Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-01-05 / 788-789. szám

»Mr,August J.Molnár

P.0.3ox i o5 4

I;6! Srunsirlc:tt Ne» Jersey oJ9o3 ü . S . A .

AZ ÉSZAKAMERIKAI \ MA6YAI ZSIDÓSÁG LAPJA

VOL. 19. 788-789

MENoen

Second class mail registration No. 1373 CANADA

USA Second class mail paid at F lushing N.Y . 11351. Di No. 104970

5-12. 1980.

Milyen tanulságokat vonhatunk le Afganisztán szovjet megszállásából?

Az eseményekről tulajdonképpen nem is kellene kommentárt írni, csak egymás mellé helyezni a két hírt, amely a világ egyik döntő stratégiai területén létező két szomszédos országból érkezett.

Először talán az iráni válság legújabb fejleménye, illetőleg a zseniális amerikai taktika, amely még mindig abban reménykedik, hogy a semleges és feltörekvő világ közhangulatának megnyerésével rá lehet kényszeríteni az Ayatollák országát arra, hogy engedje szabadon az amerikai túszokat. Persze ahhoz, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában egyhangú határozat szülessen, Amerika bizonyos kompromisszumokra kényszerül. így született meg az alábbi határozati javaslat, amit ugyan még eddig nem fogadtak el, de lehet, hogy később elfogadják és akkor aztán Khomeini és bandája úgy rémül halálra, hogy ilyen még nem volt.

Iránnak IS napos határidőt adnak — mondja az ENSZ javaslat — a foglyok szabadonbocsátására. Ha ez nem történik meg, úgy Kűri Waldheim ENSZ fólitkártímindenki tudja, hogy milyen nagyhatalmú és milyen kemény ember) Teheránba küldik személyes tárgyalásra. És ha ekkor sem születik eredmény, úgy ismét összehívják az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy megtárgyalják a következő hasonlóképpen energikus lépést.

A másik hir Afganisztánból érkezett, mely 1978 áprilisa óta amúgyis szovjet befolyás alatt van. Ekkor ragadta magához a hatalmat a nyugati marxista műveltséggel rendelkező Noor Taraki, aki egészen most szeptemberig vezette az országot. Annak ellenére, hogy Afganisztánnak a pánszláv befolyás nem jelent váratlan újdonságot, a néphangulat nem egészen úgy alakult mint ahogy várták, Moszkva kalkulációiba nem illett bele az Eló-Ázsiában hirtelen magas hőfokra emelkedett iszlám hullám. Az afgán hegyilakók részére Mohamed dicsősége megfoghatóbb valóság volt Lenin nemlétező tézisénél. Az égbenyúló sziklák között dúlt a partizánháború. Taraki ekkor elhatározta, hogy rendszere támogatására segítséget kér a Kremltől és eltért Moszkvába utazott. Ott meg is ígérték a támogatást és Taraki sietve tért vissza Kabulba, nehogy lekésse saját kivégzését. Távollétében ugyanis a párt főtitkárhelyettese, bizonyos Hafizullah Amin (igenis összetévesztendő Idi Aminnal) államcsínyt szőtt ellene és átvette a hatalmat.

.Moszkva lelkesen üdvözölte az új Amint, megállapítva, hogy a régi pártvezér Taralü, a nép ellensége volt s ezért elvette méltó jutalmát.

3 teljes hónap múlt így el. Amin sem tudott rendet teremteni az országban, a polgárháború tovább folyt. Amin tehát segítséget kért Moszkvától, amit meg is kapott, mégpedig duplán. Az egyik csak egyszerű pártszerű segítség volt: küldtek mellé egy új pártfótitkár helyettest, bizonyos Karmai elvtársat, aki eddig Prágában ette a számkivetettség keserű

kenyerét és végezte a pártfóiskolát. A másik már igazán test- - véri segítségnyújtás volt, olyan forró, hogy ennél szeretetteljesebbet még a magyarok és a csehek sem kaptak. A szovjet csapatok bevonultak az országba, s mint a hivatalos kommünikéból kiderült, Amin segítség kérését Moszkvában úgy értelmezték, hogy a segítséget Karmai kéri, .aki mint pártfótitkár-helyettes természetesen fölöttese a pártfőtitkár Aminnak. A szovjet megszállók első ténykedése tehát az volt, hogy Amint agyonlőtték és a 3 hónapi dokumentumban csupán a neveket változtatták meg: nemcsak Taraki volt a nép ellensége, hanem Amin is és ezért elvette méltó jutalmát. így utólag megállapítható, hogy legjobban a talpig tisztességes Dubcsek járt, akit a bevonuló szovjet vezetők csak egyszerűen megpofoztak, de még ma is él — ha ugyan tengódését életnek lehet nevezni. Ebből is furcsa tanulság vonható le. Moszkva gyűlöli ellenségeit, de fél tőlük. Egy bizonyos fokig még tiszteli is őket. Hűséges embereitől nem fél, s ezért nem is tiszteli őket. A hűséges kommunistának sokkal nagyobb esélye van a főbelövetésre, mint a szakadárnak. Ráadásul a szovjet beavatkozás indoklásával még tökéletesen egyet is lehet érteni. Legalábbis azzal, hogy Amin a nép ellensége volt és ezért elvette méltó jutalmát. Eddig jóformán senki sem tudta, hogy

él. A tény most vált köztudomásúvá, de megjegyezni erre a rövid időre igazán nem érdemes Karmai ugyanis nem fogja tudni helyreállítani az országban a rendet. Afganisztánra pedig a Szovjetuniónak nem csatlós államként van szüksége, hanem ugyanúgy felvonulási terepnek tekintik, mint mondjuk Mongóliát. Karmaira nem sokáig lesz szükség és nagyon csalatkoznak azok a nyugati hírmagyarázók, akik naivan úgy vélik, hogy Moszkva most belebonyolódik a saját Vietnámjába. A szovjet csapatok nem fognak hegyi háborút folytatni, még az elól-töltós puskával felszerelt vad törzsek ellen sem. Megszállják a Khyber hágót (mellyel a történelem folyamán oly sokszor találkoztunk, mint az elő-ázsiai felvonulási tervek egyik kulcspontjával) eifogla .iák az utakat, az egyetlen vasútvonalat és máris szabad az útjuk Pakisztán ,'cie, majdnem legesen bezarui a harapófogó Irán körül.

Senki sem vonja kétségbe, hogy az oroszok eljárása gyalázatos. Pfuj! Amerika ilyet sose tenne. Carter elnök nem is késlekedett és erőteljesen Moszkva értésére adta, hogy Amerika ebből kénytelen azt a következtetést levonni, hogy Moszkva nem őszinte és világhatalmi törekvései vannak. Egész biztos, hogy Brezsnyevnek és társainak ezzel egy csomó álmatlan éjszakát okoztak. De csak Moszkvában álmatlanok, Washington nyugodtan alszik. Merthogy az ó lelkiismeretük tiszta. És ez nagyon fontos, hiszen az Egyesült Államok ügyeit ma olyan emberek vezetik, akik a világért sem térnek el azoktól a bölcsességektől és erkölcsi igazságoktól, amiket minden jobb konyhai falvédóról meg lehet tanulni. Ezzel sok újat nem mondunk. E sorok írója már nem lenne meglepve, ha Carter elnök legközelebbi beszédében közölné a világgal: az én konyhám azért fényes, mert az uram nagyon kényes.

Két hónappal ezelőtt az iráni válság megoldható lett volna egy erőteljes fellépéssel. Ma már nem az. Múlt héten az iráni játszmába belépeti a Szovjetunió s ezzel egy katonai megoldás most már valóban lehetetlenné vált, illetőleg: dehogy lehetetlen. Éppen az a baj, hogy a világ kétségbeejtő tempóban száguld egy újabb világháború felé, amit tulajdonképpen minden szuperhatalom szeretne elkerülni, de nem tud, mert a földgolyóbis irányítása kikerült a “nagyok” kezéből. Korábban sosem gondoltunk arra, hogy őrült társadalmunkban a hatalom azért kerül át a gyengék kezébe, mert ők gyengék és erre hivatkozni lehet. Körülbelül olyan ez, mintha egy bírónak támadna

lelkjismerel-furdalása amiért igazságot oszt, holott ó maga múlt héten csúnyán káromkodott s ezért nem érzi magát jogosnak, hogy mások felett ítélkezzen. A nyugati világ nem tudja megbocsátani magának, hogy volt történelmében olyan időszak, amikor ó is erkölcstelen volt. Ezért kötelességének érzi, hogy minden csalárdság, gazság, kegyetlenség előtt szemet hunyjon. Washington, Páris, London, Bonn urai el vannak szánva rá, hogy megdicsóülten menjenek a vérpadra.

Pedig micsoda esélyeket hagynak ki. Most még csak nem is azt mondjuk, hogy Jeruzsálemre kellett volna figyelni. Legalább Kairo-ra figyelnének. Szadat elnökre, erre a minden hájjal megkent erkölcsi gátlásoktól mentes népvezérre, aki szinte napról-napra bizonyítja be, hogy korunk egyetlen valamire való politikusa. Aligalig figyeltek fel a világlapok legutóbbi nyilatkozatára, melyben szárazföldi és légi bázisokat ajánl fel az Egyesült Államoknak egy esetleges invázió esetére... mégpedig Izraellel együtt. Nemcsak az újságok nem figyelnek rá, a State Department sem. Legalábbis arra mutat, hogy Vance külügyminiszter nem Kairóba utazik, hanem a nyugati fővárosokba, megtárgyalandó, hogy a következő jegyzék ejnye-ejnye kifejezését nem kellene-e nyeje-nyejére, vagy

esetleg még ködösebbre változtatni.

De hát mi sülhet ki mindebből? Három-négy hónappal ezelőtt még komoly vita folyt azon. törvénybe iktassa-e a szenátus a SALT II megegyezést. Mert igaz ugyan, hogy ez kedvezőtlen Amerikának, de ha nem szentesitik. akkor nem kerülhet sor a SALT III tárgyalásokra és akkor a Szovjetunió zöld lámpát kap a világuralmi törekvésekhez. Moszkvában persze már azóta is a hasukat fogják a röhögéstől, s most, hogy hirtlen egy jó apropójuk keletkezett, gyorsan bebizonyították, hogy nekik ugyan nincs szükségük se SALT II-re.se SALT Il-ra. Moszkvának tulajdonképpen arra lenne szüksége. hogy időnként alaposan farba billentsék, mert ók csak a világos szóból értenek, viszont Amerikának az “agyaglábú óriásnak" erre úgy látszik nincs lehetősége: nem tudja a lábát felemelni. Ismét a korábbi nóta, két hónappal ezelőtt Amerika népe egy pillanatra felébredt és támogatta volna adminisztrációját egy erőteljes lépésben, ma már a közvélemény is elfáradt. Beszélünk még arról, hogy kiszabadulnak-e a foglyok vagy sem? Egyszerűen feladtuk a reményt és vezetőink hálásak lesznek Khomeiniéknek, ha egy csalárd tárgyaláson kémkedésért elítélt amerikait nem végeznek ki, csak életfogytig börtönben tartják.

A második világháború után nemzetközi törvénybe iktatták, a "háborús bűnös" fogalmát. De nincs pontosan definiálva Csak az tekintendő-e háborús bűnösnek, aki szándékosan sodorja bele országát, világát egy háborúba, vagy az is, aki tehetetlenségből, gyávaságból, ostobaságból hagyja magát belesodorni?

E. GY.

BARZILAY ISTVÁN

TOJÁSHÉJON táncolva megúszta a begin kormány

Megúsztuk — mondják alighanem a Likud köreiben. Egyesek óvatosan hozzáfűzhetik: egyelőre. Mert három válság halmozódott egyszerre, háromszor függött hajszálon a Begin kormány sorsa, s mindannyiszor kikászálódott a krízisből.

Igaz, a legnagyobbról nem volt szó ezekben a napokban. Arról, hogy maga a miniszterelnök úgyszólván nem látható a nyilvánosság előtt. Bemegy persze hivatalába, ahol most nemcsak a miniszterelnökség, hanem Dáján lemondása óta a külügyminisztérium ügyeit is intézi. Begin jó szónok és szereti a hangját hallani és hallatni. De legalább három hónapja nem tartott beszédet választói vagy a nemzet választottjai előtt. Legutóbb kénytelen volt rá, angolul üdvözölte a United Jewish Appeal delegátusait. A küldöttség tagjai, akiket fogad, furcsánmosolygó, bizonytalanul a papírokkal játszadozó embert látnak maguk előtt, aki azért meglepő módon értelmes válaszokat ad és röviden, világosan fejezi ki gondolatait.

Mindez azért lehetséges, mert nagyon vigyáz magára és főleg orvosai vigyáznak rá. Kétségkívül nagybeteg ember, aki ilyen sorsdöntő időben vezeti Izraelt. Mégis, "Isten segitségével" amint mondani szokta, kormánya most átélte a válságokat és az sem lehetetlen, hogy a jelenlegi minimális parlamenti többséggel kitart a kádencia végéig,

1981 novemberéig. Haf Isten segedelmével — amint mondani szokta — egészsége is kiállja az erőpróbát.

Vegyük sorra a három válságot: Az egyik az abortusz törvény, amelynek módosítását a Kneszet első alkalommal nem hagyta jóvá. Az Agudát Jiszrael. amelynek négy képviselője nélkül nem lehet kormányozni a most öt szavazattöbségre támaszkodó koalíció élén, minthogy legalább hat képviselő szavazata mindig bizonytalan — már-már otthagyta a koalíciót. Rabbinikusi hatósága, a Tora Nagyjainak Tanácsa nemhivatalosan közölte, hogy az agudisták nem támogathatnak olyan kormányt, amely lehetővé teszi a magzatelhajtást gazdasági és társadalmi okokból.

A koalíciónak hat képviselője szavazott együtt az ellenzékkel vagy tartózkodott a szavazástól. A bukás veszélye magukat a képviselőket is megrémítette. Nem vitás, hogy a választásokon ki győz. A közvéleménykutatások három hónapja egybehangzóan állítják, hogy Máárách 16 százalékkal megelőzi a Likudot. Simon Peresz arról beszélt, hogy pártja legalább 56 képviselőt vinne most be a Kneszetbe. Hozzácsatlakozna még vagy 7-8 képviselő a kis, demokrata pártokból. Ilyen többsége még nem volt pártnak, még Golda Méirnek sem 1969-ben.

A Likud néhány, hatalmát védő okosa megtalálta az orvosságot: az első alkalommal a kormány nem nyilvánította bizalmi kérdéssé az abortusz törvény módosítását. Meg kell próbálni, mint ahogy amúgy sincs veszteni valója: ha Begin kijelentené, hogy bizalmi szavazásnak tekinti hogy a Kneszet elfogadja a módosított javalatot, a Likud hat lázadója talán erőszaldót vesz a lelki ismeretén és meglesz a többség, legalább egy szavazattal. Három képviselő kért kihallgatást a miniszterelnöktől. a Canossa-járók nevében, Begin vállalta a kockázatot és csaknem biztosra vehető, hogy két héten belül meglesz a többség. S aTora Nagyjainak Tanácsa megadta a két heti haladékot. Hazarendelik a külföldi küldetésben járó képviselőket. Igaz, akadnak az ellenzékben olyanok, akik azt jósolják, hogy így is egálban maradnak, döntetlen lesz az eredmény, mint nagy futballcsaptatok derby-mérkőzése in s akkor a kormánynak buknia kell.

ft i

De vannak, akik jobban tudnak számolni. Meglesz a 61 szavazat a 120-ból. Mi is így kalkuláltuk.

így fest az egyik krízis, amelyen a kormány átugrik.

A másik: Elon More ügye, amelyről már egyszer-kétszer beszámoltunk, most kénytelenek vagyunk újra az olvasó emlékezetébe idézni az eseményeket: a Gud Emunim nevű vallásos csoport, amely szerint )udea és Somron Izrael szerves részét képezi, letelepedett Söchem városa mellett egy sziklás hegycsúcson. A telepeseknek vannak lakásaik valahol az országban, még nem adták el azokat, óvatosságból. A telepedés költségei a földművelésügyi minisztériumot terhelik, amelynek élén a Gus Emunom nagy barátja, Ariéi Sáron tartományi tábornok áll. Arab földtulajdonosok a felsőbíróságnál megtámadták a települést: olyan területet foglaltak el, amely nem állami tulajdon, hanem egy szomszéd falu parasztjaié. A felsőbíróság, Izrael egyik nagy büszkesége, az arabok javára ítélt, a telepeseknek el kell hagyni Elon Morét.

A Gus Emunim közölte, hogy nem engedelmeskedik a felsőbíróság határozatának. A kormány, hosszú vergődés után úgy döntött, hgy a felsőbíróság döntése törvényerejű, az Elon nMore távozzon, a felsőbíróság által megadott időpontban, egy hónapon belül.

A Gus Emunim feltételt támasztott csak akkor hagyja el a települést, ha a kormány kiterjeszti Izrael felségjogát a Nyugati Partvidékre. Csakhogy a kormány Camp Dávidban és az egyiptomi békeszerződésben kötelezettséget vállalt hogy ezt nem teszi meg. Két súlyos veszély állott Izrad előtt a Gus Emunim megsérti Izráel felsőbíróságát, azaz a törvényt - a kormány pedig a békefeltételeket azaz a nemzetközi törvényt.

Megint a bukástól való félelem mentette meg a kormányt: a Gus Emunim okosai is értenek a parlamenti aritmetikához, és megszámolták, hogy a kormány nem kap többséget, ha az ellenzék ebben a kérdésben bizalmatlansági javaslatot nyú t be. A hat demokrata párti képviselőn kívül a Likudhoz tartozó liberálisok közül legalább három nem szavazna, vagy távol maradna. Ezért a telepesek elfogadták, hogy Söchemtól ugyanilyen távolságra, dgy másik dombon kapjanak helyet. Már meg is kezdték a talajelókészító munkálatokat.

így végződött, egylóre a második válság.

A harmadik Dászán Sákáá, söchemi polgármester ügye. Dán Matt tábornok a megszállt területek ügyeinek koordinátora olykor felkeresi az arab személyiségeket, a közhangulatot akarja megismjni. A söchemi polgármestert is meglátogatta. Utána kiszivárgott a rádióhoz s aztán a lapokhoz, hogy a polgármester miket mondott. Hogy helyesli a palesztinai terrort. Hogy még a tengerparti tömeggyilkosságot is a palesztinai ügy számára előnyösnek tartotta, amelyet egy partraszállt terrorcsoport követett el, az égő autóbusz lángjai közé dobálták az utasok gyermekeit is.

A felháborodás nagy volt, a

kormány a katonai kormányzat javaslatára úgy határozott, hogy átteszi Bászám Sákáát a jordán határon és megfosztja hivatalától. Sákáá felesége a felsőbírósághoz fordult order nisi kérdéssel: okolja meg a kormány, miért akarja áttenni férjét a határon. Az arab propaganda gépezet munkába lépett. Egyiptom megkérdezte, hogyan képzeli Izráel, Kairó ilyen helyzetben folytathatja a béketárgyalásokat? Carter kétségbeesetten.Mit csináltok ott, szerencsétlenek?

A felsőbíróság meghallgatta a feleket és úgy döntött, hogy a kormány adjon magyarázatot, addig pedig ne tegye át a határon Sákáát. S közben kiderült, hogy Matt tábornok gyorsírási jegyzőkönyvet vett fel a beszélgetésről. Amikor ezt közzétették, Ezer Weizman felsóhajtott: hát ez bizony felesleges komplikáció volt.

Sákáá persze nem ártatlanság, lelkes híve a PLO-nak, Arafat szervezetének. Csakhogy nem pontosan azt mondta Matt tábornoknak, mint amit kiszellőztettek bizonyos körök a párbeszédről. Sákáá azt állította, hogy tórbecsalták, ártatlan párbeszéd során tett egy-egy megjegyzést, de nem helyeselte ártatlan emberek meggyilkolását. Ezt megismételte a felsőbíróság, majd a magasrangú jogász-tisztekből álló katonai fellebviteli hatóság előtt, ahová a katonai kormányzó az ügyet felterjesztette.

Közben zajlott a Kneszet. A kormány ebben a kérdésben is bukás előtt állott A katonai kormányzat mentette meg. Visszavonta a kiutasitási végzést és visszahelyezte Bászám Sákáát állásába.

A kormány lenyelte a békát, de helyén maradt. A nagy árat a jelek szerint Dán Matt tábornok fizeti meg. Egyelőre megszüntették a megszállt területek ügyéinek koordinálói hivatalát

S a dolgok így döcögnek tovább. Begin kinevezte Izraei első kairói nagykövet-jelöltjét, de nem mint egyesek várták, Aba Evén személyében. A Chérul emberét,dr. Ben Eljászárl jelölte. Azt mondják, hogy azért, mert működését befejezettnek akarja tekinteni mihelyt Izrael és Egyiptom felveszi a diplomáciai kapcsolatot, azaz 1980 február 26-án.Nem hagyhatja az ellenzéknek a fontos örökséget, a kairói nagykövetséget. Államtitkára legyen az első nagykövet, aki az első izraeli küldöttséget vezette Kairóba Szádát jeruzsálemi látogatása után.

Menachem Begin, a nagybeteg ember, alighanem kénytelen lesz figyelembe venni a közvélemény akaratát.

A Jerusalem Post című lap által rendezett véleménykutatás december elsején azt mondta, hogy a választóknak mindössze 27 százaléka támogatja. Ez is bizalmatlansági szavazat...