot. Olyan tehetséget árult el, hogy a spanyol polgárháború kitörésekor nagy megtiszteltetésben részesült s a nemzetközi dandár egyik politrukja, politikai tisztje lett. Könnyű lenne azt mondani, hogy mint a politikai tisztek általában, Gerő Ernő sosem szagolt harcot, de ez nem igaz. Nagyon is aktív harcot vívott a spanyol köztársaságiak köreiben főleg azok ellen az irányzatok ellen, amik nem voltak hajlandók a polgárháború idején fenntartás nélkül elfogadni a moszkvai utasításokat. Legdicsőbb ténykedése a barcelonai vérengzés volt. Barcelonában a köztársasági mozgalom legnagyobb erőssége az anarchista párt volt. A férfiak közülük bátran harcoltak a fasiszták ellen, az asszonyok és gyerekek pedig közben rendszerint sorbaálltak kenyérért. A hiábavaló sorbaállás időnként elégedetlenségre, morgolódásra adott okot, de Geró Ernő ezt eredményesen leszerelte, mert gépfegyvertüzet nyitott a vele szövetségben lévő asszonyokra és gyerekekre. Hiába, az emberiség érdekében áldozatot kell hozni. Mint ahogy nem sajnálta az áldozatot később sem, amikor a háború után Magyarországon élére állt az újjáépítésnek és szinte csodával határos rövid idő alatt fölhúzatott néhány hidat Buda és Pest között. Zúgott is az egész ország: "éljen Geró a hídverő". Persze Geró nemcsak a hidakat verte, de a hídépítő munkásokat is. A szakembereket úgy szedte elő, hogy a börtönökből kihozta a részben megérdemelten, részben érdemtelenül ott lévőket, megígérve nekik, hogy a munka elvégeztéve! amnesztiát kapnak. Mondani sem kell, hogy az ígéretet nem tartotta be, Viszont, — mondották — javára kell írni puritánságát. Geró azok közé a kommunista funkcionáriusok közé tartozott, akik nem voltak hajlandók beülni — legalábbis az első években — a lefüggönyzött luxusautókba... nem, ó biciklivel járt be a hivatalába. A budai villából a belvárosba, biciklivel. Aforradalom idején, amikor a felkelők behatoltak a villába, ugyan földalatti úszómedencét találtak pezsgőfürdő és hullámveró felszereléssel, dehát végeredményben sporthoz egy hivatásos forradalmárnak is joga van. Geró Ernő puritán volt, punktum. Különben is, mikor ez kiderült, Geró Ernő már Moszkvában volt. 1956 október 23.-án nemes egyszerűséggel fasiszta bandának minősítette a fölkelt magyar népet és ezzel a magyar történelembe is beírta véglegesen a nevét: 56 soktízezer halottja s a város pusztulása vitathatatlanul neki köszönhető. Ezután vezető szerepe már többé nem volt, eleinte csak távolból, később Budapestről gyűlölködött azok ellen az új kommunista vezetők ellen, akik ugyan visszakormányozták a népet a szovjet járószalagra, de Gerő szerint nem voltak elég keménykezűek. Néhány hónapig volt csak a Magyar Kommunista Párt főtitkára — Rákosi bukása után — de ez alatt a néhány hónap alatt pártkörökben kivívta magának az elismerést semmiben sem maradt el Sztálin legnagyobb magyar tanítványa, Rákosi Mátyás mögött. A Menóra szerkesztőinek és olvasóinak még külön oka is van, hogy gyűlölettel gondoljanak rá. Az egykori pesti vicc szerint azért Gerő, mert Singer-ó, vagyis zsidónak született. A magyar antiszemitizmus életben tartása érdekében kevesen működtek olyan hatásosan mint ó. Éppen azzal, hogy zsidó származása ellenére semmiféle nyomát nem lehetett felfedezni benne a zsidó mentalitásnak, kultúrhatásnak. Gerőben semmi nem volt sem a zsidóság előnyeiből, sem hátrányaiból, tipikus nemzetközi bolsevik volt, egyik utolsó példánya e kihalóban lévő állatfajtának. Most egy rövid, pársoros jelentés adta hírül elmúlását. Jobb későn, mint soha, de néha mennyivel jobb lenne előbb. Nem szeret az Amerikai Magyar Sz«í Egész biztos, hogy fenti cikkemmel megint ki fogom váltani a New Yorkban megjelenő magyar nyelvű kommunista lap, az Amerikai Magyar Szó rosszallását. Egy new-yorki olvasóm ugyanis nemrég beküldött nekem egy cikket, melyben ez a lap támadja a Menórát, amelyik 1980 januárjában azt a hazugságot merte állítani, hogy a Szovjetunió megszállta Afganisztánt. Ezzel aztán a szerkesztő végleg bebizonyította, hogy még a fasisztáknál is rosszabb. Be kell vallanom, hogy különösebb emóciót a támadás nem váltott ki belőlem. Régi sajtószokás szerint a lapok csereviszonyban vannak egymással, Lehet, hogy ez helytelen, de a Menóránál soha nem vesszük azt a fáradságot, hogy az Amerikai Magyar Szót ki is bontsuk. Mint most kiderült, a Magyar Szó szerkesztősege lelkiismeretesebb mint mi: nemcsak elolvassák a Menórát, de jegyzetelik, kartotékozzák s több mint egy évtizedre visszamenőleg idéznek is belőle. Rosszaságunkat most a Magyar Szó 1964-67-69-es számokból való idézetekkel olvasta a fejünkre. Ebben még az sem zavarja őket, hogy időközben kiderült, hogy nekünk volt igazunk s a Magyar Szónál elfelejtették a kartotékokat átértékelni. így tehát még mindig bűnlajstromunkon szerepel az az 1967-es megállapításunk, hogy “a Kreml minden fasiszta vagy katonai diktatúrát támogat Izráel ellen”, vagy az az 1969 június 28.-i számban lévő mondatunk (mi már nem tudjuk ilyen pontosan, csak a Magyar Szó) hogy "a viétkong győzelem esetén uralmát átadja a vörös világnak”. Nem tortok igényt a Magyar Szó helyeslésére. Ami elgondolkoztat, inkább az: honnan telik a kommunista lapnak ilyen átfogó kutatómunkára? Hiszen, gondolom világos: nemcsak a Menórát, minden lapot ilyen figyelemmel kísérnek és kartotékoznak. És, gondolom mégsem Egri Györgyöt tekintik az emigrációban annak a kiemelkedő ellenségnek, akinek minden megnyilatkozását figyelni kell, nyilván jónéhány száz hasonló "megfigyelés alatt álló” személy is van 1950-ben, mikor a magyar államvédelmi hatóság letartóztatott, a kihallgatások alkalmával meglepetten tapasztaltam, hogy az akkor 26 éves falai embert évek óta figyelik és kísérik, még olyan borzalmas bűnöket is tudtak rólam, hogy például évekkel korábban hamis néven jelentettem be magamat hölgytársaságban egy garniszállóban. Akkor azt hittem, hogy az uralmon lévő államapparátus titkosrendőrségének túlságosan sok fölösleges embere van, mert ugyebár azt mondanom sem kell, hogy abban a bizonyos garniszállóban éppenséggel nem volt szó semmiféle államellenes összeesküvésről, még csak olyan politikai újságcikk jellegű mondatokat sem mondtam, amelyek rossz fényt vethettek volna a dicsőséges Szovjetunióra. Most kiderül, hogy hiába vontam ki magam a Magyar A llam rend közvetlen felügyelete alól, azért az évtizedekre való kartotékozás utánam jön az amerikai kontinensre is és úgy látszik nemcsak én utánam, hanem szinte mindannyiunk után. Ismét csak azt kérdem, miből telik erre a Magvar Szónak ? Óhatatlanul, a magyar költőzseni — akit ők, ki tudja miért, magukénak vallanak — József Attila szavai iutnak eszembe: "Számon tarthatják mit telefonoztam Mikor, miért, kinek Listába írják, hogy miről álmodoztam S azt is, hogy ki érti meg S nem tudhatni, mikor lesz elég ok Előkotorni azt a kartotékot Mely jogom sérti meg." Rendben van. Tudom, hogy ez a szándék. De miből telik? Minden előre kiszámíthat;«) Ha a világpolitika múlt heti eseményeit kívánjuk összefoglalni, talán ezzel kezdhetnénk: sok érdekes dolog történt, de semmi váratlan. Mindaz, ami az amerikai, kanadai lapok első oldalát ezekben a napokban elfoglalta, a korábbi eseményekből kiszámítható volt. Nincs tehát semmi meglepő abban, Kaczer Illés hogy Carter elnök múlt heti beszéde a gazdasági megszorításokról nem hozta meg a kívánt eredményt, hogy a Teheránban fogva tartott túszok helyzete 5 hónap után pontosan ott tart, mint az első napokban, hogy az Izráel és Egyiptom közötti béketárgyalások egyik legfontosabb pontjában, a palesztinaiak önrendelkezési helyzetében nincs kellő előrehaladás, hogy az amerikai elnökjelöltségi verseny már lényegében eldőlt és hogy a Québeci Referendum május végén, vagy június elején sorra kerülő szavazásában a szakadár pártnak komoly győzelmi esélye van. Vegyük talán sorba ezt az öt látszólag kük ónálló, de mégis összefüggő té mát. Jimmy Cl irter végül is rászánta magi ít, hogy szembenézzen az Hgyesült Államokat fenyegető gazdasági problémákkal. Sa jnos a szembenézés nem jelent egyúttal megoldást fo lytatás a 2. oldalon Izraelből érkezett a hír, hogy 92 éves korában elhunyt korunk magyar zsidó irodalmának vezéralakja Kaczér Illés. Majdnemháromnegyed évszázadon keresztül gazdagította irodalmunkat s élete fóművét, azt a quadrologiát mely a magyar zsidóság történetét dolgozza fel regényes alakban 178 0-tól 1850-ig, a "Ne félj szolgám Jákobtól" a "Kossuth Lajos zsidaja”-ig, méltán minősíthetjük a magyar Buddenbrook háznak, vagy a Tibault családnak. Regényíróként, újságíróként egyaránt kitűnő volt s az ó életműve valóban nem porlad majd el csontjaival együtt, hanem különleges kultúrértékként száll majd át az utókorokra. TORONTÓI MAGYARAJKÜ ZSIDÓK SZÖVETSÉGE Izráel állam önállóságának 32.-ik évfordulóját a hagyományos IZRAEL NAP keretében 1980 április 20-án vasárnap d.u. 4 órai kezde ttel ünnepeljük a\ HOLY BLOSSOM TEMPLE dísztermében, — 1950 Bathurst St. címén. Belépődíj uzsonnával együtt személyenként $l(k Jegyek elővételben rendelhetők: Stem Tibor (Sasmart) Mencelesz Pál (Fortuna) Elel t Pál (Orient Travel) 368—4132 364—699 921—2393 GARAY MIKLÓS 789—9038 este 7 óra után
